versei

2013. október 1.

kávézóasztalra

elrendeztem a kis asztalon a könyvet

cigit öngyújtót telefont (hátha felhívsz)

café des philosophes

négy éve annyi mindent képzeltem el itt

és még mindig itt vannak a színes

üvegablakok amikről álmodtam egyszer

s én itt szeretnék lakni de csak reggelenként

ahol kalapos homoszexuálisok bicikliznek

vizekre

félig lehúzott redőny

mindig így alszunk hogy ébredésnél

tudjuk reggel van-e már

a játszótér mellett laksz a rhône partján

azt mondod nélkülem nem tudsz elaludni

(én veled se mindig)

te képeslapokat küldesz

én mindig felhívlak amikor rágyújtok

négy folyó kettő tó egy óceán