2024. október 4. | Ferenc, Hajnalka napjaAKTUÁLIS SZÁM:1302448. látogató

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

103. szám
2019.

11. évfolyam 127–128. szám

Kovács Teréz

A vajdasági magyar fiatalok életmód¬jának szociológiai felmérése

1975. november 3.

Az egyetemi hallgatók életmódja

Korunk ifjúságának egyik legjellemzőbb vonása, hogy mindinkább tanulóifjúsággá válik. A fejlett ipari országokban a kötelező iskolai oktatás időszaka elhúzódik a 17—18. életévig. A tudományos-technikai forradalom, s a vele összefonódó társadalmi forradalom magával hozta a fiatal nemzedék közép- és felsőfokú oktatásának forradalmi fejlődését is. Az utóbbi két évben tartományunkban az általános iskolát befejező diákok 85 illetve 96 százaléka továbbtanul, a középiskolát végzett diákoknak pedig 20—30 százaléka iratkozik be valamelyik főiskolára illetve egyetemre. Ez utóbbiak 23—25 éves korukig élik a diákok életmódját. De a diákéletmód egy (mind hosszabb) időszakaszban azoknak is osztályrésze, akikből szakmunkás, illetve alkalmazott lesz. Emiatt vizsgáltuk az ifjúság nagy tömegén belül először a diákok egyik csoportjának, az egyetemi hallgatóknak az életmódját, e fiatalok hierarchikus rendbe szervezett tevékenységsorát. Mennyire változatosak e hasonló feltételek között élő fiatalok tevékenységformái, milyen mértékben egységesítik életmódjukat a sajátos társadalmi feltételek, a hallgatók értékorientációi, vagy egyéni pszichikai sajátosságai?

Társadalmilag determinált már maga az is, hogy milyen társadalmi rétegekben él erősebben a becsvágy, hogy gyerekeiket egyetemre küldjék. Az egyetemisták életmódjának fontos tényezője (javarészt ösztöndíj- és kölcsönpolitikánk által meghatározott) anyagi helyzetük, a választott tanszék, tanulmányi előmenetelük, sokban egyéni hajlamoktól is függő műveltségi csoportszintjük, de eltérés mutatkozik a fiúk és a lányok életmódjában is. Adataink feldolgozásában tehát főképpen ezeket a tényezőket kell figyelnünk.

Vizsgálatunk céljai:

1. Megállapítani az egyes tevékenységcsoportokra fordított időtartam egy főre jutó átlagát és az átlagtól való eltéréseket, valamint az egyes tevékenységcsoportok összefüggéseit, vagyis az életmód objektív struktúráját.

2. Konkrét ismereteket szerezni az egyes tevékenységek tartalmi igényei és a tényleges magatartás kölosönviszonyáról, különös tekintettel a két vezető tevékenységre: a tanulásra és a szabad időre. Foglalkozni az igények megvalósulásának mértékével.

3. Felderíteni az interperszonális mező bizonyos jellegzetességeit: a baráti társaságok és egyéb társas kapcsolatok, a szülőkkel való kapcsolat jellegét és jelentőségét, a társtalanság és a magányosság megnyilvánulásait.

4. Képet alkotni arról, hogy az egyetem és a nagyváros nálunk milyen hatást gyakorol az egyetemistáik életvitelére, szükségleteinek kialakítására.

Hipotézisek:

1. A különböző egyetemek (karok) és évfolyamok a hallgatók elé különböző mennyiségi és minőségi tanulmányi követelményeket állítanák, ezek döntően befolyásolják az illető egyén vagy csoport mindennapi tevékenységrendszerének alakulását. Feltételezzük, hogy a tanulással túlterhelt egyetemistáik egyformán takarítanak meg időt egyéb tevékenységeikből.

2. A személyi és élettani szükségletek kielégítése elsősorban biológiai jellegű. Ezért ezek időtartamában személyenként nincsen nagy eltérés.

3. Az egyetemi hallgatókat nagyfokú önállóságra kényszeríti, hogy többségük otthonától távol él. A felnőtté válás e szakaszában a legnagyobb támaszt most már nem a szülőktől (vagy esetleg mástól), hanem a korosztályukbeli fiataloktól várják. A kisebb-nagyobb baráti körök különböző formáinak ápolására az egyetemisták szabad idejüknek lényegesen nagyobb részét szentelik, mint a többi fiatalok.

A felmérést két szakaszban, 1974 decemberében és 1975 március-áprilisában bonyolítottuk le. Az életmódvizsgálat bevált vizsgálati módszere, a heti időmérleg segítségével 150 vizsgálati alanyunk 168—168 órájáról kaptunk képet. Ez a módszer azonban önmagában véve nem szavatolhatja, hogy teljes képet kapjunk a hallgatók életfelfogásáról, igényeiről. Ezért a tevékenységstruktúra tartalmának teljesebb megismeréséhez egyrészt a tevékenységék részletesebb jellemzését, másrészt külön kérdőívet hívtunk segítségül. E két módszer ilyen kombinációban egymás kontroll-módszerei.

150 tagú mintaegységünk (a vajdasági magyar egyetemisták mintegy 10%-a) kikérdezésére gyakorlatilag egy-egy magyar nyelvű egyetemi előadás állt rendelkezésünkre: a hallgatók a helyszínen (esetleg az utasítás alapján otthon, az időmérleggel együtt) töltötték ki a kérdőívet. Említésre méltó, hogy egyetlen hallgató akadt, aki kerek perec megtagadta közreműködését — mintaegységünk kiválasztásához azonban 315 kérdőívet és időmérleget kellett szétosztanunk, tehát 165-en nem adták vissza vagy nem töltötték ki elfogadhatóan mindkét adatforrást. A közreműködők egy része is napi egy-két órát nem jelölt az időmérlegben. Ez megnehezítette az adatok feldolgozását, csorbította eredményeink hitelességét. Többen nem jelölték a beiktatott melléktevékenységeket, így ezekről sem tudunk teljes képet adni. Mint a bevezetőben mondottuk, mintaegységünk kiválasztása is némileg kifogásolható; mintánk az egyetemisták esetében tükrözi legkevésbé híven azt a sokaságot, melynek része. Mintánkban túl sok az elsőéves hallgató (59%). Mentségünkre szolgáljon, hogy amíg az adatfelvétel idején, az 1974/75-ös tanéviben az elsőéves magyar hallgatók létszáma 614 volt (a beiratkozottak 14%-a), az 1973/74-es iskolaévben csupán 452 (1(2,5%), az 1972/73-as tanévben pedig 386 (11,1%) volt magyar nemzetiségű. Mintaegységünk továbbá szervezési és anyagi nehézségek folytán nem tükrözi híven a hallgatók karonkénti megoszlását.

Mintaegységünk összetétele

Az újvidéki egyetem különböző karainak az 1974/75-ös tanévben 11 825 rendes hallgatója volt. Közülük 1648 (12,8%) magyar nemzetiségű. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint tartományunkban a 14—21 éves fiatalok létszámához viszonyítva az egyetemisták 2,57%-ot tesznek ki. A magyar nemzetiségűek a megfelelő létszám 1,74 %-át képezik.[1] A magyar nemzetiségű egyetemisták egy része a tartomány

határain kívül folytató a tanulmányait. Résziben Jugoszlávia többi egyetemein, elsősorban a belgrádin és a zágrábin, jelentős számban pedig (mintegy 200—300-an) Magyarországon tanulnak. De ezdknek a beszámítása alig módosítana a magyar nemzetiségű egyetemisták kedvezőtlen százalékarányán.

Felmerülésünkbe az újvidéki egyetem hallgatóin kívül bevontuk a belgrádi egyetem néhány hallgatóját is (az alanyok kb. tíz százaléka). Ennek az egyetemnek az 1973/74-es tanévben 578 magyar fiatal volt rendes (és rendkívüli) hallgatója.[2]

1. táblázat: a mintaegység							átlagosztályzat
összetétele és átlagosztály			évfolyamok		nemek		középiskolai	II.	, III.,
zatai	karok	I	II III	IV	lány fiú	összesen	(I. évfolyam)	IV. évfolyam
	bölcsészeti	18	13 14		35 10	45	4,4		8,1
	közgazdasági	31			22 9	31	4,0
* Az 1973/74-es tanévben az	jogtudományi		9 9	4	13 9	22			7,5
újvidéki egyetem rendes	természettudományi	39	5 4	5	18 34	52	4,2		7,3
tanulóinak átlagosztályzata
7,26 volt.	összesen	88	26 27	9	88 62	150	4,2		7,8*
	1948 1949	1950	1951		1952	1953	1954	1955	1956
2. táblázat: mintaegységünk
korosztályai	1 1	1	1		14	22	35	62	13
	2,7%				9,3 %	14,7%	23,3%	41,3%	8,7>/o

Világviszonylatban is előkelő helyet foglalunk el az egyetemi hallgatók és az összlakosság arányát tekintve. Sajnos hátul kullogunk, ami az oklevél megszerzéséhez szükséges időt illeti. Az újvidéki egyetem hallgatóinak átlag még 30 százaléka sem diplomái időben. A 8 szemeszter Újvidéken átlag 5,5 évig tart. Az abszolvensi időszak 9 hónapig. Hogy az összsokaságot képviselő vizsgálati alanyaink rontják-e vagy javítják az átlagot, arról csak egyetemi tanulmányaik befejeztével tudnánk képet adni. Tény azonban, hogy beiratkozásuk éve alapján megállapítható: közülük eddig mindössze négyen veszítettek évet.

Az egyes karok gólyáinak középiskolai átlagosztályzatai között kisebb az eltérés, mint később az egyetemen. A bölcsészeti kar hallgatóinak átlaga kimagaslóan a legjobb. Ennek oka lehet a több tanulás, az anyanyelvű oktatás (harminchatan, a megkérdezett bölcsészeik 80 százaléka a magyar nyelvi és irodalmi tanszékre jár — öten német nyelvet és irodalmat, négyen szerbhorvát nyelvet tanulnak), esetleg a vizsgakritériumok vagy a könnyebben elsajátítható nélkülözhetetlen alaptudás. Negyedik csoportunk tagjai kettő kivételével (egy filológus és a politikai tudományok egy hallgatója) természettudományi ágazatot végeznek, éspedig: 15 a technikai karon (9 az elektrotechnikáin, 6 a gépészetin), 14 a technológiai karon tanul, 13-an vannak a természettudományin (ketten-ketten a fizikai, illetve a fizikai-kémiai és hárman-hárman a kémiai, illetve a biológiai tanszékről, válaimint öten a matematikáról), hárman az orvosi karon; egy-egy alanyunk fogorvosnak, állatorvosnak, gyógyszerésznek, bányaipari- illetve építészmérnöknek készül.

Mintánknak 59 százaléka lány, 41 százaléka fiú. Ez a megoszlás nagyjából megfelel az összsokaságnak. Alanyaink ötven vajdasági helységből verbuválódtak. Legtöbben vannak a szabadkaiak (18), az újvidékiek (13), a zentaiak (11), bácstopolyaiak (10), a zrenjaniniak (8) és a kanizsaiak (7).

Jelentős eltérés mutatkozik a tartományi statisztika és a mi kimutatásunk között. Alanyainknak, tehát feltehetőleg a vajdasági magyar egyetemi hallgatóknak általában, jóval nagyobb hányada származik munkás családból, mint a többieknek.

A 104 testvér közül 48 általános vagy középiskolai tanuló, 18 egyetemi hallgató, 14 középiskolát, 12 főiskolát vagy egyetemet végzett. Tízen munkások, egy háztartásbeli. Látható, hogy ezek a szülők gyerekeiket a továbbtanulás felé irányították: a szülők jelentős része maga is rendelkezik közép- vagy főiskolával illetve egyetemmel, sokuknak pedig egyetlen gyermekük iskoláztatásáról kell gondoskodni.

Egyetemi tanulmányaik ideje alatt harmincegyen szüleiknél, heten rokonaiknál, százegyen albérletben, egy saját lakásában, négyen egyetemista kollégiumban és hatan egyéb helyen laknak. Vajdaság egyetemi kollégiumaiban (Újvidéken, Szabadkán és Zrenjaninban) összesen 2976 férőhely van, tehát minden negyedik hallgatónak jut hely. Azok közül, akik otthonról járnak naponta az egyetemre, tízen 30 km-nél távolabbra utaznak. Mivel az egyetemisták 67 százaléka albérletben él, érdemes külön foglalkoznunk az ő lakáskörülményeikkel. Leírásuk alapján nagyon jó lakáskörülményeknek vettük a különbejárató, »otthonos« szobákat, fürdőszoba- valamint telefon- és/vagy konyhahasználattal. Jónak minősítettük a fürdőszobás lakásokat, amelyek kevésbé otthonosak. Tűrhetőnek a különbejárat, fürdőszobahasználat nélküli szobákat, vízhasználattal, amelyek valamilyen szempontból kifogásolhatók. Rossz lakáskörülmények: nedves szobák, zaj és más zavaró körülmények.

Mint látható, az egyetemiistákra határozottan jellemző, hogy ketten laknak együtt. Lakáskörülményeik eléggé különbözőek, habár a legtöbben jó lakás körülmények között élnek. Annyi bizonyos, minél többen laknak egy szobában, annál rosszabbak lakáskörülményeik, és fordítva.

Napjainkban az egyetértő oktatás mindinkább társadalmi üggyé válik, s ezzel egyetemben az iskoláztatás anyagi gondjai a szülőkről fokozatosan áttevődnek a közösségre. Az egyetemisták vállalatoktól, intézményeiktől, de főként az erre a célra létesített alaptól kapnák anyagi támogatást ösztöndíj, gyakrabban tanulmányi kölcsön formájában. (Ez utóbbi visszafizetésétől mentesül, aki idejében befejezi tanulmányait.) így az egyetemista is fizetéssel rendelkezik, tehát »dolgozónak« számít. Az újvidéki egyetem az 1974/75-ös iskolaévben mindössze 113 hallgatóját ösztöndíjazta. A korábbi három iskolaévben ez a szám mindig 180 felett volt. Jóval többen jutottak községi, vállalati ösztöndíjhoz, számukról azonban sajnos nincsenek kimutatásaink. 1974/75-ben tanulmányi kölcsönt a hallgatók 2,1,5 százaléka kapott. Ez nagyobb az előző évi átlagnál (16,2 °/o) de kisebb mint 1960/70-ben (26,6%) és 1970/71-ben (29,4%).[3] Mintaegységünknek 21 százaléka részesül ösztöndíjban, 18 százaléka tanulmányi kölcsönben. A családi pénztárt elsejéről-elsejére százötvenük közül csak öten nem terhelik, ugyanakkor 81 egyetemista (54 %) kiadásait kizárólag a szülök fedezik. 1975 elején életbe lépett az egyetemisták életszínvonalát szabályozó önigazgatási egyezmény. Az egyetemista étkezdékben és kollégiumokban bevezették a gazdasági árakat, a tanulmányi kölcsönöket pedig kiegyenlítették a minimális személyi jövedelemmel, azzal, hogy a családi jövedelem egy főre jutó hányadát, esetleg az ösztöndíj összegét leszámítják a minimális személyi jövedelemből. A tanulmányi kölcsön összegét ezenkívül befolyásolja a tanulmányi előmenetel.

Az egyetemisták kb. 1/3-a pénzének több mint 3/4-ét lakásra és élelemre költi (valamivel többet, mint az egyetemista átlagos típusa), de ugyanennyien vannak azok is, akik pénzüknek kb. 60 százalékát fordítják állandó kiadásaikra. Amint látható, a kisebb jövedelműek jövedelmük nagyobb hányadát kénytelenek erre fordítani. A fennmaradó összeggel szabadon rendelkeznek. Leggyakrabban útiköltségre, mozira, színházra, újságokra, folyóiratokra, cigarettára, levélpapírra költik. Kevesen említettek ruhát, tanszereiket, könyveket. Ezek vásárlása valószínűleg külön alkalmi kiadást jelent számukra. Ellátásuk kiegészül a hazulról hozott élelemmel. Hiszen a szülői háztól elkerült 119 egyetemista közül 59-en (épp a kis jövedelműek) minden héten, 41-en kéthetenként hazautaznak. 17-en havanként, hárman még ritkábban látogatnak haza. Az időmérlegből kitűnik, hogy 31-en nem étkeznek rendszeresen. A vizsgált héten huzamosabb ideig naponta kétszer vagy napjában egyszer ettek, s ez a hét vége felé válik egyre gyakoribbá. Kissé soknak tűnik a fogorvost és az általános orvost felkeresők száma is (12).

De amikor afelől érdeklődtünk, hogy meg vannak-e elégedve a rendelkezésükre álló pénzzel, csak 41-en »mertek« határozott nemet mondani. A továbbiakban megkérdeztük, hogy ha több pénzük lenne, mire költenék. Itt már 115-üknek akadt mondanivalója. Habár nem szabály, hogy aki meg van elégedve a rendelkezésére álló pénzzel, annak eleve ne lehetne elképzelése arról, hogy Imire költene még, nyelvük megoldódása latens szükségletről tanúskodik. Felsorolásukban legtöbbször (80 alkalommal) a könyvvásárlás fordult elő, öltözködésre 44-en fordítanának több pénzt, 23-an említették az utazást, 21-en a szórakozást, húszan lemezt vennének, de több ízben szerepeltek a listán az élelem, az újságok, a folyóiratok, a mozi, a színház, a tanszerek stb. Személygépkocsi vagy ház csak két-két alany vágyálma; hatan, ha több pénzzel rendelkeznének, takarékba helyeznék.

A szocialista társadalomban a dolgozók javadalmazása a végzett munka alapján történik. A javadalmazásnak a képesítés, ha legfontosabb is, de csak egyik tényezője. A felsőoktatásra szánt anyagi eszközöknek az a céljuk, hogy lehetőséget nyújtsanak a továbbtanulásra azoknak, akiknek erre tehetségük és kedvük van.

Az egyetemi oklevél nem lehet öncélú. Nem kiváltságokat biztosít, hanem arra kötelezi őket, hogy tudásukat munkahelyükön megfelelően kamatoztassák. Alanyainktól igen heterogén válaszokat kaptunk, az iránt érdeklődve, miért választották a továbbtanulást. Többen egynél több tényezőt említettek. Legtöbbjük azért tanul, mert szereti leendő hivatását (96). A második helyre 34 szavazattal a nagyobb munkahelyi önállóság került, míg 28-an magasabb fizetésért, nyolcan nagyobb tekintélyért és hatan a szülők óhajára választották a továbbtanulást. További 26 tényezőt soroltak fel, például: »jobb életkörülményekért«, »véletlenül«, »nem akartam katonának menni«, »hogy könnyebben elhelyezkedhessek«, »ahová szerettem volna iratkozni, nem vettek fel«, »mert költő leszek«, »mert Koncz Zsuzsa is jogot végzett« stb.

Alanyaink arra is válaszoltak, mi a vonzó és jó, illetve a visszataszító és rossz az egyetemista státusában. Az alábbiakban teljes egészében közöljük egy másodéves hallgató véleményét:

Vonzó és jó

1. Az ember megtanulja azt, hogy mindenről magának kell gondoskodnia, megtanul önállóan élni.

2. A legtöbb kar »lehetőséget nyújt« a hallgatóknak arra, hogy megszokják a lehető legrosszabb körülmények között folyó szellemi munkát: felkészíti őket arra, hogy minél kevesebb csalódás érje őket az életben (mottó: ennél úgyis csak jobb lehet).

3. Minden egyetemi közösség egy kis Jugoszlávia, így megtanuljuk értékelni minden népünk és nemzetiségünk tagjait, és a legkülönbözőbb gátlásokat és előítéleteket kényszerülünk elvetni, leküzdeni.

4. Elméletileg nagyszerű az a lehetőség, hogy mindenki a saját útján, érdeklődéséhez és képességeihez mérten hatoljon be a tudományokba. (Kár, hogy nincs kifejező magyar szavunk a »studírozni« igére!) (Ennek a gondolatnak a folytatását lásd a »visszataszító és rossz« rovatban!)

5. Értékelni kell azt a törekvést, hogy a magas szintű kulturális rendezvényeket hozzáférhetővé tegyék az egyetemisták számára: leszállított árú színházjegyek, az Egyetemista Kultúrközpont rendezvényei stb ...

Visszataszító és rossz

1. A társadalom általában hajlamos azt tartani, hogy az egyetemisták az egyik legkiváltságosabb helyzetben lévő réteg (az ifjúság körében pedig hogy az is), sőt néha a végletekbe menően azt állítják, hogy »ingyenélő, semmittevő, passzív« réteg vagyunk. Ez valóban igaz is az ún. örökös akadémiai polgárainkra. De nézzük meg egyszer a dolgok másik oldalát is!

a) Az egyetemistának állítólag végtelen sok szabadideje van. Hát az egyetemi tanulmányok természetéből következik, hogy annak, aki tökéletes (vagy megközelítőleg tökéletes) munkára törekszik, annak egyáltalán nincs szabadideje. A nap mind a 24 órájára jutna tanulnivaló. Igaz, hogy az egyetemi óraszám nem éri el a heti munkaórák számát, de egy munkaviszonyban lévő fiatal, ha ledolgozta napi munkaidejét, akkor teljesen szabad. Az egyetemista számára ekkor még megerőltetőbb munka következik.

b) Egyetemistának kétségbevonhatatlanul nagyobb lehetősége van a művelődésre. Igaz. Él is ezekkel a lehetőségekkel, ha: 1. sikerül meggyőznie magát, hogy mára már eleget tanult; 2. maradt még rá pénze. Sajnos az is tény, hogy jóval nagyobb igényei is vannak ilyen téren, mint más rétegeknek.

c) Divatos álláspont: Az egyetemisták is viseljék a gazdasági nehézségek és iskoláztatásuk költségének terhét.

Így is kell lennie! De: a belgrádi egyetemi éttermekben október 1-én 3 dinárról 8,5 dinárra ment fel az ebéd ára, a vacsoráé ugyanilyen arányban, az egyetemista otthonokban a lakbér havi 70 dinárról 270-re emelkedett. Januar elsejétől az eddig 37,50-be kerülő busz-bérlet megszűnik és minden út 1 dinárba kerül majd. Egyes fórumok meg akarták magyarázni, hogy mindez kizárólag a mi érdekünkben történik (például Képes Ifjúság). Nevetséges: az étel ugyanolyan rossz és egyhangú, az otthonok ugyanolyan piszkosak, és a GSP buszain csak nagyobb a tolakodás és csak több időt elveszítünk, mert kevesebbet utazunk haza órák között. Ugyanakkor a kölcsönök és ösztöndíjak csak jelképesen emelkedtek.

d) Kétségtelen, hogy azok vannak a legnehezebb helyzetben, akik egy főre eső családi jövedelme egy egészen minimális összeggel haladja meg a határokat, és így semmilyen támogatásban sem részesülhetnek.

2. A legtöbb karon elviselhetetlenül szervezetlen a munka.

Az ún. »Odelenje za studentska pitanja« irodában szinte viszolyogva állnak szóba az egyetemistákkal; a leglényegesebb kérdésekre sem tud senki válaszolni, vagy aki tudna, »annak az informálás nem tartozik a hatáskörébe«.

A vizsgarendet leghamarabb két héttel a vizsgaidőszak kezdete előtt jelentetik meg, amikor a vizsgabejelentési határidő régen lejárt, így a tervezés teljesen lehetetlen.

3. Az egyetem reformja évek (ha nem évtizedek) óta folyik, eddig sajnos szinte észrevehetetlen eredményekkel. Az előző rovatban a 4. alatt említett elméleti lehetőség egyáltalán nem realizálódik. A tantervek olyan merevek, hogy szinte semmilyen lehetőség nem nyílik önálló kezdeményezésre, hogy tetszés szerinti tantárgyak választásáról ne is beszéljünk.

A világ vezető egyetemeire oly jellemző együttműködés a karok között egyáltalán nem létezik. Mindenfele szakbarbárokat képezünk.

Teljesen idejétmúlt az a szervezésmód, hogy számos karon és tanszéken az egyedüli tényező, amely az osztályzatról dönt, az az évvégi vizsga, melynek »alkalmából« a professzor legtöbb esetben először találkozik az egyetemistával.

4. Egy nyelvi megjegyzés: az »egyetemi hallgató« magyar megnevezése találóan kifejezi az egyetemi munkaformát a legtöbb tanszéken. Az egyetem reformjával azonban áttérhetnénk más kifejezésre is.

5. A társadalmi-politikai tevékenység egyáltalán nem kielégítő. A különböző képviseletekbe való küldöttválasztás így történik: valaki feláll, javasolja a mellette ülőt, a résztvevők — egy-két jelöltet ismerve csak — elfogadják és kész... A végén az évfolyamon lévők 90%-ának fogalma sincs a küldöttségek összetételéről, és hogy azok mit és hol csinálnak.

A SZISZ új alapszervezeteinek megalakításáról pl. semmilyen információ nem látott napvilágot (Habar »beszélik«, hogy valami történik ilyen téren.)

A többi egyetemista eléggé »éretlen« választ adott e kérdésre. A fenti hozzászólás, ha egyes tételeiben nem is fedi (vagy nem teljesen fedi) a valóságot, mégis rámutat néhány igen jelentős problémára. A többi válaszból érződik, hogy a középiskolából való kikerülés, az új környezet, a független élet, az egyetemi oktatás nyújtotta szabadság (»nem kell mindennap izgulnunk« — vallották tizenhatan), új emberek megismerése, új barátok keresése tetszik ezeknek a fiataloknak; Jelentős részüket (1/6-ukat) vonzzák a tanulás, szakmai fejlődés és a művelődés lehetőségei.

De talán ugyanennyien utaltak ennek a fonákjára, a tananyag mennyiségét felpanaszolva. A későbbiekben, az időmérleg részletes feldolgozása alkalmával kitérünk majd arra, hogy közülük ki mennyit tanul. Különbséget kell azonban tennünk a hallgatók évközbeni folyamatos tanulása és a vizsgaidőszakban kifejtett tanulás között. Az előbbi rendszertelensége miatt, amit egyetemi oktatásunk hézagai tesznek lehetővé, a vizsgaidőszakok tanulási hajrája gyakran okoz pszichikai kimerültséget. Esetünkben csak tizenketten állították azt, hogy a tanulás következményeként soha nem éreznek semmilyen pszichikai nyomást. Tizennégyen néha éreznek, további kilencvenhatuk éppen a vizsgaidőszakokban érez néha ilyen megterhelést, míg tizenegyen a vizsgaidőszakban állandóan pszichikai feszültséget éreznek. További húsz hallgató nagyon gyakori, három pedig állandó jellegű pszichikai megterheltségre panaszkodott. Habár ez lehet túlzás (hiszen alanyaink között sok elsőéves hallgató van, akiknek nagy része nem vizsgázott még, de máris a vizsgák réme lebeg előtte), mégis érzékeltetheti, hogy lélektani szempontból mit jelent a vizsga a vizsgázók számára.

Az egyetemi évek buktatóiként említették még az anyagi problémákat, a menzai étkezést, a rossz tanrendet, a kedvezőtlen oktatási feltételeket (hiányos szertári felszerelés, a tanárok, tanársegédek szakmai tudásának fogyatékosságai), de többen említették az anyanyelvű oktatás hiányát is.

Az egyetemi hallgatók életmódja az időmérleg tükrében

Időmérlegünk alkalmazásának az volt a célja, hogy felállítsuk az életmód szerkezeti modelljét. Az életmód komplex szerkezeti modelljének megkonstruálása a fő- (és részben a mellék-) tevékenységekre fordított időtartam, a tevékenységek gyakorisága és a tevékenységekben résztvevők száma alapján történne. A fent említett minden egyes mutatót a kézi számítás következtében nem tudtuk minden tevékenységcsoportnál figyelembe venni. Az időmérlegen feltüntetett tizenöt és a hallgatók által bejegyzett tizenhárom tevékenységet az alábbi módon csoportosítottuk.

1. Tanulmányi tevékenységek. Ezen a tevékenységcsoporton az egyetemen (tehát az előadásokon és a gyakorlatokon) töltött és általában a tanulásra fordított időt értjük. Az időmérlegben az »egyetem« és a »tanulás« bejegyzésekkel jelöltük. (A bevezetőben e tevékenységcsoportot a kötelességszerű tevékenységekkel együtt mint munka- és ezzel kapcsolatos elfoglaltságokat említettük.)

2. Élettani és személyi szükségletek kielégítése. Ezt a tevékenységcsoportot az alvásra, a tisztálkodásra és az étkezésre, tehát a biológiai létfenntartásra fordított idő alkotja.

3. Kötelességszerű tevékenységek. Ide soroltuk azokat a tevékenységeket, amelyek többé-kevésbé elengedhetetlenül előfordulnak az egyén mindennapi életéiben. Az időmérlegben két ilyen tevékenységet jelöltünk, a »házimunkát« és a »közlekedést«, vizsgálati alanyaink e rövid listát a következőkkel bővítették: bevásárlás, orvosi vizsgálat, ruhapróba, ügyes-bajos dolgok elintézése, csomagolás stb.

4. Szabadidei tevékenységek.

Az időmérlegben a tevékenységek helyszínét nem vettük figyelembe. Utólag észleltük, hogy ennek feltüntetése nem jelentős az eredmények értékelése szempontjából. Ezért kutatástank további szakaszaiban is figyelmen kívül hagyjuk ezt a tényezőt.

Egyetemistákról lévén szó, két tevékenységcsoport döntően befolyásolja az életmód szerkezeti modelljének kialakítását. Ezek a fiatalok vezető tevékenységei — itt a tanulmányi és a szabadidei tevékenységek. A vezető tevékenységekre fordított idő részletes elemzése nemcsak az életmód külső kereteire, hanem annak szubjektív elemeire, az egyén életvitelére is fényt derít. Az egyén pszichoszociális, kulturális (és egész emberi) lényének alakulásában mindkét tevékenységcsoportnak fontos szerep jut. Az egyénre nézve káros, ha bármelyikük javára megbomlik optimális egyensúlyuk.

Az időbeosztás altípusai

A négy tevékenységcsoport diagramját összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy legkisebb eltérések az élettani és személyi szükségletek százalékarányában vannak — ezeknek nyilván létezik egy alig változó és változtatható optimális időtartama. Nem mutatkoznak nagy ingadozások a kötelezettségek diagramjában sem — legalábbis viszonylag, hiszen itt jóval kisebb időegységekről van szó. A szabadidei és a tanulmányi tevékenységek diagramjainak ellenben nagyobb az amplitúdójuk. S emellett mintha egymás tükörképei lennének. (Minit később látni fogjuk, az időbeosztás egyes típusainak összehasonlítása világosan mutatja azt a tendenciát hogy e két vezető tevékenységcsoport összideje megállapodjon egy alsó határon: kb. 44 %-on. E határ megközelítésével csak belső arányeltolódások következhetnek be a két-két tevékenységcsoporton belül.) Nyilván e tevékenységcsoportok — s egyetemistákról lévén szó, főképp a tanulás — a mérvadó az időbeosztás típusainak meghatározásában.

Az időbeosztás három altípusa világosan elkülönül a diagramokon. Ezeket külön is megvizsgáljuk.

1. altípus: akik elhanyagolják magukat

Kilencen vannak: két lány, hét fiú. Négyen a természettudományi karról, ketten-ketten a bölcsészetiről és a közgazdaságiról, egy joghallgató, öten első-, hárman másodévesek, egy harmadéves. Élettani és személyi szükségleteikre (alvás, étkezés, tisztálkodás) idejüknek csupán 26—36%-át fordítják (az átlag 42%). Ilymódon megtakarított kb. heti 14 órájukat elsősorban az átlagosnál több tanulásra és kötelességszerű tevékenységeikre fordítják, szabad idejük elenyésző részben növekedik. Van azonban köztük (kivételesen sok ás kivétélesen kevés szabad idővel rendelkező, illetve hihetetlenül sokat és gyalázatosan keveset tanuló is. Ez a (ráadásul kis létszámú) altípus tehát nem homogén, s így látszólagos.

2. altípus: a leleményesek

Kötelezettségeiket 21-en (4 lány és 17 fiú) gyorsan lerázzák magukról: az átlagos heti 16,8 órának még a féle is bőven elég számukra. E típusban hat bölcsész, két közgazdász, három jogász és tíz természeti szakos került. Közülük tizenegyen elsőévesek. Feltételeztük, hogy szülőhelyükön tanuló egykék, akiket nem terhel annyi halaszthatatlan kötelesség. Elvárásunk nem igazolódott be: már az is előlegezte ezt, hogy szabad idejük jelentéktelen mértékben emelkedik az átlagos fölé. Kiderült, hogy javarészük értelmiségi családból származnak, s a többiek is főképp szakképzett munkások gyermekei. Nem tudni, eleget tesznek-e ténylegesen kötelezettségeiknek. Megtakarított idejüket azonban elsősorban tanulásra fordítják. Ebből ítélve arra hajlunk, hogy céltudatos családi szocializáció által kifejlesztett leleményességüknek tulajdonítsuk kötelezettségeik kis számarányát. Feltehetően valamely más tevékenységükkel egy füst alatt végzik el őket.

3. altípus: a lógósok

Átlagos egyetemistánknak heti harminchét óra szabad ideje van. Hat bölcsésznek, öt közgazdásznak, két joghallgatónak és egy műépítésznek (3 lány és 15 fiú) átlagosan 22 órával több. Öten első-, ketten másod-, hatan harmadévesek és egy negyedéves. Az elsősök tanulmányi átlaga elég alacsony (3,6), a többieké elég magas (8,1). Az előadásoknak és a gyakorlatoknak átlag 64 %-át látogatták a vizsgált héten. A kötelezettségeikre fordított idő tekintetében megfelelnek az átlagnak, de nem sok gondot fordítanak magukra (alig valamivel többet, mint első altípusunk tagjai), tanulásra meg éppen feleannyit, mint egy átlagos egyetemista. Egyetlen személy van közöttük, aki többet tanul az átlagosnál.

Három altípusunk összetételében meglepő hasonlóságot fedezhetünk fel: harmincnyolcuk közül huszonkilencen fiúk. Azt jelentené ez, hogy valamilyen tekintetben kivételesek főiképpen a fiúk?

Az időbeosztás típusai

Az időbeosztás típusainak meghatározásához a tanulmányi tevékenységek diagramját vettük alapul. A tanulásra szánt idő görbéjének jól kivehető ívszakaszai alapján öt nagyjából egyenlő létszámú csoportra tagoltuk mintaegységünket.

8. táblázat: az időbeosztás típusai (v. ö. az 1. táblázattal)		1.		2.		*TÍPUSOK* 3.		4.		5.		*összesen/ /átlag*		*ideális* *típus*
fiúk létszáma		15		16		6		10		15		62		12
lányok létszáma		10		12		27		23		16		88		15
összesen		25		28		33		33		31		150		27
bölcsészeti kar		4		4		12		18		7		45		6
közgazdasági kar		1		1		5		9		16		31		2
	jogtudományi kar		3		5		5		3		5		22		6
természettudományi kar		17		18		11		3		3		52		13
	I. évfolyam		17		18		18		17		18		88		16
II. évfolyam		7		2		5		5		7		26		3
	III. évfolyam		0		6		6		9		6		27		5
IV. évfolyam		1		2		3		2		1		9		3
középiskolai átlagosztályzat		4,6		4,1		4,1		4,2		4,2		4,2		4,2
egyetemi átlagosztályzat		8,1		6,9		7.7		8,1		7,9		7,8		7,8
	óralátogatás (°/o)		83		77		78		84		43		81		81
óralátogatás 100%		5		5		5		11		0		5		8

Az egyes karok olyan rendszerű tipizálásával, hogy a megfelelő kar hallgatói 5, 4, 3, 2, 1 pontot kapnak aszerint, hogy az 1., 2., 3., 4. vagy 5. típusba kerültek, megkapjuk az egyes karok domináns típusát — az erősen vegyes összetételű 3. típus kivételével ez a tipizálás megfelel a hallgatók karonkénti számszerű megoszlásának.

Az 1. és a 2. típus, a legtöbbet tanulók túlnyomórészt a természettudományi karok hallgatói, többségükben fiúk. Amennyivel kevesebb időt fordítanak tanulásra a 2. típusba tartozók, annyival kisebb hányadát látogatják az élőadásoknak, s ugyanilyen arányban nő a szabad idejük. Amíg azonban amazok (a 4. csoporttal egyetemben) a legmagasabb átlagosztályzatokat tudhatják magukénak, a 2. típus átlagosztályzatai messze a legalacsonyabbak. Az 1. csoport tagjai közül igen kevesen származnak munkás- vagy földműves családból. A 2. csoportban vannak legtöbben azok, akiknek szülei alkalmazottak, értélmiségiek (főképpen tanügyi munkások).

A 3. és 4. csoport agy szempontból feltűnően egységes: 50 lánnyal szemben mindössze 16 fiú alkotja e két csoportot. A 3. csoportban a lányok létszáma 4,5-szerese a fiúkénak. Korábbi megjegyzésünket kiegészítve azzal a megfigyeléssel, hogy a vagy ennél több barátnője van. A lányok 15 százalékának, a fiúk 24 százalékának van egy barátnője. Legtöbb fiúnak hétnél több. A lányokra jellemző, hogy 2—4 (32 százalékuknak kettő, és 31 százalékuknak három-négy) barátnőjük van.

Alanyaink 10 százalékának nincsen egy barátja sem. Túlnyomórészt a lányoknak, hiszen csak egy fiúnak nincs barátja. Egy lánynak nincsen sem barátja, sem barátnője. A lányok általában nemcsak kevesebb barátnőt, hanem kevesebb barátot is tartanak, mint a fiúk. 30—30 százalékuknak egy illetve két-három barátja van. A fiúk 30 százalékának hét vagy annál több, 37 százalékuknak pedig három-hat és mindössze 14 százalékuknak egy.

A fiúk baráti kapcsolatai szorosabbak. Ezt mutatja a szórakozás jellegű találkozások gyakorisága is.

A fiúk többnyire együtt laknak, a lányoknál a (gyakori) alkalmi találkozások jutottak túlsúlyba. A fiúk heti egyszeri-többszöri találkozásai feltehetőleg az állandó lakhelyükön lévő baráti társaságokra vonatkoznak. Ilyen jellegű találkozásai a lányok kisebb hányadának vannak.

Társaságkedvelők tehát és — barátkozók. A barátság jelentőségét egymás problémáinak bizalmas magtárgyalásában, az örömök és gondok megosztásában, a tapasztalatcserében, a kölcsönös és őszinte segítségnyújtásiban, a megértésben, a közös tanulásban, szórakozásiban látják. Barátjukhoz fordulnák legelőször. A barátság szellemi kapcsolatot jelent számukra, hangsúlyozzák a közös világnézet fontosságát. Jellemző, hogy elvárásaikat másodlagosaknak tartják a kölcsönös segítséghez, a bizalomhoz, az őszinteséghez képest.

Udvarlás (heti 5 óra, 13,5 %). Nemenként és típusonként szembetűnő eltérések mutatkoznak e téren. 42 lány és 41 fiú udvarol, vagyis a lányok 47, a fiúk 67 százaléka. Ezzel különösen a sokat tanuló lányok nem foglalkoznak: az 1. típusból mindössze ketten, a 2.-ból öten jelölték. Az 5. típus e tevékenységre az átlagosnál jóval több időt fordít — háromnegyed részük udvarol. Az udvarlás és a társasélet nyilvánvalóan ellentétes irányú összetevői az egyetemisták szabad idejének: a 2. és a 4. típus intenzív társaséletet él, ugyanakkor az udvarlás szempontjából épp ezek a típusok maradnak az átlag alatt.

Pihenés, tétlenség (heti 3,5 óra, 9 %). A megerőltető munka növeli a passzív időtöltésre való hajlamot, nyilván azért pihennek viszonylag legtöbbet az 1. típus tagjai. Annál kevesebbet az olyannyira elfoglalt 3. típusbeliek.

E négy szabadidei tevékenységre esik szabad idejük legnagyobb része (67—75%).

A többi szabadidei tevékenységnek e fiatalok lényegesen kevesebb időt szentelnek, néhány közülük egy hétnél nagyobb időközökben ismétlődik. Jelentőségük viszont nem elhanyagolható.

Sport (heti 2 óra, 5,25 %). A lányoknak 38, a fiúiknak 61 százaléka sportolt felmérésünk idején. A fiúk háromszor annyit, mint a lányok. A kérdőív adatai szerint azonban 54 százalékuk sportol (tizenhatan versenyszerűen), főképpen a keveset tanulók.

Mozi (heti 13 óra, 4,4 %). A fiúk jobban kedvelik a moziba járást. 47 fiú és 32 lány járt moziban a tárgyalt héten.

A filmnek fontos szerepe van a fiatalok szórakozási és művelődési életében (a tv adástípusai közül is ez a legnépszerűbb), ízlésviláguk kialakításában. Milyen filmeket kedvelnék?

művészfilm		21%		Elfújta a szél		(19)
politikai témájú		6%		Kabaré		(18)
tudományos		9%		Keresztapa		(13)
kalandfilm		10%		Z		(11)
western		5%		2001 Odüsszea a világűrben		(10)
	dokumentumfilm		3%		Love Story		(10)
	rajzfilm		20%		Dalaim és álmaim		(9)
tudományos-fantasztikus		14%		Ryan lánya		(9)
bűnügyi		12%		A nagy keringő		(8)
					Doktor Zsivágó		(7)
				Pink Panther-sorozat		(7)

A művészfilmek vitték el a pálmát. A felsorolt filmek nem teljes mértékben tükrözik ezt (jórészt kommersz-filmek). 25 hallgatónak nincs kedvenc filmje, 19-en ötnél többet említettek.

Olvasás (1 óra 22 perc, 3,7 %). Az első és második típushoz tartozók alig olvasnak. Az egyetemisták általában véve sem olvasnak valami sokat. Csupán a 4. típus a kivétel (ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy náluk bölcsészeknél az olvasás maga is inkább része a tanulásnak, mint a többieknél). Többen vannak, akik a felmérés hetében moziban is voltak és olvastak is (4. típus: 10, 5. típus: 5), mint akik egyik tevékenységre sem fordítottak időt (négyen, illetve hárman). Életvitelükben a film fontosabb az olvasásnál. De az olvasást nem a film szorította háttérbe, hiszen alanyaink több mint egynegyede egyik tevékenységre sem fordított időt a vizsgált héten, egyötödüknek pedig mindkét tevékenységre jutott ideje.

Az olvasás gyakorisága az agyén műveltségi szintjének jellegzetes vonása. Alanyaink azon ritka egyének közé tartoznak, akik számára az olvasás nemcsak kedvtelés, hanem mindennapi munka is, hiszen a tanulás is olvasás. Bennünket viszont az érdekelt, hogy olvasnak-e a kötelező irodáimon kívül egyéb könyveket, és ha igen, mennyit és mit olvasnak, kiket kedvelnek.

A felmérés hetében 30 százalékuk (53 lány és 12 fiú) olvasott (heti 1 óra 38 perc, illetve egy óra). Viszont ha miniden úgy lenne, ahogy a kérdőívben állították, akkor alanyaink felének a felmérés hetében is kellett volna olvasnia. Ha valaki egész héten nem olvas, hogyan tud havonta több könyvet is elolvasni?

Kedvenc íróik és költőik felsorolása, habár nem teszi lehetővé nemhogy fogékonyságuk, mégcsak irodalmi ismereteik feltérképezését sem, mégis valamelyest jelzi ízlésvilágukat. Már csak azzal is, hogy amíg 19-en nem nevezitek meg írót a világ- és nyolcan a magyar irodalomból, addig egyharmaduk-egyharmaduk üresen hagyta a jugoszláv irodalmak és a vajdasági magyar irodalom megfelelő rovatát. Legutóbbi olvasmányaik felsorolása sem mondhat sokat önmagában véve, mégis némileg kiegészíti a fenti képet. Remarque, Sienkiewicz, Zilahy, Berkesi mellett Passuth, Szilvási, Brontě, Dӓnniken, Stendhal, Jókai, Babits, Kosztolányi, Móricz, Tamási, Déry, Németh László fordul elő egynél többször, igényesebb szépirodalom csaknem kizárólag a bölcsészeknél, náluk is inkább a tanmenetről árulkodva, semmint egyéni ízlésről. A többieknél szórakoztató olvasmányok mellett tankönyvek, esetleg szakkönyvek (íitt fel nem sorolt) címei sorakoznak. De olvasnak Szécsény-t (!) is, és Német (!) Lászlótól a Fekete várost (!). A mintegy 130 friss olvasmány között egyetlen egy verseskötet található, újnalk vehető könyv, vajdasági magyar szerző műve alig néhány (Déry: Képzelt riport..., Joyce: Ulysses, Sütő: Anyám könnyű álmot ígér, Kertész Ákos: Makra, Grass: Bádogdob, Bradbury: Kaleidoszkóp, Stepanović: Usta puna zemlje, Gion: A virágos katona, Várady: Vagy nam maga az élet a legjobb időtöltés, Mirnics Zsuzsa: Égigérő fák, Brasnyó: Égetni viszik?).

Saját bevallásuk szerint szeretnek olvasni. 80 %-uknak első vagy másodsorban a művelődési lehetőségek közül az olvasásra esett a választása. Miért marad távol tényleges magatartásuk a deklarált igénytől — felmérésünk csupán felületes bepillantást tett lehetővé az életmód e szubjektív szférájába. Ugyanakkor, ha nem idealizálták magukat túlságosan, alanyaink közül meglepően sokan foglalkoznak valamilyen művészeti tevékenységgel i(2o százalékuk ír, 15—(15 százalékuk zenél, rajzol ós fest, fotózik, 11 százalékuk egyéb művészeti tevékenységet folytat). Ez résziben igényeik magas szintjét tükrözi, másrészt pedig azt, hogy az egyetemi hallgatók jelentős része élhet aktívan a kulturális ós művészeti lehetőségekkel. Nem tudjuk, mennyire tevékenyek, de a hallgatók 17 %-a (fiúk 27 %, lányok 10 %) tagja valamilyen szakkörnek, kultúrkörnek, amely szakmai továbbképzését vagy művelődését szolgálja.

Séta (heti 38 perc, 1,75 %). 22 lány ós 9 fiú jegyzett be ilyen tevékenységet — viszonylag legtöbbet az 1. típusba tartozók.

Színház, művelődés (heti 35 perc, 1,75 %). 22 lány és 12 fiú időmérlegében szerepel (a 2. típusnál legtöbbször). Az igényesebb műfajokat (drámát, operát, balettet) főképpen azok igénylik, akik többet járnak színházba, a könnyű műfajokat pedig a színházat gyérebben látogatók kedvelik.

Egy átlagos egyetemista kéthetenként jár moziba, színházi előadásokat kéthavonként, hangversenyt évente egyszer (esetleg kétszer) tekint meg, múzeumot évente kétszer látogat.

A művelődési rendezvények látogatottsága függ a művelődési intézmények műsorpolitikájától is. Újvidékről, Szabadkáról és Belgrádról lévén szó, művelődési lehetőségek tekintetében ezek a fiatalok igen kedvező körülmények között élnek. Ám a lehetőségek csak tényleges igény, szükséglet, érdeklődés kereteiként érnek valamit. Ezeknek a szükségleteknek az alapjait a középiskolában kellett volna lerakni. De középiskolai nevelésünk a diákoknak csak kisebb részét teszi képessé arra, hogy a későbbiek során az irodalom, a művészetek »fogyasztóivá« váljanak. Marx vallotta a Feuerbachról szóló téziseiben: »...a körülményeket az emberek változtatják meg és a nevelő magát is nevelni kell«.

Társadalmi-politikai aktivitás (10 lány és 14 fiú jelezte). Tekintve, hogy felmérésünk az aktív politikai események időszakában zajlott le, (1974. októberében tartották meg a VSZISZ XIV. választmányi értekezletét, novemberben pedig a JSZISZ IX. kongresszusát), kíváncsiak voltunk, mennyire kapcsolódtak be az egyetemi hallgatók ezekbe a folyamatokba.

Az egyetemi hallgatóknak átlag kb. 30 %-a tagja a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek. Ennek alanyaink sem maradnak alatta. Felmérésünk idején az alapszervezetek alakítása még javában folyt, mégis agynegyedük az egyetemen már tagja volt az alapszervezeteknek, egyötödük pedig tagja szeretett volna lenni (felvételük valószínűleg szervezési feltételeken múlott). Állandó lakhelyükön valamivel kevesebben óhajtanák bekapcsolódni a munkába, de az részben érthető is, hiszen kevesebbet tartózkodnak otthon. Korábban, állandó lakhelyükön jóval nagyobb arányban kapcsolódtak be (31 illetve 6 %), egyrészt mert sokan elsőévesek, másrészt a valamikori Ifjúsági Szövetség elavultsága miatt. Jelenleg tizenhárman tagjai mindkét helyen a Szocialista Ifjúsági Szervezetnek. Közömbös, elutasító vagy kimondottan elutasító álláspontja a hallgatók 15—16%-ának van. Ténylegesen a fiúk aktívabbak, míg a lányok nagyobb százaléka szeretne aktivizálódni.

1973-ban a VKSZ soraiban 6616 egyetemi hallgató ós tanuló volt, ez a tagság 5,7 %-át teszi ki (az országos átlag 5,4 % volt). Az Újvidéki Egyetem tartományi székvárosunkban lévő karain 1973-ban 1719 párttag volt (a hallgatók kb. 16 %-a), 97-an (5,7 %-uk) magyar nemzetiségű. 1974-ben létszámuk 2345-re emelkedett, vagyis a hallgatók 21 %-a lett párttag. Közülük 201 (8,6 %) magyar. Mintánk megfelel ennek a helyzetképnek. A hallgatók további 35 %-a szeretne a JKSZ tagja lenni. Sajnos, 45 %-uknak közömbös vagy elutasító álláspontja van e tekintetben.

Alanyaink jelentéktelen időt fordítanak társasjátékokra (minden csoportban akad képviselő), levélírásra (a felmérés hetében harmincam jelölték), vallási tevékenységekre (hatan), tizenhárman kézimunkáztak főképpen az 5. csoport tagjai (a kérdőívben 48-an állították, hogy időnként kézimunkáznak).

A hallgatók 70 %-a szokott kirándulni. A kirándulások gyakorisága személyenként igen változó. Általában évente tesznek egy nagyobb utat, de kirándulásra évközben is találnak néhányszor alkalmat. Heten közülük még nem jártak külföldön. 27—27 százalékuk egy, illetve három külföldi országban járt, 18 %-uk kettő, 10 %-uk négy, hat %-uk öt, 11 %juk hat vagy több ország határát lépte át. Legtöbben a szomszédos országokat keresik fel, Magyarországon 141-en, Olaszországban 50-en, Romániában 40-en, Ausztriában 39-en, Görögországban 12-en jártak, Nyugat-Németországban 32-en, Csehszlovákiában 16-an, Svájcban 17-en. Együttvéve 25 országot látogattak meg. Nagy többségük nyári szünidejét külföldön vagy a tengerparton tölti.

Összegezés

1. A szabad, idő mennyiségének változása kevéssé befolyásolja egyes tevékenységek azonos vagy ellentétes irányú párhuzamos változását.

2. A hasonló mennyiségű szabad idővel rendelkező csoportok szabad idejének tartalma között gyakran nagy az eltérés, s ugyanakkor ,a lényegesen különböző mennyiségű szabadidővel rendelkező rétegeknél gyakran fedezhetünk fel tartalmi azonosságokat (pl. a 2. és 4. típus között).

3. A szabad idő mennyiségének nagy eltérései nagy tartalmi különbségeket mutatnak.

Az időbeosztás típusai (kiegészítés)

Egy-egy szabadidei tevékenységnek az egyes csoportok időbeosztásában elfoglalt helye, abszolút és relatív értékei alapján kiegészíthetjük az öt csoportról szerzett ismereteinket. Számottevő szerepe itt az első négy szabadidei tevékenységnek van.

Az első típus tagjai, akik szabad idejük, személyes és élettani szükségleteik rovására megfeszítetten tanulnak, elég passzívan töltik el szabad idejüket: a társaséletnek, sportnak, a tömegkommunikációs eszközöknek, de az olvasásnak sem barátai. A kevés sikerrel, de sokat tanuló (az előadásokat kerülő) 2. típus éppen a tétlen pihenés helyett választja a társaséletet, a rádióhallgatást, tv-nézést, újságolvasást, ugyanakkor az olvasásnak ők szentelnek legkevesebb időt. Az erősen közepes 3. (leány)csoportot alighanem elfoglaltsága jellemzi, és hogy nemigen tudnak mit kezdeni szabad idejükkel. Bár létszámukat bizonyos mértékben növelhetik azok, akiknek sikerült arányosan beosztani idejüket, kötelességszerű tevékenységeik átlagosnál nagyobb számaránya és abszolút és relatív értékben egyaránt minimális passzív időtöltésük, valamint hogy egyetlen domináns szabadidei tevékenységük sincs, igazolni látszik feltételezésünket. A 4. típus pl. jóval kevesebb fontosságot tulajdonít az udvarlásnak és a tömegkommunikációs eszközök használatának, mint a mozinak, olvasásnak, de a pihenésnek, sétának is, és persze, általában véve a tanulás rovására megnövekedett szabad idejének (ugyanakkor az előadások legnagyobb részén részt vesznek és igen jó tanulmányi eredményekkel dicsekedhetnek). Az 5. típus nemcsak a tanulás szempontjából idegenkedik a szellemiektől; elsődleges elfoglaltságuk a sport és az udvarlás, művelődéssel, társadalmi-politikai aktivitásokkal keveset gondolnak, noha szabad idejük majd két és félszerese az első csoporténak. Általában véve úgy tűnik az egyetemi hallgatók többsége határozottan előnyben részesíti a társas életet, a mozibajárást, a sétát a sporttal és az olvasással szemben.

Befejezés helyett

Alanyaink a kérdőívben felállították tevékenységeik tényleges és óhajtott rangsorát. Maguk is úgy vélik, hogy fő foglalatosságuk ténylegesen a tanulás, óhajtott listájukon is a második. A tevékenységek óhajtott sorrendjében valamivel előbbre kerül a kirándulás, séta, mint ténylegesen, legerősebb igényük azonban a művelődés, amely a tényleges sorrend 4. helyéről az óhajtott sorrend 1. helyére kerül. 57 %-uk említette, hogy valami gátolja abban, hogy kedve szerinti foglalatossággal töltse el idejét. Gátló tényezőnek 71 %-uk a tanulást, 15%-uk más elfoglaltságait, 7 %-uk rossz időbeosztását, 4—4 %-uk külső tényezőket, illetve anyagi nehézségeit találta.

Elvárásaik és lehetőségeik között viszonylag nem nagy eltérések mutatkoznak, ezért elsősorban igényeiket kell fejleszteniük, fejlesztenünk, hogy e megváltozott igények válhassanak a körülmények megváltoztatásának elsőszámú tényezőjévé.

[1] 15 godina univerziteta u Novom Sadu u brojkama

[2] Omladina u brojkama. VIII. Kongres SSOS, Beograd, 1971.

[3] 15 godina univerziteta u Novom Sadu u brojkama