EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. augusztus 3. | Hermina, Lídia, Kamélia napjaAKTUÁLIS SZÁM:996232. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

RIEFENSTAHL

Mircea Cărtărescu

Az intimitásról

2005. szeptember 1.

Egy ideig, mintha csak másik életemben, Amszterdamban, egy manzárdban éltem, Watergraafsmeer egyik flamand házában. A háromszintes lakás többi részében a tulajdonos lengyel asszony lakott vörös lányával. Minden este együtt fürödtek, visítozva és egymást fröcskölve, éjszaka a lengyel nő egymagában merevre itta magát, és elhunyt férjét siratta… Ferde mennyezetű szobámban csak egy ágy volt, egy szék meg asztal. Volt még egy CD-lejátszóm és néhány lemezem, amelyeket az első napokban egyfolytában hallgattam, mígnem kívülről fújtam az egészet. Esett, semmihez sem fogható módon, mintha egyfajta sárgás alkonyatban, és ez így tartott néhány hónapig. Megőrjített a magány. Az egyetemen néhány hallgatónak román nyelvi alapfogalmakat tanítottam. Mikor esténként elmentem hazulról, órákig sétáltam a városban egy csöpögő ernyő alatt. Elhaladtam a félköríves csatornák mentén, ívelt hidakon keltem át, és apró, gyanús üzletekkel teletűzdelt szűk utcákon keveredtem el… Fene nagy loboncos hajam volt, és bőrdzsekit hordtam, ezért minduntalan leszólítottak a marihuánaárusok, főleg a feketék és az ázsiaiak, és gumigurtnival átkötött kis műanyag zacskókat dugdostak az orrom alá. Unalmamban sötét kocsmákba tértem be, és a bedurrantott vaskályha mellett párálló ruhában megittam egy jeneviert egymagamban, miközben mellettem egy-egy leszbikus pár csókolózott epekedve, kihívóan.

Gyakran a vöröslámpás negyedbe lyukadtam ki, és névtelenül járkáltam a férfitengerben, amely a kirakatokat bámulta a bárok és erotic-show-k szomszédságában, reklámfényeik az úszó házakkal teli csatornák komor hullámaira vetültek. Vörös kombinéba bujtatott nők mesés sötétkék parókákkal, néha megfogták a kezemet, és megpróbáltak rávenni, hogy lépjek be valamelyik terembe, ahol élőben nézhetted a pódiumon zajló orgiát. Bordély volt minden épület. Kirakatok százaiban álltak a nők szexi öltözetben, mindössze csipkében és fluoreszkáló harisnyakötőkben, fiatal és idős nők, vékonyak, nyurgák és löttyedt hasúak, édeskék, mint valami babák, vagy kemények és férfiasak, minden fajból, színből sőt… nemből, mert egyikük-másikuk valójában (bár jó szem kellett ahhoz, hogy észrevedd) kisminkelt és szőrtelenített fiú volt, mint az Erzsébet-kori jelenetekben, negédesen mosolyogva és ujjal hívogatva. A barokkos és buja kirakatok mellett elhaladva arra gondoltam, mennyire hasonlítanak serdülőkori képzelgéseimre, amikor izzadságtól és ondótól nedves lepedőkbe gabalyodva meztelen nőkről ábrándoztam, obszcén nőkről, szemérmetlenekről, akik arctalanul, személytelenül és saját akaratuktól megfosztva telivér szexuális állatokként egymás hegyén-hátán kínálták fel tomporaikat, combjukat, illatos tarkóikat. Most egyedül voltam Amszterdamban, mintha egymagam bolyongtam volna serdülőkori képzetvilágomban, erotizmusom pokoli paradicsomában, és csak be kellett volna lépnem valamelyik helyiségbe, hogy valóra váltsam álmaimat. Minden nő értem volt, és könnyűszerrel szert tehettem volna máshelyütt elérhetetlen szexuális tapasztalatra. A holland átlagkeresetnél alig kisebb fizetésemből gond nélkül megengedhettem volna magamnak hetente egy lányt, háromnaponként, bármikor kedvem lett volna rá. A szemébe néztem némelyiknek, s láttam, amint rám vetült, kivirágzott, mintha egyből a szeretőjét látta volna meg, s arra gondoltam, milyen lett volna egy éjszaka a karjai között. És… továbbmentem, míg el nem hagytam ezt a karneváli övezetet, és beléptem a távoli templomkupolákkal telített szigorú protestáns városba. Mindannyiszor elégedetten tértem haza kis szobácskámba, hogy egyedül vagyok, és nem egy szexuális tárgy karjaiban. Hosszas amszterdami tartózkodásom alatt egyszer sem gondoltam komolyan arra, hogy közöm legyen egy prostituálthoz.

Nem szeretnék képmutatónak tűnni. Férfi vagyok én is, mint bármelyik más. Az androgén hormonok szintje a véremben nem tízszer nagyobb, mint egy nőében. Az agyam szexuális hormonokban fürdik. Gyakran teljes mértékben érzem a tiszta erotikus nyugtalanságot, sokszor felizgat egy ismeretlen nő az autóbuszon, gyakorta eltévelyedem a heves és sötét fantáziálások labirintusában, amelyeket éppen ilyen szexuális tárgyak népesítenek be. Nem undorodom mindig a pornográfiától - férfiként vállalom a több tízezer internetes oldalt és a folyóiratok százait, amelyeket egyetlen nő sem vásárolna meg -, és vannak pillanatok, amikor feltétlen szükségem van az orgiasztikus látványokra. Mindezek dacára megbántam, valahányszor idegen és közönyös nővel szeretkeztem, és a világért sem feküdnék le egy prostituálttal. Nem a nagy rizikóért, és azért sem, mert a hűségem nem engedi.

Egyszerűen azt hiszem, a szex jobb, ha intimitással társul, mint önmagában. Készakarva nem beszélek szerelemről, bár végül erről van szó. A szerelem mint érzés néha gátolja a szexualitást, és a hűséget nehéz megőrizni az ágyban. A szex a tudat alapos beszűkülését feltételezi, a szociális és erkölcsi konvenciók alatti mélyrepülést, a tabuktól való mentesülést, az undortól való menekvést, az élvezet keresését a tiltottban és a perverzben. A szerelmet a maga kulturális összetevőjével hajlamosak vagyunk a szexuális aktus leghevesebb pillanataiban eltávolítani, mint a meztelenségünket eltakaró szellemi vértezetet. Sok párnál a partner személyiségéből való kivetkőztetésének képzete, a köztük levő kapcsolat elfeledése fokozza az erotikus élvezetet. Mindezek dacára valami egy valódi párra jellemző pszichikai kapcsolatból, amit szerelemnek nevezünk, valami lényeges, és amiről túl keveset beszélnek, túléli még a legrombolóbb szimbolikus lemeztelenítést is. Ez, úgymond, két test heves szerelme. Még akkor is, amikor az agyak és a személyiségek feloldódnak a szexualitás visszafojthatatlan, elnyomhatatlan élvezetében, az intimitás megmarad, és ennek a heves és állati aktusnak valami gyermekit, meghatót kölcsönöz, valamit, amire emlékszel, miután elfeledted az élvezetet, mint azon pásztorórák igazi örömét. Mivelhogy két garast sem adok a valóra váltott képzelgésekre (merthogy mihelyt formát öltenek, éppen eszményiségüket veszítik el: képzeleghetek egy szexpartiról például, de egy igazi menet óhatatlanul kiábrándító lesz temérdek konkrét apró részlet miatt), ugyanígy az egymást nem ismerő testek szexuális aktusa szerintem már eleve kudarcos.

A testem mélységesen ragaszkodik, kötődik asszonyom testéhez. Valójában két testem van, és tulajdonképpen egész életem megduplázott lét. Még ha kiirtanák is az agyamat, mint egy kísérleti állatét, a testem még mindig szerelmes lenne asszonyom testébe. Társam iránti intimitásigényem jóval meghaladja a szexuális életet. Egyeseket éppen az riaszt vissza a társas élettől, mert lehetőségük van a másikat a legundorítóbb helyzetekben látni. De az én szerelmem épphogy ebből táplálkozik. Szeretek vele vásárolni, együtt kávézni, elnézni a kádban, az ufókról fecsegni. Szeretem nézni, amint eszik, és ahogyan ruhát tereget. Amikor szeretkezünk, az intimitás a legdrágább dolog, és élvezetünk teljes mértékben tőle függ. Igazából két egymást végtelenül jól ismerő testtel szeretkezek, amelyek mégis sohasem telnek be egymással az újrafelfedezésben. Tudom, mit tesz majd minden pillanatban, és mégis mindig meglepődöm. Amennyivel jobban ismerem a bőrét, az inait és redőit és gesztusait és szavait, annál hevesebb és kétségbeesettebb a kíváncsiságom. Az intimitásom a másik testtel állandó, alvás közben, álmomban is tudom, hogy mellettem van, de a testi szerelem óráiban ez teljessé válik. Akkor már nem különböztetem meg a pillantást az érintéstől, a gyöngédséget az erőszaktól, a boldogságot a kíntól. Csak őt akarom, mert csak őt ismerem. Nézem a combjai között "az álmosan összetapadt szárnyú lepkét", és tudom, hogy valóban a legszebb dolog, amit valaha is megérinthetnék.

Intimitásunk a házunkban, az ágyunkban nem enyhíti, hanem óvja érzéki örömünket. Általa minden erotikussá válik, és minden, bármily nyers és merész, mentes a közönségességtől. Csakis egy ilyen védett térben tárulhat ki a tested, miként elméd is a másik felfedezése előtt. Ezáltal a szex semmihez se fogható inkább, mint az álomhoz. Álom közben az izomtónus megszűnik, és egész testünk bénult, szabaddá téve az agyat a hallucinációkra. Szeretkezés közben ellenkezőleg, az agyunkat töröljük el, a test pedig elmerül a kéjben. Egy utolsó részletapróság igazolja vissza ezt az elbűvölő párhuzamot: álom közben, annak tartalmától függetlenül nemi szervünk állandóan merev…

Eszembe jut egy gyerekkori hülye vicc, ami a nőt úgy határozta meg, mint "valami, amibe kapaszkodsz, miközben szeretkezel". Valós intimitás híján a nő szintúgy, mint a férfi, szó szerint nem egyéb: fogantyúféle, amelyeken tornagyakorlatot végzel. Olykor szórakoztató lehet (főleg egy férfinak) akár a hintázás, de az én szempontomból primitív, kölykös, elégtelen szeretkezés. Valójában akkor érsz el igazából a szexuális felnőttkorba, amikor elkezded megélni kettesben azt a fura szolipszizmust, amely azt mondatja veled: az egész világmindenségben csupán két személy létezik, akik igazából szeretkeznek: én és a szeretőm.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.