Egy sokarcú filozófiai irányzat körvonalazása

Fenomenologija. Nolit, Beograd, 1975.

1975. október 1.

A Nolit Kiadó Sazvežđa sorozatában megjelent, a fenomenológia köréből származó írásokat tartalmazó könyv is azt az általános véleményt látszik alátámasztani, hogy a fenomenológia korunk filozófiájában kétségtelenül eredetisége és radikális változásokat igenlő eszméi révén vert gyökeret. Megalapítójának, Edmund Husserlnek a matematika volt elsődleges ténykedési területe, de a későbbiek folyamán mindinkább a filozófia felé fordult, s teljes erőbevetéssel dolgozott egy olyan elmélet kidolgozásán, amely a filozófiát egzaktabbá és megbízhatóbbá tenné magánál a matematikánál is.

Husserl fenomenológiája kapcsán nem helyénvaló, ha Kantra vagy Hegelre asszociálunk, mert mindkettőjükhöz vajmi kevés köze van. Husserl fenomenológiája ugyanis nem a kanti értelemben vett fenoménekről szóló tudomány, amely a jelenséget szembeállítja a megismerhetetlen magánvaló dologgal, nem is a hegeli szellem önfejlődését követő filozófia. Kanttól abban különbözik, hogy a fenomént alapjában véve nem különíti el a lényegtől, Hegeltől pedig abban, hogy — a fenomenológiai redukció bevezetésével — a történelmi dimenzió idegen marad elméletétől.

Husserl filozófiájának egyik alapvető fogalma a tudat célzatossága, intencionalitása, vagyis az a tanítás, hogy a filozófia a tudatot eddig csak a valamiről való tudat formájában tanulmányozta, s nem jutott el a tiszta tudatig, a transzcendentális szubjektivitásig. Szerinte a filozófia tárgyát nem képezheti a klasszikus empirizmus tézisein alapuló asszociatív pszichológia által vizsgált tudat, ugyanakkor azonban tagadja a tudat apriorisztikus voltát is, s nem fogadja el a dualista filozófiának azt a módszerét sem, hogy a tudat tárgyát a tiszta transzcendens képezi. A lét és a tudat kérdése — állítja — nem oldható meg az intencionális aktusoknak egy, a túloldalon feltételezett realitásra való irányításával, mert ez az elmélet ismét a Kant által konstruált — fölöttébb nehézkes és ellentmondásos — elmélethez vezetne. Husserl szerint a lét a tudat korrelátuma, a filozófia tényleges tárgyát tehát csakis a létezésre vonatkozó tudat képezheti. A filozófus épp ezzel — a tudat intencionalitásáról szóló tanításával — akarta bebizonyítani, hogy korunk természet- és társadalomtudományainak rendszere téves alapokra épült.

Elméletének másik alapkövét a fenomenológiai redukció képezi. E szerint a dolgokról szerzett tapasztalatokat »zárójelbe kell tennünk« — a kifejezés nem Husserltől ered, de találóan jellemzi e tanítást —, a tudatról le kell fejtenünk a rárakódott rétegeket, hogy eljuthassunk a dolgokról való tiszta tudatig, a transzcendens szubjektivitásig, s a lét egy eddig ismeretlen területére lépjünk. A fenomenológiai redukció két szinten történhet: a filozófiai redukció szintjén tudatunkat a dolgokról való elméleti tudásról magukra a dolgokra irányítjuk (a dolgokhoz való ilyen »visszatérést« semmiképpen sem azonosíthatjuk a hasonló célokat hangoztató pozitivista elméletekkel: e kettő ugyanis nemcsak a »visszatérés« módjában különbözik egymástól, hanem abban is, hogy mely dolgokhoz »térnek vissza«), az ún. eidetikus redukció segítségével pedig a dolgok tiszta, minden akcidentálistól mentes lényegéhez, az eidoszhoz juthatunk el. Husserl meggyőződése szerint az eidosz képezheti az alapját egy olyan univerzális tudománynak, amely mindig, minden körülmények között érvényes igazságokat tud majd kimondani, vagyis felfedi majd az egyetlen, az abszolút igazságot, azt, amelyik mindenki ítélőképességében adott, de amelyet a dolgokról szerzett tapasztalatok háttérbe szorítottak. A fenomenológia tehát nem az objektív valóság jelenségei közötti oksági viszonyok feltárását tűzi ki célul, hanem a jelenségek és a tények ideális jelentését keresi, a lényeget, ami — szerinte — ezek alapjaiban áll. A fenomenológiai vizsgálódások ezért nincsenek egy síkban az empirikus kutatásokkal, a tények és összefüggések empirikus vizsgálatával.

Husserl filozófiájának, ma már nyilvánvaló korlátai ellenére is (az igazság abszolutizálása, a szubjektív idealizmus bűvös önkörébe való bezárkózás stb.), óriási hatása volt a kultúra minden területén. Közvetlen követői megpróbálkoztak azzal, hogy továbbvigyék a husserli gondolatot, s hogy a fenomenológiát mint módszert és elméletet az egyes részterületeken alkalmazzák (Ingarden az esztétikában, Scheler az axeológiában. Heidegger és Sartre a lételméletben). Nyilvánvalóak ma már az okok is, amelyek a fenomenológiát életre keltették: a pozitivista gondolkodás expanziója, az egzakt tudományok rohamos fejlődése idején felvetődik a nagy dilemma: vagy egzakt tudomány lesz a filozófia, vagy nem tart igényt többé az igazságra. E kérdést próbálta Husserl megoldani — kétségtelenül nagyfokú eredetiséggel, de kevés sikerrel. A fenomenológia által felvetett kérdés mindmáig időszerű — megoldatlan — maradt: e tény azt látszik igazolni, hogy lényeges kérdésről van szó, s hogy a fenomenológiát — éppen eredeti kérdés-felvetése folytán — nem szabad egyértelműen a legújabb kori bölcselet zsákutcájának tekintenünk.

A követőkről, a Husserl utáni fenomenológiáról szólva többen megállapították, hogy nem beszélhetünk még egy alapjaiban egységes fenomenológiai iskoláról sem. Milan Damjanovićnak, a kötet szerkesztőjének tehát nem volt könnyű feladata, amikor arra vállalkozott, hogy az összegyűjtött szemelvényanyag révén bepillantást nyújtson e filozófia sokrétűségébe. A kötet nem tükrözi a tényleges arányokat — ezt nem is várhatjuk el egy ilyen jellegű antológiától — de lényegében felvázolja a fenomenológia alapvető áramlatait: tanulmányokat találhatunk az eidetikus-ontológiai fenomenológia (Conrad Martius, Roman Ingarden), a transzcendentális fenomenológia (Eugen Fink), a fenomenológiai ontológia (Heidegger) köréből. Képviselve vannak továbbá olyan filozófusok is (Merlau-Ponty, Alphonse de Waehlens, Max Scheler), akiket még e laza kategorizáció révén sem sorolhatunk be egyik vagy másik csoportba.

A szemelvényanyag, az alapos bevezető tanulmány és a könyv végén közzétett részletes bibliográfia révén a kötet mindenképpen eleget tesz alapvető küldetésének: felvázolja e sokarcú filozófiai irányzat körvonalait, s ezzel egy nemzetközi viszonylatban is érezhető hiányt pótol.