Böndör Pál versei

1975. június 2.

lefordulsz a parknál jobbra
Lefordulsz a parknál jobbra, azután a második utca ismét jobbra, keresztül a piciny téren, akkor balra
és a negyedik saroknál ismét jobbra.
Még meg is tévedsz, - míg magyarázod, - kijavítod magad, gondolkodol.
(De eltévedhettél-e itt valaha?
Kizárt dolog. Kizárt dolog.)
Megható ez, megható.
fájás
A repedt WC-kagyló fölött fájós torkát sósvízzel öblögetve, nem is sejthette a kisfiú, hogy ma mikor emlékezetemben ez a kép fel¬bukkan, (mintha a fürdő¬szoba ajtajában állva nézném), ismét torokfájás kínoz majd, nem sejthette, hogy az idő¬közben elmúlott húsz esztendő alig hoz valami enyhülést.
hamisítvány
Nem hallgat rád a kezed, más¬milyen aláírásra csábít. Két-három év¬tizede írogatsz már alá ahol az szükséges és most ezt az új alá¬írásod nem ismerik el, nem fogadják el sehol. Kényszerből volt-magad hamisítod.
ércnél maradandóbb
Az egyik széken a vasalásra váró ruha a másikon megsárgult magazinok, szabásminták, orvosságos dobozok, kézzel rajzolt térképek.
Mi meg egymással szemben
a másik két széken, kezünkben a kártyalapokkal, az asztalra könyökölve.
A gondosan kivonalazott papirosra felírjuk a veszteségeket és a nyereséget. Összeadunk, kivonunk.
A játéknak tulajdonképpen semmi tétje, a játszma végén a papirost elszaggatjuk és eldobjuk. Mégis izgalmat színlelünk.
Mindketten csupán a másik kedvéért.
Rájöttünk erre már évekkel ezelőtt, de hallgatunk róla.
Ez a mímelt izgalom barátságunk alapja.
a forró...
A forró házfalak közt mérték¬telenül izzadtunk a hosszú ölelésnél. De az ég alján már gyűltek a hűvös esőt hozó felhők!
ennyivel maradtak idegenek
Vendégeim, ha jobban odafigyelnek láthatták volna nem is egy ijesztően torz mű¬fogsor az, hanem fogak rajzolva kartondobozra amit szíj tart ott ahol a szájnak kellene lennie. De vendégeim (mindannyian kivétel nélkül) nem sok figyelmet szenteltek a képnek
így nem is nevezhették el A papírszájúnak ezt a portrét amit M. festett 67-ben.
Papírszájú.
Ahogyan felsikolt a ráncos párnák közül megvetett ágyadban.
két mondat közé
Jóval ebéd után, de még nem éhesen. Szitáló esőben a vasútállomás környékén. Beszorulva két mondat közé.
Felém fordulsz és beszélsz múlt időben. Meg persze az ázott tollú madarak.
mű
A nadrág hajtókájából kihullott homok. Apró kavics ami a cipőtalpak recéiben csempészte magát
a szobádba. Fűszálak, különféle bogáncs
- mindez egy gyönyörű délután emléke. Szemét, amit a kissöprű nem söpörhet ki soha például
ebből a mondatból sem.
ali baba
A számozás rendben, egyetlen lap sem hiányzik.
A gép sem hagyta sehol felvágatlanul a könyvet, össze sem ragadtak a lapok,
- a papírvágó kést mégis kikészítettem. Reménykedem.
A haramiák lassan ellovagolnak mellettem, ügyet sem vetve rám. Újraszámolom őket.
Negyvenen vannak, éppen negyvenen.
Kezembe veszem fegyverem.
Reménykedem, résre bukkanok, résre a semmin, mely mindentől független, önmagában az, rés a semmin, ahol álmaink eltűnnek.
Szerencsére, bőrünk jólesően melegíti a Nap.
Vagy csupán úgy tűnik?
Mindenesetre nincsen sötét, ha felemelem a fejem, látom magam a tükörben, a sziklákat a hátam mögött.
Szezám - kiáltom hangosan gondosan kitéve utána a felkiáltójelet »!«
Egyik kezemmel, még mindig, a papírvágó kést szorítom, a másikkal már nyúlok is oda
ahol egy pillanatra a kincset véltem látni.