EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. október 22. | Előd, Szalóme, Kordéli napjaAKTUÁLIS SZÁM:1007226. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

BOHÓC

Matei Visniec

Bohóc kerestetik

részletek

2007. június 1.

Szereplők: FILIPPO, NICOLLO, PEPPINO

A történet egy várószobában zajlik. Nicollo an kezdéskor már a színpadon van egy széken bóbiskol a helyiségn közepén magasodó impozáns ajtó előtt. Az ajtóra föl lehet tűznin egy hirdetést: “Öreg bohóc kerestetik.”

 

Első rész

 

Fölfelé caplató lépések zaja hallatszik, belép Filippo.

 

FILIPPO: Bent van már valaki?

NICOLLO: Nincs.

Nicollo harsány trombitálással kifújja az orrát.

 

FILIPPO: Ez azt jelenti, hogy maga az első.

NICOLLO: Igen.

FILIPPO: Akkor én vagyok a második. Maga do­hányzott?

NICOLLO: Nem.

FILIPPO: Túl füstös ez a helyiség. Érzi, hogy füst van?

NICOLLO: Nem.

FILIPPO: Nagyon füstös. Ki kellene nyitni az ablakot. Nem közöltek semmit?

NICOLLO: Nem.

FILIPPO: Ez azt jelenti, hogy még nincs hat óra.

NICOLLO: Nincs.

FILIPPO: Remélem, csak megjönnek. Hatkor.

NICOLLO: Igen.

 

Titokban kémlelik egymást.

 

FILIPPO: Ha jól látom, maga is ugyanazért van itt.

NICOLLO: A hirdetésért.

FILIPPO: Igen.

NICOLLO: Igen.

 

Szünet. Egyre nyilvánvalóbban figyelik egymást. Nicollo ismét fergeteges harsogással kifújja az orrát.

 

FILIPPO: Ki kellene szellőztetni innen a füstöt. Úgy tűnik, hogy ezeknél nincsen ablak. Ha lenne ablak, akkor ki lehetne szellőztetni innen a füstöt.

 

Pillantásaik találkoznak. Filippo feláll. Szinte reszket. Nicollo is feláll. Ő is szinte reszket.

 

FILIPPO: izgalomtól remegő hangon. Nicollo!

NICOLLO: izgalomtól remegő hangon. Filippo!

FILIPPO: Nicollo, te lennél az?

NICOLLO: Filippo! Filippo!

FILIPPO: ölelésre tárja a karját. Hihetetlen!

NICOLLO: ölelésre tárja a karját. Én vagyok. Én!

FILIPPO: Istenem, nem lehet igaz! Nicollo!

NICOLLO: könnyező szemmel. Én! Én!

FILIPPO: lenyugodva. Te vagy? Valóban te?

NICOLLO: Én. Esküszöm, én!

FILIPPO: De hogyan? Miért?

NICOLLO: Hát…

FILIPPO: Szűzanyám, szinte föl sem ismertelek. Ha nem fújod ki az orrod, soha nem ismerek rád.

NICOLLO: Elég, elég… Még elsírom magam.

FILIPPO: Amint az orrod kifújtad, megremegtem. Itt, a lelkem közepén. Azt mondtam magamban: csak ő lehet ez az otromba fráter. Csak ő tud ilyen otrombán trombitálni. Apukám, egész életedben ilyen otrombán fújtad az orrod.

NICOLLO: Elég, elég… Még megnyomorítasz.

FILIPPO: ajkát törülgeti. Mi ez? Mivel mángáltad be magad?

NICOLLO: Semmivel.

FILIPPO: Azért ráncosodtál úgy meg, mert baromságokat mázolsz a pofádra.

NICOLLO: Mi az, hogy megráncosodtam?! Hol látsz rajtam egy ráncot is?

FILIPPO: Hagyd a fenébe! Örvendjünk inkább a találkozásnak.

NICOLLO: Mi az, nem örvendek? Örvendek.

FILIPPO: Na gyere, te otromba fráter, gyere, mesélj, hogy vagy. Eldobom az eszem, hihetetlen, hogy te itt. Nem hittem volna, hogy látlak még valaha.

NICOLLO: Mi az, hogy nem láthatnál? Miért ne láthatnál?

FILIPPO: Az a hír járta, hogy megkrepáltál. Mi történt?

NICOLLO: Ki a franc mondta neked, hogy meghaltam? Dolgoztam. A Fantazióban. Még hogy megkrepáltam!

FILIPPO: Mintha Perugiában egy menhelyen lettél volna. A gyogyósoknál. Kiengedtek?

NICOLLO: Megáll az eszem. Soha életemben nem jártam Perugiában. A Fantazióban dolgoztam. Hallottál a Fantazióról?

FILIPPO: Szent Isten! Hogy lepusztultál! Hány kilós vagy? Tudd meg, hogy azok ott lopnak. Az ételadagokból. Na gyere, ülj le.

NICOLLO: sértődötten. Nem ülök le.

FILIPPO: Ki gondolta volna, hogy ilyen állapotban találok rád! Kérsz néhány kekszet?

NICOLLO: Nem kell keksz. Hallottál vagy nem a Fantazióról?

FILIPPO: zsebében kotorászik. Inkább mogyorót? Kérsz? Mindenemet odaadom neked. Mindent, amit csak kívánsz. Látszik, hogy nem vigyáztál magadra. Egészen kihólyagosodott a nyelved.

NICOLLO: És te… Az a hatalmas bibircsók a kövér tokádon…

FILIPPO: Az hírlik, hogy kioperálták az egyik herédet. Igaz?

NICOLLO: Szégyentelen! Semmit sem változtál!

FILIPPO: Zavar, hogy kiszedték az egyik töködet? Rá se ránts! Előttem soha semmit sem kell szégyellned.

NICOLLO: Kígyó!

FILIPPO: Hogy mikor találkoztam Peppinóval? A múlt héten találkoztam Peppinóval, ő mesélt rólad… Ő mondta, hogy egy roncs lettél. Nem hittem, és lám, tényleg egy roncs vagy!

NICOLLO: A Júdás!

FILIPPO: Így mondta: kifeketedett a bőre, egészen fekete, fekete lett… És ocsmány pikkelyek nőttek a szeme alá… És lám, milyen ocsmányul kipikkelyesedett a szemed alja.

NICOLLO: Még te beszélsz, te, te, füstölt sonka! Azokkal a fogínyekkel… Próbáld magad megszagolni. Tudod, milyen bűzt árasztasz?

FILIPPO: Nicollo, apukám, neked sürgősen szükséged van valami meleg ételre. Érted? Feltétlenül szükséged van egy falat meleg ételre és egy pohár vörösborra. Né, itt a pénz. Én fizetem…

NICOLLO: Vidd innen a pénzed, te leprás! Van elég pénzem! Nincs szükségem a tiedre! Diadalittasan lebegtet egy papírpénzt. Tessék!

FILIPPO: Honnan van?

NICOLLO: Dolgozom. A Fantazióban.

FILIPPO: Te már hazudozol is?

NICOLLO: Dolgozom. Formában vagyok. Mindenem megvan. Mindennap ötkor kelek.

FILIPPO: Vigyázz, mert előbb-utóbb elkapnak!

NICOLLO: Karcsú vagyok, a mozgástól. Ide figyelj. Kétszer leguggol. Vigyázok magamra, fejen is tudok állni. Fejre áll. Mit szólsz?!

FILIPPO: Fejezd be, az ördögbe is! A szemem láttára akarsz kipurcanni?

NICOLLO: odanyújtja a karját. Fogd meg… Látod? Csupa izom, semmi kövérség.

FILIPPO: Hol itt az izom, csupa csont!

NICOLLO: Tiszta izom!

FILIPPO: Nézd a körmeidet! Maholnap kihullanak. Mindez azért, mert már csupa csont és bőr vagy!

NICOLLO: Irigykedsz, mi, te gátlástalan!

FILIPPO: Füstölt hering! Hihetetlen, hogy tudtál felkapaszkodni a lépcsőkön!

NICOLLO: Kappan! Csináld utánam, ha férfi vagy!

FILIPPO: Vigyázz, mert tönkreteszed az öltönyt. És a következő alkalommal már nem adja ki a kölcsönző!

NICOLLO: Az öltöny az enyém.

FILIPPO: Azt akarod, hogy új árában fizettessék meg veled?!

NICOLLO: Le a kezekkel! Ez az én öltönyöm.

FILIPPO: Te, törpe hazudozó! Kit akarsz az orránál fogva vezetni?

NICOLLO: Te, kontár! Tudom, miért jöttél ide: kidobtak a Humberto cirkuszból.

FILIPPO: A Humberto tíz évvel ezelőtt megszűnt!

NICOLLO: Kirúgtak, mert részeg voltál! Kitették a szűrödet! Hol az üveg? Biztos vagyok benne, hogy van nálad ital.

FILIPPO: A Humbertót január elsején zárták be! Pontosan január elsején.

NICOLLO: próbálja megmotozni Filippót. A Szűzanyára megesküdnék, hogy nálad van az üveg… Hová rejtetted?

 

Elkeseredett harc, félig tréfa, félig komoly. Filippo hátsó zsebéből előkerül végül egy laposnál is laposabb üveg.

 

NICOLLO: Hadd lássam! Hadd lássam!

FILIPPO: Mi az, kiszikkadt a torkod… Szóval alkoholista lettél.

NICOLLO: Kell is a löttyöd. Máskülönben nekem fix étrendem van. Előírás szerint eszem és iszom.

FILIPPO: mutatja az üveget. Látod? Jót húz belőle. Ez az! Elrejti a zsebében, és kezével inti, hogy nincs több. Kész!

NICOLLO: óriási zsebkendőt húz elő. Nyáladzó hájtömeg! Legalább töröld meg a pofádat. Odanyújtja a zsebkendőt. Tessék!

FILIPPO: Fenébe a takonyraktárral!

NICOLLO: Na, ne dühöngj már!

FILIPPO: Még hogy én? Te vagy dühös.

NICOLLO: Én nem vagyok dühös.

FILIPPO: Akkor miért nem örvendesz?

NICOLLO: Mi az, hogy nem örvendek. Igenis örvendek.

FILIPPO: Akkor mi a francért tartasz puliszkagombócnak?

NICOLLO: És te, miért tartasz sós heringnek?

FILIPPO: Tréfából.

NICOLLO: Én is tréfából.

FILIPPO: Akkor gyere ide.

 

Nicollo odamegy. Érzelmesen ölelik meg egymást.

 

FILIPPO: Nicollo zsebkendőjével törli a könnyeit. Istenem, hogy elrohant az idő… Kézfejével törli az orrát. Mondd, Nicollo, szeretsz te még engem?

NICOLLO: sír. Szeretlek.

FILIPPO: Esküszöl?

NICOLLO: Esküszöm!

FILIPPO: Én is esküszöm. Nicollo zsebkendőjével megtörli a tarkóját, belefújja az orrát, majd hosszasan néz bele. Néhanapján azért kimoshatnád!

NICOLLO: Megint kezded?!

FILIPPO: Gyere, beszéljünk komolyan. Akarod?

NICOLLO: Nincs miről komolyan beszélnünk.

FILIPPO: Ide figyelj, Nicollo, én úgy szólok hozzád, mint egy testvér. Azért beszélek hozzád így, mert itt érezlek. Érted? És meg kell tudnod. Valaki meg kell hogy mondja neked az igazat.

NICOLLO: Milyen igazat?

FILIPPO: Ezeknek valami egészen más kell.

NICOLLO: Hogyhogy más?

FILIPPO: A cirkusz már nem az, ami volt, érted? Te már nem tudod, hogy dolgozunk manapság. Ma erőt megfeszítve dolgozunk…

NICOLLO: És mi van azzal, hogy erőt feszítve dolgozunk?

FILIPPO: Nicollo, kisapám, ne ámítsad magad. Őszintén megmondom neked, olyan őszintén, mint a testvéremnek. Ezek nem vesznek fel téged.

NICOLLO: Honnan veszed, hogy nem vesznek fel?

FILIPPO: Ember, ezeknek valami életerős kell, valami méltóságteljes. Te a porondon a magad árnyéka sem lehetsz már.

NICOLLO: Mindjárt behúzok neked egyet!

FILIPPO: Te azt hiszed, hogy ezeknek nincsen szemük? Hogy ezek nem tudják a szakmát? Azt hiszed, hogy mindenféle mellébeszéléssel meg lehet hülyíteni ezeket? Kifújt trükkökkel? Bukfencekkel? Azt hiszed, hogy ez itt a Fantazio? Megváltozott a világ, már senki sem kacag a kecskebukákon.

NICOLLO: visszahúzódik a terem egyik sarkába. Nem vagyok hajlandó tovább beszélni veled! Befejeztem!

FILIPPO: Minek gyötröd magad? Minek kellett idevonszolnod magad. Mintha élne egy unokahúgod Szicíliában. Az ördögbe is, miért nem mégy Szicíliába… Napsütés, jó levegő.

NICOLLO: Kész! Nincs mit beszélnünk!

FILIPPO: Ilyen az élet, mit akarsz?! Amikor odaérkezel, hogy már csak egy szemétre való rongydarab vagy, jobb magadtól visszavonulni… Nem éri meg, hogy mások dobjanak a szemétdombra.

NICOLLO: Ehhez még van valami mondanivalóm nekem is!

FILIPPO: Istenkém, neked ez fixa ideád. Hát nem veszed észre, hogy milyen állapotban vagy?! Én a te helyedben a halált választanám.

NICOLLO: Hehe, éppen azért fognak engem alkalmazni, mert öregebb vagyok!

FILIPPO: Nagy dolog, hogy öregebb vagy!

NICOLLO: Azt írják! Belső zsebéből előkotor egy újságot. Mit ír itt? Azt írja: öreg. Azt írja: öreg bohócot keresünk! Na?! Írja vagy nem írja, hogy öreg?! És ki itt az öregebb?

FILIPPO: Hogyan!

NICOLLO: Kettőnk közül ki az öregebb?

FILIPPO: Ki?

NICOLLO: győzelemittasan. Én! Öt évvel vagyok öregebb, mint te!

FILIPPO: Egyáltalán nem vagy öregebb.

NICOLLO: De igen, fiacskám! Öt évvel!

FILIPPO: Elhallgass, csaló! Milyen idősnek hiszed te magad?

NICOLLO: Az az én dolgom. Öttel több vagyok.

FILIPPO: Esküdj meg, ha van merszed! Esküdj meg a Madonnára!

NICOLLO: Semmi Madonna! Tudom, amit tudok, nekem ennyi elég!

FILIPPO: Ide figyelj, megmondom én neked, te utolsó hamisító, hogy mi a helyzet. Pontosan tizenegy hónappal vagy idősebb, mint én. Ennyivel. Pontosan tudom, hogy mikor születtél. Akkor születtél, amikor Mussolini bevonult Rómába. Azért zörög minden csontod.

NICOLLO: Öregebb! Tizenegy hónap számít. Ha igazságosak, akkor számít.

FILIPPO: Itt nem az igazságosság számít, te balgatag! Itt a tehetség számít. A zsenialitás!

NICOLLO: Nekem az is van. Nekem mindenem megvan. Mindig sikerült mindenkit megnevettetnem. Ötven éve mindenkit. Senki sem akadt, aki ne kacagott volna rajtam. Egy sem. És te a tehetséget kéred tőlem számon! Mit tudsz te?! Tudod te, milyen produkcióm volt a Fantezzinál? Láttad te valaha is, hogy milyen voltam a Fantezzinál… Csak úgy hemperegtek a röhögéstől! Rajtam röhögtek, csakis rajtam, én fenteregtettem őket a röhögéstől. Csak engem röhögtek!

FILIPPO: Az előbb a Fantazióról hablatyoltál.

NICOLLO: A Fantezziról…

FILIPPO: Teljesen szenilis vagy.

NICOLLO: Te vagy szenilis, te! Ide nézz, mit ír rólam a Corriere. Megsárgult újságkivágást szed elő. Tessék.

FILIPPO: Itt azt írja, hogy Fernando.

NICOLLO: Fernando, Fantezzi, egyre megy. Írja vagy nem írja?!

FILIPPO: Ez még a háború előttről való.

NICOLLO: Hazudsz, néhány éve jelent meg.

FILIPPO: szelíden. Az ördögbe is, rakd el azt a cédulát! Már ezerszer megmutattad.

NICOLLO: Esz a fene, mi?!

FILIPPO: Tudod, mit, tépjed össze. Úgy ragaszkodsz hozzá, mint huszár a holt lovához.

NICOLLO: Szeretnéd, mi, hogy összetépjem?! De nem tépem össze. Ez a bizonyíték. A bizonyíték.

FILIPPO: Bizonyíték, miről?

NICOLLO: A bizonyíték, hogy kacagtak.

FILIPPO: És kik röhögtek? A buzik, a nyáladzó kölykök, a külvárosi tekergők, a hisztérikus vénasszonyok. Az értelmiség nem röhögött. Mert már akkor avas voltál, mint az éves szalonna.

NICOLLO: Mindig húzónév voltam a plakáton.

FILIPPO: Nem szerepeltél soha semmilyen plakáton.

NICOLLO: De igen. Száz meg száz plakáton. Több ezer plakáton.

FILIPPO: Frászt!

NICOLLO: szinte sír. Ezer, több ezer plakáton.

FILIPPO: belemegy a játékba. Több millió plakáton.

NICOLLO: Igen, több millió plakáton.

FILIPPO: Úgy van, Nicollo, úgy!

NICOLLO: Mert én voltam a legjobb. A legeslegjobb!

FILIPPO: apáskodva. Valóban a legjobb. Na, gyere ide.

NICOLLO: Filippo karjaiban sír. És te jól tudod ezt, te tudod…

FILIPPO: nyugtatja. Mindenki tudja.

NICOLLO: Te is… Te is…

FILIPPO: Jól van… Elég… Tedd el ezt… Összehajtogatja az újságkivágást, és visszahelyezi Nicollo zsebébe.

FILIPPO: Most már érted, hogy nem hagylak magadra?

NICOLLO: Nem.

FILIPPO: Magamhoz veszlek, igen, ezt teszem… Levest főzök neked, arra van szükséged, meleg levesre, ezer meleg levesre. Előveszi az üveget, és meghúzza. Na, húzd meg te is. Nicollo iszik. Én lábra állítalak. Meglátod… Vásárolok neked egy hintaszéket is… Tudom, hogy nagyon szereted.

NICOLLO: Nem szeretem.

FILIPPO: Meglátod, minden rendbe jön… Én dolgozom, te pedig vasalni fogod a nadrágjaimat. Nem lesz ki tudja mennyi munkád… El-elszívsz egy pipa dohányt… Ilyen apróságok.

NICOLLO: Nem megyek.

FILIPPO: Jövő évben elviszlek Nizzába… Hogy egy kicsit pókerezz is. Nyerj valami pénzecskét. Láss te is világot.

NICOLLO: Voltam ott. Voltam!

FILIPPO: Hallgass! Nizzában nem voltál!

NICOLLO: De voltam! Igen! És voltam Németországban is és Svájcban is!

FILIPPO: Mikor voltál te Svájcban?

NICOLLO: Ott turnéztam! Azám! Micsoda ország! Milyen pazar órák! És a hegyek… És a fények…

FILIPPO: Egy frászt. Már rég nincsenek meg!

NICOLLO: De igen, Svájc még megvan!

FILIPPO: Nem létezik már. Számunkra már nem létezik. Bezárt, vége: számunkra minden bezárt. Németország? Zárva! Ez a helyzet. Svájc? Mi az, hogy Svájc? Svájc is bezárt! És Európa is bezárt. Nincs mit tenni. Számunkra már csak a külterületek maradtak. Szicília… Lehet egy kevés Calabria… Gyere, legyünk őszinték: miért hiszed, hogy ezeknek öreg bohócra van szük­ségük?

NICOLLO: Mert kihalt a valódi mesterség, azért. Elvesztek a trükkök, a legtöbb trükk… Elfelejtették a művészetet. Elúszott, és most belőlünk akarják pótolni.

FILIPPO: Egy frászt!

NICOLLO: Így van, ha mondom. Így kell hogy legyen. Mert a mai cirkusz egy nagy darab szar, trágyadomb, dögtemető. Rosszul leszel tőle. Istenemre, ezek a maiak semmire sem jók. Amatőrök, sajnálatra méltók, hányni tudnál tőlük. Utálatosak, otrombák… Nincs bennük semmi fantázia, nincs erejük, semmi ezekből a dolgokból… Szalmabohócok, rohadt töltelék, brrr! Töltött fogpiszkálók! Figyelj ide, Filippo, hallgass rám… Ha mi megkrepálunk, vége a művészetnek! Kész, a művészet is megkrepál. Azért mondom, ne adjuk olcsón a bőrünket, kérjük meg az árát. Fulladozik, csuklik. Aranyban. Aranyban!

FILIPPO: ütögeti a hátát. Lassabban, lassabban!

NICOLLO: felindulva. Útonállók, gazemberek, tolvajok! Lopják a tisztességes emberek pénzét. Hát cirkusz ez? Hogy mikor voltam a Humbertóban? A múlt hónapban voltam ott! Szégyen, gyalázat! Nem is kacag senki, csak kérődzik a rágógumit a szájukban. Azért mondom… Aranyban!

FILIPPO: És ha csak istállófiúra van szükségük?

NICOLLO: Mi?

FILIPPO: Attól tartok, hogy az istállóba keresnek valakit. Egy ilyen rokkantabbat, hogy ne kelljen neki sokat fizetniük.

NICOLLO: Mi az, hogy istállófiút?! Hát mit gondolnak ezek!? Hát mik vagyunk mi?! Mit nem merészelnek!

FILIPPO: Állj le, apukám. Még nem biztos…

NICOLLO: elbizonytalanodva. Ezt meg kellett volna mondani előre. Legalább megmondhatták volna. És te ehhez nem szólsz semmit? És ki fizeti ki az útiköltségünket?! Ki fizeti meg az utat?

FILIPPO: Megőrültél? Diliházba akarsz kerülni?!

NICOLLO: Fizessék meg az utat! Fizessék meg az utat!

FILIPPO: Várd ki a végét, te szerencsétlen!

NICOLLO: Mire várjak? Hat óra van, vagy nem? Ha hatot mondtak, akkor miért nem hat?

FILIPPO: Várj, nem döglesz bele! Azért jöttél, hogy várakozzál!

NICOLLO: Hát mikor lesz hat óra? Mennyinek kell még hat óráig eltelnie?

FILIPPO: Mennyi van még hátra, hát van még hátra. Ha nem tetszik, elhordhatod magad. Megjönnek ők is, amikor tudnak.

 

A lépcső felől lépések halk zaja hallatszik.

 

NICOLLO: még dühösebben. Mondtam én olyasmit, hogy el akarnék menni? Szeretnéd, mi, hogy eltűnjek!? Hát ide figyelj, nem hordom el magam!

FILIPPO: meghallja a lépéseket. Fogd a pofád!

NICOLLO: Nem fogom!

FILIPPO: idegesen. Pofa be, azt mondtam!

NICOLLO: elbágyadva. Mit ordibálsz, mi?

FILIPPO: Hallod?

NICOLLO: Hallgatok, nem hallod, hogy hallgatok?

FILIPPO: Hallod vagy nem hallod?

NICOLLO: Nem hallom.

FILIPPO: Nem hallod, mert süket vagy. De hallatszik.

NICOLLO: Mi hallatszik?

FILIPPO: Fölfelé jön.

NICOLLO: hirtelen átül az ajtóhoz legközelebb álló székre. Én voltam az első. Izgatottan rendezgeti a ruházatát. Hagyj békén! Keresztet vet. Istenem, segíts.

FILIPPO: Megállt.

NICOLLO: Megállt? Miért állt meg? Hallod, hogy megállt?

FILIPPO: Pont az, hogy nem hallom! Ha nem hallom, akkor megállt.

NICOLLO: Add, Atyám, hogy jöjjön.

FILIPPO: Elindult megint. Most rendesen elindult.

NICOLLO: Filippo, rosszul vagyok. Adj egy kortyintást.

FILIPPO: gonoszkodva, miközben elrejti az üveget. Kész, vége!

NICOLLO: Egy kortyot… Egyetlen kortyintást… Ne légy vadállat…

FILIPPO: Nem hallod, hogy elfogyott? És folyik a nyál az álladon!

NICOLLO: Hol? Hol? Törülgeti az állát a zsebkendőjével. Maradt még?

FILIPPO: Maradt. Tele vagy vele mindenütt. Majd én! Elveszi tőle a zsebkendőt, és törülni kezdi az arcát. Nicollo, mi lenne, ha engem engednél elsőre… Engedj engem, és minden rendbe jön… Fifti-fifti… Esküszöm!

NICOLLO: Nem!

FILIPPO: Te girhes!

NICOLLO: Csepűrágó!

FILIPPO: Istállófiú!

 

Az ajtó kinyílik, és megjelenik Peppino.

 

FILIPPO: Peppino!

PEPPINO: Filippo!

NICOLLO: Te vagy az, Peppino?

PEPPINO: Nicollo!

FILIPPO: Peppino! Peppino!

NICOLLO: Tényleg te lennél az? Hát még élsz?

PEPPINO: Istenem! Filippo! Nicollo!

FILIPPO: Megáll az eszem, Peppino, megáll az eszem! Egymáshoz szaladnak. Összeölelkeznek.

NICOLLO: Nekem is! Nekem is! Nem lehet igaz! Nem lehet igaz! Peppino kibontakozik Filippo öleléséből, és karjaiba zárja Nicollót. Peppino, mindjárt megáll a szívem… Peppo, te itt?

PEPPINO: Igen, igen… Kedveseim, drágáim… Kibontakozik Nicollo öleléséből, és karjába zárja Filippót. Csoda, valódi csoda, hogy az Isten összehozott bennünket, esküszöm… Egy ideig összeölelkezve maradnak mindhárman, Nicollo szipog, Filippo az izzadságát törli, Peppino megsimogatja Nicollo arcát, a könnytől megnedvesedett ujját szagolgatja. Te sírsz, Nicollo, sírsz?

NICOLLO: Sírok, Peppino, sírok.

PEPPINO: Én is sírok, Nicollo, én is sírok.

NICOLLO: Ne sírj tovább, Peppino.

FILIPPO: Én is sírok, fiúk, én is.

PEPPINO: Mindhárman újra együtt… A francba belé!

NICOLLO: odanyújtja a zsebkendőjét. Itt van, Peppino, töröld le a könnyeid…

FILIPPO: Kérsz egy kortyot? Tessék, húzd meg.

NICOLLO: Azt mondtad, elfogyott.

FILIPPO: Igyál csak, igyál. Ma nagy nap van!

NICOLLO: Én is! Én is!

FILIPPO: Jó, mi?

PEPPINO: Jó erős. Erjesztett répából van, ugye?

FILIPPO: Foglalj helyet, Peppino, ülj le, hogy jobban szemügyre vehessünk. Úgy reszketsz, mint egy csődör.

PEPPINO: Huh! Szinte beledöglöttem ezekbe a lépcsőkbe. Szinte éget a levegő.

NICOLLO: Miért jöttél ki a házból, ha éget?

PEPPINO: Szűzanyám, hogy megvénültetek!

FILIPPO: Kiragadja Peppino kezéből az üveget. Kész, eleget ittál.

NICOLLO: Miből gondolod, hogy megöregedtünk?

PEPPINO: Csúnya vénemberek lettetek.

FILIPPO: Még jó, hogy te nem változtál.

PEPPINO: Tudd meg, hogy nem változtam!

FILIPPO: Tudod mi nem változott meg nálad? Akarod tudni, hogy mi nem változott meg? A kuffered!

NICOLLO: He-he-he.

FILIPPO: Ugyanolyan, mint harminc évvel ezelőtt.

NICOLLO: És a nyakkendőd. Amikor megismertelek, ugyanezt a nyakkendőt viselted. A Benvenutónál… Akkor is az volt rajta… Harminc éve ugyanazt hordja…

PEPPINO: Egyáltalán nem! Ez egy egészen új nyakkendő.

NICOLLO: Menj már! Ne nézz hülyének minket.

PEPPINO: Tegnap vettem. Esküszöm. Tegnap reggel.

NICOLLO: Hallgass, Peppo, az Istenért.

PEPPINO: Nézzétek. Ez nem egy harminc évvel ezelőtti gyártó, ez egy új gyártó.

NICOLLO: Hiszed, hogy új?

FILIPPO: És ha új! Miért viseli még mindig?

NICOLLO: Tényleg, Peppino, miért tettél csokornyakkendőt?

PEPPINO: Mi van abban?

FILIPPO: Nem látod, hogy áll?

PEPPINO: Hogyne tudnám, hogy áll.

FILIPPO: Mint a pulyka tokája.

PEPPINO: Gazfickók! Mint mindig. Ostobák és gőgösek voltatok, ostobák és gőgösek maradtatok.

FILIPPO: Ah, Peppo, hogy megfricskáznám az orrodat!

NICOLLO: A Fernandónál… Mekkorákat fricskáztunk.

FILIPPO: Mekkora pofonokat. Milyen bogáncsokat ragasztottam rátok.

PEPPINO: És az öklelések. Amiket tőlem kaptatok. Emlékeztek még, hogy kényszergettelek az ökleléseimmel?

NICOLLO: És a seggberúgások! Micsoda remekül rugdostalak seggbe!

FILIPPO: Nem! Ha nem hagyna el az emlékezeted, tudnád, hogy a seggberúgás az én asztalom volt. Micsoda pompás rúgásokat kasszíroztatok be tőlem. Még most is sajog a lábam a seggpofáitoktól.

PEPPINO: Mondjuk ki az igazat: a legtöbb seggbe­rúgást te kaptad és Nicollo. Ezt én mondom. Ezrével kaptátok a seggberúgásokat. Ezt mindenki tudja.

NICOLLO: Én csak azt tudom, hogy Filippót kíméletesebben kellett rúgnom, mert fájlalta a prosztatáját.

FILIPPO: Még hogy én a prosztatámat?! Peppino, mondd meg te, mondd meg, ha férfinak tartod magad, ki nyavalygott a prosztatájával?

PEPPINO: Azt nem tudom, én csak azt tudom, hogy Nicollo mindig felfázott, amikor belegyömöszöltem abba a hordóba, és utána mindig csöpögött a hólyagja.

NICOLLO: Még hogy engem a hordóba! Meséld csak el, Filippo, hogy ki kapott sárgaságot, kit kellett bevinni a kórházba.

FILIPPO: Én soha nem voltam beteg, soha!

NICOLLO: Hogyhogy? És amikor leestél a tram­bulinról, és kificamítottad az összes ízülete­det… Milyen pompásan taszigáltalak le a trambulinról.

FILIPPO: Engem? Peppinót. Peppi, ő esett le a trambulinról. Peppino, lenne merszed azt állítani, hogy nem te estél le a trambulinról? Amikor a csőből locsoltalak.

PEPPINO: Engem te, a locsolócsővel?! Soha!

FILIPPO: Hogyhogy soha? Na, legyünk becsületesek. Az Istenért. Nicollo.

PEPPINO: Hazugság! Elhülyültetek mind a ketten.

NICOLLO: Te hülyültél el, agyalágyult, ha nem emlékszel. Arra sem emlékszel, amikor felakasztottalak a horogra. Filippóhoz. Látod, már nem tudja.

PEPPINO: Hová? Ki? Miféle horogra?

NICOLLO: Filippónak. Mindent elfelejtett. Peppinónak. Teljesen elfelejtettél mindent. Hogy lehet ilyesmire nem emlékezni?

FILIPPO: Mi lett a fejeddel?

NICOLLO: Olyan lettél, mint egy béka.

FILIPPO: Peppino, kedveském, olyan lett a fejed, mint egy békáé.

NICOLLO: Brr! Szánalmas!

PEPPINO: Ordas képmutatók… Ti beszéltek? Ti, akik tőlem tanultátok a mesterséget.

NICOLLO: Még hogy tőled! Megöl a röhögés! Ha-ha!

PEPPINO: Tőlem hát. Kis taknyosok voltatok, mikor átvettelek Don Passantétól. Amit tudtok, mind tőlem tanultátok. Az összes trükköt, az összest…

FILIPPO: Miféle Don Passante? Nem ismerek semmilyen Don Passantét!

PEPPINO: Kezet kellene csókolnotok nekem… Az utcáról szedtelek fel benneteket.

NICOLLO: Miféle utcáról? Én a Benevento gimná­ziumban végeztem…

FILIPPO: Fogd be a bagólesőd! Miféle gimná­ziumban?

PEPPINO: Egy szó mint száz. Meghülyültetek, és kész. Fejezzük be! Inkább azt mondjátok meg, hány óra van.

NICOLLO: Miért érdekel az idő? Sietsz valahová?

FILIPPO: Ha dolgod van, elhordhatod magad. Most, hogy újra találkoztunk, már mehetsz is.

PEPPINO: Filippo, elviselhetetlen vagy, egész életedben elviselhetetlen alak voltál. Elviselhetetlen. Tudtam, hogy nem kell mindenre megtanítani titeket. A valódi mesterség megmaradt nálam. A homlokára koppint. A titok itt maradt. Még mindig itt van.

FILIPPO: Milyen titok? Nem hallod, hogy milyen üresen kong a fejed?

PEPPINO: Ha tudnád, hogy milyen trükkök rejtőznek itt.

FILIPPO: ujjával Peppino homlokára mutat. Kong! Mindenütt kong! Nem igaz, Nicollo, kong?

NICOLLO: Hagyd a fenébe. Egy kísértettel nem érdemes vitatkozni. Figyelj, Peppo, csak nem a hirdetésre jöttél?

PEPPINO: Hát mi az ördög öreganyjáért jöttem volna? A ti pofázmányotok miatt?

NICOLLO: Hát akkor jól melléfogtál. Nem meresztetted jól a szemed.

PEPPINO: Nem meresztettem jól a szemem?

NICOLLO: Ezek öreg bohócot keresnek, érted.

PEPPINO: És én mi vagyok? A te rövid eszed szerint én mi vagyok? A legjobb öreg bohóc vagyok. Az vagyok, vagy nem?

NICOLLO: Ide figyelj. Én megmondom, hogy ki vagy te. De csak ha meghallgatsz. Filippónak. Megmondjam vagy ne?

FILIPPO: Mondjad meg. Vigyen el az ördög, mondd meg neki.

NICOLLO: Hiszen már meg is mondtam, csak nem fogta fel.

FILIPPO: Hát persze hogy nem.

PEPPINO: Mit nem fogtam fel? Mit?

NICOLLO: Az előbb megmondta, hogy ki és mi vagy te.

PEPPINO: Mi?

NICOLLO: Egy kísértet. Emberbőrbe bújt kísértet, az vagy te. Így van vagy nem?

FILIPPO: kacag. Így. Haragszol, Peppino, haragudhatsz. De ez a helyzet. Nem veszed észre, hogy lötyög rajtad az öltöny.

PEPPINO: Intrikusok. Igen, azok vagytok. Két törpe intrikus! Kár a szóért. Feláll és az ajtóhoz megy. Halkan kopogtat.

FILIPPO: Egy hétig kopogtathatsz!

NICOLLO: Hiábavalóan koptatod az ujjad.

FILIPPO: Hagyd a fenébe! Ne essél úgy neki annak az ajtónak, mert még összetörnek a csontjaid. Csak egy szeméthalom marad belőled a földön, egy maréknyi csont egy kölcsönzőből vett öltönybe csomagolva…

PEPPINO: Az öltöny az enyém. Az enyém.

FILIPPO: Igen, igen. Nicollóhoz. Látod? Hallod?

NICOLLO: Egy cuki falat, nem egyéb… Peppinóhoz. Ülj le, nyulacskám, ülj le, mert kipurcansz.

PEPPINO: Nem ülök! Nem ülök! Eszementek vagytok… Azok… Egy valódi bohóc soha nem kacag. A közönség kacag és nem a bohóc. Mit értetek ti ehhez?! Igen, ez a művészet.

NICOLLO: Mondd még egyszer. Irtó mulatságos, ahogyan mondod.

FILIPPO: Meséld el szépen, mi mindent csináltál, miután megbuktál azzal a csúszdaszámmal.

NICOLLO: Istállófiú volt, nem tudtad? Don Passante találkozott vele Torinóban, amikor az istállót takarította. Röhög, hogy majd megfullad. A pónilovak és az öszvérek istállóit.

PEPPINO: Vigyázz, nehogy felfordulj a röhögéstől. Mert a végén még megterheled a lelkiismeretemet, hogy miattam dobtad fel a talpad.

FILIPPO: Regéld el, mester, mivel foglalkoztál Torinóban. Tényleg az istállót pucoltad?

PEPPINO: A társulat tagja voltam. Művész.

FILIPPO: Te művész?

PEPPINO: Igen, művész.

NICOLLO: Álmodban.

PEPPINO: A te bajod, ha nem hiszed. Teszek rá.

FILIPPO: Az Istenért, Peppo, minek nézel te minket? Hogy állíthatsz ilyen sületlenséget?

PEPPINO: Mert ez voltam. Ez voltam.

FILIPPO: Figyelj, mi kebelbarátok voltunk. Ugyanazt a kenyeret ettük. Ne nézz hülyének minket.

NICOLLO: Nem szégyelled magad? Vénségedre lehetne egy kis szégyenérzeted.

PEPPINO: Látom, nem hisztek nekem… Elindul, kinyitja a kofferját. Szóval nem hisztek nekem?

FILIPPO: Nem!

PEPPINO: kivesz a kofferból egy megkopott plakátot, leteríti a földre, négy sarkát a kofferből kivett kellékekkel rögzíti. Tessék!

 

A másik kettő a plakát fölé hajol.

 

PEPPINO: Tessék. Mit szóltok hozzá? Nincs mit mondanotok. Mi is lehetne?

FILIPPO: Mi lehetne? Mink lehetne? Mink?

PEPPINO: Meggyőző, nem? Igen vagy nem?

FILIPPO: Nem.

PEPPINO: Akkor olvasd. Miért nem olvasod? Olvasd!

FILIPPO: Olvasd te.

NICOLLO: előveszi a szemüvegét, komótosan törülgeti. Idő múltával, szótagolva. Gol-do-ni-i-i-i. Filippo felé győzelmes hangon. Goldoni.

FILIPPO: Goldoni. És mi van akkor, ha Goldoni?

PEPPINO: Ugorj lennebb. Az ördögbe is, olvasd lennebb!

FILIPPO: Lennebb, Nicollo, lennebb!

NICOLLO: Bugrisok. Bugrisok.

FILIPPO: Bugrisok. És akkor mi van?

PEPPINO: Lennebb, nyavalyás, sokkal lennebb! Egészen lent.

NICOLLO: Maria Quadri.

PEPPINO: Nem! Az utolsó sor!

NICOLLO: Caccini Ricci.

PEPPINO: Itt, ide nézz. Mi áll itt?

NICOLLO: Nem látom.

PEPPINO: Írja vagy nem írja, hogy Peppino?

NICOLLO: Túl alul van. Nem látok odáig.

PEPPINO: Mert csak pofáztok. Tessék, írja vagy nem írja itt, hogy Peppino?

FILIPPO: És mi van, ha írja? Ki az a Peppino? Kellene tudnunk, ki az a Peppino?

NICOLLO: Nem.

PEPPINO: Én vagyok. Az ördögbe is, én! Én és csakis én!

FILIPPO: Bárki lehet Peppino. Az egész világ lehet Peppino. Millió Peppino van. Igaz?

NICOLLO: Igen.

PEPPINO: Hogyhogy az egész világ? Itt azt írja, Peppino. Én vagyok Peppino.

FILIPPO: Nicollo is lehetne Peppino, és én is lehetnék Peppino, és Garibaldi is lehetne Peppino. Ki mondja meg, hogy ki az igazi. Azt is írhatná, hogy Garibaldi is Peppino. Az egész világ egyformán Peppino. Annyi peppinós plakátot szedhetsz össze, amennyit csak akarsz. Nincs semmi jelentősége.

NICOLLO: És ráadásul ez nem is színésznév.

FILIPPO: Nem hát. Tulajdonképpen semmi.

PEPPINO: De igen. Deszkaszínpadon játszottam. Igen. A Lear voltam Florinonénál. Ott volt a világot jelentő deszka a lábam alatt. Mit tudjátok ti, hogy mi a deszkaszínpad. Most is érzem! Takonypócok! Egész Olaszország ismer engem. Mindenki. Mindenki megtapsolt engem. Értetek, tehetetlenek, értetek töröm én a testem, értetek, utolsó csepp vérem meggyötört tagjaimból, értetek préselem, mert én látnok vagyok. Látom az elmúlás férgeit, amint bőrötök alá settenkednek, és mégsem üt még az utolsó óra… Óh, sivár világ, álomba merült pusztaság, dermedt égbolt! Mindez miért? Mitől bomolt meg, Istenem, gondoskodásod? Hol szakadt el a csomó, a szem világa, az erény szárnyalása? Hogy változhattam át bűnössé, gyávává, alávaló gazemberré? Temessetek el! Igen, temessetek el a kecskenyáj közepén, temessetek el a rám dobált kövek alá… Mert én voltam az, aki mérget fröccsentő sza­vaimmal elcsaltalak otthonaitokból, szívetek rejtekéből. Tapsolni kezd. Én, csakis én vagyok az az ember! Üssetek, szaggassatok szét! Tapossatok szét… Egyre erősebben tapsol. Nem ellenkezem, nem kiáltok, nem nyüszítek, egyetlen szóval sem ellenkezem! A káosz elömlött rajtunk, sötét jelek uralják elménk, és álmunkban felsivítanak az ártatlan gyermekek! Viharosan tapsolja magát. És hiába kecskebucskázik a bohóc, nem kell senkinek a mutatványa, mert nem tudja enyhíteni immár a kínokat… Ő, a szegény bohóc, az álmodozó, már nem is bohóc… Bohóc vagy nem bohóc, ez itt a kérdés! Addig tapsolja magát, míg kimerülten össze nem csuklik. Egy székre zuhan. Nicollo és Filippo szótlanul bámulják egy ideig.

NICOLLO: Peppo, rosszul vagy?

FILIPPO: Peppo, mi volt ez?

PEPPINO: Egy színdarab, mi más lett volna.

FILIPPO: Miféle színdarab?

PEPPINO: Egy új darab. Már nem tudom a címét. Művészet.

NICOLLO: Peppo, ez nem az.

PEPPINO: De igen. A szavalás művészete. Deklamálás. A művészetek királynője. A színészet csúcsa. A magasság. A legmagasabb csúcs.

NICOLLO: Hát tudd meg, hogy megint becsaptad magad. Ki tanított ilyesmire? Apukám, az orrodnál fogva vezettek. Filippóhoz. Szörnyűség. Már megint másra tanították.

FILIPPO: A disznók. Lemarták a pénzét, és hülyeségre tanították.

PEPPINO: Próbáld meg te is. Miért nem próbálod meg? Azt hiszed, olyan könnyű?

NICOLLO: Kösz. Nekem van tisztességes mesterségem.

FILIPPO: Peppo, mi a csudáért nem próbálkozol egy komoly színházzal?

NICOLLO: Bizonyisten, túl jó vagy ezeknek.

PEPPINO: Nem, nem…

FILIPPO: Szavamra, nincsen értelme, hogy itt próbálkozzál.

NICOLLO: Neked valami kiválóbb való.

FILIPPO: Mondom, tiszta kár, hogy most, a pálya végén, ilyesmikre pocsékolod az időd…

NICOLLO: Az egész mérce kérdése… Rontod a stílusod, ha ezek közé keveredsz.

FILIPPO: megöleli Peppinót. Bátorság, Peppino! Neked meg kell maradnod annak, aki voltál. A kijárat felé taszigálja. A te utad a dicsőség útja. A magasság… a csúcs!

NICOLLO: ő is megöleli. Menj, Peppino, neked a világot jelentő deszkán a helyed…

PEPPINO: kiragadja magát, és leül a székre. Hagyjatok, az ördögbe is, hagyjatok békén.

NICOLLO: patetikusan. Peppino, ne áruld el a művészetet. Indulj!

FILIPPO: Vagy el akarsz süllyedni ebben a lyukban?

NICOLLO: Ebben a kloákában?

FILIPPO: Nem érzed, mennyire bűzlik?

NICOLLO: Neked el kell menned, kell… Peppino, a művészetnek szüksége van rád… Peppino, ne légy gyáva!

PEPPINO: De az vagyok, igenis, gyáva vagyok!

NICOLLO: Filippónak lemondóan. Úgy emlékszem, Szicíliában lakik egy unokahúga. Miért nem költözik hozzá?

FILIPPO: Egy elfajzott fickó!

NICOLLO: Egy rongydarab, ez vagy, Peppino, semmi több, egy rongydarab!

PEPPINO: Az vagyok. Na és?

NICOLLO: Én teszek a plakátodra.

PEPPINO: Én pedig szarok az újságodra.

FILIPPO: Hi-hi-hi!

NICOLLO: Honnan tud ez az újságomról?

PEPPINO: Mindenki tud a te újságodról.

NICOLLO: Fogd be a csőröd!

PEPPINO: Te fogd be a csőröd!

NICOLLO: Hogy hallgattassam el? Szünet.

FILIPPO: Sehogy.

NICOLLO: Hm.

 

Hosszú szünet. Mindhárman szemlehunyva ülnek, tarkójukat a falnak támasztják.

 

FILIPPO: Érzed?

NICOLLO: Mit?

PEPPINO: Én érzem.

NICOLLO: Mit? Mit?

FILIPPO: A tiktakot.

NICOLLO: Hol?

FILIPPO: Bent.

NICOLLO: Hogyan?

PEPPINO: Pontosan fölöttem.

FILIPPO: Egy frászt. Sokkal errébb.

NICOLLO: Hol? Hol? Semmit sem hallok.

PEPPINO: Azt hiszem, elmúlt már hat.

NICOLLO: Nem hallatszik. Abszolút semmi.

PEPPINO: Azt hiszem, hogy már hét óra van. Nem? Lehetséges, hogy már hét lenne?

NICOLLO: Lehet, hogy már hét van. Mi közöd hozzá, hogy már hét van?

PEPPINO: Vagy már nyolc. Lehetséges, hogy már nyolc lenne?

FILIPPO: Nyolc? Egy frászt. Miért lenne már nyolc?

PEPPINO: Akkor jó. Ha még nincs nyolc, akkor jó.

NICOLLO: Már hogy lenne nyolc? Hét van.

PEPPINO: Jó. Ha hét, akkor jó.

FILIPPO: Azt hiszem, még hét sincs. Csak az előbb volt hat.

PEPPINO: Bizonyisten! Hat volt? Biztos vagy benne, hogy hat volt?

FILIPPO: Hat volt, hat… Hat előtt valamivel.

NICOLLO: Öt óra és valamennyi.

PEPPINO: Úgy gondolod? Valóban úgy gondolod?

NICOLLO: Biztos! Kevéssel öt után.

FILIPPO: Nem! Azért ennyire nem!

NICOLLO: Ha mondom, öt előtt öt volt.

FILIPPO: Lehet… de nem hiszem.

PEPPINO: Úgy tűnik, öt után vagyunk. Ha öt után vagyunk, az rossz.

NICOLLO: Miért lenne rossz? Én azt hiszem, nem rossz. Ha öt óra után vagyunk, várakozhatunk hatig.

PEPPINO: Az a rossz, hogy hosszasan kell várakoznunk. Ha most öt óra van, akkor hétig kell várakoznunk.

FILIPPO: Azt hiszem, pontosan hat óra van.

PEPPINO: Az az igazság, hogy minden lehet.

NICOLLO: Én nem hiszem, hogy minden lehet.

FILIPPO: Nem lehet. Már hogy a francba lehetne?

PEPPINO: Valami mindig késik.

NICOLLO: Késnek, biztos, hogy egy keveset késni fognak. És mi van akkor, ha egy keveset késnek? Egy keveset késhetnek. Egy picurkát.

PEPPINO: Egyre többet késnek.

FILIPPO: Olyan sokat nem fognak késni.

PEPPINO: Lehet, hogy egyáltalán nem is jönnek.

NICOLLO: Nem hiszem, hogy egyáltalán nem jönnek. Még hogy nem jönnek! Én hiszem, hogy végül mégis megjönnek.

PEPPINO: Lehet, hogy ezek a semmirekellők csak szórakoznak velünk.

FILIPPO: Ilyen piszok módon? Nem hiszem. Miért szórakoznának velünk?

PEPPINO: Csak. Hogy egy kicsit megalázzanak.

NICOLLO: Nem hiszem, hogy megaláznának.

PEPPINO: Hm… Egy kicsit ők is elszórakozhatnak velünk.

NICOLLO: Nem hiszem, hogy el akarnának szórakozni velünk.

PEPPINO: Miért, én nem szórakoztam el egy kicsit veletek?

NICOLLO: Szóval te szórakoztál velünk?

 

Valahonnan messziről trombita hangja hallatszik. Folyamatosan más hangszerek is bekapcsolódnak, míg azt a képzetet keltik, mintha egy egész cirkuszi zenekar vonulna az utcán, a bámész népek lelkesedésétől kísérve.

 

PEPPINO: Egy kicsit. Nem vettétek észre, hogy palira vettelek?

NICOLLO: Nem.

PEPPINO: Akkor passz.

NICOLLO: Tényleg palira vett minket?

FILIPPO: Csak tréfál.

NICOLLO: Te tréfát űzöl velünk?

PEPPINO: Igen.

NICOLLO: Te már ilyen vagy.

PEPPINO: Képmutató.

FILIPPO: Állj. Miért lennél te képmutató?

PEPPINO: Mert az vagyok. Az. Itt belül.

NICOLLO: Itt belül én sem vagyok jobb.

FILIPPO: Eszementek vagyunk. Nem érzitek, hogy elment az eszünk?

NICOLLO: Halljátok? Zene? Nektek nem tűnik úgy, hogy zene hallatszik?

FILIPPO: Honnan a fenéből hallatszana a zene? Nem hallok semmiféle zenét.

NICOLLO: Mintha egy trombita szólna. Nem halljátok a trombitát?

PEPPINO: Én is hallom.

FILIPPO: Én nem hallok semmit. Abszolút semmit. Hogyan hallatszana egy trombita, amikor én nem hallok semmit.

NICOLLO: Istenem, pompás muzsika.

PEPPINO: Tudjátok meg, hogy a cirkusz vonul el.

FILIPPO: Mi? Hol vonul? Hogy vonul?

PEPPINO: Cirkusz! Vonul a cirkusz!

NICOLLO: Vonul! Vonul a cirkusz!

FILIPPO: Hol? Hol?

PEPPINO: Az utcán, hol máshol, a fenébe! Az ördög vinne el, nyissatok már ki egy ablakot. Hol vannak itt az ablakok?

FILIPPO: Ezeknél nincsen ablak.

PEPPINO: Hogyhogy nincsen ablak? Hogy értsem azt, hogy nincsen ablak? Vonul a cirkusz, vonul a cirkusz!

NICOLLO: Nincs. Láthatod, nincs.

PEPPINO: Nem lehet, képtelenség!

FILIPPO: Ezeknek nincs ablakuk

NICOLLO: Disznók…

 

Második rész

 

Valamivel később. Nicollo, Filippo és Peppino visszahúzódtak a helyiség különböző sarkaiba.

 

NICOLLO: Emlékszel, Filippo, milyen pompás zenekar volt a Fernandóban?

FILIPPO: Emlékszem.

NICOLLO: Ma már senkinek sincs olyan zenekara.

FILIPPO: Hogy játszott az a trombitás!

PEPPINO: Fernandónak hívták.

NICOLLO: Igen. Én is azt akartam, mondani, hogy Fernandónak hívták, de egy pillanatra kihagyott az emlékezetem.

PEPPINO: És a trapézos lányt Lollának hívták.

NICOLLO: Fantasztikus volt az a trapézos lány, az a Lolla. Emlékszel Lollára, Filippo?

FILIPPO: Az ördögbe is, hogyne emlékeznék! Emlékszem. Fantasztikus volt.

NICOLLO: És Lollának hívták.

FILIPPO: És a trapézos! Ő is fantasztikus volt. Hogy is hívták? Ő is nagyon jó volt.

PEPPINO: Azt is Fernandónak hívták.

FILIPPO: És az elefánt! Milyen okos volt az elefánt. Ma már az elefántok sem olyan okosak.

NICOLLO: És az oroszlánok! Micsoda oroszlánok! Huh, milyen vadak voltak!

FILIPPO: Ma már nincsenek olyan vad oroszlánok. Ma már az oroszlánok sem olyan vadak.

NICOLLO: És az idomár! Micsoda férfi volt az idomár!

PEPPINO: Fernandónak hívták.

NICOLLO: A fenébe! Mindenkit Fernandónak hívtak?

PEPPINO: Persze. A Fernando testvérek.

FILIPPO: Igen, igen: a Fernando testvérek. Milyen kiválóak voltak a Fernando testvérek! Ugye, milyen kiválóak voltak?

NICOLLO: Négyen voltak.

PEPPINO: Kiválóak voltak. A legkiválóbbak voltak.

NICOLLO: Pompás fiúk!

FILIPPO: De mi sem voltunk kutyábbak. Ugye, mi sem voltunk kutyábbak?

NICOLLO: Mi is kiválóak voltunk.

FILIPPO: Emlékszel még arra a trükkre a kisszékkel?

NICOLLO: A kisszékre?

FILIPPO: A kisszékre. A kisszékesre.

PEPPINO: pillanatra elgondolkozik, majd hahotázva fölkacag. Bumm-bumm-bumm! Mekkora trükk volt! Bumm-bumm-bumm!

FILIPPO: Hát az a kabátujjas!?

NICOLLO: A kabátujjas?

PEPPINO: Igen! Igen! Fölkacag megint.

NICOLLO: is emlékszik, és fölkacag. Hu-hu-hu! Damm-damm-damm! Hu-hu-hu!

FILIPPO: is kacag. He-he-he! És arra… a vasalóval…

PEPPINO: csorog a könnye, úgy kacag. Bumm-bumm-bumm! Az volt a trükk! Bumm-bumm-bumm!

FILIPPO: Milyen belevaló fickók voltunk. Milyen belevalók!

NICOLLO: És a banános? Amikor azt a banánt… Ba-ba-ba! És azután…

FILIPPO: rázkódik a kacagástól. Igen, igen…

NICOLLO: És akkor jöttél te… Mutatja. És te… Puff! Pakk! Klapp!

FILIPPO: belemegy a játékba. Puff! Pakk! Klapp!

 

Fulladozva nevetnek mind a hárman.

 

NICOLLO: És amikor a céltáblához közeledtél, és én hátulról… Supp! Sápp! Supp!

PEPPINO: gurgulázva kacag. Supp, sápp, supp… Feláll, és pantomimmozgással idézi fel a régi bohóctréfát. És akkor én… Sipp, supp! Mintha fellökne valakit a hasával. Sipp! Supp! Zdupp!

FILIPPO: És akkor én: Zbuk! Zbuk! Zbikbukk!

NICOLLO: És az, amikor sípcsonton rúgtad… Csináld meg azt a sípcsontosat!

FILIPPO: Igen… A sípcsontos…

PEPPINO: És a tányérokkal! Fling-fling-fling.

NICOLLO: És akkor én? Mit csináltam én? Üss ide!

PEPPINO: tarkón legyinti. Klap! Klap!

NICOLLO: Még egyszer.

PEPPINO: Klap! Klap!

NICOLLO: És azután… Platty!

PEPPINO: Így maradj! Aztán jövök én a sezlonggal… És… Plötty! Majd az esernyővel… Krik! Krik! Krik!

FILIPPO: Nekem még megvan az esernyőm. Még őrzöm. Itt van nálam.

PEPPINO: Add ide.

FILIPPO: a kofferjához megy. Turkál benne. Megvan. Megvan. Tessék.

NICOLLO: Egy pillanat. Ő is a kofferjához szalad, kivesz egy piros bohócorrot és egy hatalmas fehér körgallért. Na, milyen?

FILIPPO: Pompás.

PEPPINO: Nem akármi!

NICOLLO: Na, kezdd el!

NICOLLO: Nem…

FILIPPO: Mi az, elfelejtetted? Kezdd el…

NICOLLO: Mutassa meg Peppino. Peppo, mutasd meg te.

PEPPINO: Nem. Elfelejtettem.

NICOLLO: Elfelejtetted? Dehogy felejtetted el! Miért mondod, hogy elfelejtetted?

PEPPINO: Nem és nem! Ez a te produkciód volt.

FILIPPO: Igaz. Kezdd el, Nicollo!

NICOLLO: Nincs meg a botom.

PEPPINO: Nekem van egy botom. Odaadom.

NICOLLO: Először csinálja meg Filippo. Én mindig utána következtem.

FILIPPO: Nem igaz. Utánam Peppino következett.

NICOLLO: Peppino, na, csináld meg…

PEPPINO: Először ti, csak azután én.

NICOLLO: Akkor kezdje Filippo.

FILIPPO: Nem akarok első lenni. Én mindig a második voltam.

NICOLLO: Így nem játszom.

FILIPPO: Akit kiszámolok, az kezd. Ec-pec, kimehetsz, holnapután bejöhetsz, kész.

PEPPINO: Nem járja. Ugra-bugra, katakomba, te leszel a mérges gomba. Kész. Nicollónak. Te vagy az első, én vagyok a harmadik.

NICOLLO: Ez így nem igazságos.

FILIPPO: De igen. Szerintem így jött ki.

PEPPINO: Ez a helyzet.

FILIPPO: izgatottan, mint előadás előtt. Kész. Készen vagyunk. Kezdhetjük.

PEPPINO: egy széket húz Filippo mellé, így képeznek manézshoz hasonló teret Nicollo mutatványához. Jöhetsz, Nicollo. Kezdheted.

NICOLLO: Bemutatom azt a bottal…

FILIPPO: Na, nem. Azt már ezerszer láttuk. Akármit, csak azt ne!

PEPPINO: Mutasd meg azt, amikor hasítod a deszkát.

FILIPPO: Jaj, azt se! Valami újat.

NICOLLO: Azt nem. Még ellopjátok.

PEPPINO: Nicollo, a te számaid egyedülállók, összetéveszthetetlenek. Képtelenség, hogy tőled bárki ellopjon valamit.

NICOLLO: Ez így igaz.

FILIPPO: Akkor kezdünk. Mint egy valódi előadáson. Vegyünk valamennyit vissza a fényekből. Ha lennének itt ablakok, akkor becsuknánk belőlük néhányat.

NICOLLO: Valami vadonatújat mutatok be nektek.

FILIPPO: Helyes.

NICOLLO: Nem hiszitek, hogy tudok valami teljesen újat? Most majd meglátjátok, hogy képes vagyok a megújulásra.

FILIPPO: Kezdd már el!

PEPPINO: Persze hogy képes vagy rá.

NICOLLO: Jó, de egy pisszenés se legyen!

FILIPPO: Nem lesz. Nicollo leveti a kabátját. Peppinónak. Mit csinál? Mit akar?

PEPPINO: Pszt!

NICOLLO: A produkcióhoz még egy függöny is tartozik. Leveti a nadrágját is. Úgy van rendezve a dolog. Üres színpad és függöny. Eredeti, mi?

PEPPINO: Fantasztikus.

NICOLLO: Egyáltalán nem könnyű… Üres színpad és függöny… Nem igaz. Lehúzza a cipőjét is. A tér közepén áll egy testre simuló fehér trikóban, olyanban, mint amilyeneket a pantomimesek használnak. Ez az.

FILIPPO: Ez már az?

NICOLLO: Csak ezután kezdem. Látjátok, ugye, hogy ez a színpad üres? Kinyitja a kofferját, tégelyecskét vesz elő, és befesti fehérre az arcát. Én most alszom. Lefekszik a földre. Látszik, ugye, hogy alszom. Szóval azt akarom mondani, hogy amikor felemelkedik a függöny, én itt alszom. Látszik?

FILIPPO: Látszik! Látszik!

 

Nicollo alvást mímel. Majd fészkelődni, nyújtózni kezd. Dobálja magát a padlón.

 

FILIPPO: odasúg Peppinónak. Mit csinál?

PEPPINO: Hát nem látod?

FILIPPO: De igen.

 

Nicollo hasára helyezi a kezét, majd kinyitja a szemét, és sóvárgó tekintettel kémlel körbe.

 

FILIPPO: izgatottan. Felébredt! Felébredt. Peppinónak. Ugye, hogy felébredt? Fantasztikus. Nicollónak. Bravó! Tapsol. Felébredtél.

NICOLLO: Csönd!

FILIPPO: Igen!

NICOLLO: Csönd, azt mondtam!

FILIPPO: Igen…

NICOLLO: Így nem lehet dolgozni.

FILIPPO: Kész. Elhallgattam.

NICOLLO: Koncentrálok.

FILIPPO: Persze.

NICOLLO: Mit csináltam eddig?

FILIPPO: Aludtál.

NICOLLO: És?

FILIPPO: Aludtál, majd felébredtél.

NICOLLO: Felébredtem, mert éhes lettem. Látszott, hogy az éhségtől ébredtem fel?

FILIPPO: Peppinónak. Látszott?

PEPPINO: Nemigen látszott.

NICOLLO: Mert nem figyeltetek. Pusmogtatok, ahelyett hogy figyeltetek volna.

PEPPINO: Figyeltünk, de nem látszott.

NICOLLO: Csönd! Most felöltözöm. Mímeli az öltözködést.

PEPPINO: értetlenül. Pantomim, ostobák. Mímeli, hogy tükör előtt áll, és megköti a nyakkendőjét.

FILIPPO: Hi-hi-hi.

NICOLLO: ingerülten. Miért röhögsz? Min röhögsz?

FILIPPO: megszeppen. Hát nem azért csinálod?

NICOLLO: Az később következik. Most lemegyek a lépcsőn. Mímeli, hogy lemegy a lépcsőn. Hány emelettel jöttem lennebb?

FILIPPO: Kettővel.

PEPPINO: Hárommal.

NICOLLO: Most megbotlom. Leesik. Látszik? Feltápászkodik.

FILIPPO: újból felkacag. Hi-hi-hi. Felugrik. Ez már igen!

NICOLLO: Ülj le! Mi a fenéért ugrálsz?

FILIPPO: Jó. Leültem.

NICOLLO: Nektek nem érdemes semmit sem mutatni.

FILIPPO: Kész. Ülök, és befogom a számat.

NICOLLO: Most megyek a piacra. Helyben járást mímel. Mit csinálok most?

FILIPPO: Mész a piacra.

NICOLLO: Ez a helyben járás. Ezt csinálom. Nagyon komplikált a helyben járás. Látszik, hogy helyben járok? Próbáld csak meg, Filippo, hogy csak egy picit is helyben járj. Tudsz? Nem, nem! Csak keveseknek sikerül a pontos helyben járás. Most megállok. Megáll és dülöngél. Látszik, hogy nagy a tömeg a piacon? Igen vagy nem?

FILIPPO: Nem.

PEPPINO: Nem.

NICOLLO: Az ördögbe is! Megmutatom még egyszer. Lökdösnek. A piacon. Látszik, hogy a piacon vagyok már? Inog, mintha embereket kerülne ki, mintha lökdösnék. Nagyon kevesen tudják ezt megcsinálni. Ezt a tolongást. Látszik ez a tolongás?

FILIPPO: Nem.

NICOLLO: Felnagyítja a mozdulatokat. És most?

PEPPINO: Nem látszik. Abszolúte nem látszik.

NICOLLO: Az nem lehet.

FILIPPO: Semmi tolongás nem látszik.

NICOLLO: Hallgass, Filippo!

FILIPPO: Hallgatok.

NICOLLO: És most mit csinálok?

FILIPPO: Nem tudom.

NICOLLO: nyomatékosan. Figyelj jobban! Mi a fenét csinálok most?

FILIPPO: félszegen. Nem tudom.

NICOLLO: Peppo, mondd meg te, mit csinálok most.

PEPPINO: Hajladozol.

NICOLLO: kétségbeesetten ismétli a mozdulatokat. Mit csinálok? Mit? Mit? Nem látszik, hogy dinnyét lopok?

FILIPPO: lemondóan. Nem.

NICOLLO: Már hogy a fenébe ne látszana! Peppino, mondd meg te! Egy görögdinnyét lopok. Nem létezik, hogy nem látszana!

FILIPPO: szomorúan. Nem. Semmi sem látszik, Nicollo.

NICOLLO: még felindultabban. És elfutok vele. Látszik, hogy futok? Elfutok a dinnyével… A helyben futás nagyon nehéz. A helyben futás az a legnehezebb. Látszik, hogy helyben futok?

PEPPINO: nagylelkűen. Egy picikét.

FILIPPO: Jobb lett volna, ha azt a deszkahasogatóst csinálod… Nem lenne jobb, ha azt mutatnád be?

NICOLLO: kétségbeesetten. Lehetetlen, hogy ne látszódjon. Tényleg nem látszik? Futok vagy nem futok, fiúk?

FILIPPO: Látszik.

NICOLLO: És az is, hogy ők utánam?

FILIPPO: És ők utánad.

NICOLLO: Most kacagj, Filippo! Most kell ezen kacagni!

FILIPPO: Kacagok.

NICOLLO: Peppinónak. Te miért nem kacagsz? Peppo, te miért nem kacagsz?

PEPPINO: Kacagok. Nem látszik, hogy kacagok?

NICOLLO: És ők utánam. Felgyorsítja a mozdulatokat. Egyre csak utánam. És most elkapnak. Lezuhan a földre. Látszik ugye, hogy elkaptak?

FILIPPO: Világos.

NICOLLO: A nyomorultak. A bestiák!

PEPPINO: A csőcselék.

NICOLLO: Ugye, hogy látszik. Vergődik a földön. Most összevernek. Látszik ugye, hogy ütlegelnek? A gazemberek…

FILIPPO: Elég, Nicollo, elég!

NICOLLO: átéli az ütlegelést. A nyomorultak, a gazemberek! Folytatja küzdelmét a láthatatlan ellenfelekkel. Szinte kikészítettek. Összevertek, láthatjátok. És akkor hirtelen… Na, mi történt?

FILIPPO: Elpucoltak. Kész. Elhordták az irhájukat. Ugye, hogy elpucoltak. Észrevették, hogy agyonvertek, és elpucoltak.

NICOLLO: Dehogy.

FILIPPO: Agyonvertek. Jól látható, hogy egy hulla vagy.

PEPPINO: Bravó, Nicollo, hitelesen adod a hullát.

FILIPPO: Ezt a hullát nagyon jól csinálod.

NICOLLO: Nem vagyok hulla!

FILIPPO: Akkor miért léptek olajra?

NICOLLO: Hát éppen erről van szó. Nem látszott, hogy miért pucoltak el?

FILIPPO: Mit számít az. Fontos, hogy elpucoltak.

NICOLLO: Miért lenne az a fontos? Miért? Éppen itt rejtőzik az egész mutatványnak a kulcsa. Megcsinálom még egyszer. Megismétli az előző mozdulatokat. Na? Szünet. Mert megeredt az eső, ti vadszamarak.

FILIPPO: Mi?

PEPPINO: Hogyan?

NICOLLO: kifulladva. Nem látszott, hogy eleredt az eső? Látszott vagy nem?

FILIPPO: tétován. Nem is tudom.

NICOLLO: Tényleg nem láttátok, hogy az eső miatt? Figyeljetek. Ismétel. Én még egy ideig a földön maradok.

PEPPINO: Ez látszik.

NICOLLO: Ha nem ered el az eső, megölnek. Hát nem megható?

PEPPINO: De.

NICOLLO: Megmentett az eső. Ez már valami, nem? Egyszerűen megmentett. Kész.

FILIPPO: Ennyi?

NICOLLO: Ezután már csak az jön, hogy hazamegyek. Négy emeletet, és nem kettőt és nem hármat. És most ledőlök. Át vagyok teljesen ázva. Nagyon nehéz megcsinálni, hogy teljesen át vagy ázva. A legnehezebb azt megcsinálni, hogy teljesen át vagy ázva. Törülközőt vesz ki a kofferből, azzal törli magáról az izzadságot. Lenyűgöző volt, nemde?

FILIPPO: Hm.

NICOLLO: Ezzel a számmal mindenkit lenyűgöztem. Telt házakat csináltam. Mindenkit… Na, Peppino, milyen volt? Én azt gondolom, hogy jó volt. Főként az eső. Az esővel az a helyzet, hogy az esőt utánozni kell. Igaz?

PEPPINO: Igaz.

NICOLLO: Én amondó vagyok, hogy ez a szám lehengerlő. Siker.

FILIPPO: Én olyant mutatok nektek, amiről azt hinnétek, hogy lehetetlen megcsinálni.

NICOLLO: Valld be, Filippo, hogy jól átgondolt ez az egész. Megered az eső, és megmenekülsz… Ez az igazi, ugye?

FILIPPO: Azt fogjátok mondani, hogy lehetetlen. Ülj már le, Nicollo!

NICOLLO: Jó, jó. Valld be, Peppo, hogy pofára ejtettelek.

FILIPPO: Csönd, Nicollo.

PEPPINO: Nyughass már.

FILIPPO: kinyitja a kofferját. Kár, hogy nincs elég sötét. Sötétben jobban kijön. Ez az. A fekete doboz. Kívül, belül fekete. Kicsi és fekete. Ennyi az egész. Fekete, de lyukak vannak rajta. Nem látszanak. Ugye, hogy nem látszanak? Ha közelről nézed, igen, ha távolról, nem. Mert feketék. Most behelyezem a lufikat. Ennyi. Látszik valami? Semmi. Előszed egy marék felfújatlan léggömböt, és beledobja őket a dobozba. Ráhelyezi a fedelet, és visszaül a többiek mellé, a székre. Ennyi. Feszült várakozás. Semmi más csak lufik. Láttátok, nem?

NICOLLO: És akkor mi van? Mi?

FILIPPO: Várd ki a végét.

 

Mindhárman feszülten figyelik a dobozt.

 

FILIPPO: Rögtön. Rögtön kezdődik. Egészen egyszerű.

NICOLLO: Nem értem.

FILIPPO: Várj. Olyasmi fog történni, amire nem is gondoltok. Peppo, láttál már ilyen produkciót? Meg mernék esküdni, hogy nem. Majd meglátjátok, annyira egyszerű.

NICOLLO: Inkább meséld el.

FILIPPO: Ezt nem lehet elmesélni. Indul. Indul. Most.

NICOLLO: Mi?

FILIPPO: Nézd! Nézd!

PEPPINO: Hihetetlen.

NICOLLO: Nem látok semmit.

FILIPPO: Megkezdődött. Kész.

PEPPINO: Csőre töltött.

NICOLLO: Mi kezdődött? Mi?

 

A doboz egyik nyílásában megjelenik egy léggömb, és lassan felfújódik.

 

PEPPINO: Hoho-ho!

NICOLLO: Hogyan? Mi?

FILIPPO: Nem látod? Kibújt.

PEPPINO: Fantasztikus! Hihetetlen!

FILIPPO: Ugye? Produkció!

NICOLLO: végre észreveszi a lufit. Mint egy gyerek. Lufi! Lufi! Lufi! Hi-hi-hi!

FILIPPO: Produkció.

 

A léggömb felfújódik, majd egy kis pukkanat kíséretében leválik a dobozról, és kigurul a földre.

 

NICOLLO: Milyen aranyos…

FILIPPO: Nem megmondtam, hogy haláli? Ugye, hogy megmondtam?

PEPPINO: harsányan kacag. Haláli.

FILIPPO: És jön a többi is. Jönnek.

 

Egy második léggömböcske is kijön a nyíláson, és kezd felfújódni. Mielőtt egészen felfújódna, egy harmadik is megjelenik egy másik lyukból, majd egy negyedik. A három bohóc eksztázisba esik.

 

NICOLLO: Van még? Hány?

FILIPPO: Akárhány. Akárhány.

NICOLLO: Még, még. Vannak még?

FILIPPO: Vannak. Vannak.

NICOLLO: Nini! A hasát fogja a nevetéstől. Ez nem igaz!

FILIPPO: És jönnek, jönnek!

PEPPINO: fuldokol a kacagástól. Nem bírom, jaj, nem bírom.

FILIPPO: A század produkciója. A valódi művészet.

PEPPINO: Belehalok! Belehalok!

NICOLLO: Mintha… mintha…

FILIPPO: maga is fulladozik a nevetéstől.

 

Egyre több léggömb bújik elő a lyukakból, és gördül a padlóra. A három bohóc harsányan nevet.

 

PEPPINO: Nem létezik.

FILIPPO: Látod, hogy létezik.

NICOLLO: Szűzanyám! Hogyan fújódnak fel? Hogyan?

FILIPPO: Nézd azt ott! És azt! És azt!

PEPPINO: Rosszul vagyok. Rosszul. Mintha búcsú lenne. Mint a vásári búcsú!

FILIPPO: a földre veti magát. És egyre így, egyre csak így.

PEPPINO: Filippo, én tényleg rosszul vagyok.

NICOLLO: A csúcsok csúcsa… Maga a tökély.

PEPPINO: kacagása hörgésbe vált át. Megfulladok, rosszul vagyok. Filippo, zárd el! Zárd el!

FILIPPO: Látod? Látod? Látod, ki a legjobb?

PEPPINO: tépi a gallérját, a szeme kifordul. A koffer… Hol a koffer?

FILIPPO: rázkódik a nevetéstől. Ez a művészet! A mű­vészet! Észreveszi, hogy Peppino hörög. Mi van?

PEPPINO: A koffer… Nicollo, hol a kofferom? Filippo, végem van…

NICOLLO: abbahagyja a kacagást. Mit mond?

FILIPPO: Peppino fölé hajol. Mit mondtál?

PEPPINO: A koffer… A pirulák…

FILIPPO: Nicollónak. Mi baja van?

FILIPPO: ráhajol ismét. Mi van, Peppino?

PEPPINO: egyre erőtlenebbül. A pirulák, nem hallod? A koffer…

NICOLLO: A kofferját akarja.

FILIPPO: megrázza. A fenébe! Mi bajod van?

NICOLLO: megszeppenve. Hozzam a kofferját? A kofferját akarja. Idehozom a kofferját.

FILIPPO: megrázza Peppinót. Fáj valahol? Hol fáj?

PEPPINO: elkékült arccal, hörögve. Levegőt… a pirulát…

NICOLLO: sírósan. Mi a baja? Mit akar?

FILIPPO: pánikban. A pirulát! Hozzad gyorsan a piruláját!

NICOLLO: tehetetlenül. Milyen pirulát? Honnan hozzak neki pirulát? Peppo, milyen pirulát? Filippo, csinálj már valamit.

FILIPPO: A pirulát a kofferből, gyorsan!

NICOLLO: Igen… Igen… Hol van?

FILIPPO: előveszi a pálinkás üveget. Egy kortyot? Húzd meg!

PEPPINO: teljesen elernyedve nyögdécsel Filippo karjában. Hrr-hrr.

FILIPPO: Nicollónak. Mi a franckarikát csinálsz?

NICOLLO: kiborítja a koffert, egy csomó kellék hull ki belőle. Keresgél közöttük. Nem találom. Nem látok semmilyen pirulát.

FILIPPO: Ott kell lennie!

NICOLLO: Nincs itt. Hol lehet?

FILIPPO: lemond arról, hogy Peppinót pálinkával itassa. Vizet! Vízre van szüksége!

NICOLLO: Honnan vizet?

FILIPPO: pofozgatja Peppinót. Peppo! Mi van veled, Peppo? Éledj fel! Lábra! Beszélj! Mi bajod? Nicollónak. Keresd az üvegcsében, mi van azokban az üvegcsékben?

NICOLLO: néhányat kinyit, beléjük szagol. Nem tudom… Nem értem… Hirtelen felemelkedik. Elszaladok segítségért.

FILIPPO: Itt hagynál egyedül, te disznó?

NICOLLO: Mi mást tehetnék?

FILIPPO: egyre erősebben pofozza Peppinót. Peppo, testvérem! Hallasz engem?

NICOLLO: Gombold ki az ingét, nem látod, hogy fulladozik?

FILIPPO: kigombolja Peppino ingét. Jobban vagy? Beszélj, Peppino. Kétségbeesésében szinte ordít. Peppino, mi van veled? Fojtott hangon Nicollónak. Szent Isten, ez meghal.

NICOLLO: Hogyhogy meghal? Az nem lehet. Húzz be neki egyet.

FILIPPO: Te nem hallod, hogy hörög?

NICOLLO: Hogyhogy hörög? Nem, ez nem lehet. Nem. Szipogva mellé térdel, és vadul rázni kezdi. Peppo! Állj föl, Peppo! Peppo, fiacskám… Nem, ez nem lehet… Az nem lehet, hogy csak így… Filippónak. Legyezzük.

FILIPPO: Ki kellene nyitni egy ablakot. Mióta mondom, hogy ki kell nyitni egy ablakot. Szent Isten, ez megfullad. Eredj, és nyiss ki egy ablakot. Tégy már te is valamit.

NICOLLO: végigbotorkál a falak mellett. Melyiket? Melyik ablakot? Az ördög vinné el ezt a dobozt!

FILIPPO: Most hagyd a fenébe a dobozt.

NICOLLO: Melyik ablakot? Mutasd meg, és én kinyitom.

FILIPPO: Gyere ide. Tartsd meg innen. Megpróbálják lábra állítani Peppinót.

NICOLLO: Nem megy. Nem megy. Nem bírom.

FILIPPO: Tartsd, te piszkafa!

NICOLLO: Nem tudom. Sérvem van. Nem megy.

FILIPPO: égre emelt karokkal. Istenem, meghal ez az ember!

NICOLLO: Lehet, hogy epilepsziás.

FILIPPO: Peppo, epilepsziás vagy?

NICOLLO: A szíve. Nézd meg, hogy dobog-e még? Dobog?

FILIPPO: hallgatja. Nem tudom. Nem hiszem…

NICOLLO: De hát hallod? Nem hallasz semmit? Akkor majd én. Ő is ráhajol Peppinóra. Mintha dobogna.

FILIPPO: A fenét dobog.

NICOLLO: Te vagy az oka! A doboz az oka! Ti vagytok az oka!

FILIPPO: megrázza Nicollót. Hallgass! Fogd be azt a mocskos pofádat!

NICOLLO: Nem hallgatok! Nem! Te ölted meg! Igen! És most csinálj valamit!

 

Filippo megragadja Peppino karjait, és megpróbálja mesterséges lélegzéssel éleszteni.

 

FILIPPO: Rajta, testvérem, rajta!

NICOLLO: Mi ez? Mit csinálsz? Miért csinálod ezt?

FILIPPO: A levegő miatt! Azért! Hogy levegőhöz jusson. Nyomd a hasát.

NICOLLO: Ne így… Tégy valamit a feje alá.

FILIPPO: kétségbeesve. Miért nem teszel te? Tegyél te!

NICOLLO: a saját kofferját húzza Peppino feje alá. Mozog?

FILIPPO: miközben mesterségesen próbálja lélegeztetni Peppinót. Nem tudom… Nicollo, ne ácsingálj, mert megöllek.

NICOLLO: sírós hangon. Nem ácsingálok… Miből gondolod, hogy ácsingálok? Máskülönben ezt nem is így kell csinálni.

FILIPPO: Hát hogy?

NICOLLO: Nem emlékszel, hogy csinálták Fer­nandóval?

FILIPPO: Mikor?

NICOLLO: Amikor lezuhant a trapézról. Szájat szájra. Úgy kell csinálni.

FILIPPO: Ezt harminc évvel ezelőtt csinálták így.

NICOLLO: Ma is úgy kell csinálni, ha mondom. Szájat szájra. Miért gondolod, hogy másképp kellene? Szájat szájra, úgy kell csinálni.

FILIPPO: Tessék. Akkor csináld te úgy.

NICOLLO: Nem tudom.

FILIPPO: fenyegetően emelkedik fel. Csináld. Csináld, vagy fejbe kólintalak. Csináld, vagy széttöröm a csontjaidat.

NICOLLO: Nem tudom… Elfelejtettem. Istenem… És utálós is vagyok.

FILIPPO: Nem látod, hogy meghal? És ha te lennél a helyében? Még hogy utálós vagy?! Seggbe rúgja. Barom. Csináld.

NICOLLO: Ne üss! Hallod, ne üss! Lehajol, és mesterséges légzést próbál végrehajtani. Néhány kísérlet után felemelkedik. Remeg. Nem bírom. Köpköd, majd mintha hányingere lenne, ráesik a kofferra.

FILIPPO: Gyáva barom. Ráhajol Peppinóra, és folytatja a szájról szájra élesztést. Fel-fel emelkedik, kiköp, megtörli a száját, majd újból kezdi. Nicollónak. Gyere ide. Gyere ide, ha mondom. Gyere, és hallgasd a szívét.

NICOLLO: öklendezve odamászik. Jövök, jövök.

FILIPPO: Mintha mégis… mégis lélegezne.

NICOLLO: Lélegzik… fújtat!

FILIPPO: Igen? Látod, lélegzik. Kész, lélegzik.

NICOLLO: Igen, igen. Az ördögbe is, igen… Rázza Peppinót. Peppo, ébredj föl!

FILIPPO: Megmentettük, Istenem, megmentettük. Nicollo, megmentettük. Él. Ugye, hogy él?

NICOLLO: Él a szerencsétlen, él!

FILIPPO: hol Peppino szájára, hol a szívére tapasztja a fülét. Hallom! Hallom! Hallom!

NICOLLO: Én is! Én is! Ugyanúgy hallgatózik, mint Filippo. Igen, igen, így van.

FILIPPO: elérzékenyülten öleli meg Nicollót. Megmentettük. Sír. Feléledt!

NICOLLO: ujjongva. Lélegzik… Dobog… Hosszasan ölelkeznek.

FILIPPO: Köszönöm, Szűzanyám.

PEPPINO: kinyitja a szemét, nézi egy darabig a másik kettőt, majd gúnyosan felkacag. He-he-he!

NICOLLO: lelkesen. Lélegzik! Kacag! Istenem!

FILIPPO: Kacag?

PEPPINO: He-he-he!

FILIPPO: értetlenül. Kacag? Valóban?

PEPPINO: egyre harsányabban, egyre gúnyosabban kacag. Oho-oho-oho!

FILIPPO: Mi a bajod, Peppino?

PEPPINO: Két ostoba fráter.

FILIPPO: Miért röhögsz? Min röhögsz, Peppino?

NICOLLO: Elment az esze.

PEPPINO: kacagás közben. Benyaltátok! Benyaltátok!

FILIPPO: Mit beszélsz, Peppino?

PEPPINO: derűsen. Megmutattam, hogy mire vagyok még képes. Megmutattam vagy sem?

FILIPPO: Megmutatta, mire képes.

NICOLLO: Mit mutatott meg?

FILIPPO: Mondd még egyszer, Peppo. Mondd még egyszer, mit mutattál meg?

PEPPINO: élvezve a helyzetet. A művészetet. Megmutattam nektek, hogy mi az igazi művészet.

FILIPPO: Ez a művészet?

PEPPINO: Ez. A színjátszás művészete. Benyaltátok. Be ám! Mit hittetek? Az egész csak színjátszás volt. Művészet.

FILIPPO: Csak színjátszás volt az egész.

NICOLLO: Szóval csak tettetted magad?

PEPPINO: Eszementek! Mulyák! Mit tudtok ti… Valami eredetit akartatok látni. Hát, tessék. Mit tudjátok ti, mit jelent művésznek lenni. Tessék, tapsolhattok! Jól átvertelek, mi? Most már elhiszitek, hogy én vagyok a legjobb? He? Hanyatt veti magát, úgy kacag.

NICOLLO: sírós hangon. Filippo, mi ez?

FILIPPO: szomorúan. Az, amit látsz.

NICOLLO: Peppo, mi volt ez?

PEPPINO: Láthattátok, fingósok.

NICOLLO: kihúzza Peppino feje alól a kofferját. Ne tehénkedj az én kofferomra.

PEPPINO: kacagva, sipító hangon utánozza a másik kettőt. „Lélegzik. Lélegzik.” Ha-ha-ha! Jók voltatok ti is. El kell ismerni, jól alakítottatok.

NICOLLO: Elég! Fogd be a bagólesőd!

PEPPINO: borzongva. Fogat azért moshatnátok. Filippo, vigyázz, mert szuvas az egyik fogad. Azt hittem, megmérgez a szájadból áradó bűz.

FILIPPO: ridegen. Fejezd már be.

PEPPINO: „Kacag! Lélegzik!” Ha-ha-ha.

NICOLLO: Hallgass már.

PEPPINO: Fajankók!

FILIPPO: Elég.

NICOLLO: sértetten. Én megyek.

PEPPINO: Mehetsz. Eltűnhettek mind a ketten. Tehetetlen ostobák.

NICOLLO: hozzávágja a koffert. Hallgass!

PEPPINO: Ha-ha-ha!

FILIPPO: belerúg. Hallgass már egyszer!

PEPPINO: Kis szarcsimbókok. Mit tudtok ti? A művészet! A művészet! Honnan is tudnátok, hogy mi fán terem a művészet?!

NICOLLO: tovább szapulja a kofferral. Fogd a pofád! Hallod, fogd a pofád!

FILIPPO: rugdossa. Hallgass, hogy az ördög vinne el, hallgass!

PEPPINO: az ütésektől még harsányabban kacag. A mű­vészet! Mit tudtok ti erről, vén bolondok!

NICOLLO: egyre erősebben ütlegeli. Hallgass! Hallgass! Hallgass!

FILIPPO: egyre erősebben rugdossa. A pofád, te rühös! Fogd be a pofád, te pojáca!

PEPPINO: Rászedtelek, kibabráltam veletek! Kacagása lassan hörgésbe fullad, ugyanúgy, mint az előző alkalommal. Arcát tenyerébe temeti, rángatózik, nem védekezik az ütések ellen.

NICOLLO: Galandféreg! Csúszómászó! Addig üti, míg belefárad. Hallgass! Hallgass!

FILIPPO: Disznó! Disznó! Vén disznó! Addig rugdossa, míg belefárad.

 

Peppino hirtelen elhallgat, és mozdulatlanná válik. A másik kettő is abbahagyja a verést. Izzadtak, lihegnek. Lépések hallatszanak.

 

FILIPPO: néhány pillanatig fülel. Jön.

NICOLLO: Hány óra?

FILIPPO: Jön. Hallod? Állj fel, jön.

NICOLLO: Lehet, hogy már hat van? Vagy mégsem?

FILIPPO: Peppo, állj fel! Jönnek. Ezek. Na! Elég! Gyere, mert kezdődik…

NICOLLO: Mit csináljak ezekkel, Peppo? Mit csináljak? Mit?

 

A lépések egyre közelebbről hallatszanak. Nicollo és Filippo egyre izgatottabb. Rendezgetik, igazgatják ruhájukat, egymásnak segédkezve. Egyszer-egyszer megrázzák Peppinót, aki nem hajlandó felállni.

 

FILIPPO: Fejezd be, Peppo, az ördögbe is!

NICOLLO: Egy legyen világos: én vagyok az első.

FILIPPO: rázza Peppinót. Legyen vége már! Elég volt! Bizonyisten!

NICOLLO: Hagyd a fenébe. Ha nem tud viselkedni.

FILIPPO: hátára fordítja Peppinót. Peppo, te szerencsétlen! Nicollónak. Na, nézd csak!

NICOLLO: Elég, elegem volt ebből. Hagyd békén. Meghalt?

FILIPPO: Nem tudom. Vigyen el az ördög, ha tudom.

NICOLLO: Gyere! Gyorsan!

FILIPPO: Hová?

NICOLLO: Nem tudom.

FILIPPO: megzavarodva köröz a helyiségben. Már hat lenne? Belebotlik Peppinóba. Már hat lenne? Lehajol, megnézi Peppino karóráján az időt. Ezek a mai órák, már az időt sem mutatják rendesen. Most mit tegyünk?

NICOLLO: Jobb lenne eltűnni.

FILIPPO: Miért kellene eltűnnünk? És hogyan tűnjünk el?

 

A lépések egyre közelednek.

 

NICOLLO: az izgalomtól fuldokolva. Fussunk el! Kétségbeesve a bal oldali ajtóhoz fut, ahonnan a lépések zaja hallatszik. Megfordul, és a jobb oldali felé szalad, de onnan is lépések hangja hallatszik. Egy pillanatra megáll az impozáns ajtó előtt, és lenyomja a kilincset. Az ajtó kinyílik.

FILIPPO: ijedten. Ne arra. Ne!

NICOLLO: szélesre tárja az ajtót, és benéz. A szobában fekszik valaki. Filippo! Filippo!

FILIPPO: a bal oldali ajtóhoz siet, mert most csak a jobb oldali felől hallatszanak a lépések. Gyorsan! Siess! Erre! Most! Most!

NICOLLO: megáll. Nem. Nem… Gyere, segíts… gyere, segíts…

 

Hirtelen megállnak, és mintha egymás tekintetéből olvasnák ki, felemelik Peppinót, és becsúsztatják az impozáns szobába, amelynek a közepén fekszik már egy holttest. Egy öregember holtteste. Egy olyan öltönyben, amelyet bizonyára kölcsönzőből vettek ki, mellette egy régimódi koffer, telegyömöszölve ki tudja mivel. Nicollo és Filippo mintha észre se vennék ezt a másik holttestet. Filippo akar valamit mondani, de nem teheti meg, mert Nicollo karjánál fogva kiráncigálja a szobából. Becsukják maguk mögött az ajtót.

 

NICOLLO: Kész, befejeződött… Gyere, gyere.

 

Mindketten kimennek a bal oldali ajtón, miközben a lépések a jobb oldali bejáratnál hallatszanak. A váróterem néhány másodpercig üres marad, csak a léggömböket lebegteti ide-oda a huzat. A lépések tulajdonosa belép a váróterembe. Öregúr, fehér öltönyben, amelyet valószínűleg kölcsönzőből szerzett. Hatalmas koffer van nála, amely egy tangóharmonika tokjára hasonlít. Az öreg teljesen kimerült, kofferját a küszöbön hagyja, és az első székig vonszolja magát. Leül, és törülni kezdi arcáról az izzadságot.

 

TÖMÖRY Péter fordítása

 


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.