Augustine így szólt:

1998. május 1.

"Mit ért maga az orvostudományhoz?... Nem akarom magát a közelemben látni!... Nem teszem egymás mellé a lábaimat!... Oh! fájdalmat okozott nekem... nem, nem fog sikerülni magának!... Segítség!... Barom! Fajankó! Semmirekellő!... Pardon! Pardon, uram! Hagyjon engem... Ez lehetetlen!... Már nem akarod? Tovább!... Vedd már ki a kígyót, amit a gatyádban tartasz!... Azt akartad, hogy megbotoljok előtted, de te botlottál meg... (Kitátja a száját és belenyúl, mintha valamit ki akarna húzni.) Rád bíztam a titkaimat... A szavak elszállnak, a betű megmarad... Figyelj ide, mindezek érszorítók, amelyek semmit sem érnek... Ez semmit sem jelent... Egyszóval a dolognak vége... Azt hiszem, kihúzol belőlem valamit... Már mondhatsz igent, én nemet mondok... Nem teszem egymás mellé a lábaimat... Képtelenség... Nincs időm."