CXV. ÉNEK

1965. augusztus 16.

Az aranyszál a torcellói sötét mintában.
A falak még mindég állnak.
Van egy út a csaknem sivár mező mentén.
Magas fák a sugárút felett
Felhők, szél emelkedik az éjszaka fölé,
a szirmok csaknem mozdulatlanok.

Ha barátaink gyűlölik egymást
hogy lehet akkor béke a világon
Zöld koromban szórakoztattak durvaságaik.
Beati!
Szilfagallyakkal ólmozott az éj.
Látomás fölött,
a szív.
„A barackvirágok Keletre és Nyugatra szórva.
Meg akartam akadályozni hullásukat.”

A szélforgatta hüvely megáll,
de a fény örökké énekel,
lidérc a mocsarak felett
ahol a tengeri füvek dagályért zizegnek.

Idő, tér,
nem felelet sem az élet, sem a halál.

És az ember jót keres,
és rosszat tesz.

In meiner Heimat
ahol a holtak járkáltak
és papírmaséból voltak az élők

Fordította VÁRADY TIBOR