Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

11. évfolyam 119. szám

Thomka Beáta

Cselekményvilág/értékvilág

Bonyhai Gábor: Az értékek rendszere Thomas Mann »A kiválasztott« című regényében. Modern Filológiai Füzetek 21., Akadémiai, Budapest, 1974.

1975. március 1.

A verselemzésekhez, szövegvizsgálatokhoz, szerkezeti/nyelvi analízisekhez képest regényinterpretációkkal ritkábban találkozunk: az új elemzőmódszerek, irány­zatok szívesebben kísérleteznek a vers vagy a novel­la anyagán. Bonyhai Gábor regényelemzése többek között ilyen okokból is eseménynek számít, amely­nek jelentősége megítélésünk szerint túlnő a magyar irodalomtudomány keretein.

Bonyhai abból az észrevételből indul ki, mely sze­rint Thomas Mann regényeinek felszíni rétegei mö­gött egy »közös háttér«, »eszmerendszer« található, ami nem más, mint »egy rendkívül szisztematikus, gazdag, csaknem teljesnek mondható értékrendszer.« (Aláhúzás: Th. B.) Hogy a Mann-i regényre legáltalá­nosabban jellemző eszmei/filozófiai jellegzetessége­ket felkutathassa, Bonyhai a legutolsó Thomas Mann regényt tette meg elemzése tárgyául, A kiválasztot­tat, »amely összefoglalja egész művészi és filozófiai problematikáját«. Az interpretáció lényegét a követ­kezőkben summázza: »A hátteret képző értékrendszert a műelemzés során szigorúan esztétikai ténye­zőnek tekintjük, azt igyekszünk megmutatni, hogyan jelenik meg a jellemek és a cselekmény rétegében, hogyan szervezi a mű egészét, tehát hogyan tölti be a formateremtő tartalom funkcióját. Ily módon az is kiderül, hogy az értékrendszer síkja és a cselek­mény síkja között milyen összefüggéstípusok van­nak.

Bonyhai tanulmányának talán legtanulságosabb moz­zanata éppen az, hogy következetesen esztétikai té­nyezőként kezeli az eszmerendszert, illetve az a mód, ahogyan az elvont tartalmakat, szellemi értékeket — amelyeket egyébként az ábrázolt tárgyiasságok a leg­konkrétabban jelenítenek meg — a regény immanens részeiként mutatja be. Olyan tartalmak, mint pl. a rend, hatalom, folytonosság, kényelem, gazdagság, bűn, szépség, szellem stb. szituációk, jellemek, leírá­sok, felsorolások mozaikjából válnak ki és illeszked­nek be az elemzés által az értékek, szimbólumok tablójába. Ahhoz, hogy a regény eszmerendszer hor­dozójává válhasson, »fel kell építenie egy olyan vi­lágot, amelyet közvetlenül a jelentések alkotnak meg, vázolnak fel, egy szemléletes cselekményvilágot.« (Aláhúzás: Th. B.)

A regény másik szférája ezek szerint a cselekmény­világ, amely közvetítő funkcióval rendelkezik az anya­gi és szellemi valóság között, tekintve, hogy általá­nosságokat jelenít meg. Az anyagi és szellemi világ ellentéte egyben A kiválasztott alapellentéte is, s a cselekménysíknak éppen abból kifolyólag, hogy »középszféra«-ként helyezkedik el, általában különös je­lentősége van. Thomas Mann-nál nem a cselekmény­síkon bekövetkező fordulatok a legfontosabb értékhordozók, hanem a »rejtettebb, előkészítés jellegű elemek.«

A regény organizmusának határozott és következete­sen végigvitt felosztása érték- illetve cselekményvilág­ra olyan lényeges belső erővonalak kitapintását tette lehetővé Bonyhai számára, amelyek a klasszikus módszerek nyomán rejtve maradtak. Bonyhai a két sík állandó szembesítésével, egyiknek a másikra vo­natkoztatásával, bonyolult kapcsolódásaik fokozatos felderítésével térképezi fel a művet. Az a metszet, amelyet így kapunk, valójában a regény axiológiai szintre való kivetítése, amelyben pl. az elemzés so­rán a hősök így jelennek meg: »Roger a mennyiségi­leg rendkívüli élet, Feirefitz úr a teljesen dekadenssé vált élet, Grigorsz pedig a rendkívüli bűn és kon­fúzió ellentétes értékeként megjelenő rendkívüli szellem képrendszere.« Vagy: »Grigorsz egy dialektikus szabadságfogalom képeként funkcionál«. Vagy: »Grimáld halálakor (...) az általa realizált legmagasabb érték, a tradíció és a rend is végsőkig fejlődik és átmegy saját negatív párjába, a konvencionálisba, a a sablonosba, a megmerevedésbe.«

Ahhoz, hogy az elemzés által minél pontosabban de­finiálhatók és azonosíthatóak lehessenek az értékhor­dozó funkcióval ellátott elemek, nyomon követhető­ek az értéksorok, értékkörök, tehát maga az értékfejlődés-folyamat, előmotívumok, motívumok egész sorát kellett megvizsgálni. A regénystruktúrát Bony­hai motívumok, tablók, részképek, képrendszerek stb. alapján analizálja. A motivikus elemek (amelyek »tér-, idő- és kauzalitás-meghatározta ábrázolt tárgyiasságok, történések, szituációk«-nak felelnek meg) előfordulásában Bonyhai Thomas Mann egyik jel­lemző regénytechnikai eljárását nevezte meg.

A fentiek alapján talán sematikusnak tűnik Bonyhai eljárása, és leegyszerűsítőnek az az elképzelés, hogy a regény összetett organizmusa leírható az említett szintek viszonylataiként. Hangsúlyoznunk kell azon­ban, hogy Bonyhai a regény legrejtettebb és legnehe­zebben felfejthető minőségének vizsgálatára vállalko­zott, s hogy maximális egzaktsággal s ugyanakkor maximális rugalmassággal követte és rögzítette a gondolati, filozófiai tartalmak hajszálfinom összefüg­géseit.