EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2024. június 16. | Jusztin, Jusztina, Aurél napjaAKTUÁLIS SZÁM:1260014. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

15. évfolyam 171–172. szám

Jovica Aćin

Az aranykor és az inkvizíció

1979. augusztus 15.

A XVI. század az újkor küszöbének számít – fegy-veres hódításaival, az emberi intellektus fejlődésé-vel valamint a művészetek kiszélesedésével. Anamorfózis, erotika, téboly és alkímia. Az önmagát megtagadó gondolat izgágasága. A korszak egyik vonásában korunk ismérvét fedezhetjük fel: elméle-tileg körvonalazták, majd gyakorlatilag is alkalmazni kezdték a totalitarizmus újabb típusát, ami ugyan inkább vallásos jellegű volt, mint ideologikus, min-denesetre metafizikus, eredetére, felépítésére, funk-ciójára nézve... Ellenőrizni a gondolkodást, a nyel-vet, az életet, a mindennapokat. Európában ponto-san a XVI. sz. második felében hágott tetőfokára a boszorkányüldözés. És hol? Épp a leglakottabb, legcivilizáltabb, gazdaságilag és a gondolkodás te-kintetében legfejlettebb részein a kontinensnek Ha-lálos félelem uralkodott az ördög állítólagos összeesküvési kísérletei miatt. A boszorkányvadászatnak szünnapja nem volt. Délen – az Ibériai-félszigeten – a félelem rémes szervezetet szült. A világ számára nagy és jelentős felfedezések pillanatában látott napvilágot, így joggal sorolhatjuk ezek közé. A tár-sadalmi ellenőrzés leglátványosabb intézménye volt: a spanyol inkvizíció. Hatáskörébe nemcsak a vallás ügyei tartoztak, a világiak is. A mai államappará-tusok, bürokrata rendszerek mintaképe lehet. A hie-rarchikus és koncentrikus felépítésében a pók háló-jára emlékeztető inkvizíciót főleg – ami lényegében nem is meglepő – tanult emberek, képzett jogászok irányították, nem a vallás vakbuzgó hívei. Világi egyház felszentelt álarccal. Az intézmény karosszé-keiben tehát az Ész patrónusai ültek, míg az egész gépezet alapját a besúgók képezték, hivatásos és amatőr spiclik. Eredetileg az inkvizíció vallási kisebb-ségek (zsidók és muzulmánok) felügyeletét, szám-beli csökkentését, elégetését tűzte ki céljául; legjobb esetben az erőszakos átkeresztelést. A középkor vallási türelme paradicsom volt ehhez a sötét terror-hoz képest. (Valóban, az utóbbi időben egymás után jelennek meg a középkor „sötét” mivoltát meg-döntő, hiteles, komoly dokumentációs anyaggal ren-delkező munkák.) Azonban, mikor megoldotta a zsi-dó és muzulmán „kérdést”, a jól megolajozott, bejáródott elnyomó gépezet nem hagyta abba a munkát: ehelyett, önállósulva, folytatta saját keresztény alatt-valói vallásosságának, privát életének az ellenőrzé-sét. Annak ellenére, hogy tekintélyüket hatalmas máglyák rendezői- és díszlettervezőiként alapozták meg, úgy tűnik, az igazi, ahol a kis és nagy inkvizítorok zavartalanul kiaknázhatták sokoldalú tehetsé-güket, valóságos csodákat művelhettek, az a nyelvi, és a szexuális kontroll területe volt. Ezeknek a cso-dáknak köszönhető, hogy az istenkáromlásokat és a különféle nyelvi „eretnekségeket”, melyek nemegy-szer művészi értékek hordozói is lehettek, a vérre menő küzdelemben hatásosan kiirtották. Először is a beszédben kellett mellőzhetetlenül megteremteni a feltételét annak, hogy a keresztény, szent monogám házasság végérvényesen és visszavonhatatlanul el-foglalja trónját. A nőstény kultusza így korszerűbb jogi státushoz jutott. Az interpretatív típusú bírósági tárgyalásokat tanulmányozva figyelmesen az utóbbi években az inkvizíciós hermeneutika és szemiológia esetében ellenállhatatlanul lenyűgözött a vallási/jogi érvelés kifinomult árnyaltsága a nyelvi és a szexuá-lis tilalmak kódolásánál. Megannyi isteni fordulat. A házasságtörést, például, nem üldözték, ha nem volt több a puszta nemi aktusnál. Csak azok felett ítél-keztek, azokat büntették, akikről az igazhitűek válo-gatott kara megállapította, hogy a házasságon kívüli közösülésről vallják is és terjesztik, hogy az nem bűn. Az inkvizíció számára fontosabb volt a gondo-lat, a beszéd vétke, mint a testé. Az ún. természetellenes nemi tevékenységek (hogy mi „természe-tes”, azt az egyházi és az állami metafizika írta elő a természet ellen elkövethető bűncselekmények kü-lönleges lajstromát állítva össze), a szodómia vagy bestialitás esetében más volt a helyzet. Ha a vádlott-nak sikerült megdönthetetlenül bebizonyítani, hogy nem sikerült teljes egészében megerőszakolnia, mondjuk, egy nőstény szamarat (a szamár volt az-előtt is és maradt azután is az ember gerjedelmének leginkább kiszolgáltatott állat), sikerült bebizo-nyítania, hogy valójában nem került sor magömlés-re, némi reményeket táplálhatott az irányban, hogy nem vetik máglyára. Úgy tűnik, az inkvizíció metafi-zikus törvényei a biblia logikáját követték: mikor a bal kéz nem tudja, mit csinál a jobb... Az interpretatív észjárásnak, az egyház és a bürokrácia érdekeinek, a szexuális félelemnek, a nyelvi áttetszőségnek és jogi szokásoknak a keveredése világítja meg a lehe-tő legjobban a keresztény történelmünk aranyko-rába, az aranykor kezdetének ölébe telepedő ink-vizíció falánk igazságát.

Balázs Attila fordítása


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.