Már
kapható
Tanácstalan köztársaság
című
számunk!
2019.
Balázs Anna
versei
2011. május 25.
A d'obzse
veszedelmes, képzelt este volt
a kulcsom is túl jól illett a zárba
és megtanultunk mindent hajnalig
de nem tudok még mindig szót a lázra
az égre sem, de főleg nem szemedre
pedig milyen hasonlóak voltak
éjjel még a halványan világos
léggömbökről azt hittem hogy holdak
és így repült el minden éj azóta
mint egy álom lettek fényes esték
máskor is, és várhattunk a hóra
így a mítoszt lassan elfeledték
helyette jöttek szőke légiósok
és franciául adtak szót a szánkba
neved helyett már néha névmást mondok
évek múlnak s nem térünk a tárgyra
Aztán
én majd tovább a metrókat nézem
egész éjjel amíg az állomást felmosó pasi
az utcára fel nem rángat
hát nézzed te lökött ribanc
már a mozgólépcsők is megálltak
aztán cigivel kínál a tüzet kezébe rejti
ez jár nekem amiért soha
nem tudtam az otthonod lenni
ez jár nekem a napjaid most
visszahullnak rám sorba
templomok utáni csendességgel
suttogom el hogy holnap
holnaptól én iszom abszintot a bordó
kárpittal borított kocsmákban
várok ameddig felszáradnak
a könnyeim mind a kék lángban
ma éjjel pink floyd a ferenciek terén
aludnom kell már nem tudni
ha járnak a metrók, ezzel a számmal
az árpád hídig lehet eljutni
Szocreál
forog felettünk a vasbeton nyár
kabátban állsz az erkélyen
felőled száll a füst a párkányon
szobákból nyíló szobákban várom
minden, mit mondhatnék, itt érjen
hogy az ég kék volt, és olvastam egy verset
a padlóján, az ésében – –
magas házunkban egy sötét emelet.
órákig állsz az ablaknál
belépsz, a falak tükrözik a tereket
régen az esőt nézem már, s nevemet
mondod. az idő köztünk áll
a konyha padlóján három napja
széttört poharam darabjaiban
braque majd négyzetekből összerakja
napunkat a márvány dél küszöbén