EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. augusztus 3. | Hermina, Lídia, Kamélia napjaAKTUÁLIS SZÁM:996256. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

ILIA TANÁR ÚR

Ferdinandy György

Életben tartani

2007. április 2.

„Itt a trópuson egyetlen állandó van: az emlékezés. És egyetlen esemény, ha levelet kapok." Valamelyik karcolatomban írtam le ezt a két csüggedt mondatot. Mert hát „muszka földre lassan jár a posta": ritka esemény volt, ha hírt kapott a nagyvilágból az ember lent a trópuson.

Márpedig mi, a világban szétszóródott '56-os írópalánták, levelezés útján tartottuk egymással a kapcsolatot. Az emigráció két nagy öregje, Határ Győző és Cs. Szabó episztolák ezreivel tartották bennünk a lelket. Győző dicsért, Laci bácsi biztatott. És hát ott volt mellettük Czigány, mint mondtuk volt: Kazinczy Lóránt, az ifjú pályatárs, aki fáradhatatlanul szervezte azt a furcsa képződményt, amit ma úgy hívunk: nyugati magyar irodalom.

Az aprócska haza azonban ezekben az első, keserves évtizedekben - néma maradt. Nem vette tudomásul, hogy - ha tetszik, ha nem! - irodalmunknak támadt egy ötödik sípja is Nyugaton. Pedig ez a visszhang lett volna egy kezdő író számára a legfontosabb. Legfőképp azoknak, akik - mint jómagam is - nem győztük hangoztatni, hogy csak a honi mércét tekintjük mérvadónak, és hogy amit művelünk, nem „emigránsirodalom."

Ilyen körülmények között kezdtek közkézen forogni a Szegeden postázott - ma már irodalomtörténeti kuriózumnak számító -, Ilia Mihály szignálta képeslapok. Nem levelek voltak, inkább csak rövid híradások. Tudatták velünk, hogy van olvasónk az aprócska hazában, hogy számon tart és figyel ránk az óhaza.

Levelező cím nem állt ezeken az illegális üzeneteken. Nem vártak választ, éppen ez volt az, ami bizalmat ébresztett a feladó iránt.

Időről időre hasznos apróságokra is felhívta a figyelmet. Például arra, ha honi betűvetők kisajátítottak, a maguk neve alatt közöltek nyugati szövegeket. Ilyen értelemben a képviselőnk volt odaát, a szkipetárok földjén, ahová mi nem kaptunk belépőjegyet.

Határ Győző és Csé túlélni segítettek, átlábolni egy nehéz, embertelen korszakon. Később, amikor lassan, fokozatosan kialakult az óhazával a kapcsolat, nem folytatták ezt a költséges és munkaigényes szerepet.

Ilia Mihály képeslapjait azonban továbbra is hozza a posta. A Tanár Úr nem katasztrófaember. Nem hagyja el azokat, akiket örökbe fogadott. Intézmény ő, olyan magányos tünemény, amellyel tudtommal nem dicsekedhet egyetlen irodalom sem.

Intézmény? Inkább úgy mondom: nagyszerű ember. Kemény és tiszta, mint az arkangyalok.

 


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.