EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. december 4. | Borbála, Barbara, János napjaAKTUÁLIS SZÁM:1015330. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

A Gonosz banalitása

Émile Cioran

Aforizmák

1999. május 3.

Abban a korban, amikor az emberiség éppen csak kialakult, kipróbálta magán a saját balsorsát; akkor még senki nem sejtette, hogy egyszer majd képes lesz ugyanezt nap nap után megtenni. Ha Noé számára megadatott volna, hogy előre lássa a jövőt, bárkáját kétségkívül elsüllyesztette volna. A történelem lüktetése a pszichiátria hatáskörébe tartozik, mint egyébként a cselekvés mindenfajta kiváltó oka: megmozdulni annyit tesz, mint elveszíteni józan eszünket, kockáztatni a kényszerzubbonyt. Az események - az idő rákos daganatai. Fejlődés: Prométheusz napjainkban ellenzéki országgyűlési képviselő lenne. A bűn órája nem egyazon időben szólal meg az összes nép számára. Ez a magyarázata a történelem permanenciájának. xValamennyiünknek az a törekvése: kifürkészni a Legrosszabbat, hogy tökéletes prófétákká váljunk. De jaj! Annyi katasztrófa leselkedik ránk, melyre még csak gondolni se merünk! Ellentétben az előző századokkal, amikor a kínzást magától értetődően alkalmazták, ez a mostani, a kifinomultabb, meghonosított egyfajta gondos purizmust, amely becsületére válik a mi kegyetlenségünknek. Minden felháborodás - a zsörtölődéstől a luciferiánizmusig - egy-egy állomást jelent a mentális fejlődés útján. Kijelenteni azt:inkább egy ilyenfajta rezsim felé hajlok, mint egy olyanfajta felé, épp annyit tesz, mint a hullámokkal sodródni: ; pontosabb volna azt állítani: jobban szeretem ezt a rendőrséget, mint azt a másikat. Végül is a történelem a rendőrségek osztályozásából áll; miről értekezik a történész, ha nem arról az elméletről, hogy az emberek a történelmi korszakok során egymásból zsandárokat faragtak? Ne beszéljenek nekünk rabszolgaságba taszított népekről, sem e népek szabadság utáni vágyáról; a zsarnokokat általában túl későn ölik meg: ez a népek egyetlen valódi mentsége. Békés korszakokban, mikor a gyűlölködés öröméért gyűlölködünk, keresnünk kell kedvünkre való ellenséget: - kellemes gond, melytől a mozgalmas korok megfosztanak bennünket. Az ember kiválasztja a végső sorscsapást. Szeretem a sors által sújtott népeket: a káldeusokat, az asszírokat, a prekolumbiánus népeket, akik az ég szeszélyéből elhullottak az idők során. A valóban kiválasztott nép, a cigány, nem felelős egyetlen történelmi eseményért, egyetlen intézményért sem. Ők az által diadalmaskodtak, hogy figyeltek arra: semmit se alapítsanak. Még néhány nemzedék, és a nevetés a beavatottak számára lesz fenntartva - épp oly ritka lesz, mint az extázis. Egy nemzet akkor hanyatlik, amikor már nem hatnak rá többé a fanfárok: a Dekadencia a harci trombiták halála. A szkepticizmus izgatószere a fiatal civilizációknak és szégyenlőssége a régieknek. A dúsgazdag népeknél nyüzsögnek az elme- és lélekgyógyászok: a közvetlen szorongás hiánya állandósítja náluk a morbid légkört. Hogy jó idegállapotát meg tudja őrizni, egy nemzetnek szüksége van a szubsztanciális balsorsra, nyugtalansága tárgyára, egy pozitív rémületre, mely "komplexusait" igazolja. A veszélyben konszolidálódnak a társadalmak, a semlegességben pedig elgyengülnek. Ott, ahol a béke, a higiénia, a kényelem az úr, a pszichózis megsokszorozódik....Olyan országból érkeztem, amelyik, mivel soha nem ismerte a boldogságot, csak egyetlen nagy pszichoanalitikust adott a világnak. A zsarnokok, miután kegyetlenségük kielégülést nyert, jámborrá válnak; minden visszatérne a rendes kerékvágásba, ha a féltékeny rabszolgák nem akarnák kielégíteni a maguk kegyetlen hajlamait. A legtöbb zavart a bárány ambíciója idézi elő, aki szintén farkassá akar válni. Akinek agyara nincs, az álmodik róla; ő is szeretne pusztítani, és a többiek bestialitása által ez sikerül is neki. A történelem - az áldozatoknak e dinamizmusa. Azzal, hogy az intelligenciát az erények, az ostobaságot pedig a bűnök közé sorolta, Franciaország nagyobbá tette az erkölcs birodalmát. Innen ered előnye, meg nem határozható szupremáciája a többi nemzet fölött. Meg lehet határozni egy civilizáció kifinomultságának a fokát abból, hogy hány hepatitiszes, impotens és idegbajos található a területén. - De miért is szorítkozunk ezekre a bajokra, mikor annyi, de annyi egyéb tünet is igazolja, a zsigerek és mirigyek fogyatkozásán keresztül a Szellem pusztító, végzetes virágzását. Azok, akik biológiai szempontból erőtlenek, és életükben nem találnak egyéb kielégülést, arra törekednek, hogy magát az életet változtassák meg. A hit első tüneteinek megjelenésekor vajon miért nem zárták be az első reformátorokat? Mire vártak vajon, miért nem száműzték őket, vagy miért nem csukták őket börtönbe? A Galileainak már tizenkét éves korában ott lett volna a helye. A társadalom rosszul működik: nem tesz semmit azok ellen az őrjöngők, elragadtatottak ellen, akik nem halnak meg fiatalon. A szkepticizmus túl későn árasztja ránk jótéteményeit - meggyőződéseink által eltorzított arcunkra, eszmehiéna arcunkra. Egy háborús könyv - Clausewitz műve - volt a kedves olvasmánya Hitlernek és Leninnek. És mi még képesek vagyunk azon töprengeni, miért olyan átkozott ez a század! Ahhoz megfelelő mennyiségű időre volt szükségünk, hogy a barlangból eljussunk a szalonba; vajon ugyanennyire lesz szükségünk, hogy megtegyük az utat visszafelé, vagy egyszerűen visszarohanhatunk? - Hiábavaló kérdés ez azoknak, akik nem érzik előre az őskor közeledtét. Minden balsors, őrület - forradalom, háború, mészárlás - egy szójátékból ered... ami egy lobogóra van felírva. Csak a tehetetlen népek keresnek "humánus" eszméket; a többiek, a sikeresek, viselik dicsőségük, bearanyozott bestialitásuk stigmáit. Az elborzadásban a Jövő agressziójának vagyunk az áldozatai. Az a politikus, akin nem mutatkoznak az agyalágyulás jelei, félelemmel tölt el. A nagy népek válogathatnak a nyomoraik között, tetszésük szerint; a kicsik annak vannak kiszolgáltatva, amit rájuk kényszerítenek. A szorongás - avagy a katasztrófa fanatizmusa. Mikor az alvilág egy mítosszal kel egybe, mészárlásra lehet számítani, vagy - ami még rosszabb - egy új vallásra. A hősi tett olyan nép osztályrésze, amely, mivel nem tud hosszasan az asztal mellett maradni, nem ismeri a desszert poézisét és az emésztés jóízű melankóliáját. Vajon egy generációnál többet ért volna meg az emberi nem a nevetséges szorgalmatosság nélkül? Több becsület és pontosság van az okkult tudományokban, mint azokban a filozófiákban, amelyek a történelem "értelméről" fecsegnek. Engem e század visszarepít az idők hajnalára, a Káosz utolsó napjaiba. Hallom az ősanyag nyöszörgését; az űr hívásai szállnak a térben; földi porhüvelyem az ősvilágba száll, olyannyira, hogy vérem ott csörgedez az első csúszómászók ereiben. Elég egy pillantást vetnem a civilizáció történetére, hogy gyanakodjam: Kasszandra lehetek. Az ember "felszabadítása"? - Majd azon a napon jő el, amikor megszabadulván a végső célok ostoba nyűgeitől, az ember megérti megjelenése véletlenszerűségét, megpróbáltatásainak öncélúságát, amikor mindenki tudós és ugrándozó halálraítéltként sürög-forog, és a népesség számára az "élet" végre a helyes arányaira lesz egyszerűsítve, a munka feltételezésére. Aki még soha nem látott hajnali ötkor egy bordélyt, elképzelni sem tudja, miféle unalom felé halad bolygónk. A történelem védhetetlen. A cinikus ember megátalkodott akaratnélküliségével kell rá reagálni; avagy beállni szépen a sorba, és együtt menetelni a lázadók, gyilkosok és fanatikus hívők gyülevész bandájával. Az ember nevű kísérlet el lett rontva? Az már el lett rontva Ádám esetében. Egy jogos kérdés azért van: lesz-e elég leleményességünk ahhoz, hogy a megújítók arcképét megalkossuk, hogy egy ilyen csődhöz hozzátegyünk azért valamit? Amíg erre várunk, tartsunk ki ama hibánk mellett, hogy emberek vagyunk, viselkedjünk a Bukás bohócaiként, legyünk iszonyúan könnyedek. Semmi sem kárpótolhatna azért, hogy nem láthattam azt a pillanatot, amikor a Föld szakított a Nappal, ha ez nem adná meg a reményt, hogy láthatom azt, amikor az emberek szakítanak a Földdel. Hajdan nehezen léphettünk egyik ellentmondásból a másikba; ma annyival találkozunk, hogy már nem is sejtjük, melyikhez kötődjünk, melyiket oldjuk meg. Mint megátalkodott racionalisták, akik képtelenek belenyugodni a Sorsba vagy felfogni annak értelmét, úgy gondoljuk, mi vagyunk cselekedeteink fókuszában, és hisszük, hogy saját akaratunkból semmisülünk meg. És történjék valami alapvető esemény az életünkben, és a sors, mely körülírhatatlan, absztrakt volt addig, a szemünk előtt éri el az érzékelhetőség fokát. Így valamennyien a magunk módján lépünk be az Irracionálisba. Egy civilizáció a pályafutása végére a rendetlenségből, mely alapvető sajátja volt, belehervad a szabályba, besorakozik a tucatnemzetek közé, halad a bukás felé, és saját sorsát egyedi problémaként fogja föl. Erre az önmagára irányuló rögeszmére a legjobb példát Spanyolország kínálja. Miután a konkvisztádorok idejétől megismerte a bestiális emberfölöttiség érzését, azzal foglalatoskodott, hogy múltján kérődzött, a hiányosságait sóhajtozta, erényeit és szellemét pedig hagyta megpenészedni; viszont, szerelmes lévén az enyészetbe, úgy fogadta azt, mint valami újfajta felsőbbrendűséget. Hogyan lehet nem észrevenni, hogy ez a történelmi mazochizmus megszűnt spanyol sajátosság lenni, hogy egy egész kontinens légkörévé és a hanyatlás receptjévé változzék? Manapság a civilizációk összeroppanása témájában már egy analfabéta is vetélkedhet a borzongásban Gibbonnal, Nietzschével vagy Spenglerrel. A történelem vége, az ember vége? Lehet erről komolyan gondolkodni? - Ezek azok a távolban feltűnő események, melyeket a Szorongás - mely a közvetlenül bekövetkező sorscsapásokra szomjazik - mindenáron el akar lökni magától.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.