EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. augusztus 3. | Hermina, Lídia, Kamélia napjaAKTUÁLIS SZÁM:996274. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

BOHÓC

Bárdos Deák Ágnes

Bohóc

2007. június 1.

A bohóc előbújt egy lyukból, és belefintorgott a vakító napsütésbe. Aztán kezéből ellenzőt formálva körülnézett, és önkéntelenül elvigyorodott. Amerre csak ellátott, romokban hevert a világ. S azon túl is. Nem volt miért többé komolyan venni a dolgokat.

Felmegyek a színpadra. Szerintem a kínpadra. Szerintük a legjobb hely a világon. Nem akarok többnek látszani annál, aki vagyok. Ők azt akarják, hogy náluk több legyek. Egy közülük, aki annyival több, hogy felment a színpadra.

Mit is akarok mondani?

Szóval, miről is van szó? Mit akartok tőlem? Hogy mondjam meg helyettetek? Más faszával verni a csalánt, már megint? Mert nektek ugye derogál. Kicsit – nagyon – fostok előállni valami saját koncepcióval. Megoldás pedig kell, lehet, hogy csak ma estére, mert ez a nap az, amikor mentek szórakozni, egyébként meg rendes hangyák vagytok, szófogadó vagy stikában szófogadatlankodó kis rabszolgái az életnek. De lehet, hogy helyzet van: lekopott a csajotok, kirúgott a főnökötök, vagy csak valaki beszólt a villamoson. De lehet, hogy nagyobb a baj. Lehet, hogy a ti faszotokkal verik a csalánt az Okosok: csak hiszitek, hogy valami nagyot álmodtatok, reggelre meg üres marokkal ébredtetek, mi? Nevetni akartok, vagy sírni? Szomorú vagy vidám bohócra vágytok? Egy karizmatikus szélhámosra, vagy egy kétségbeesett paprikajancsira? Na, most pofázzatok, vagy kussoljatok szépen, és nézzetek engem, ha nincs jobb dolgotok.

Szal’ vót eccer egy király, s annak vót egy bolondja. Ha a királynak fájt a fasza, ütötte, vágta a bolondot, de ha jókedvibe vót, tejbe-vajba fürösztötte, s itta a szájából a szót. A bolondnak meg vót annyi sütnivalója, hogy a maga kedvére csűrje-csavarja a dolgokat. Hanem eccer nagy bajba került a szegín bolond, az istenbarma, mert a király tanácsot akart kérni tűle. Volt ugyanis a koronás faszfejnek egy nagyobbacska problémája. Ja, vót neki egy nyavalyája, hogy ugyanis kifogyott a píz az országkasszából, mit is beszélek: kiürült a küncsösládika. Dik, a ládika üres mán, nyügdécsölt az istenáldotta, s igaz vót, ahogy itt állok (ülök, mellesleg, hi-hi, ha-ha), hogy aki odanyúlt nekije, csak a sömmit markulászta. (Azt akarjátok, hogy táncoljak nektek? Hát, nesztek.)

– Oszt ín meg mi a hetedhít faszomat csínájjak? – gondúta a bolond, de úgy tett, mint aki nagyon töri a fejit valami okosságon. Hümmögött, hammogott, adta az urat (jól adod, Mercutio!), s csak csóválta azt a bolond nagy üstökit. Meg vakarta es hozzá a tökit.

– Hát, jó uram – aszongya –, lássa, ha nekem mutassa eztet az üres ládikót, s azt hazuggya kelmed, hogy: dikmá, mennyi sok arany ityeg-fityeg (hülye gyerek) odabe, hogy szinte bé sem tudom rá a tetejit kulcsolni, mit tehetek?

– Hát mit? – bambul a király (az isten állatja).

– Hát sömmit, mert ha azt mondom, hogy kied egy tolvaj, mer’ elverte a népe jogos jussát, oszt üres az államkassza, hát kied nem lefejeztet?

– Hát… – bambul tovább az isten koronás barma.

– Hát dejszen hogy dehogynem! – tódítja a bolond. – Akkor meg, akinek van egy kis akolbólintja…

– …mije? – kérdé a koronás parasztja.

– Akolbólintja, tudja, na! Nem tudja? Júj, ne mondja, de legalábbis ne mutassa – szürnyűküdik a bolond. – Na, ugorgyunk, fut az idő, szalad az udvar, benne szalad a Rozi a kasszával… Egy szúnak is rág a vége: tehát… Hun is tartottam? – vakarja a seggit unott pofával az ugrifüles, ravaszdi bandita. A pernahajder Joszip Hajder.

– Hát – tétováz a nemesúr, mint aki a választ halogassa –, hogy üres a kincstárkassza, s hogy hogyan álljak a nípem elí. Ott.

– Ja, csakugyan – teszi magát a bolond, mint aki kelleti vagy inkább kéreti, vagy ki tudja.

– Nagyjóuram. Mindenki szemet huny a kincstárkassza elsikkasztása felett, mert nem kockáztatja, hogy kegyelmed a fejít levágassa!

– Már mér vágatnám le a magam fejit? – szörnyed el a király kisvártatva. (Erekcióidőd a túlnál is röhejesebb – gondolja a bolond, de csitt, bolond szívem, magát emiképp nyugtatja).

– A más fejit, az egísz ország fejit levágathassa, ha akarja, kegyes nagy uram. Ez a maga fórja.

– Ja…? Jaaaaaa!!!! – S azzal a király kihirdette, hogy üres az államkassza, s akinek valami nem tetszik, annak szívesen a fejit veszi másnap nyolc és tíz között, hátul a pitvarba. La, la, la.

Képzelhetitek, barátim, hogy tolongott a nép az udvarba, hajaha! Üresen kongott három hétig az utca, a város, az ország, csak úgy gurult a parketten az országalma! A bolond meg kapott egy új kalapot, s mindenki megnyugodott. Viszlát, hülye gyerekek! Ezt nektek, ha nincs jobb dolgotok!

Irmanéni, a Szupernormális Viselkedés Kutató Tanszék Rendes Tanára fejcsóválva csukta be a dolgozatot.

– Ez a Fannika milyen egy renitens leányka – gondolta elmélázva, és a lába közé nyúlt. Fannika szőke haját látta ellebbenni lelki szemei előtt, s aztán Fannika kezecskéjét érezte, ahogy mélyen benyúl a lelki puncijába.

– Ach, bach – sikkantgatott élveteg pofával a Szupernormális Viselkedés Kutató Tanszék Rendes Tanára, az Irmanéni. Fannika persze mindezt az oszlop mögül látta, sőt jól látta, sőt jegyzetelt, sőt fotókat is készített. Mire az Irmanéni összerándult a vakuvillanásra, kijózanodott a futó léptek zajára: a mámort elfújta a szél.

– Fúj – mondta Irmanéni merő önutálatba mártva –, már megint mit csináltam a világ csúfjára!

– Semmi baj, kollegina! – szólt egy sztentori hang a háta mögül –, ön csak kutatást végzett, a kutatás területei még feltérképezetlenek, ön egy fehér foltot talált. Az erotika és a tanítványok egymásra gyakorolt hatása, avagy a nemi izgalom máglyáján égő szűz kontra állam címen javaslom megjelentetni a tapasztalatok összegzését mint szakdolgozatot.

– Ugyan már, rektor úr – hessentette el a gondolatot mint rossz tréfát a Szupernormális Viselkedés Kutató Tanszék Rendes Tanára, az Irmanéni. – Ne csináljunk Krisztusból bohócot!

– De drága Irma, miért ne? Korunkban már nincsenek tabutémák! Emlékszik a Galád család idevágó strófájára? – Irmanéni ájtatos pofával fordult a rektor úr kikandikáló farka felé.

– Ja. Játssz az étellel! – suttogta, és megbabonázottan elindult ajka a trottyos öregúr slicce felé.

– Summa cum laude… – hörgé a nagyúr. – I am, I was, I am to come, I was…

– Mi következik mindebből? – ocsúdott fel a Szupernormális Viselkedés Kutató Tanszék Rendes Tanára, ostorával a delikvensek közé vágva.

– Csináljunk Krisztusból bohócot! – kiáltották kórusban az árvák, a növendékek: a leánykák és a kisfiúk hada.

Ja. Ennyit a bohóctémáról.

De komolyra fordítva a szót: a BOHÓC az emberiség egyik nagy ikonja. A nevettető jobb, mint az, aki az emberiséget megríkatja. Ezért szeretjük Móka Mikit jobban Caligulánál, Hofit Orbán Viktornál, Vitézjánost Hitlernél és Gyurcsányfletót Nérónál.

Ámen.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.