Egy romszakértő feljegyzései

B. B.-nek

2017. július 20.

Te, aki viszonyunkat is futó
kalandként élted, vajon mit gondolnál
erről a falkép-töredékről? Milyen sokáig
időznél a vesztibulumnál, vagy hirtelen
lépnéd-e át a kor mozaikküszöbét?

Ami egykor hozzád kötött, már minden csak
bizonytalansági faktor, belső udvar átjárható
térrel, díszkertek burjánzása, komor hallgatás,
heverésző közöny a hálótermek egyikében
(cubiculum).

Elálmodom magam, eleven árnyékod,
kísérhetsz akárhová, kopognak lépteink,
a hűvös épületben botladozunk,
a lapidárium köveinek titkát
mégis már együtt fejtegetjük.

Lehetett volna ilyen a közös jövő,
vigasztaló, neheztelő, meghúzod,
eleresztem. Évezredekkel a bővizű kutak
eredése fölött most tükörbe nézünk,
ásítozunk művészi unalommal.

Aztán végre egyedül maradsz, mikor a síroltárt,
a női csontváz már örökké viselt karperecét
kutatod. Árvasági bizonyítvány, mormolod,
szép arcod, gyönyörűszép képzeleted
míg a Kálváriához vezető út elnyeli.

✻

„A tó hullámai által szállított hordalék
a parttal párhuzamosan lerakódik.
A lassan felhalmozódó hordalék
fokozatosan egyre magasabbá válik,
s egy idő múlva a tó sekély vizű öbleit
teljesen elzárja a Balaton zárt vizétől."
(Falfelirat)