versei

2013. május 7.

A dialektika dicsérete

Ma a jogtalanság magabiztos léptekkel járkál.

Az elnyomók tízezer évre rendezkednek be.

Minden így marad, ahogy van, állítja a hatalom.

Egyetlen hang sem hallatszik az uralkodókén kívül.

Csak most fogok bekeményíteni,

harsogja a piacokon a kizsákmányolás.

Sokan így szólnak ezért az elnyomottak közül:
Amit mi akarunk, abból soha nem lesz semmi.

Aki még él, ne mondja azt, hogy: soha.
Ami biztos, nem olyan biztos.

Semmi nem marad így, ahogy van.

Ha az uralkodók már beszéltek,

meg fognak szólalni azok is, akiken uralkodnak.

Ki meri azt mondani, hogy: soha?

Kin múlik, hogy az elnyomás marad-e? Rajtunk.

Kin múlik, hogy összetörik-e az iga? Szintén rajtunk.

Akit levertek, keljen fel!

Aki veszített, harcoljon!

Aki felismerte helyzetét, hogyan lehetne feltartóztatni azt?

Mert a mai legyőzöttek a holnapi győzők,

és a Sohából is lesz: Még ma!

Az erőszakról

Erőszakos: mondjuk az árra – elragad mindent.

Ám a folyómedret, ami korlátot szab neki,

erőszakosnak senki se hívja.

Erőszakot tesz – így tartjuk – a szélvész,

meggörbítve a körtefa törzsét.

De mit tartsunk arról a viharról, amely

az útépítők hátát görbíti meg?

HALASI Zoltán fordításai