DUNA UTCA

1965. augusztus 16.

VARRODA

Naponta arra járunk, és elfordítjuk fejünk
ahogy a nagy kirakatban szemelgetnek az asszonyok,
és a lányok izgatják a kelmét,
majd a gép jelére egyszerre
kék harkálycsőrökkel rákopognak.

Megfutamít ez a csönd, és ez a szemérmetlen
hideg kitárulkozás: a fejünk nyitott persely.

ÖNKISZOLGÁLÓ

Nekiszaladunk, mintha vége se lenne.
Majd később, akár a tengerész, ha partot ér
és ingadozni kezd,
széjjelnézünk: „A SZENTIT, AZ ALKALOM A REMÉNY!”
És ez már a zsebünkbe se fér.

ÚJSÁGÁRUS

Mindennap jobban és hangosabban kínálta az újságot,
még a híreket is kikiabálta, elejétől végig.
Minden hír nála volt a legtragikusabb, olyanok
hogy sorba álltak érte az emberek késő estig.
Mindennap jobban és hangosabban kínálta az újságot,
már szinte rikácsolt, és végül valaki megvette őt is.

PINCÉR

Reggelente csak az egyik szemére vak.
Hattyú-kezében forgatja fejét,
És úgy tesz, mint aki tudja,
Hogy sokáig él.