Agrálpárt

2010. május 25.

Cipőfűzőt kötünk, megtanultunk cipőfűzőt kötni, először egy csomót, majd a két hurkot. Az udvaron térdig gázolunk a lehullott gesztenyelevélben, sárga és elszáradt anyag, ropog a lábunk alatt, kupacba rugdaljuk a gesztenyeleveleket, és mehet a lődözés. Dörrenések, és zuhanások a kupacra. Fegyvert nem lehet behozni az óvodába, játékot se, de a letört ágak jók lesznek, az egyik olyan, mint egy vadnyugati colt, a másik pedig egy gépfegyver. Az udvaron visszhangzik a középső- és a nagycsoportosok kiabálása: az óvoda ajándékba kapott egy tucat pótkerekes biciklit, csoporttársaink száguldoznak, néhányan labdáznak, a lányok ételt készítenek, fűből, kavicsból krumplit és husit, a mászókákon lógnak, csüggenek a többiek. Piros, kék, zöld orkánkabátok. Nagytotálban jól néz ki ez az egész: a Pasaréti úton a ii. Rákóczi Ferenc Óvoda kertje, 1989 őszén. Mi nem veszünk részt a bringázásban vagy a rohangálásban, a gömb alakú mászókánál van dolgunk, mert ez a Parlament (emlékeztet minket a Híradó főcím-animációjában megjelenő földgömbre, ezért Parlament). Minden nap ülésezünk.

Esténként, amikor a tévében a Híradó megy, a szüleim kérik, hogy maradjak csendben, ne ráncigáljam őket, mert fontos dolgokról van szó – úgyhogy én is figyelni kezdek. Az esti mese és a híradó egymás után következnek a műsorban, a „Vízipók csodapók” epizódjának pillanatai keverednek a kgst összeomlásával kapcsolatos hírekkel, a jelszavak megmaradnak, visszhangoznak másnap is, az óvodában. Mit jelent az, hogy agrál? Agrál, agrál, agrál. Mondd azt sokszor egymás után, hogy mászóka, mászóka, mászóka, mászóka!

Miközben a többiek bicikliznek és rohangálnak, mi a gömb alakú mászókában megalapítjuk a Magyar Agrálpártot. Stip-stop alapon kiosztjuk a szerepeket: Németh Mikiegér, Bush, Pozsgay, Kojak, Gorbacsov és az Amerikai Nindzsa. Mezőgazdasági céllal gesztenyéket ásunk el az udvar végében, lődözünk colttal, gépfegyverrel – ez az Agrálpárt tevékenysége. Gorbacsov fején térkép van: Tomi homlokára felrajzoljuk filctollal. Zoli a gömb alakú mászóka körül ólálkodik, próbál belehallgatni a napirend előtti felszólalásainkba. Megengedjük, hogy beüljön közénk. Gonoszkodás következik: ott lehet közöttünk, mégsem halljuk meg a szavát. Takonypóc. Ezzel az agrálpártos játékkal valahogy ráérzünk a hatalom dinamikájára. Ráparancsolunk Zolira, hogy gyűjtsön gesztenyét. Ha összegyűjt egy vödörrel, tagja lehet az Agrálpártnak. Zoli szedi a gesztenyét a műanyagvödörbe, Gorbacsov megy mellette, hadonászik egy faággal, dirigál. Zolinak nincs is neve.

Ebédnél csendben kell maradni, csak az alumíniumkanalak koccanása hallatszik. Az Agrálpárt tagjainak tekintete összevillan: délután újra gyűlés lesz az udvar végében! A csendespihenőhöz a dadusok előhozzák a szétnyitható ágyakat, fekszünk, még nagyobb csendben kell maradni, mocorgás, szuszogás, a többiek aludni próbálnak, mi pofákat vágunk, bandzsítunk: Pozsgay majompofát, Amerikai Nindzsa az orrát túrja, hangtalanul kacagunk, rázkódunk. Délután újra cipőt és orkánkabátot veszünk, kiterelnek minket a jó levegőre. Amint lehet, leszakadunk a csoporttól, és az udvar vége felé vesszük az irányt. A gesztenyesor felé közeledvén látjuk, hogy eltűnt a nagy kupac gesztenye, amit el akartunk ásni, csak néhány darab maradt ott. Rögtön Zolit gyanúsítjuk, de ő sápadtan bámul, nem tudja, hova tűnhettek a gesztenyék. Válság- és riadóhelyzet alakul ki, dühöngünk, motyogunk és kiabálunk, hogy ki lophatta el a gesztenyéket, a varjak kárognak, és talán az eső is elered. Ott állunk tanácstalanul, körben, dühösen nézünk egymásra, most is villannak a tekintetek, de most már egészen máshogy, mint a krumplistészta fölött. Senki más nem tudhatott az Agrálpárt titkos gesztenyeállományáról, csak közülünk lehet valaki a bűnös. Pozsgay Kojaket gyanúsítja, Bush Gorbacsovot. Pillanatok alatt acsarkodás alkul ki, „hülye vagy”, „aki mondja másra, az mondja magára”, „szar”, „barom”, és még az is, hogy „halj meg”! Németh Mikiegér ráncigálja Bush orkánkabátjának ujját, bele is harap, Bush megpofozza, majd még egyszer megüti, Németh Mikiegér a gesztenyelevélkupacra esik, Amerikai Nindzsáék rárugdalják a leveleket, száll a por, Németh Mikiegér köhög, elered az orra vére.

Nem derül ki, hogy a gesztenyéket ki vitte el a gyűjtőhelyről. Az Agrálpártnak vége van. Sarokba állítanak minket, nem kapunk az uzsonnából, a terem sarkának vonalát kell néznünk egész délután, és el kell gondolkodnunk egy kicsit. Hamar elfelejtjük ezt az agrálpártos játékot, a veszekedést is, harmadnapra úgyis békét kötünk. Majd kitalálunk valami más mókát. És még másfél évig rohangászhatunk, van idő az iskoláig.