EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. augusztus 3. | Hermina, Lídia, Kamélia napjaAKTUÁLIS SZÁM:996302. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

PIKNIK A TELEPEN

Pollágh Péter

ÉSZAK-PEST

netnapló

"A napló szereplőin kitalált személyek. A valósággal való bármiféle kapcsolat kizárólag a félelem műve."

2008. január 3.

Pest és más semmi

2006. április 24.

Észak-Pest titok préri-pusztamező idegenség. Vagy épp világszéli kerek erdő. Nem az a kérdés hogy Angyalföld vagy Újpest hanem hogy: Mi az a Duna Pláza? É-pesten rend van. Nem zsibvásár ez mint a Nagykörút. Régen mindenki úgy gondolta a körúton kell tolnia a város szekerét de hála istennek ez a (helytelen) attitűd fogyni látszik mint Kovi és az olvasók. Ma még Kuplung és Kultipex. Holnap Hőerőmű és Fertőtlenítő Intézet. Itt panelprolik kapaszkodnak gangprolikba s nagyon fogynak a centrum és periféria különbségeit tárgyaló munkák - meg a szavak. Félelmetes erdő ufókkal és Irénke nénikkel zsíros bajszú (ház)mesterekkel. Itt nem kell lüktetned a táj lüktet helyetted. Ezt kell megérteni. Megérted: te is idevágysz. (É-pest nem hideg ágy valahol mindenki idevágy - írta a haláláig ágyrajáró Berda József.)

Az É-pesti nyelv szúrós nyelv néha szörpben kell lógatni hogy ott pezsegjen. A zuglói (Köztudott hogy Zuglón É-pest természetes szövetségese) Csobánka Zsuzsi szerint nyilván nem pezseg hanem (híres versszavával élve) pozsog. Akin nem ismeri Zsuzsit elárulom: ő lesz a JAK arca óriásplakátokról fog vigyorogni (pozsogni?) ránk. Alatta egy őszinte és kőkemény Ossian-idézet: "Állj közénk te is harcolj velünk bárki jön ellenünk!"

Csobánka vőlegénye k.kabai lóránt hív azt állítja: macsós arcát rombolja éppen de lehet hogy csak képzelődöm. Ha Zsuzsi a JAK felettes énje akkor Lóri a tudatalattija. Rádiósan recseg kkl hangja: kávézzunk újra mondja. (Még sosem kávéztunk.) Baross Söröző: a pultoslány után egymással is felvesszük a szemkontaktust: "szembogarak gyűlnek a fény köré" (Sziveri). Majd rámcsörög világbajnoki Sopotnik "Krokodil" Zoltán a vidéki költő ki főleg írót verni szokott Pestre járni. Asszem Tatabányán lakik de azt a környéket nem nagyon ismerem. Lórival vodkanarancsba lógatjuk közös nyelvünk - meg kell felelni a sztereotípiának: az író iszik. Micsoda hülyeség! A Nagykörúton gyógyszereznek.

Később é-pesti gyóntatómhoz Nemes Z. Márióhoz mentem ki épp Szent Tamással bíbelődött. Jó pap holtig tanul. Én egy féltéglát vittem a Fétismajmának mint mindig; ő meg cserében felolvasott a Sikerkalauz I-III-ból vagy a Jelenések Könyvéből. E kettőt mindig keverem. Ez olyan mint a Fogalom - kiáltott fel a majom Máriója s már gépelni is kezdett csak előbb gyorsan beugrott szokásos (gépelős) rókaszínű hacukájába. Bölcsészhacuka… - próbálkoztam de Márió nem hagyta ingerelni magát: még nem érkeztek meg a lyányok. "A Fogalom mint olyan praetextusát a Sikerkalauzban episztemológiai kétely nélkül lokalizálhatjuk…" - kezdte pötyögni s közben fel-felköhögött ezt-azt amitől el is akadt egy pillanatra de aztán a házigazdák kedélyes magabiztosságával tárcsázni kezdett lehallgatásbiztos kurblis telefonján. Az álmatagon pörgő erdélyi grófot Pálffy Bandikát kérte a telefonhoz ki "egy emberszabásúbb (kisebb) világban modell lehetett volna."1 Emberszabású? - kérdezte vékony hangon a majom s mi ugrottunk is: egyszerre fogtuk le kis testét mely hangtalan vacogott. Téglaverseket írunk majd - ígértük neki míg bészúrtuk a szurit - elzárjuk velük a Nagykörutat hogy kedvedre majomkodhass te csöpp te!

Majd ezt némiképp elunván Márió könyveit lapozgattam komoly hátralékaim voltak ugyanis: Élj a fényben; Az élet mint rím; Mindennapi (ön)csonkolásaink; Hétköznapin kaparások. Márió ezeket részben Berlinből részben egyenest a belgrádi teoretikustól David A. Klinskytől hozatta s saját kezűleg fordította le őket. Én inkább nőket szerettem fordítani s nem panaszkodhattam hisz a Márióból hiányzó formagazdagságot bennük (episztemológiai kétely nélkül) lokalizálhattam.

Csengettek. Erre abszintos arcvízzel koccintottunk s nevettünk. Újra Nőnap volt mint minden hétfőn. Értelemszerűen belibegtek hát Katiék kik igazából lányok voltak de volt köztük néhány lyány is. Márió megmutatta nekik a bőrgyűjteményét aztán elszavalta új Hajas Tibor-értelmezését 2. Elektromos kopasz szöveg volt. Elektromos szörp. Egyébként ezek a nők teljesen testfókuszáltak néha el is pityeredtünk Márióval: nem is kíváncsiak a metonímiáinkra!

Rammstein és Colgate

2006. április 25.

Fogat mosok Colgate fogkrémmel s egy pillanatra azt hiszem: lehet egyszerre dohányozni és fogat mosni de mindenki tévedhet. Ha először tévednék biztos zavarba jönnék. Szól a Rammstein (egzisztenciám nincs de ingerküszöböm van) s eszembe jut mint annyiszor B. E. Ellis - de műelemzés az itt nem lesz.

Telefonok vannak inkább hálistennek. Lórival beszélünk: épp Ongán ássa alá a JAK urbánus imidzsét. Nyomjuk a szpícset a komoly dolgokról bár félek: a nagy a vidékiségben rátörnek a démonok s elkezdi megfesteni szerzőinek aktját. De nem nem ez butaság nyilván fényképezni fog. Nagy a telefonforgalom Sopotnik (irodalmi lapokban lásd még: SopotnYik) hív a szív és a fantázia verhetetlenje ő (naplója kb. három hét múlva olvasható ugyanitt). Berlinről és Caravaggióról beszélgetünk mit beszélgetünk: egymás szavát szopva fecserészünk gagyogunk-ragyogunk; meg az asztalszakítón aparegényekről a hitvány formakultúráról a lábjegyzetelés új trendjeiről és a rajongólányok (szingli hordák) idegtépőn ostromáról.

Net-helyet kell keresnem. Elindulok tudományos és fantasztikus É-pesti utcáimon de nem könnyű a környéket elhagynom. Az itteni szorongás-paloták szinte hívogatják a boldog jövő út-ján el-elinduló alkotó embert. Márió hív hogy süt a nap meg hogy egy komoly lánnyal bekólázott (Coca Cola Light) rendesen hisz rajta nem fog az ital meg a jambus de a kólával vigyáznia kell. Talán el kéne tőle tiltani (a kólát) főleg azt amelyikre én kapattam rá: a lájtot. Abból ugyanis szívfájdalom nélkül vonták ki a cukrot.

Számítógép előtt végre: wiw-es üzenetek jópofáskodások évődések. Nem is értem miért az olyan helyeket szeretem ahol nincs senki ki fent lenne a wiw-en. Meghívó jön Bajtaitól (Telep-felolvasás Tranzit Art Café szerda 18.00) mely arról akar szólni hogy végre megmutatja oroszlánkörmeit az ELTE-BTK: Tudósítok én (a magam módján) csak nehogy sírás legyen a vége. A pletykák (amik igencsak helytelen és hamis dolgok) szerint a felolvasás tétje nem kevesebb mint hogy Nádas Péter ott lesz-e az első sorban. Én szurkolok. Bajtai egyébként inkább paksi-dzsentri Andrásként az ún. új komolyság egyik legígéretesebb lírikusaként ismert. Kiköpött Balogh "Paksi" Endre ő. Márió szerint ez az atomerőmű miatt van. Mindegy előbb-utóbb össze kell őket hoznom elzárva minden alkoholmentes italt. Balogh igazi parti-arc: egyszerre (irodalom)politikusi és férfimodelles mozgása igencsak eredeti. Ám szigorúan ajánlott őt magázni és főszerkesztő úrnak szólítani. De e kis áldozat megéri hiszen a személyes és politikai témákon kívül bármiről el lehet vele derűsen csevegni. Újabbn ímél: mely szerint csütörtökön metálrajongó ex-szerkesztőm Rácz I. doktor levisz Békéscsabára (Nem arra van a Viharsarok?) felolvasni illetve úm. bemutatni Mogyorósi László Ugyanaz a szépség meg az én Fogalom c. verskötetem.

Fáj a csuklóm. H-val sms-ezek megint: még az írásjelei is intenzívek. Más szemében lenni nagy az a valami.

[Dilettáns próza] Amúgy egy kis lakást keresek. Ha valaki segítene megköszönném. Amúgy: irodák regisztrációs díjak térképböngészés szaladgálás soha nem látott buszok után gyorsan fogyó telefonkártyák. (Lakáskeresés: na az ám a próza!) Még nem állapodtam meg senkivel de pikáns ajánlatok már jöttek szuterénekről stb. Láttam remekbe szabott lépcsőházakat ahol még egy gázpisztoly (vagy kétszer fél éves karatemúltam) sem biztos hogy sokat érne. A legszebb az volt mikor dögolcsón és büszkén ajánlottak egy frissen felújított belvárosi 9 négyzetméteres (!) fészket.

Egy katolikus barátommal az erkölcsről vagy miről folyik a szó. Az elmúlt tizenöt év dögunalmas politika-pszichológiai toposzain túlvergődve végül annyiban maradunk hogy mikor az ember ölébe é-pesti modell lányok ülnek s a verseiből idéznek hibásan izgató magyarsággal akkor azért nem könnyű Mikola Istvánnak maradni.

Mindjárt otthon vagyok a gangon szinte átesem lakodalmas szomszédaimon. Bezárom magam: Rammstein és Colgate majd szédítő sms-ek. "Soha jobbat". Illetve: "Szeressük egymást gyerekek!" - s ne tegyünk annyi idézőjelet.

Bölcsészek

2006. április 26.

Márió te bölcsész vagy? - kérdezem kezemben a Juhász Feri bácsitól kapott lúdtollal. Erre ő belekezd hogy ne paráztassam tizenegy évnyi barátság után meg amúgy is ma még nem pucolta le a tükröt az ÉS-sel. Nagyon készül az esti Telep-felolvasósdira: magához vett kétezer milligram C-vitamint s ellopta barátnője Nospa-készletét. Meg eleve Budára kell mennünk ahol csak hegyek vannak meg hegyvidéki finom emberek s így sárga gumicsizmában zsíros fekete kalapban hóna alatt karéj (?) kenyérrel talán őt meg fogják nézni de ebben nem egészen biztos s különben is: Otto Weininger az Otto Weininger. Ettől egészen egzaltált leszek s már nem tudom teljesíteni a main napra rendelt fekpados penzumom. Mindegy majd a holnapi szolárium rendbe tesz.

Aztán a Nospától kissé bezöldült Márióval nosztalgiáztunk a metrón (kék) és a villamoson (sárga): Óh Rózsa utca hetedik emelet! Ezek a 'motívumok': rózsa hetedik már értem miért ide járnak velőt (?) zabálni a sztárköltők! (De erről majd egy másik napon!) Óh azok a Hatszemes napok! Ha sokáig maradtam anno és szerencsém volt találkozhattam Tonyn Sopranóval aki (valahol) szintén észak-pesti magyar gyerek és ért a szóból. Márió akkortájt a Megvető Kiadónak dolgozott Sopot-niknéven de már (titkos) kapcsolatban állt a Horizont Kutató Intézettel is. Unszolásomra hajlandó volt tévékritikákat is írni melyekkel én itt-ott (M. Narancs M. Hírlap etc.) gyereklányokat rémisztgettem akkortájt. Szóval kritikáztunk. Tóni diktálta őket s nem volt miért félni. Ha végeztünk a filmnyelvvel kába szerszámozásba kezdtünk Márióval. Szerszámoztunk. Ez úgy volt hogy először együtt elrontottunk valamit aztán megbütyköltük. Utána szalonnáztunk minden második alkalommal hitler is volt piros lett a szájunk tőle. Így ordibáltunk piros szájjal.

Ilyenkor kirekesztettük a majmot. Azok a kurva féltéglák (lásd: hétfői napló) amúgy sem tettek jót neki. Kicombosodott tőlük azt ott fétiskedett nekünk. Ne kellesd magad te rovararcú nagykörúti kurva - kiáltotta a két É-pestin duhaj (Márió szerint: arszlán). Nyilván kokottot akartunk mondani de már vége volt a vizsgaidőszaknak kikoptak belőlünk a kis szavak.

A K. Dezső téri Tranzit Art Café az egy olyan hely ahol rágyújtani tilos és fél óra alatt hozzák ki az 1040 forintos vodkanarancsot. De legalább felolvasnak a Telepes ELTE-reménységek méghozzá teltháznál. Nyilván nem tudom cigi nélkül végigülni ezt a halotti tempót amiben nyomják.

Le is baszom a moderátort Pallag Zolit hogy nem hozta sárkányos formáját. Mert ez a sárkányfejű költő amúgy hihetetlenül tudja pókerarccal tolni a sötét iróniát. Ő az aki katonaruhában szédíti a Fehérvár körüli falvak fehérnépét kik úgy gondolják van még sorkatonaság.

Valami Olgával csevegek arról hogy ki hol szokott felébredni s mennyire tudnak recsegni az idegen padlók teliszájjal röhögünk aztán koccintgatok a szerzőkkel rajzunk összevissza. Valaki Juli új aranyköpéseiről mesél az asztalnál finom lenézéssel. Julihoz volt 'némi közöm' tavaly azaz kúrtunk sokat. A hibát nem ott követtem el hogy nem bírtam beleszeretni s nem is ott hogy kijelentettem: nem költözöm össze vele hanem ott hogy beszélgetni próbáltam. Sebaj más témánk is van: például ki sértődött meg netnaplómra ki kivel szeretne hazamenni. Én egyedül szeretnék mert azt hiszem: valaki vár akin még nem maratta ki ideáit a valósággal; s ilyen nagyon rég volt már.

A térkép szélén

2006. április 27.

G. ébreszt: ismerteti rendes emberré valón válásom feltételeit: 1. bejelentett 8 órás munkaviszony egy helyen folyamatosan legalább 12 hónapig betegszabadság igényben vétele nélkül 2. Dohányzásról való leszokás. Finoman leteszem a telefont a Népszabira kimegyek fogat mosok (Colgate) majd visszateszem a fülemhez épp elcsípve az építő jellegű kritikai szintézés végét.

Békéscsabára megyünk felolvasni Rácz I.-vel a kocsiban bömböl a Slayer. Ha beérünk a városba: félő hogy letekerjük az ablakot s csikorogva gurulunk be a Couleur Local elé. Lányok várnak majd táblákkal: "Ha ezek írók mi is azok vagyunk!" Mi meg cserébe beadjuk nekik hogy Nyugaton kolbászból van a kerítés és írni jó.

Áthaladva a Hungárián látjuk amint talpig díszben felvonulnak Zugló seregei élükön: Csobánka s Acsai (egy leendő világhírű írónő szerint: Acsáry). Rapid gyűlést tarunk hiszen Zugló (pollághemlékezet óta) Észak-pest (titok idegenszívűség stb. - lásd: hétfői napló) szövetségese. Pusztoljon a közös ellen(ség): a Nagykörút a puhány nyálkás beltenyészet. Persze mindezt csengve-bongva mondjuk el adózva rímkényszerbe beleőrült régi mestereinknek.

Hív Peer s előre megfontolt szándékkal ajánl egy csütörtöki MU Színházas előadást. Azt hiszem Krisztiánt sokan félreértik sajnálgatják. Én még nem tudom ki ő de azt tudom: képes folyamatosan (a) szem(em)be nézni.

A térkép szélén lenni jó. Pláne hogy elsőre Békéscsaba rendben: van szag minden kicsit barna a buszok a házak s ezszép. Ettől a szótól sose fogok félni.

Mogyorósi Lacival olvasunk de nem visszük túlzásba. Elek Tibor és Rácz. I. bevezet s kifaggat minket. Az elején egy kicsit zavarban vagyok biztos azért mert nem érzem magam eléggé kurvának. Egyszer biztos összejön de akkor már nem írok róla.

Péter elmondja hogy alakultam át a szemében "nyelvfilozófusból lázadóvá". Kezdésnek idézek: "Gazdag és híres akarok lenni" (Pallag Sárkány Zoltán). Lehet valami ebben a mondatban hiszen később egy bírónő (!) is rákérdez de nem tudom ezért elítélni.

Mondom sok hibám van (kérdezzék volt feleségemet) de ha úgy írnék mint más: felkötném magam. Aztán menetrendszerűen meaculpázom egy sort első kötetem miatt.

Hogy érzem magam az irodalmi életben? Jól szórakozom mondom. Derültség és értetlenség keveredik. Ha először lenne így zavarba jönnék. Irodalmi élményeim firtatjákn a Polip c. sorozatról mesélek. Megkérdezem Rácz I.-t:n lehetek-e az irodalmi élet Corrado Cattanija. Aztán elmondomn hogy a szinesztézia (képek zenék fények stb.) hiányzik a felolvasóestekből. Érthető hogy alig jár rájuk valaki. Nem lesajnálni kéne a közönséget hanem kielégíteni (vö. szingli hordák). Senki se akarjon annyira hinni saját fontosságában. Ne hatódjunk már meg önmagunktól. Csak bőgjünk.

Hirtelen zivatar jő minden viharok öreganyja de a kedves szegvári berliner Grecsó Krisztián nem veszti el nyugalmát. Esernyő híján mi inkább. El is köszönünk kedves búcsúkörök: "csókoljuk egymás leheletét" (lásd Szép Ernő levelét a Literán).

Amatőr

2006. április 28.

Menjünk Észak-Budára lakást nézni. Élvezzük a HÉV-et: zöld mint egy postás vagy egy krokodil. Váltsunk egy ismeretlen lánnyal pár mondatot. Érezzük: kedves de nyugtalanítson a belőle áradó meggyötört liberalizmus. Ez az egész sírnivaló altruista pára. Tippeljük azt: gyógyult (?)n drogos. Ne tévedjünk bíztassuk aztán köszönjünk el szépen induljunk haza Kertész Imrét olvasni. Dühöngjünk hogy nem értik dühöngjünk hogy ignorálják. Jöjjünk rá újra: Kertész itt a botrány. Vegyünk elő Nemes Z. Márió-verseket gondoljuk át hogy mutatjuk be májusban a Literán.

Menjünk. Emberektől el. Legyünk józanok mint egy kávé. Legyünk belterjesek. Nézzünk egy írót. Egy jót. Aki már belehalt. Keltsük fel. Nézzük vissza ide. Nézzük kétlábún kételyként hogy imbolyog.

Akinek ennyi emléke van az ihat rá - azt hiszi. Az bemehet: isten és deviancia küldetés és irónia közt egyre beljebb. Azt hiszi.

Az emberektől nem lehet elmenni. Mindig gyűléseket kell tartani. Partikat ahol érezheted hogy bődületesen kívánatos vagy és szellemes: olyan mint más. Ahol nem csinálsz semmit csak évődsz hozott anyagból fogyasztasz fogyasztod el amid van. Kigurulnak a gyöngyök is bár disznók baszottul nincsenek csak komplexusok. Aztán lehuppannak a földre vagy a fotelba (a komplexusok) s beszélgetni kezdenek. Hát persze hogy jól szórakozom. Hát persze hogy ennél többet érzek.

Író. Amatőr áron ment el. "Félni hogy áron alul: / eléggé olcsó félelem" (Peer Krisztián).

Az író régóta vél hallani hangokat. Rakjuk gondolatainkat sznob hacukába! - hallja az író újra. Állítólag hacuka nélkül csak csontvázak. Ez tetszik neki csontváz. Egy csontvázat szopni és a húst érezni.

Nem mondta senki hogy kurva legyen mégis így alakult. Széttenni a lábát azoknak kik már eleve terpeszben vannak. Egyik nap kitalálni: "dzsigoló" másik nap kitalálni: "bohémélet". Harmadik nap meg kitalálni hogyan talál vissza. Beszállni egy autóba s elképzelni hogy az csak egy beakadt autó beakadt a hóba jégbe s ő beszáll hogy megmentse. Kocsifülke. Ő áll minden fülkefényben ha ki bírja húzni magát. De itt csak görnyedni lehet. Belehajolni. Egy tányérba. Bele egy alkuba.

Gyönyör az nincs csak szórakoztatás. Asszem ez Magyarország.

Író. Írja írja ez a rohadt dolga: "Az írón nem jelent semmit. Az író megfelel: marketing vagy csősz csak ellenség ne legyen. Az író akárha sör: felnyitható. De üveg alatt élni mért nem akar? Húzni kéne de kihúzza díjjal délibábbal de kihúzza. Dominó-dicsérettel: körbe a formán egyformán. (Formaírók: Forma 1 helyett forma hány?) Tulajdon nyavalygásának rajongója. A nyavalygás pedig nem mondat. Íróiszonyom van. Önismerőket keresek. Hány év ment kukába - hogy írók közt kerestem? Találjuk ki az írót - kínosabb már nem lehet. Hogy jut eszébe hogy megfeleljen? Az író felel az rendben; de mi az a "meg"? Pedig az író megfelel. Az ész megáll hogy az író megfelelhessen. És megfelel."

Tehetséggondozás: az egzotikum maga. Tehetségfárasztás na az egy kedves magyar szó.

Látom őt egy díjátadón. Alig lehet elférni az egóktól. Kalap szar vagyok - mondja - de nélkületek nem sikerült volna! És leteszi a tollat. A fejéről le.

Szeretni: mézeskalács kemény tükörrel.

Négyes-hatos lift

2006. április 29.

Erdélyi grófom (lásd: hétfői napló) a nagykörúti pletykák szerint gyengélkedik. Aggódom de megnyugtat: már jó a beszélője; nazálisan rezonál is nekem meg a Securitate-nak. A Rákóczi úti rezidencia pár napra sötétbe borul hisz Mórra tart épp ezer jó okból birtokait ellenőrizendő. Hűn alattvalói (jobbágyok? - ehhez sem értek) már nyugtalanok.

Acsai mesterrel átsimítjuk az Ismerkedés alagútban munkacímet viselő közös kéziratunkat 3. Vinni fogják mint a cukrot bárki meglássa. A rajongóknak azaz a szingli hordáknak mondom ha Rolanddal akarnak találkozni: egy alagútban (értsd: aluljáróban) próbálkozzanak!

Elbúcsúzom H.-tól. Integetek mint egy tinédzser. Tinédzsernek lenni jó. Törvényen kívüli állapotn "küldetéses vétó". Aztán meghallgatom embereim jelentéseit a levadászható lakásokról s közben finoman lakmározom kalmár szívüket. Díler leszek én is - álmodozom - ingatlanos! Fecserészek a piac gaz törvényeiről lakásmaffiás rémtörténeteket írok valami pornólapnak.

Meleg tiszta idő van és én a télre emlékezem: nem volt pénzem csak kételyeim voltak és alá akartam merülni. A négyes-hatos lifttel egyre lejjebb váratlan jóra várva. A lefelé: azt ismertem a metró is lefelé megy. Az elsőn tél hogy a jelen gyorsabb volt mint a múlt s a hideg nem volt jó hideg. Én a hidegpárti (vö. hideg parti) türelmetlen lettem ettől a formától ettől a fénytelenségre építkező palotától. Fénytelen habarcs a hideg téglái közt. Palota: milyen furcsa giccs.

A hideg persze utat mutat a maga fogyatékos hűlő módján. Olyan ajtó és ember alatt érkező hideg ez meg a lucsok a nedv. Néha mikor a bugyi lekerül arra gondolok most is ez jön ez a pusztulás de aztán nem. Nem mindig. (Mi az hogy testi irónia?)

A jég hideg az rendben az jó meg a hűtő az is meg a vers. Mert a vers előbb átbújik a hűtőn aztán lesz önmaga valami. Aztán (akár) süthet is.

"Jobb ha lecsavarod a szemed ha én szeretlek nekem a hangjaid kellenek felrakom ha kell a kilencedik üres lemezt nekem a hangjaid kellenek s előcsalom mint medve a Napot a legmocskosabb hangod. A levesedet én iszom a feketét is tele vagyok leszek feltéteddel ha át meri lépni küszöbünk a félelem. Vagyok aki vagyok borotvált férfi a te idődből. Abból lopok. Ma azt játszom szeretlek és a szoknyád kell: a fodor nélküli sötét. Fölmered egy kés. Én jövök azt hiszed de nem mert a fájdalom jön legelébb s aztán a gyógyszerfényben valamin én." Ilyesmiket írtam ezen a télen most már nem tudok velük mit kezdeni. Tényleg nem.

De most tavasz van és ma ma van: jön Krusovszky Dénes a legjobb memóriájú költő s nyomban el is kunyerálja az összes nevem4 s nem tudok nemet mondani mert én olyan vagyok. Dénes jobbján Emő fénylik ki egy társkeresőn szolgálatot vezet és sosem téved. Elráncigálnak egy táncos helyre. VIP-belépőjük van hisz '96-ban Dini korosztályos szalontánc-bajnok volt de aztán katonaiskolába adták a messzin Bajorországba: ott vált igazi férfivé meg Rammstein-fanná. Igazin úriember ő de néha kitör belőle a para s nyálcsorgatva bámuljan szemével tépi (képzavar) a Nagykörúton áramló népeket. Te ez hol táncol? - bök oldalba mániásan ha egy-egy súlyosabb arcra lel az elektromos tömegben.

Egyszer azt mondta: Az Iskola a határon csipkés lányregény - s picit be is párásodott a szemüvege. Azóta nem faggatom. Ha túlissza magát mindig elcsenek egy-egy régin kitüntetést tőle vagy épp egy váll-lapot aztán hazaosonok mint a róka s a tükör előtt felrakom kincseim és gyönyörködöm. Igenn nem kell nekem mindig meztelenül flangálnom otthon mennyire jól mutatok militánsnak. Ilyenkor megtriplázom a felüléseket is a fekpadon: kockás leszek mint a nyúl füle. Aztán a nagy elernyedésben Jimmyre gondolok meg a lányregényekre az igazra és a valódira.

Mielőtt aludni mennék kicsavarom a szomszéd csuklyás gyerek kezéből a sprét s a falra fújom:

Csak a szereplésbe
csak abba ne jöjjek
bele inkább jöjjön
belém kocsi konyak
mint beléd e mondat.

Nem gondoltuk

2006. április 30.

A régi lumpok még tudták mi az: é-pesti gőz (vö. Rózsa utcai hőerőmű). Egy általmulatott éjszaka után itt puhították a zsírkockákat aztán nagy karéjokra kenték őket s nem fukarkodtak hagymával spermával: a hölgykoszorú nagy örömére. Mindezt azért könnyezem most ide mert lehet: hamarosan Észak-Budára visz a víz. Egy közös nagy nemzeti paradigmaváltás része ez: Észak végleges felértékelődése csak hónapok kérdése!n Mert altenyészet a Dél. Lógassa a lábát ott más! Kispest Kelenföld Kőbánya: állott lábvíz csupán. Csak Észak számít. Észak.

Terjeszkedünk mindkét oldalon! - kurjant fel Márió a költözés hírére - új partraszállás robaját hallani! Nem mi kiáltunk a Föld dübörög! - skandálja mániásan tovább. Persze előtte elmorzsol egypár könnycseppet hiszen É-pesten egyedül kitartani nem kismiska pláne hogy a félelmes északi szélről még nem is beszéltem…

Tartunk majd vigíliát siratópartit! - ígéri a kis hamis. A Három Nyulak is összeülnek tanácskoznak majd: Pollágh helye É-pesten szobor legyen vagy múzeum? Úgy tűnik egyik sem. Rebesgetik: a Horizont Kutató Intézet inkább egy emlékházat húzna fel nagy nyikorgó ajtókkal szikrázón üvegtéglákkal. De lehet hogy foglalt ház lesz gangpalotában megbúvó hónapos szobámból. Trockista (trendibben: szájberpunk) ifjak veszthetik el itt szüzességüket mert sosem késő.

Sopotnik új versét szavalja a telefonban. Hangszínre ritmusra: tiszta Orbán Ottó! Két vígeposz között ajánlom bárkinek! Zoltán egy ideje a polgári énem. Mikor én fehér ingben überkomolyban váteszkedtem akkor ő alulról (értsd: négykézláb) ismerkedett a salgótarjáni mélyvilággal. Az Infarktus zenekarban énekelt taréja lángolt szőrös nyakában nyakörv ragyogott. Aztán jő feleség gyermek s veranda. Roppant munkahelyi előmenetel díjak koszorúk s poétánkban nyugszikaz tigris. Hétvégén kevés fehérbor; "kisétált parák" csendesedő ragyogása.

Hallom a halott író hangját ki a végére már szinte mindenkit megsértett: "Ölni tudnék annyira tiszta a memóriám. - A legfontosabb szövegeim semmi pénzért adtam el. Kin az ki ide merne elém állni hogy megítéljen? - Sose fogok annyit tudni a függőségről mint ti."

Rózsa utca: ülés az újpesti főhadiszálláson. Jönnek seregeink szép számmal: megannyi bő lére eresztett bölcsészből csak a legnemesbek. Aki nem tud legalább egy Kemény-idézetet annak itt a körmére koppintanak s jól van ez így. A kiszívott nyakú gótikus lánykák: nemzedékük legígéretesebb büszke példányai csak úgy tódulnak be az ajtón. Itt van a franciásan spleenes Mathias is ki anno Márió egyik német (?) megjegyzésén felkapta a cukrot - s meg sem állt vele Párizsig. Mi meg mehettünk újra cukor után nézni.

Teendőnk van bőven. Új egyetemi szakot kívántunk akkreditáltatni a "lélek mérnöke" néven. Metálzenekarban kommunában illetve (Eleve) terpeszben töltött évek dupla beszámításával kirúgott pszichiátereknek kritikusoknak pluszpont-szerzésin lehetőséggel.

A nap záróakkordjához értünk. Márión (felolvasási) fájdalomkörútját kívánta megkezdeni. Betekerten magának az egyik itt maradt női hangszálat s a húrok közén csapott: Alkalmi magyarázatok a húsról… - de a mindenkitől ugyanannyira ülő Fark félbeszakította. Nem a cuccról? - recsegett gégemikrofonja s megcsillant a lámpafény feketés fején s megláttuk: már nincsen neki arca. Mára végeztünk.

Vagy majdnem. Hisz még megtartottuk a szokásos hétértékelő Beszédet a személyzet felett és öltözködési tanácsokat adtunk a kritikusoknak online. Közben nyomtuk a lájt kólát Marionettt T-shirtben s valamin gusztustalanul trendik voltunk.

Nem gondoltuk hogy másképp is érdemes - boldognak lenni.

 

Részlet a szerző Lányregény című könyvéből

1 Vö.:n Imitatio Petri c. Dunajcsik Mátyás-vers

2 Nemes Z. Márió: Tűzhalál magnéziumfénynél (Hajas Tibor Kényszerleszállás című kiállításáról Balkonn 2005/7-8. számn http://www.balkon.hu/balkon05_07_08/05nemes.html

3 Vö. Alagśtnapok 2005.

4 Vö. Litera: Több csupornyi szép c. kritika

5 Vö. http://kkl.mentha.hu/full/versproza/ujversek/jimmy.html

1 Vö. http://kistango.hu/kinekamije/03_nemes_z_m.html

2n http://kistango.hu

1 Arnon Grunberg: Uborkaszezon. JAK-Osirisn Budapest 2003.

2 Pál Dániel Levente: Sortűz a körkörös éjszakára. Kráter Budapest 2006.

1 http://www.hi.zpok.hu/

2 Dicsőség az élőknek - gondolatok Turányi Tamás Kerek szeptember című kötetének kapcsán különös tekintettel an Lazac-emlékmű című versre Kalligram 2006/9-10.szám

3 Ld. http://kistango.hu/kritika/04_egyeb_konyv/03_schnabel_j.html

4 Vö. http://www.ulpiushaz.hu/cikkek/azelsoerzekiklub.htm

5 Élőfilm és összecsengés avagy Tóth Krisztina művészetelméletéről Világosság 2007/6. szám

6n http://kilincsfolyoirat.hu


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.