Csapás

1965. november 1.

Fölfelé, levélen-ágon át, virágodig hosszú utak, fuvallattal,
és ilyentájt sárga messzeség, ami kiált rád és ami idegen;
Él és árad szád sarkából, akár a hang, és homok száll arrafelé,
érni ha készülsz, sással fogaid közt:

Érzed földdel, fűvel; láng sarjad ki nyelved két élén,
fekete hágcsód felhőket űz-tép és gyors napod is elszáll, akár a
felhők.

Mint víz folyása ólmos tavakból,
mik mélységükben szint fölé merültek...

És ottmaradtak végleg.