A SKOJ-tól a Szocialista Ifjúsági Szövetségig

1979. november 15.

Az ifjúsági szervezet tevékenységének főbb állomásait szemügyre véve olyan, mindmáig tartó forradalmi folytonosságot észlelhetünk benne, ami egyenesen követeli, hogy felfrissítsük a mozgalom történelmi útjáról szerzett tudásunkat, elmélyítsük és kiegészítsük a jelen pillanat igényelte több szempontú elemzéssel, mert e pillanat mintegy magába foglalja az ifjúság teljes hatvan évi harcát az emberi egyenlőség kommunista társadalmáért. Hogy nyomatékosíthassuk az ifjúság harcának folytonosságát, azzal a SKOJ szellemének mai jelenlétét a Szocialista Ifjúsági Szövetségben (természetesen ez csak hosszú távon egészen egyértelmű, mivel a részletes elemzés átmeneti lanyhulásokat mutatna ki az ifjúsági mozgalom, illetve az ifjúsági szervezet forradalmi lendületében), és hogy egy ilyen stúdiumból határozott következtetéseket vonhassunk le – kíséreljünk meg rámutatni az ifjúsági harc eredetére és az ifjúsági mozgalom, azaz szervezet kibontakozására, megalakulásától a mai napig.

Az első világháború után, a történelem folyamán először jött létre a délszláv népek közössége. Ezt a közösséget azonban, nagyszámú osztály-szociális és nemzeti ellentmondás, probléma terheli. Az októberi forradalom nagy hatással volt a proletariátus erősödésére Európában, így többek között a jugoszláviai munkásmozgalomra is. 1919-ben megalakul a Jugoszláv Szocialista (kommunista) Munkáspárt, amely a következő évben a Jugoszláv Kommunista Párt nevet vette fel. 1919. október 10-én Zágrábban megalakult a Jugoszláv Kommunista Ifjúsági Szövetség (Savez komunisticke omladine Jugoslavije - SKOJ). Ekkor választották meg a SKOJ ideiglenes vezetőségét is, Radomir Stojilovićtyal az élen. Határozat született a SKOJ első közlönyének megindításáról is, melyet Vörös zászlónak (Crvena zastava) neveztek el, s melynek első száma 1919. december 1-én jelent meg. Az ifjúsági mozgalom kezdeti fellendülése egybeesik a Jugoszláv Kommunista Párt erősödésével, ami a történelem folyamán később is megismétlődött (példának okáért a JKSZ 1972-ben megtartott harmadik értekezlete, s a Jugoszláv Szocialista Ifjúsági Szövetség mint az egész ifjúság egységes szervezetének ezzel szorosan összekapcsolódó megalakítása). Ezek a tények azt mutatják, hogy az ifjúság elválaszthatatlan az össztársadalmi folyamatoktól, pontosabban: a Kommunista Szövetségen belüli állapotoknak és viszonyoknak az ifjúsági szervezeten belüli állapotokra és viszonyokra gyakorolt hatása folytonos, s ez is az ifjúság harcának és fejlődésének folytonosságát támasztja alá, mivel vitathatatlan, hogy a Kommunista Szövetség úgy biztosította a szocialista forradalom folytonosságát, hogy egyidejűleg biztosította az ifjúsági szervezetre gyakorolt hatás folytonosságát is.

A SKOJ-nak 1920 kezdetén 3000 tagja volt, de már ugyanazon év közepén kb. 8000 tagot számlál, ami gyors fejlődésről tanúskodik. 1920. június 10-étől 14-éig Belgrádban megtartották a SKOJ első kongresszusát. Az ez alkalommal hozott Manifesztum egy részlete illusztrálja legjobban a SKOJ célkitűzéseit és politikai arculatát: „Mindnyájan az éjjel-nappali munka terhét nyögitek. Titeket a kapitalista osztály a legkegyetlenebbül zsákmányol ki (aláhúzás M. S.), karmai közt vergődtök, vámpírként szívja ereitekből a vért. Hát továbbra is tűrni akarjátok egy teljesen élősködő és a velejéig romlott hatalom erőszakos uralmát?” - áll a Manifesztumban.

Szemmel látható ifjonti dühvei rontottak a régi Jugoszlávia kapitalista berendezésének. A SKOJ-nak egyik legfontosabb jellemvonása volt megalakulásának idején az osztályszemlélet. Forradalmi indulattal vannak tele a SKOJ-tagok ekkor és a későbbi évek során is, s ennek a gyakorlatban adták tanúbizonyságát. Tito 1937-ben mondta a következőket: „A SKOJ azokban a nehéz időkben is (az 1932 és 1936 közti időszakban - M.S. megjegyzése) bebizonyította, hogy nem semmisíthető meg kivégzésekkel, gyilkolással, kínzókamrákkal és több évi börtönbüntetésekkel. Az elesett fiatalok vére termő talajra hullott.”

A forradalmi osztályharc jegyei mellett, a SKOJ harcát a nemzetköziség is jellemezte, ami a kor munkás- és kommunista mozgalmának szoros összefonódásán alapult. Annak az álláspontnak a következményeként, hogy a kommunista mozgalomnak egységesen kell hatnia a legszélesebb keretekben is. Így a SKOJ közvetlenül megalakulása után tagja lett a Kommunista Ifjúsági Internacionálénak. A SKOJ 1920-ban, az I. kongresszuson elfogadott statútumában rögzítették, hogy a nemzetközi kongresszusok a mozgalom legfelsőbb fóruma, a SKOJ azok határozataihoz fogja magát tartani. Érthető hogy a SKOJ, amely kezdetben egyszerűen a JKP mása volt – az viszont nem volt független a Kominerntől, nem lehetett független a Kommunista Ifjúsági Internacionálétól.

A SKOJ II. kongresszusán, 1923-ban, s ugyancsak a III.-on, 1926-ban, a SKOJ azon törekvése jutott kifejezésre, hogy az ifjúság széles köreinek váljon forradalmi élcsapatává. Hadd emlékeztessünk csak arra, hogy az illegális munka körülményei közt a JKP megalakította Jugoszlávia Független Munkáspártját, rajta keresztül kísérelt meg legális politikai működést kifejteni. A SKOJ ugyanezzel a céllal 1922-ben megalakította Jugoszlávia Munkásifjúságának Szövetségét, amely egészen betiltásáig, 1924-ig, a SKOJ vezetése alatt tevékenykedett. A monarchisztikus katonai diktatúra, az úgynevezett „fehérterror” idejében a SKOJ erős, de kis létszámú szervezet volt. 2000 főt számláló tagságát (ennyien voltak 1929-től 1931-ig) a Párttal együtt a lehető legsúlyosabb csapások érték. Szervezetileg majdnem teljesen szétzúzták. Sok vezető személyiséget letartóztattak, halálra kínoztak, másokat a rendőrség gyilkolt meg. Az áldozatok között volt a SKOJ hét titkára is: Zlatko Šnajder, Paja Marganović, Janko Mišić, Josip Kolumbo, Mijo Oreski, Pero Popović és Josip Debeljak.

Az Obznana és valamivel később az államvédelmi törvény meghozatalának hatására a SKOJ, akárcsak a Kommunista Párt, teljes illegalitásba vonult. Az amúgy is megfogyatkozott tagság az illegális munka körülményei közt a SKOJ-isták még szűkebb körére korlátozódott, és felütötte közöttük a fejét a szektarianizmus. A szektásság a SKOJ keretein belül ezekben az években a szélesebb ifjúsági rétegektől való elzárkózásban nyilvánul meg, és egészen 1937-ig alapvető hibája marad a szervezetnek. Ennek ellenére, ez a forradalmi romantizmus korszakaként ismert korszak hozta meg, hogy a SKOJ-isták szilárd és fegyelmezett alapsejteket építettek ki, aminek következtében megnőtt a SKOJ tekintélye a Pártban.

A monarchia diktatúráját átvészelve, a SKOJ tágabb teret nyitott az ifjú kommunisták előtt. A mozgalom különösen a belgrádi, a zágrábi és ljubljanai egyetemen erősödött meg, a tanítás fasizálódása elleni harcban.

A fasizmus erősödésével, főként Hitler hatalomra jutása után, a kommunista és ifjúsági mozgalmak antifasiszta irányvonalat fejlesztenek ki. A Kommunista Ifjúsági Internacionálé VI. kongresszusán, melyet 1936-ban tartottak meg, határozat született az összes kommunista ifjúsági szervezetek átszervezéséről és legális nemzeti ifjúsági szövetségek megalakításáról, a fasizmus elleni harc céljából. A Jugoszláv Kommunista Párt Központi Bizottsága a következő irányelvet hozta: „Minden SKOJ-tag legális egyletekbe, semmilyen sejteket, illegális szervezkedést.” Ez az irányelv az akkori körülmények közt a SKOJ mint önálló szervezet leépüléséhez vezetett. Ennek kezdeményezője a JKP Központi Bizottságának akkori titkára, Gorkić volt, azzal az állítólagos szándékkal, hogy a Kommunista Ifjúsági Internacionálé VI. kongresszusának határozatait érvényesítsék.

A forradalmi folytonosság azonban nem veszett el. Már a következő év igen jelentős a SKOJ számára. 1937-ben lett Tito a JKP főtitkára, s mint már előbb is hangsúlyoztuk, a Párt jelentős hatást gyakorolt a SKOJ-ra. Elsősorban a SKOJ-on belül jelentkező, az ifjúság széles rétegeihez való szektás viszonyt vették célba. Tito ekkor azt írja, hogy a SKOJ váljon egy széles körű szövetség magjává, gyűjtse maga köré a fiatalokat nagyobb számban, az összes akkori nemzeti és helyi jellegű ifjúsági szervezetekből. A SKOJ alapos újjászervezése megkövetelte, hogy illegális munkaformára térjen át, ahogyan azt Tito javasolta, a Kommunista Ifjúsági Internacionálé VI. kongresszusa által elvárt legális munka helyett. A SKOJ ideológiai-politikai alapelve nem maradt pusztán az antifasizmus. Csak antifasiszta szövetségként az emberiséget fenyegető veszélyek közül csak az egyikkel jelentett szembefordulást. A fasizmus kiváltó okait kellett szétzúzni, azok pedig a kapitalizmusban rejlettek. Ez volt az, ami ellen a SKOJ-t fel kellett készíteni, azaz – a forradalomra. A forradalmat azonban nem lehetett megvívni kis számú tagsággal, így a SKOJ, sorait erősítve, a nemzeti ifjúsági mozgalmak egy egységes frontba való egyesítésére készült, amely képes lesz ellene szegülni az ellenségnek. Ugyanebben az évben, 1937-ben, ifjúsági bizottságot alapítottak a JKP Központi Bizottsága keretében, Ivo Lola Ribarral az élen, amely azután 1937 és 1938 folyamán a SKOJ újjászervezését irányította. A Proleter, a JKP Központi Bizottságának közlönye ekkor írta a következőket: „Egyesítsétek az ifjú nemzedék minden erejét, minden nem fasiszta ifjúsági szervezetet egyesítsétek hazánk minden néprétegének és nemzetiségének fiataljait a fasiszta agresszió elleni harcban, az állami függetlenség védelméért...” Nagy figyelmet fordítottak a tagság nevelésére. Általános művelődést követeltek meg és főképpen marxista-leninista nevelést.

A SKOJ V. országos értekezletén, 1939-ben, megállapították, hogy az „új típusú, tömeges forradalmi szervezetté” vált, amely egybegyűjti „Jugoszlávia minden nemzetének munkás-, paraszt- és más dolgozó ifjúságát.” Az értekezleten a SKOJ titkárává Ivo Lola Ribart választották meg. A SKOJ ekkor megközelítőleg 18 000 tagot számlált, ami arra utal, hogy rövid idő alatt kilábalt az előző időszak szektás politikájából.

1940-ben tartották meg a SKOJ hatodik országos értekezletét. Ebben az évben került sor a JKP V. országos értekezletére is, amely jelentős szerepet játszott a kommunisták felkészítésében a forradalomra, mivel világosan látták, hogy a fasizmus általános háborúhoz fog vezetni. Ilyen irányban tevékenykedett a SKOJ is, folytatta sorainak tömegesítését és az ifjúság felkészítését a harcra, így 1941 előestéjén 30 000 tagja volt.

A Kommunista Párttal együtt a SKOJ 1941-ben fegyveres harcot indított a fasizmus ellen. A SKOJ Központi Bizottsága, csatlakozva a Párt felhívásához, 1941. július 1-én kiáltványt intézett az ifjú nemzedékhez, csatasorba szólítva őket. Ennek a kiáltványnak egy része így hangzik: „Tekintet nélkül a szervezetekre, melyekhez tartoztok, faji, vallási és nemzeti hovatartozásotoktól függetlenül egyesüljetek mind, fiatal demokraták, sokolok, katolikusok, mindannyian, fiatal hazafiak, a kommunista ifjúsággal, a fasiszta fenevad szétzúzására.”A SKOJ rendkívül jelentős szerepet játszott a népfelszabadító háborúban. Zászlaja alatt a fiatalok százezrei gyűltek össze és kapcsolódtak be a népfelszabadító háborúba: ők képezték a Népfelszabadító Hadsereg 75%-át. 1941-től 1945-ig kb. 100.000 SKOJ-tag esett el, a többi fiatal és a népfelszabadító háború többi részvevői között.

A SKOJ több évi erőfeszítéseit, hogy Jugoszlávia fiataljait egy szervezetbe egyesítse, ebben az időszakban siker koronázta. A SKOJ felhívására fegyvert ragadó fiatalság 1942 decemberében Bihaćon megtartotta az Egyesült Antifasiszta Ifjúsági Szövetség (Ujedinjeni savez antifasističke omladine Jugoslavije - USAOJ) első kongresszusát. Az első kongresszuson elfogadott munka jellegű határozatban áll: „Hogy az ifjúság hazánk felszabadított területén már megvalósított, s Jugoszlávia még fel nem szabadított területein mind szélesebb teret hódító egységének szilárd és állandó szervezeti formát adjunk, a mai napon megalapítjuk az Egyesült Jugoszláv Antifasiszta Ifjúsági Szövetséget.”

Az első kongresszuson szervezési szempontból nem alakult egységes ifjúsági szervezet, hanem egyének és szervezetek szövetsége jött létre. Ebben az időben már létezett a Narodnooslobodilacki savez omladine Srbije, a Savez mlade generacije Horvátországban, a Narodnooslobodilački savez omladine Bosne i Hercegovine, az Oslobodilna fronta mladih Szlovéniában, a Crnogorska narodna omladina és a Narodnoosloboditelniot mladinski sojuz Macedóniában. Ezeket a szövetségeket egyesítette az USAOJ, ugyanakkor azok folytatták saját tevékenységüket. Egyesülésükkel megvalósult az ifjúság egysége a fasizmus elleni harcban.

Amíg ebben az időben Európa más részein a legnagyobb bölcsességnek a hallgatás és a suttogás számított, addig Bihaćon az ország minden tájáról összegyűlt 365 küldött fennhangon kiáltozta, hogy utolsó csepp vérét sem fogja sajnálni hazájának felszabadításáért, és minden felkiáltásukat a földhöz vert puskatusok zaja kisérte, mivel fegyverüktől még a kongresszus munkája alatt sem váltak meg – rögzíti egy följegyzés az USAOJ I. kongresszusáról. A küldöttek felszólalásaikat a „Harcolni fogunk tovább, a végső győzelemig, testvériségben, egységben” szavakkal fejezték be. Eltökéltségük érzékeltetésére szolgáljon a példa, hogy Petar Jovanovićot az első nikšići ifjúsági zászlóalj parancsnokát, aki épp ekkortájt sebesült meg, Crna Gorából hordágyon hozták Bosanska Krajinába, hogy részt vehessen a kongresszuson; „ …mi nem csüggedünk el” – mondta többek között felszólalásában. Tito szavai szerint a kongresszussal még jobban megszilárdul népeink testvérisége és egysége, a Jugoszláv Kommunista Párt az ifjúságban látja a testvériség-egység legszilárdabb támaszát.

A kongresszuson lelkesen üdvözölték a harcosok hőstetteit, és a munka új hőseit az ifjúsági munkavállalásokról. Már ekkor felsejlenek az „új” ifjúsági szervezet, a Népi Ifjúság (Narodna omladina) körvonalai, amely a későbbiekben nagyon sokban fog hozzájárulni a háború dúlta ország felépítéséhez. Az USAOJ megalakításával a SKOJ nem szűnt meg létezni. Továbbra is működött az USAOJ keretén belül, de nem valamiféle frakcióként, hanem mint a mozgalom harci magva, mely magasabb eszmei-politikai tudatával és fegyelmével tűnt ki, s így vezethette az ifjúság többi rétegeit. A SKOJ továbbra is fennmaradt, mert az ifjúság teljes egyesítéséért folytatott küzdelem még nem ért véget, mivel, mint láttuk, az USAOJ-t több ifjúsági szövetség alkotta.

Az USAOJ 1944 májusában Drvaron megtartott második kongresszusának munka jellegű határozatában feljegyezték, hogy az USAOJ-t a Zveza slovenske mladine, az Ujedinjeni savez antifašističke omladine Hrvatske, a Srpski narodno oslobodilački omladinski savez, a Narodnooslobodilački omladinski savez Makedonije, az Ujedinjeni savez antifašističke omladine Bosne i Hercegovine és az Ujedinjeni savez antifašističke omladine Crne Gore i Boke alkotják. Már ezeknek a szervezeteknek a nevéből is kitűnik, hogy több ifjúsági szervezetet foglaltak magukba: keresztes, sokol, katolikus, sport- stb. szervezeteket. Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy az USAOJ nem volt egységes szervezési szempontból, de megvolt benne az egység elvi alapja: a fasizmus elleni harc. Maga mögött tudva a régi Jugoszláviát, nemzeti ellentéteit, s az ifjúsági mozgalom ebből következő felaprózottságát, az USAOJ lassan, de biztosan vitte végbe az ifjúság egyesítését egy egységes ifjúsági szervezetbe, az új Jugoszlávia alapjain. Az ifjúság a harc és a szenvedés által emelkedett fel az össznépi érdekekig.

Így gazdagodott az ifjúsági szervezet jellege a szabadság küszöbén új, demokratikus ismérvekkel – a népi ifjúság szervezetévé nőtte ki magát. A Népi Ijfúság az első szervezetileg egységes ifjúsági szervezet, egyesítette a különböző szervezeteket egy össznépi szervezetben. „Az ifjúsági szervezet átalakításának kérdése – mondta Tito – antifasisztából népivé nem csupán egyszerű névcsere, mélyebb tartalmat is nyer. Az »antifasiszta« inkább politikai jellegű, bár tartalma és szelleme szerint demokratikus. Ha Népi Ifjúságunk a népi jelzőt viseli, antifasiszta és demokratikus marad, de pozitív értelemben nemzetivé válik, nem soviniszta módon nemzetivé, úgyhogy ezzel az elnevezéssel gazdagodik. ”

A népfelszabadító háború utáni körülmények előtérbe hozták az össznépi érdekeket. Így az ifjúság az USAOJ 1946-ban megtartott harmadik kongresszusán egységes szervezetet kapott – a Népi Ifjúságot. Az ifjúsági mozgalomban elért egység foka nem engedte meg, hogy az ország felszabadulása után újból több ifjúsági szervezet alakuljon meg. Az elnevezésből is látszik, hogy a Népi Ifjúság az ifjúság széles tömegeit gyűjtötte maga köré. Soraiban vallásos, különböző felfogású és előítéletekkel rendelkező fiatalok is voltak. Csak az új Jugoszlávia ellenségeinek nem volt helye a Népi Ifjúságban. A népfelszabadító háborúból nőtt ki, s így az össznépi fejlődés elősegítése volt az elsőrendű feladata. Céljai azonosak voltak a nép harcának céljaival, az ifjúság a nép része, nem is lehettek mások.

A Népi Ifjúság nem volt valamilyen alacsonyabbrendű szervezet, például a továbbra is az ifjúsági mozgalom kovászát képező SKOJ előszobája. Saját feladatai voltak: az ország újjáépítése és az ifjúság kulturális felvilágosítása. Már ekkor hangoztatták, hogy az ifjúság nevelése nem alakulhat spontán módon. Az ifjúság nevelésének nagy iskolája az önkéntes munkavállalások voltak. Kifejezték mindazt, amit a fiatalok akartak: a szervezet egységét, a nemzetek és nemzetiségek testvériségét és egységét, a hazafiasságot, a munka megbecsülését és a haza védelmére való készséget. Fiatalos lendületükkel a munkavállalások fényes lapjai a világ ifjúsági mozgalmai történetének. A fiatal építők jelszava ez volt: „Mi építjük a vasutat - a vasút épít minket. ”

Az USAOJ, illetve a Népi Ifjúság harmadik kongresszusa előtt, 1946-ban olyan méretű versenyszellem fejlődött ki, hogy az ifjúság három hónap alatt 5 700 000 önkéntes munkanapot dolgozott le. Hat hónap alatt hatvanezer fiatal kiépítette a 90 km hosszú brčko-banovići vasútvonalat. A következő, 1947. évben a šamac- szarajevói vasútvonal 242 km-ét építették ki hét és fél hónap alatt. Ezen a munkavállaláson 217 000 fiatal dolgozott. Az ifjúság építette a zágráb-belgrádi autóút 380 kilométeres szakaszát is. Nem volt gyerekjáték, amit az ifjúsági munkabrigádok elvégeztek, az 1951. évvel bezárólag, amikor a Banja Luka-doboji vasútvonalat építették, összesen 11 vasútvonalat, 14 ipari objektumot, 5 nagy vízierőművet, több jelentős közutat, és 4 csatornát építettek fel, részt vettek egyetemista otthonok, sportpályák stb. kiépítésében. Az első ötéves terv objektumai közül összesen hetven kiépítésén 1 020 300 fiatal vett részt, kb. 60 000 000 önkéntes munkanapot valósítva meg. A munkavállalásokon kb. 70 000 írástudatlant tanítottak meg írni-olvasni, 75 000 szak- és szinte ugyanennyi politikai előadást tartottak meg, elolvastak félmillió könyvet és kb. 400 000 fiatal végzett el különböző szaktanfolyamokat, ami lehetővé tette számukra az iparban való elhelyezkedést.

Ennek a korszaknak a legteljesebb értékelése Tito következő szavaiban található meg: „Ifjúságunk szerepe az újjáépítésben és a nehézipar kiépítésének első éveiben döntő (kiemelte M.S.) jelentőségű volt ebben a periódusban gazdasági nehézségeink leküzdésében.” 1953 és 1957 között a Népi Ifjúság főképpen köztársasági és helyi jellegű munkavállalásokon vett részt: sportlétesítmények, kommunális és más elkezdett objektumok, iskolák befejezésén dolgoztak. Tito elvtárs javaslatára 1958-ban a Szövetségi Végrehajtó Tanács elhatározta, hogy az ifjúságot újból bevonja nagyméretű munkavállalásokba, rábízva, hogy szakaszonként teljesen építse ki a Testvériség-Egység autóutat Maribortól Djevdjeliáig. A fiatalok százezrei vettek részt az autóút építésében, amit 1963-ban fejeztek be.

Főképp ez alkotta a Népi Ifjúság tevékenységét. Szervezeti és politikai szempontból a Népi Ifjúság számára különösen jelentős volt az 1948. év, amikor a JKP ötödik kongresszusán megállapították, hogy az elért egység, a szocialista öntudat magas foka és a fiatalok széles körű aktivitása a szocializmus építésében, eltüntették a lényeges különbségeket a SKOJ és a Népi Ifjúság között, aminek következtében ugyanazon évben, Belgrádban a két szervezet együttes kongresszusán elhatározták, hogy egyesülnek az egységes Jugoszláv Népi Ifjúságban (Narodna omladina Jugoslavije). A kommunista ifjúság a kongresszus ezen határozatával nem olvadt bele a Népi Ifjúságba, hanem, Tito szavaival élve, a lehető legnagyobb győzelmet harcolta ki azzal, hogy tömegesítette sorait, és a fiatalok egy hatalmas szervezetének középpontjába került. Ezzel a tettel a szervezeti egység még magasabb foka valósult meg, nevelési téren pedig az eszmei-politikai munka megerősödése vált lehetővé.

A Népi Ifjúság 1963-ban megtartott hetedik kongresszusán megváltoztatja nevét és ezentúl Jugoszláv Ifjúsági Szövetségnek (Savez omladine Jugoslavije) hívják. A szövetség továbbra is munkálkodott sorainak tömegesítésén, ebben az évben kb. kétmillió tagja volt. Tagjainak azonban megközelítőleg a felét tanulók képezték. Nem voltak már messze attól, hogy az ifjúsági szövetségből jellegzetesen a tanulók szervezete váljon, amely egyre inkább periférikus kérdésekkel foglalkozik. A munkavállalásokat elhanyagolták, mert – úgymond – gazdaságilag nem kifizetődőek. Ez az a periódus, amelyre jellemző, hogy az ifjúság önmagára volt hagyatva, ami színtelenséget, verbalizmust, fórummunkát, a fegyelem hiányát eredményezte, sőt még a kérdések nyílt felvetése sem igen akaródzott. Ez főképpen a hatvanas évek végefelé jutott kifejezésre.

A munkás- és falusi ifjúság egy ilyen szervezetben nem találhatta meg érdekeit. A Népi Ifjúság korábbi demokratikus jellege eltűnt az egyre inkább amorffá váló szövetségben.

Az Ifjúsági Szövetség az egyetemista ifjúság erős befolyása alatt állt. Példának okáért, az Ifjúsági Szövetség 1968-ban megtartott nyolcadik kongresszusán a JISZ Központi Bizottsága Elnökségének 20 újonnan megválasztott tagja közül 17-en voltak végzett egyetemisták és abszolvensek, és csak hárman munkások. Más foglalkozásúak pedig nem voltak egyáltalán. A fórumszerű munka hatására az Ifjúsági Szövetség lendület és fiatalság nélküli szervezetté vált.

A társadalmi körülmények tagadhatatlanul mély nyomokat hagytak ebben az időben az ifjúsági szervezetben is. A liberalizmus mint társadalmi jelenség bizonyos fokig a fiatalokat is hatása alá vonta. Az ifjúsági szervezet megszilárdításának szükségessége bizonyos társadalmi feltételeket is megkívánt, mindenekelőtt pedig a Kommunista Szövetség társadalmi szerepének erősödését, új gazdasági és szellemi viszonyok kialakítását, és az önigazgatás és a munkásosztály befolyásának erősödését. A munkásosztály történelmi érdekeihez való igazodás nélkül nem létezett és nem is létezhet szocializmus.

A JKSZ harmadik értekezletén, amelyet 1972 végén tartottak meg, a JKSZ KB és Tito elvtárs levelének megvalósításáért folytatott tevékenység hevében, megvetették az ifjúsági szervezet a fiatalok egységes, osztályjellegű, szocialista szellemű, szervezetté való átalakulásának politikai alapjait. Abból kiindulva, hogy a fiatalok nem nevelhetők automatikusan szocialista szellemben pusztán azzal, hogy szocialista társadalomban élnek, és hogy ők is a társadalom részét alkotják és nem önmaguk számára léteznek, s így minden objektív ellentmondás, szubjektív gyengeség, és szocializmusellenes jelenség soraikban is érvényre jutott a JISZ kilencedik kongresszusán, 1974-ben, új alapszabályt és politikai munkaprogramot hoztak és meghatározták a szervezéspolitikai, eszmei, munka- és káderképzési feladatokat, és az egységes szervezet, a Szocialista Ifjúsági Szövetség erősítésének feladatait. Ez az egység az Ifjúsági Szövetség és az Egyetemista Szövetség egyesítésében öltött testet, és a fiatalokat maguk köré tömörítő társadalmi szervezetek kollektív beiratkozásában a SZISZ-be.

Tapasztalható volt ellenállás egy ilyen egységes szervezet megalakításával szemben, főképp az egyetemista fiatalok egy részéről, méghozzá épp a vezetőik között, de az ellenállást egységesen letörték. Az egyetemi ifjúság nem lehetett sem vezetője, sem pedig opponense a többi fiatalnak. Tito a Kommunista Párt élére való kerülésétől fogva hangoztatta az egységes ifjúsági szervezet megalakításának szükségességét. Ezzel a feladattal a SKOJ-t bízták meg, s teljesítése után a SKOJ egyesült a fiatalok szervezetével. Még 1948-ban mondta Tito: „Hazánk ifjú nemzedékének nem léteznek különböző érdekei, érdekeik azonosak, közösek. Az ifjúságnak tehát, amely egy olyan nagy munkában vesz részt, mint a szocializmus kiépítése hazánkban, egy közös feladattal kell megbirkóznia, egy közös céllal a szeme előtt. Közös feladatuk kizárja két szervezet meglétének szükségességét, melyek azonos szellemben nevelődnek.” Ezeknek a soroknak nem csak a történelmi jelentősége nagy, hanem ma is teljes mértékben társadalmilag aktuálisak.

Az ifjúsági szervezetek átalakulása Szocialista Ifjúsági Szövetséggé 1974-től máig több szakaszban történt. Az első fázis a tagfelvétel és a nyilvántartás, az alapszervezetek megalakítása, és a községi választmányok megalakítása volt. A második fázisban erősödik az ifjúsági szervezet konkrét tevékenysége, újból érvényesítik az ifjúsági önkéntes munka elvét és nagyszámú munkavállalás megszervezésére kerül sor, melyekre a népszerűség és a tömegesség töretlenül emelkedő vonala jellemző. A harmadik fázist az ifjúság további elmélyedése jellemzi a társadalmi fejlődés és döntéshozatal aktuális kérdéseiben, mindenekelőtt a szocialista önigazgatás politikai rendszerének fejlesztéséért folytatott harc, és egyidejűleg ezzel, az ifjúsági szervezeten belüli viszonyok és szervezési formák összeegyeztetése, hogy ezáltal az ifjúság minél hatásosabban és közvetlenebbül kapcsolódjon be a szervezett szocialista erők frontjának tevékenységébe. A negyedik fázis szorosan kapcsolódik a harmadikhoz, azzal az eltéréssel, hogy a kollektív munka, döntéshozatal és felelősség elvének megvalósításán való tevékenykedés is jellemzi.

Az persze világos, hogy a konkrét gyakorlat folyamán ezek a fázisok nem váltak el ilyen élesen. Ellenkezőleg, állandóan keveredtek, áthatották egymást, s csak a könnyebb felismerhetőség kedvéért egyszerűsítettük le, választottuk szét őket. Példának okáért, a VSZISZ 14. választási értekezletére és a JSZISZ 9. kongresszusára való előkészületek folyamán, nagy méretű terménybetakarítási akcióra került sor Vajdaságban, amelyen kb. 150 000 fiatal munkás, földműves, egyetemista, tanuló és katona vett részt. Az ilyen és más közvetlen akciók folyamán számbavették a fiatalokat a tagfelvétel céljából, mint ahogy a többi szakaszokban is, azaz a munkavállalások során és küldöttviszonyok életre keltéséért folytatott akciók folyamán sem hanyagolták el a szervezési kérdéseket.

A SZISZ-nek még három lényeges vonására kell rámutatnunk. Az első a fiatal kommunisták jelenléte az ifjúsági szervezetben. Az ifjúsági szervezet szocialista jellegének erősödéséhez, más társadalmi tényezők mellett, különösen a fiatal kommunisták járultak hozzá, tekintettel arra, hogy a tagság korhatárát az ifjúsági szervezetben 25-ről 27 évre emelték, és hogy a KSZ tagfelvételi politikájában különös figyelmet szentelnek a fiataloknak, akik számbelileg inkább jelen vannak most a SZISZ-ben, mint ahogyan az Ifjúsági Szövetségben voltak. Ezenkívül, ők képezik a SZISZ tevékenységének eszmei magját, annál is inkább, mivel a KSZ állásfoglalása egészében véve, akárcsak a többi társadalmi-politikai szervezeté is, megváltozott az ifjúsági szervezet irányában, serkentőleg hatva a fiatal kommunista SZISZ-tagokra és a tagság egészére is.

A második vonás a munkásfiatalok fokozott bekapcsolódása az ifjúsági szervezetbe, ami a programban, az akciókban, az eszmei-politikai munkában és a káderpolitikában jut kifejezésre. Ez a kérdéskör mindenképpen különös figyelmet érdemel, mert a munkásifjúság jelenti azt a mozgatóerőt, amely a SZISZ-nek a vitalitást adja, s tevékenységének az osztályjelleget jelenti (szem előtt kell tartanunk, hogy a SZISZ nem osztályszervezet, s az osztályjelleg itt az ifjúsági szervezet haladási irányát jelenti), átalakulásának alappillére.

A harmadik vonás a fiatal nemzedék frontjának megalakulása. Ez a front azonfelül, hogy az egész fiatal nemzedék szervezeti egységét jelenti, a program tekintetében az ifjúsági szervezet (mint a fiatalok minden rétegének tömeges társadalmi-politikai és nevelési szervezete, a társadalmi szervezetekben levő fiatalokkal együtt) tevékenységét jelöli, és azon képességét, hogy tevékenységével lehetővé tegye, hogy a küldöttrendszerben és a Szocialista Szövetségben, mint a szocialista erők szervezett frontjában, közvetlen módon jussanak kifejezésre az ifjúság legtágabb rétegeinek önigazgatási érdeki és szükségletei, hogy az önigazgatás többi alanyának érdekeivel és szükségleteivel összehangolják, és ilymódon egységes önigazgatási érdekké egyesítsék.

Mindezzel közel sem merítettük ki a SZISZ életének és munkájának legjelentősebb kérdéseit.

Hangsúlyozzuk, hogy szövegünkben ezzel a történeti áttekintéssel a minőségi változásokat igyekeztünk megfigyelni az ifjúsági szervezetben, főként az ifjúsági mozgalom forradalmi tevékenységének folytonosságát tartva szem előtt. Hat évtized tapasztalatai halmozódtak fel, és most is kifejezésre jutnak a mai fiatalok eredményeiben. Ahogyan a házat az alapok hordozzák, s szilárdságuktól függ az épület tartóssága, a mai ifjúsági szervezet úgy épül a SKOJ alapjaira, s forradalmi eszmeisége és múltja erőssé teszik a mai ifjúsági szervezetet, amely olyan nagy történelmi feladaton munkálkodik, mint a szocializmus kiépítése.

Pogány Imre fordítása