EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2020. október 23. | Gyöngyvér, János, Gyö napjaAKTUÁLIS SZÁM:921257. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

DOKUMENTUM

Horányi Attila

BEÁLLÍTÁS — MŰCSARNOK BESZÉLGETÉS MENESI ATTILÁVAL

2000. AUGUSZTUS 9. MAKK HETES

2000. október 2.

Menesi Attila: Érdekes hogy ezt a munkát képnek láttad ez nem szerepelt a szándékaim között. A munkáimban mindig a körülmények meg az adottságok számítanak ahogy ebben a munkában is. Most is úgy dolgoztam ahogy mindig vagyis a helyszínre próbáltam koncentrálni.
A Műcsarnok tizenkét terme közül csak az rendelkezik ablakokkal ahol kiállítottam. Az kezdettől világos volt hogy a látogatókat mindenütt képek áradata veszi körül így azt gondoltam hogy a monumentális tér bejárása közben felüdülés lehet ... ha a középső teremben az ablakokat arra használhatnánk ami az eredeti szerepük hogy kinézzünk rajtuk. Utánanéztem Schikedanz Albert terveinek valószínűleg kizárólag vizuális és nem funkcionális megfontolásból tervezte ezt a három ablakot az Olof Palme sétány felől mégpedig azért hogy megtörje ezt a monoton több tíz méternyi falfelületet. Utóbb aztán lehetséges funkciójukat is elvesztették amikor ez a terem is felülről világított lett. Tovább vizsgálva a helyszínt az derült ki hogy az oldalkert az épület és a középső ablak tengelyében elhelyezett Szent Kristóf-szobor egymáshoz voltak komponálva. A szobrot 1913-ban készítette Hűvös László de erre a helyre csak 1945-ben került. Azóta ide tették még Samu Géza szánkószobrát később egy WC-t is sőt a legutóbbi felújításkor még egy szellőzőaknát is. Így mára eléggé felborult az eredeti rend. Amúgy a most látható szobor egy bronzmásolat mivel az eredeti carrarai márvány megsérült a háborúban. Archív fotókból kiderült hogy ma nem is pontosan az eredeti helyén áll.
Mindezek után az jutott eszembe hogy megmozgatom a szobrot; annál is inkább mivel egyrészt "csak" másolat. Másrészt az oldalkert lombos fái miatt csak a bal oldali ablakból nyílik zavartalan kilátás azután a Műcsarnok padlószintje két méterrel magasabb mint a környezetének. Ezért azt találtam ki hogy emeljük fel ezt a szobrot a Műcsarnok padlószintjéig. Így került a szobor végül is a bal oldali ablak elé egy magasabb ideiglenes talapzatra. A kiállítás rendezése közben - a munkám engedélyezése körülbelül egy hétig tartott elég komoly procedúra volt - az derült ki hogy tényleg rengeteg kép kerül majd a falakra. És valóban mindenhol kép volt meg sok-sok extra dolog autó jégszobor hang stb. és az én munkám is ugyanúgy hordoz egy hasonló attitűdöt amelyet a többi munka is hordozott. Mert az tényleg egy eléggé furcsa helyzet hogy egy szobor benéz az ablakon.
Horányi Attila: Nagyon furcsa.
Menesi Attila: Ugyanakkor nekem az tűnik igazán furcsának amit egy korábbi alkalommal mondtál hogy ez az egész képként képződik le. Tehát hogy a kiállítóteremből egy kétdimenziós műként lehet szemlélni.
Horányi Attila: Ezt egyébként az ablak maga adja.
Menesi Attila: Arra gondolsz hogy az ablak eleve képként működik?
Horányi Attila: Nekem egyből Alberti ablakmetaforája jutott eszembe hogy ugyanis a képeket ablakként kell tekinteni. Amiből akkor az is következhet hogy az ablakok pedig képként mutatják a világot. És ha a világ megrendezettként tűnik fel ebben az ablakban - vagyis benéz rajta Szent Kristóf aki egyébként nem szokott - akkor ez a képi jelleg még fel is erősödik. Nem azt mondom hogy a munkád egy kép de képi jelleget kap.
Menesi Attila: Ez valószínűleg az elrendezésből is következik amelynek nyilvánvaló technikai szempontokat is figyelembe kellett vennie. Szerettem volna például a szobrot az ablakhoz még közelebb tolni de erre a közművezetékek miatt nem volt mód. Az azonban valóban igaz hogy nem lehet belépni az épület és a szobor meghatározta térbe vagyis nem lehet térbelileg közelíteni a munkához amely ezért egy sík látvánnyá lett végül persze csak bentről nézve mert kintről a sétány felől nézve megint más a helyzet.
Horányi Attila: És ezt bánod? Gyengébb lett ettől számodra a munka?
Menesi Attila: Nem lett gyengébb. Azt hittem hogy bentről monumentálisabbnak fog tűnni. Ugyanakkor sejthető volt hogy ez a négy és fél méter magas ablak uralni fogja a látványt. És minthogy tényleg egy szintbe került a szobor a padlószinttel csak egy másfél méternyi rész látszott belőle. De ez így rendben van...
Horányi Attila: Én úgy látom hogy azzal hogy Petrányi Zsolt meghívott az Áthallásra nem egyszerűen nagyobb léptékben (...) volt módod megvalósítani amúgy szokásos a helyszínre koncentráló munkamódszeredet. Munkádnak ugyanis - talán tőled elképzeléseidtől függetlenül - ezáltal nem egyszerűen a Műcsarnok lett (Schikedanzcal Szent Kristóffal a Városligettel) a tágabb környezete a kontextusa hanem az is ami benne ki volt állítva. Vagyis azok a képek amelyek talán a mai képzőművészet legdinamikusabb legizgalmasabb vonalához tartoznak. És mégis ennek az egész képőrületnek szinte a kritikáját adtad azzal hogy nem kezdtél el fotózni hanem - legalábbis az én értelmezésemben - élőben építettél képet. Azaz a kontextus äelőhívtaö a képet a te munkádból is; az pedig idézőjelezte az egész kontextust és megmutatta hogy talán nem is kell/érdemes olyan nagyon képeket akarni. Mennyire állt ez szándékodban vagy mennyire volt véletlen ez a hatás?
Menesi Attila: Szerintem benne volt a kiállítás levegőjében és azt hiszem Petrányi is azért hívott meg hogy eljátsszon ezzel a gondolattal. De benne van ebben az egész hatáskérdésben az is hogy az eddigi munkáimban nem szerepeltek ennyire látványos elemek. Maga a metódus ugyanaz volt mint korábban csak az elemek voltak látványosabbak.
Horányi Attila: Hát azért az hogy alig láthatóan lelakkozol egy faldarabot és az hogy odébbraksz egy szobrot amihez történelmi és kulturális tudás kapcsolódik az más.
Menesi Attila: Igen de ezt az oldalát a munkának nem akartam túlhangsúlyozni. Azt például hogy ez Szent Kristóf aki a nyakában átviszi a kis Jézust a vízen vagy hogy az autósok védőszentje. Én ezt továbbra is egy szobornak látom sőt egy másolatnak; ez annak a területnek amit az ablakokból látunk amivel foglalkoztam egy eleme és így is nyúltam hozzá.
Horányi Attila: Vagyis egy nonfiguratív szobor is lehetett volna?
Menesi Attila: Igen. Ha ez a Samu Géza szánkója akkor azzal is megcsináltam volna. De pont az a hatás ami az összes képpel kapcsolatban kijött (...) erre az hogy ez egy figurális szobor szerintem rímel.
Horányi Attila: Attila te miért nem csinálsz képeket?
Menesi Attila: (Nevet.) Hát azt nem tudom.
Horányi Attila: De gondolom dokumentálod képekkel a munkáidat.
Menesi Attila: Igen ez egyszer fel is merült. Az MNG akart valamit vásárolni tőlem és akkor a dokumentációs fényképek jöttek szóba.
Horányi Attila: Miért azok eladók?
Menesi Attila: Igen. Aztán végül nem jött össze a dolog a Galériával de ez folyamatosan egy kérdés lehetne. Az elmúlt tíz év munkái ugyanis mind eltűnő művek kizárólag dokumentálni lehet őket elvinni nem.
Horányi Attila: De miért olyan fontos ez neked?
Menesi Attila: Teljesen szimpla magyarázat van rá: nagyon sok műtárgy van már... Engem eléggé lefoglal az hogy például otthon milyen képeket keretezzek be vagy rakjak ki a falra. Ezek egyébként általában a gyerekeim rajzai. És ez is éppen elég.
Horányi Attila: De az nincs benned hogy nem akarsz részt venni ebben a művészeti-műkereskedelmi világban.
Menesi Attila: Nem szó sincs arról szívesen eladom bármelyik munkám dokumentációját.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.