Gavrilo félrebeszél a lövés előtti éjszakán

2013. december 20.

Valótlan ez az éjszaka, csöndes, mint a pokol,

ami nincs. A világ, a házak, a dolgok

olajba merültek. A bizonytalanok órája ez:

le kell menni a korhadt lépcsőn, lábujjhegyen,

tapogatni kezeddel a falat, az olajosat,

kimondani: Gyerünk, lelkem, pisztolyra fel! Hiszen

olyan valótlan és halálcsöndes ez az éjszaka. Sehol

senki, aki azt mondaná: Holnap, vár rád a borzalom!

Holnap, vár rád a szerelem! Iszonyú fény sugárzik

szét a fejemben. Rajta, lelkem,

pisztolyra fel, míg szét nem pattan a csont a ragyogásban!

Igazi pajzs készül itt a közelben,

valódi, szövik a szövőnők éjjel a meleg palástot,

neked, mindent neked, bizonytalan lélek! Csak rajta,

míg szét nem pattan a csont, mert mindjárt virrad,

és ismét: sikolyok sértik a dobhártyánkat az utcán,

és ismét: repeszekkel teli levegőt szívunk be!

Rajta, lelkem, a pisztolyra fel, míg meg nem virrad,

míg meg nem hal a mi istenünk. Később nem lesz

kivel, kinek, nem lesz mivel beszélni. Holtan fekszünk

majd a sötétben, az olajban, évszázadok rétegelik az éveket

súlyosan, tompán, süketen a hátunkra, akár ez az éj,

a valótlan, mely a hátamra nehezült, fénnyel teli éj,

hívással teli: Gyerünk, lelkem, a pisztolyért!

RADICS Viktória fordítása[1]

[1] Az Élet ÉS Irodalom 2010. június 25-i számában megjelent versfordítás átdolgozott változata.