EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. augusztus 3. | Hermina, Lídia, Kamélia napjaAKTUÁLIS SZÁM:996281. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

RIEFENSTAHL

Nánay Bence

Egy furcsa pár

Leni Riefenstahl és Balázs Béla

2005. szeptember 1.

Leni Riefenstahl Balázs Béla szeretője volt. Nehezen elképzelhető ennél zaftosabb intellektuális pletyka. Riefenstahl Hitler személyes kedvence és udvari filmrendezője volt, Balázs pedig zsidó származású és kommunista. Egy furcsa pár.

Nehéz megítélni, hogy mi ennek a pletykának a valóságalapja. De voltaképpen ez nem is igazán lényeges. Akár volt közöttük viszony, akár nem, jól dokumentálható, hogy igen szoros barátság, sőt szellemi közösség kötötte össze őket. Sok tekintetben ez a tény meglepőbb, mint a pletyka maga. Riefenstahl híres szépsége és Balázs közmondásos sármja két igen különböző embert is összehozhatott volna egy könnyű kalandra. A Riefenstahl és Balázs közötti kapcsolat azonban - akár valóban szeretők voltak, akár nem - ennél sokkal mélyebb volt.

Bár Riefenstahl és Balázs politikai magatartása különbözőnek tűnhet, mégis egy a kettejük művészi hozzáállása közötti igen lényeges hasonlóságra szeretném felhívni a figyelmet: mindkettejük gondolati világának alapvető romanticizmusára. A romantika közös nevezőjéhez képest másodlagosak a romantikus kommunizmus és a romantikus fasizmus különbségei. S ha megértjük a kommunizmusban és a fasizmusban egyaránt felbukkanó romantikus elemek jelentőségét e két világnézet szerkezetében, talán valami fontosat érthetünk meg a huszadik század totalitáriánus rendszereinek pszichológiai alapjáról.

Leni szeretői

Riefenstahl magánélete meglehetősen viharos volt, és Balázs szerepe korántsem látszik kitüntetettnek a rendezőnő több tucat híres és kevésbé híres kalandja között. A probléma az, hogy mivel Riefenstahl kétségkívül igen vonzó volt, gyakorlatilag minden ismert férfiról, akivel kapcsolatban állt, előbb-utóbb feltételezi valaki, hogy voltaképpen a szeretője volt.

Legtöbbször a Hitlerrel való állítólagos kapcsolatát hozták szóba, de ezt Riefenstahl konzisztensen és évtizedeken keresztül cáfolta.1 Szintén nagy port kavart az az állítás, hogy Riefenstahl Göbbels szeretője lett volna. Riefenstahl önéletrajzában sok szó esik Göbbelsről és a kettejük közötti korántsem harmonikus kapcsolatról. A rendezőnő azt állítja, hogy Göbbels többször is meglehetősen erőszakosan ostromolta őt, de közeledését mindig visszautasította.2

Luis Treckner, Riefenstahl karrierjének korai szakaszában filmjeinek színészpartnere és a rendezőnő egyik legelső szeretője - erről Riefenstahl maga is hosszan ír önéletrajzában - szintén tudni véli mind a Hitlerrel, mind a Göbbelsszel való kapcsolatot.3 Itt azonban persze nem lehet kizárni, hogy a sértett szerető vádaskodásáról van szó. Ernst Jäger, a Filmkurier szerkesztője, aki Riefenstahl közeli barátja és az Olympia forgatása alatt sajtófőnöke volt, egyenesen azt állítja, hogy Riefenstahl Hitler és Göbbels mellett Göringgel is viszonyt folytatott.

Riefenstahl önéletrajzában részletesen ír Josef von Sternberghez, A kék angyal rendezőjéhez fűződő közeli barátságáról.4 Azt állítja, hogy bár Sternberg Hollywoodba is magával akarta vinni, és finoman még arra is megpróbálta rávenni, hogy Marlene Dietrich helyett ő játssza A kék angyal főszerepét, nem volt semmiféle szexuális kapcsolat közöttük. Azt is tagadja, hogy korai filmjeinek producere (és a némafilm egyik legkiemelkedőbb magyar származású színésznőjének, Esterházy Ágnesnek a férje), Harry Sokal is a szeretője lett volna - bár mind Sokal, mind Riefenstahl több közeli barátja is egyetért abban, hogy hosszú és viharos viszony volt kettejük között.5 Riefenstahl stratégiája itt ugyanaz, mint Göbbels esetében: elismeri, hogy Sokal szerelmes volt belé, de tagadja, hogy ez az érzés kölcsönös lett volna.

Riefenstahl ugyanakkor elismeri, hogy viszonya volt korai filmjeinek rendezőjével, a "hegyi filmek" első számú mesterével, dr. Arnold Fanckkal, és ugyanezen filmek operatőrével, a harmincas évek legtöbb nagy német filmjét (így A kék angyalt is) jegyző Hans Schneeburgerrel (ez a név mindig viccesnek hat a hegyi filmek stáblistáján).6 Ezeknek a filmeknek a férfi főszereplőjével, Luis Trecknerrel szintén viszonyt folytatott. Felvetődik a kérdés, miként volt képes Riefenstahl egyeztetni e három férfival való kapcsolatát, akikkel egymás után forgatta filmjeit. Ez az egyeztetési probléma azonban semmi ahhoz képest, amivel a rendezőnő első filmjének, A kék fénynek a forgatása közben szembekerült.

A kék fény

A kék fény producere Sokal volt, operatőre Schneeburger, társ-forgatókönyvírója és társrendezője Balázs. A vágásban Fanck segítette a rendezőnőt. A film forgatási helyszínén készült fotók komikusnak hatnak: Leni Riefenstahl négy-öt szeretője, illetve volt szeretője körében.

Éppen ez magyarázhatja meg talán A kék fény forgatásának furcsa körülményeit.7 A film hihetetlenül kevés pénzből készült. A segédoperatőr például ötven márka fizetést kapott havonta, Balázs pedig egyáltalán nem kapott fizetést.

Az, hogy Balázsnak nem honorálták A kék fény megírásába és forgatásába fektetett munkáját, nagyban a Riefenstahl és Balázs közötti viszony feltételezése mellett szól. Balázs ekkor, 1931 tavaszán, Németország legkeresettebb forgatókönyvírójának számított, piaci értéke igen magasan állt. Ha tehát több hónapig ingyen dolgozott A kék fény forgatókönyvén, ezt csakis szerelemből tehette - szól az érv. Riefenstahl 1931 májusában kérte meg Balázst, hogy írja meg A kék fény forgatókönyvét, és ő minden más munkát félretéve - Riefenstahllal és Carl Mayerrel, a német expresszionizmus legendás forgatókönyvírójával együtt - két teljes hónapig dolgozott a szövegen.

A forgatás júliusban kezdődött a Dolomitokban, és Balázs pár hét után csatlakozott a mindössze hat fős forgatócsoporthoz, hogy segítsen azoknak a jeleneteknek a rendezésében, amelyekben a rendezőnő szerepelt. "Igen szerencsésnek mondhatom magam, hogy [Balázs] négy teljes hétig jelen lehetett a forgatásnál, és irányította azokat a jeleneteket, amelyekben játszanom kellett."8

A kék fény egyik legalapvetőbb problémája a szerzőiség kérdése. Ki rendezte a filmet: Balázs vagy Riefenstahl? Riefenstahl maga is elismeri, hogy Balázs rendezte azokat a jeleneteket, melyekben ő szerepelt. Mivel ezek a jelenetek a film jelentős hányadát teszik ki, mondhatjuk azt, hogy A kék fény igazából Balázs filmje? A kék fény szerzői státusa a szerzői elméletekről folytatott viták egyik visszatérő példája.9 Talán nem muszáj és talán nem is érdemes eldönteni ezt a kérdést. A film kollektív műalkotás, elképzelhető tehát, hogy nem köthető egy emberhez a film szerzőisége. A film eredeti verziójának főcímében azt olvassuk, hogy "a Dolomitok hegyi legendája, melyet filmre ültetett Leni R., Balázs Béla és Hans Schneeburger".

Mindazonáltal Balázs hatásának lehet betudni azt, ahogy a film a közelképeket használja: Balázs filmelméletének egyik kulcsfogalma a közelkép, így hát aligha meglepő, hogy A kék fény is zsúfolva van igen hatásos közelképekkel. Szintén Balázsnak szokás tulajdonítani a film Murnau Nosferatuját idéző képi elemeit, hiszen Balázs Murnau filmjének rajongója volt.

Riefenstahl kézjegyét a filmen ezzel szemben a rendezőnő későbbi filmjeivel való vélt vagy valós hasonlóság felől kell megvizsgálni.

Egy protonáci film?

A kék fény szerzőisége nem lenne különösebben érdekes probléma, ha nem dúlna ma is nagy vita arról, hogy tekinthető-e A kék fény protonáci filmnek. A huszadik század két igen jelentős baloldali gondolkodója, Sigfried Kracauer és Susan Sontag egyaránt amellett érvelt, hogy A kék fény megelőlegezi Riefenstahl későbbi filmjeinek képi és gondolati világát.10 Míg Kracauer a gondolati folytonosságot hangsúlyozza, Sontag a képi szerkesztési mód és a férfi-nő szembeállítás szerepének kontinuitását elemzi.11

A kék fény védelmezői két érvet hoznak fel Kracauer és Sontag ellenében. Egyrészt azt hangsúlyozzák, hogy Riefenstahl csak a film befejezése után olvasta a Mein Kampfot, így a fasiszta ideológia nem jelenhetett meg A kék fényben. Ez az érv erősen épít Riefenstahl önéletrajzának szavahihetőségére, ahol a rendezőnő notóriusan apolitikusnak állítja be magát, aki 1932 előtt nem is hallott Hitlerről. További probléma az, hogy még ha igaz is, hogy a fasiszta ideológia nem befolyásolta Riefenstahlt a film forgatásakor, ez nem érvényteleníti Sontag érvelését, aki A kék fény, illetve a náci propagandafilmek és a rendezőnő későbbi fotóinak hasonló képi világát elemzi, és azt állítja, hogy ezek mindegyike ugyanarra a művészi attitűdre, a test egyfajta kultuszára vezethető vissza, mely bár nem a náci ideológiából ered, de azzal igencsak kompatibilis.

A Kracauer- és Sontag-féle folytonossági érv elleni másik fontos ellenvetés éppen Balázs szerepének hangsúlyozása lehet.12 Ez egyrészt Balázs szerzőiségének kiemelésében nyilvánul meg, amelyről már esett szó. Emellett azonban fontos érvként merül fel, hogy a stáb több tagja is azt állítja: Riefenstahl igen komolyan Balázs hatása alatt állt a forgatás alatt. Ez a hatás mind művészi, mind ideológiai értelemben értendő.

Balázs Béla, az agitátor

A film segédoperatőre világosan fogalmaz: "Leni minden tekintetben Balázs Béla befolyása alatt állt."13 Ez a befolyás részben politikai volt - a harcos kommunista Balázs mellett Riefenstahl erősen baloldali nézeteket vallott. Több korabeli forrás is kiemeli, hogy Riefenstahlt hosszú éveken keresztül frusztrálta a kapitalista filmiparral való küzdelme, melyet legélesebben A kék fény anyagi hátterének bizonytalanságával kapcsolatban élt meg.

A kék fény forgatásakor tehát Riefenstahl nemhogy náci, de éppen kommunista nézeteket vallott, s ezt az ideológiai hátteret többen is kimutatták a filmben, és ez a protonáci olvasat ellen szól.

Ezen a ponton kell megemlíteni azt a pletykát, mely még sokkal kevésbé bizonyítható, mint Riefenstahl és Balázs viszonya, és sokkal pikánsabb is. 1931 szeptemberében, röviddel A kék fény forgatásának befejezése előtt, Balázs végre megbízást kapott arra, hogy a Szovjetunióban elkészítse régóta tervezett filmjét a Tanácsköztársaságról. A forgatást félbeszakítva, Balázs el is hagyta Németországot, a Szovjetunióba költözött, és 1945-ig ott élt.

Itt jön a pletyka. Két egymástól független forrásból is az derül ki ugyanis, hogy Balázs elutazása előtt rá akarta venni Riefenstahlt, hogy költözzön vele együtt a Szovjetunióba, és még a rendezőnő letelepedési kérelmét is elintézte, saját maga kezeskedve Riefenstahl politikai hűsé­géért.14 Riefenstahl a források szerint sokáig tépelődött ezen a lehetőségen, de végül úgy döntött, hogy Németországban marad.

Akár igaz mindez, akár nem, annyi biztosnak látszik, hogy Riefenstahl Balázs hatása alatt kifejezetten baloldali nézeteket vallott. Ennek fényében kifejezetten különös, hogy a következő pár hónap alatt milyen radikális fordulat ment végbe politikai nézeteiben.

Kommunizmustól fasizmusig?

Balázs tehát 1931 szeptemberében elhagyta Németországot és Riefenstahlt. Riefenstahl 1932 februárjában hallotta először beszélni Hitlert egy tömeggyűlésen, és leírása szerint Hitler beszéde megbabonázta. 1932 áprilisában óriási hatást tett rá a Mein Kampf. Ezután találkozót kért a politikustól, és 1932 májusában Hitler fogadta is őt. A Führer - a rendezőnő elmondása szerint - a Riefenstahl által korábban játszott figurákban a német nőideált látta (ez igencsak különbözik Göbbels sokat emlegetett német nőideáljától, mely "szolgálatkész és várandós").

Riefenstahl önéletrajzában politikailag végtelenül naivnak állítja be magát, a Hitlerrel való első találkozás leírása talán a könyv legszórakoztatóbb része. A híres - "Ha majd hatalomra kerülünk, ön fogja készíteni a filmjeinket" - hitleri ígéretre Riefenstahl saját bevallása szerint azt felelte, hogy ő nem alkalmas erre a feladatra, Walter Ruttman mindenképpen sokkal méltóbb és jobb választás lenne. Ruttman a német politikai élet egyik legaktívabb kommunista szószólója volt. Nehezen elképzelhető, hogy Riefenstahl a Balázzsal eltöltött hónapok után ezt ne tudta volna.

A Riefenstahl és Hitler közötti párbeszéd azonban a rendezőnő önéletrajza szerint így folytatódott: "Önök rasszista előitéleteket hangoztatnak. Ha indiainak vagy zsidónak születtem volna, ön nem is állna szóba velem. Hogyan dolgozhatnék olyanoknak, akik ilyen különbséget tesznek ember és ember között."15

Ez a némiképp erős képzelőerőre valló monológ azért különösen érdekes, mert sokak szerint ekkorra Riefenstahl már maga is antiszemita nézeteket vallott - éppen A kék fény kritikai visszhangja miatt. A film producere, Harry Sokal 1975-ben nyilvánosságra hozta, hogy Riefenstahl A kék fény premierje után fel volt dúlva, amikor találkozott vele. A kék fény viszonylag jelentős közönségsikert aratott, kritikai visszhangja azonban nem volt különösebben pozitív. A kommunista Die Rote Fahne kritikusa például ezt írta: "A Balázs-Riefenstahl-féle szépség a száz évvel ezelőtti romantika anakronizmusa."16 Az ilyen és ehhez hasonló kritikáktól magából kikelt rendezőnő a következőket mondta az egyébként félzsidó Sokalnak: "Egyáltalán, mit érthetnek meg ezek a zsidó kritikusok a mi mentalitásunkról? Nincs joguk ahhoz, hogy a mi művünket kritizálják. Ha majd Hitler hatalomra kerül, a zsidó újságírókat nem engedjük németül publikálni. Héberül kell majd írniuk, hogy minél kevesebb ember érthesse meg őket."17

Ezek erős szavak, nem szabad azonban elfelejteni, hogy mindezt Sokal, Riefenstahl volt szeretője (de legalábbis kikosarazott udvarlója) írta. Nem lehet kizárni tehát, hogy e sorok írásakor Sokalt személyes bosszúvágy hajtotta. Riefenstahl azonban 1938-ban A kék fény újraforgalmazásának ürügyén ehhez meglepően hasonló szellemben nyilatkozott a Filmkurier című újságnak: "Minél nagyobb és tartósabb a közönségsiker, annál negatívabban viselkednek a sajtó nem árja képviselői."18 Itt még mindig mondhatjuk, hogy Németországban 1938-ban nem feltétlenül szó szerint azt írták az újságok, amit az ember mondott. A következő incidensről azonban konkrét bizonyítékok vannak. Itt megint csak Balázs játssza a főszerepet.

Riefenstahl és Balázs sokáig leveleztek a férfi elutazása után. A kék fény bemutatását követően Balázs halvány utalást tett a film forgalmazásából befolyó részesedéséről. A Tanácsköztársaságról szóló filmje végül nem valósult meg, és mivel a moszkvai filmfőiskolán csak 1933-ban kezdett el tanítani, minden valószínűség szerint nem élt túlzott jólétben. 1933 januárjában Balázs Berlinbe látogatott, és egyebek között a honoráriumról is beszélt Riefenstahllal.

Az ügy azonban hosszan húzódott, és 1933. december 11-én Riefenstahl a következő megbízást vetette papírra a Hotel Kaiserhof nevű szálloda levélpapírján (ez a hotel a náci párt sasfészkeként volt számon tartva): "Ezennel megbízom Julius Streicher urat, a náci párt Nürnbergi képviselőjét és a Stürmer című lap kiadóját, hogy intézze a zsidó Balács (sic!) Béla mindenfajta financiális követelésének ügyét, Leni Riefenstahl."19 Julius Streicher a náci párt egyik legszélsőségesebb zsidógyűlölő alakjának számított, a Stürmer pedig nyíltan a zsidók ellen uszító lap volt. Streicher egy Riefenstahlnak címzett 1937-es leveléből az derül ki, hogy Streicher és Riefenstahl igen közel álltak egymáshoz.20

Ezek után Balázs természetesen semmifajta honoráriumot nem kapott A kék fényért. A film 1938-ban ismét forgalomba kerülő kópiájáról leszedték Balázs nevét, nyilván a rendezőnő tudtával és beleegyezésével. Riefenstahl minden interjújában tagadta az antiszemitizmus vádját, ennek a levélnek az ismeretében azonban nem könnyű az ő verziójának hinni.21

Függetlenül attól, hogy Riefenstahl antiszemita volt-e vagy sem, annyi bizonyos, hogy pár hónap alatt kommunistaszimpatizánsból fasisztaszimpatizánssá vált. Riefenstahl megítélésének egyik legfontosabb kérdése, hogy miként lehet ezt a radikális fordulatot értelmezni.

A legkézenfekvőbb értelmezés, mely konzisztens Riefenstahl interjúival és önéletrajzával, a rendezőnő politikai naivitását hangsúlyozza. Ha azonban komolyan vesszük Balázs jól dokumentált hatását a rendezőnőre, akkor ez az értelmezés vagy erősen kétségessé válik, vagy pedig felszínesnek és nem túl okosnak állítja be Riefenstahlt. Ennek az értelmezésnek az egyik alesetét képezi A kék fény segédoperatőrének a nyilatkozata, aki Riefenstahl opportunizmusát emeli ki: szerinte ha 1933-ban Németországot a szovjetek szállták volna meg, akkor Riefenstahl Sztálinnak készített volna propagandafilmeket.22

Ennél komplexebb és kevésbé sematikus az a nézet, amely szerint Riefenstahl radikális váltása azt bizonyítja, hogy a két totalitáriánus nézet egyáltalán nem áll olyan távol egymástól, mint gondolnánk. A politológiai közhely szerint a radikális jobboldal és a radikális baloldal igen sok mindenben egyetért: a politikai paletta két széle összeér.

Romantikus kommunizmus

és romantikus fasizmus

Én egy harmadik értelmezési lehetőség mellett szeretnék érvelni. Az az állításom, hogy mind Riefenstahl nagy fordulata, mind a Balázs és Riefenstahl közötti kapcsolat, akár viszony, akár szoros baráti kötelék volt, Balázs és Riefenstahl romanticizmusával magyarázható.

Mind Balázs, mind Riefenstahl művészi attitűdje alapvetően romantikus volt. A romantika hatása Balázs írásain világosan érezhető. Az igazi égszínkék című mesekötete (melyet 1925-ben németül is kiadott) talán a legnyilvánvalóbb példa erre.23 Riefenstahl vonzódása a német romantika alapfogalmaihoz pedig fiatal korától élete végéig megfigyelhető írásaiban.

Balázs tehát romantikus kommunista volt, míg Riefenstahl művészi hozzáállása talán nevezhető romantikus fasizmusnak. Nincs szükség tehát arra a politikai közhelyre, mely szerint a politikai paletta két széle összeér. A romantika közös nevezőjéhez képest a romantikus kommunizmus és a romantikus fasizmus közötti különbségek másodlagosak.

Talán ennek a közös ideológiai bázisnak az erejével magyarázható (az esetleges szexuális vonzódás mellett) az is, hogy Balázs hónapokig lelkesen és mindenfajta anyagi ellenszolgáltatás nélkül dolgozott A kék fény forgatókönyvén és magán a filmen. A kék fény a huszadik századi romantika egyik legmarkánsabb műve. Mint láttuk, a Die Rote Fahne kritikusa is világosan látta a kapcsolatot a film és a XIX. századi német romantika világa között: ("A Balázs-Riefenstahl-szépség a száz évvel ezelőtti romantika anakronizmusa") (a cikk címe: Egy vadromantikus kaland). A film egyes jelenetei közvetlenül idézik a német romantikus festészet egyes emblematikus példáit (különösen szembeötlő Kaspar David Friedrich hatása, a festő Magányos vándorja a film több beállításában is visszaköszön).24 Jean Cocteau, Riefenstahl művészetének nagy rajongója és a huszadik századi romantika talán legemblematikusabb alakja, azt mondta a rendezőnőnek: "Mi ketten rossz évszázadban születtünk."25

A romantikus művészet hatásánál azonban fontosabb egyfajta romantikus világlátás szerepe mind Balázs, mind Riefenstahl esetében. Ennek a romantikus világlátásnak egy fontos aspektusa az, hogy az individuum eltörpül valami nagyobb, elsöprőbb, igazibb erő vagy érzelem árnyékában. Ez az emberléptékűnél nagyobb érzelem lehet a szerelem, a hazaszeretet vagy egy hegyi táj (esetleg hullámzó tenger) lenyűgöző ereje. Ha az embert nem ilyen elsöprő érzelmek uralják, akkor kicsinyes, kisszerű az élete.

A valamiféle nagyobb, magasabbrendű erőnek való kiszolgáltatottság talán legszemléletesebb példái éppen azok a "hegyi filmek" műfajába sorolt alkotások, melyek Riefenstahlt híressé tették. Riefenstahl önéletrajzának legelső oldalán úgy ír magáról mint "a természet igazi gyermekéről".26 A hatalmas, vad természettel szemben álló, azzal dacoló parányi ember toposza szintén a romantikához nyúlik vissza, és Balázs gondolatvilágához éppen olyan közel állt, mint Riefenstahl hegyi filmjeihez. Balázs azon kevés baloldali filmkritikus közé tartozott, akik rajongtak a hegyi filmekért.27 Kracauer például ki nem állhatta őket.28

Robert Musil volt talán az első, aki a romantika és a fasizmus kapcsolatát is világosan látta, és maró gúnnyal ábrázolta A tulajdonságok nélküli emberben Hans Sepp figurájában. Hans Sepp antiszemitizmusa és vonzódása a nagy romantikus ideálokhoz szépen kiegészíti egymást. Megjegyzendő, hogy Musil e romantikus életérzés talán legszellemesebb kritikusa. A tulajdonságok nélküli emberben így foglalja össze ezt az ideált: "ha az ember egyáltalán képes megfigyelni magát, a legmagasabbrendű emelkedettség állapotában olyan parányinak és tehetetlennek érzi magát, mint egy méhecske két ablaküveg között."

Ezt az érzést sokan a hegyi tájakkal szembesülve találták meg. Mások különböző totalitáriánus ideológiákban, amelyek az individuumot a nagy és hatalmas rendszer egy apró fogaskerekévé teszik. A romantikus életérzés fontos magyarázatot adhat mind a fasizmus, mind a kommunizmus pszichológiai vonzerejére.

Balázs és Riefenstahl tehát - bármennyire különböző módon alakult életük és politikai nézetük később - A kék fény forgatásakor egy platformon volt, a romantika platformján. Ez a közös platform pedig egyaránt szolgálhatott természetes kiindulópontnak egy sztálinista szovjet ideológiához és Hitler udvari filmkészítőjének művészi hozzáállásához.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.