

Már
kapható
Tanácstalan köztársaság
című
számunk!
2019.
Juhász Tibor
Cegajosok
2017. július 20.
A téglaszárító-fészerekhez hasonló építményeket
a gyár vezetősége alakíttatta át lakásokká.
A munkálatok során az alapozással és a szigeteléssel
sem törődtek, így az esőzések idején a víz,
ami égszakadáskor bokáig ért a sufniházak
vékony utcáin, bezúdult az ajtók alatt.
A telepre az ’50-es években vezették be a villanyt,
egy évtizeddel később a felső, magasabban fekvő
kisebb részeken a vízellátást is megoldották.
A gyár területén közösségben éltek a cegajosok,
bonyolult rokonsági szálak kapcsolták össze őket,
az egymásra épített téglabarakkok szűkössége miatt
mindenki tudta, mi történik a szomszédban.
Több generáció is felnőtt a körkemencék és a raktárak,
a feltornyozott téglaerdők között. Munkahelyük
csak néhány percnyi távolságra volt az otthonuktól,
így ezek az emberek a kezdetektől fogva tudták,
hogy hol ér véget a gyár és hol kezdődik a telep.