EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. augusztus 3. | Hermina, Lídia, Kamélia napjaAKTUÁLIS SZÁM:996351. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

ILIA TANÁR ÚR

Esterházy Péter

Az Ilia-vázlat

2007. április 2.

Elbeszélő Én, mostanában nem először - amiben nyilván szerepet játszik a múló idő oly személytelen brutalitása, de az email műfaja, mineműsége is: ha nem üstöllést válaszoljuk meg drótpostán érkezett, így amúgy is csak félig-meddig valóságosnak tekintett levelünket, és az „lecsúszik" valahogy (?) az oldalról, akkor mintegy szemünk elől vész, volt-nincs, mintha nem is volna -, elfeledkezett a vállalt feladatról, a leadási határidőről, és még azt a cédulát is elveszítette, amelyre, szokása szerint, első lendületből emlékeztető szavakat, és, ne kerteljünk, gondolatfoszlányokat jegyzett föl, ha hevenyészve is; így azután olyan helyzetbe került (most! most!), amilyenbe a legkevésbé sem kívánt, afféle kényszerhelyzetbe, s minthogy volt az életvezetéséről egy homályos és nagyravágyó képe, már-már víziója, az idők során (lásd fentebb) kialakultak a védekező reflexei, kialakult egy gyakorlat, hovatovább hatékony gyakorlat, amely lényegét tekintve egyszerű volt, őszinte és önző: nemekkel bástyázta körül magát, patetikusan szólva az íróasztalát, hogy azon aztán mindenféle igenek előállításán vackolódjék.

A problémát most éppen az jelentette, hogy a legkevésbé sem akart nemet mondani, ellenkezőleg, és itt következne Elbeszélő Én Ilia-szenvedélyének egyelőre még csupán általános ábrázolása, kitérve esetleg a hiúsági faktorra is, amely épp a mostani galibához vezetett, hogy tudniillik mindenképpen szeretett volna szerepelni az Ilia-számban; ennek emberi összetevői stb.; persze a társadalmiak is, mit jelent egy ilyen ember létezése az ország (haza a magasban) számára.

Ezután következnék egy konkrét eset bemutatása, az ún. Füzi-kirándulás (egyes források szerint Füzi-Jankovics-kirándulás). Egyébként az egyes eseteket, sőt mondatokat, akár a filmzene (mely ápol s eltakar), az időben folyamatosan érkező, tér által nem korlátozott, ezerszer megénekelt és ezeregyszer is csodálattal említendő Ilia-levélkék csöndes, tavaszias esője fogná össze. Hm. Az történt, hogy Elbeszélő Én egy szép nap véletlenül és váratlanul újra látta a tévében azt a filmet, ahol a Tanár Úr a diktatúra alatti, általi megfigyeltségéről beszélt. És ahogy Elbeszélő Én újra hallotta ezt a komoly, higgadt, derűs, de drámai hangot, ahogy valaki a saját sorsáról szól, a távolságtartásnak és a közeltartásnak ritka együttállásában, a racionális megértés igényével és korlátainak ismeretével - akkor olyan vágy fogta el látni ezt az embert, hogy akár egy regényhős, hangosan felkiáltott. Egyedül volt épp a házban, ilyenkor egy kiáltás még hangosabb, még nagyobb. Mert már rég nem látta, régebben rendszeresen találkoztak nyaranta, de ezek azután elmaradtak.

A már említett bástyázás miatt Elbeszélő Én meglehetősen, mondjuk így, merev életet élt, így minden bizonnyal ez a kiáltás is megmaradt volna a reménytelen szerelmesek önsajnálatba húzódó - na, most hogyan tovább?, nehéz mondatokat vázlatosan végigvinni, nehéz vázlatosan a vázlatról írni, szóval hosszan hangzott volna ugyan a kiáltás a szív önsajnálati kamrájában, de azután bizony (bizony) elcsöndesült volna. Azonban. Ugyancsak véletlenül, mely véletlenség habitusáról máshol már szóltunk, így itt, most, fájdalom, nem, másnap Elbeszélő Én összefutott a jó (eposz állandó jelző) Füzi főszerkesztő úrral, ki, ellentétben Elbeszélő Énnel, Ilia-tanítvány volt, illetve most is az, és ha majd meghal, mert jó Füzi szerkesztő úr is meg fog halni, ennyi nagyszájúságot engedjünk meg magunknak, akkor is Ilia-tanítvány lesz (einmal Ilia, immer Ilia), noha az nem vehető biztosra, hogy ezért a mennyországba jut, hogy minden Ilia-tanítvány eleve oda kerül (átgondolni), mindenesetre még e siralomvölgyben futottak össze, és Elbeszélő Én lelkesen mesélni kezdte az előző napi Ilia-élményét (a kiáltásról természetesen szemérmesen hallgatott), és hogy mennyire hiányzik neki mondott ember, és hogy - csicseregte szokása szerint a levegőbe - milyen jó lenne találkozni vele, hogy tulajdonképpen le kéne menni hozzá látogatóba. Tulajdonképpen. Szó elszáll. Igen ám, de Füzi urat nem olyan fából faragták. Annak kidolgozása, hogy milyen fából (egyszikű, kétszikű stb.).

Annak kidolgozása, hogy miként jő a képbe Jankovics úr, és lírai kísérlet arról, ki ő; vidám portrévázlat fekete-fehérben.
Annak kidolgozása, hogy miként jut le ő és Elbeszélő Én Kecskemétere, noha Füzi úr ezt pontosan elmagyarázta nekik.

Annak kidolgozása, hogy hol található Kecskemét és Szeged közt a legjobb pacalos hely, és megfordult-e ott Petőfi. Petőfi és a pacal. Mit evett Kossuth, gasztronómia és nemzeti függetlenség, de csak kutyafuttában.

Annak leírása, ahogy ott ültek mondott személy lakótelepi lakásában, és nem történt semmi fontos, csak épp megtörtént, amit terveztek, és ettől úgy érezték - ennek pontos kidolgozása. A hazafelé autózás férfias egyszerűsége, csöndje és beszélgetése, szemben a lebukó nappal - ennek festői leírása. Mindezt esszészerűen, ahogy kérve lett, amelyből aztán kibomlik a tanári tevékenység, az óriási levelezés és az életmű nélküli életmű elemző dicse.

És egy jó utolsó mondat, esetleg belső idézet, az Ottlik-napot átírva Iliára: Az Ilia-napok jönnek-mennek, vannak. Egy Ilia-nap az nem okvetlenül jó vagy boldog, az csak egy biztos pont.

 


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.