EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2024. június 16. | Jusztin, Jusztina, Aurél napjaAKTUÁLIS SZÁM:1260024. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

15. évfolyam 171–172. szám

Art Press

Az emberi test mint látvány és anyag

1979. augusztus 15.

„Ne legyenek többé kulcslyukon át való kukucskálások, se maszturbációk a sötét-ben. Ne kelljen a szerelmi élményeket sem meggyónni. Tépjétek ki az ajtókat sarkaik-ból! Olyan világot akarok, amelyben a vaginát egyszerű, igaz bevágás szemlélteti, olyan világot, amely érzéssel viseltetik a csont, a körvonalak és az erős alapszínek iránt – olyan világot, amely tiszteli tulajdon állati eredetét” – háborog Henry Miller, a nyilvánosság elől eltakart szerelmi játékok naturalista elbeszélője. Az utóbbi évek erotikus- és szexhullámának irányadói időközben már le is verték a kulcs-lyukak keskeny nyílását, melyen a tekintet valaha úgy hatolt be a titkok vilá-gába, mint a férfi nemi szerv a vaginába (a kettős defloráció tehát nem is volt olyan ritka). Ha rátekintünk Francois Boucher 1752-es O’ Murphy kisasszony a he-verőn című festményére, vajon nem a kulcslyukperspektíva tárul éppen elénk? A szoba nehéz sötétjéből, a vánkosok és drapériák selymes puhaságából kivi-lágló női test térhatásának tükrözéses felerősítése talán nem abból az optikai elferdülésből ered, amikor egy keskeny résen át egyszerre mindkét szemünkkel próbálunk átpillantani s szemléletünk tárgya mintegy megkettőződik? Ha pedig a küszöböt átlépve sikerült behatolnunk a helyiség belső körébe, zárt atmoszfé-rájába, akkor még mindig ott a tükör, amely majd megteremti a magányosság érzetét megszüntető belső teret, az ikerállapot vagy a partneri állapot illúziójával nyújtva kielégülést. És itt – ti. a küszöböt átlépve, a kulcslyuk innenső felén – már át is kerültünk századunk újabb kori erotizmus-ábrázolásának lemeztelenítő, nyitottabb, testközeli világába, ahol a tükörtechnika immár nemcsak a sade-i élvezetek megsokszorozását és fokozott hatványozását szolgálja, hanem – mint a testművészet protagonistájaként fellépő Gina Pane gyakorlatában – az anyához való fokozatos visszatérés és a vele kapcsolatos leszboszi állapot fájdalmas kísérletének eszközeként lép elő. Amikor ugyanis Gina Pane a tükör előtt rózsa-tövisekkel fonja át hastájékát, és az erősödő fájdalom révén kerül egy az orgaz-must is kiváltható eksztatikus állapotba, a nő-nő, illetve az anya-gyermek lesz-boszi viszonyán át ő az anyát, az anya pedig a vaginát, a kutat, a tojást vagy a barlangot, végső soron az ősi alapelvet szimulálja.

A női ősprincípium az egyik legrégibb kultúrában, az indiaiban is az anyag, a termékenység alapelve volt, amivel meg is magyarázható, hogy a különben aszkézisra nevelő indiai vallásfilozófia intése ellenére az erotikus jeleneteket áb-rázoló rajzok, festmények és szobrok miként honosodhattak meg a vallási lé-tesítmények díszeiként. Az indiaiak ugyanis mélyen hittek az ember szexuális tevékenységének és az általános természeti jelenségek visszaható misztikus kapcsolatában, vagyis, hogy a bő termés kizárólag a nő és a férfi szexuális aktivitásának a gyümölcse. Mint látható, ez a hiedelem az őskori termékenységi kultuszra vezethető vissza, amely a nő nemi szerveit mindennél jobban igyeke-zett kidomborítani a korabeli szobrokon és sík képződményeken. Amilyen gyö-keres változáson ment keresztül az ember élete az őskortól napjainkig, olyan mértékben változtak a termékenységgel kapcsolatos civilizált felfogások, a szép-ségeszménnyel összeköthető nézetek is. Az egyik képen látható amerikai festő-nő, Dorothy Lannone azonban akár az őskor szoborformálójának a modellje is lehetett volna. A pop art formanyelvét kamatoztató festményeinek dús idomú női figuráihoz mintha ő maga állt volna modellt, talán a jól bevált tükörtechnikát alkalmazva. A nőuralom befolyása alatt levő kultúra mindig is az apa háttérbe szorítására helyezte alapjait, csak az anyával való, köldökzsinór-kapcsolatnak is nevezett közvetlen viszonyt ismerve el. A patriarchátus elleni lázongások a politikai zendülés programjával ötvöződve legutóbb az 1968-as diákzavargások idején erősödtek meg, amikor a „gyerekek” nyíltan szembefordultak az apák hatalomtekintélyével. Többek között ennek hatására terjedt el és maradt meg tartósan a fiúk hosszú hajviselete, a se férfi se női (unisex) öltözködés, arról nem is szólva, hogy a nőies kinézés a nemek szépségeszményét is jócskán megváltoztatta. Ebből az időből, pontosabban 1970-ből származik a japán Kishin Shinoyama erotikus fotója is, amely a hippizmus testfelszabadító ideológiájához dörzsölődve végeredményben a szabad szerelmet népszerűsíti.

Ez volt, mondhatnánk, az avantgarde művészet utolsó romantikus szépségkor-szaka, helyesebben, annak a periódusnak a lezárása, amikor az emberi test még mint látvány, nem pedig mint anyag egzisztált. Éltek vele a pop művészettől errefelé datálható összes figuratív irányzatok, mint például a puszta látványt fényképszerűen megragadó hiperrealizmus, vagy a térben ható environment a maga szoborszerű meztelen bábuival (a semleges ideológiájú hiperrealizmus, ponto-sabban Harro Schumacher könnyed, üzleties festményét láthatjuk egy düssel-dorfi galéria munkatársának kezében). A pop-korszak után beköszöntő happening-éra azonban gyökeres változást hoz az emberi test művészeti tematizálásának módszereiben, méghozzá olyképpen, hogy az emberi testet nem látványként, holt tárgyként (a valóság utánzataként), hanem élő anyagként alkalmazza, nem-ritkán az orgiák hangulatát is felülmúló szertartásos folyamatba iktatva be, imitt-amott már a nemi aktust is a nyilvánosság elé tárva. A happening hatása a szín-házra, a performance-ra és nem utolsósorban a testművészetre meghatározónak bizonyul. Főleg az utóbbi esetében, ahol az emberi test ugyanolyan legitim al-kotói anyagként funkcionál, mint azelőtt a márvány, az agyag vagy a fa. S nem véletlen, hogy a body art legkiemelkedőbb képviselői alkotásuk tárgyát legtöbb-ször a szexuális tevékenységgel kapcsolatos konfliktusokból (androgyn, lesz-boszi szerelem, homoszexualitás, kasztráció stb.) vezetik le, előadásaikon pedig a vér, az emberi ürülék, a vizelet, a sperma stb. megjelenése szinte megszokott dolog. Számos akció az emberi test megcsonkításával jár és szó szerint is a halál árnyékában megy végbe.

Art Lover


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.