Már
kapható
Tanácstalan köztársaság
című
számunk!
2019.
A pszichoanalízis öröksége
1994. december 1.
Nietzsche és Freud ugyanazokkal a rejtélyekkel foglalkoztak, de más-más választ találtak
A pszichoanalízis a ``tudattalan folyamatok tudománya". Sigmund Freud találmánya beírható a magát a morál első pszichológusának) tekintő Friedrich Nietzsche utóéletébe? Elképzelhető, mert a Zarathustra szerzőjének halála után nem sokkal és a pszichoanalízis elterjedésekor kialakult egy nietzscheo-freudiánus kultusz, mely nemcsak az Ötto Grosstól Otto Bankig terjedő pszichoanalitikus mozgalomban,2de a freudizmus irodalmi recepciójában, Thomas Mann-nál is megtalálható.3Úgy tűnik, egy nő testesíti meg a Nietzsche és Freud között fennálló összekötő kapcsot: Lou Salomé, aki a fenti sorrendben ismerkedett meg velük, és közvetítői szerepét diszkréten őrizve tűrte a pszichoanalízis atyjának szarkazmusát az élet ``dicsőítőjének" túl lírai-dionüszoszi megnyilvánulásaival szemben.4Mégsem véletlen, hogy 1911-ben a weimari kongresszus alkalmával egy Jones és Sachs alkotta küldöttség zarándokol a Nietzsche Archívumba, hogy a filozófus lánytestvére, Elisabeth Förster-Nietzsche, az oeuvre `"önkéntes" gondozója számára feltárja a ``hasonlóságokat Freud és híres testvére némely gondolata között".5A ``Nietzsche-eset" a Bécsi Pszichoanalitikus Társaság ``szerdáin" 19086óta rendszeresen napirenden volt, így a weimari találkozó szentesítette a kortársak nagyszabású ``összekapcsolását". Még csak azt kell meghatározni, hogy az intuitíven kijelölt szókapcsolatban, ``Freud és Nietzsche"7 hogyan értékeljük és milyen hely illeti meg a kötőszót. Hiszen a mai olvasó, amióta a nietzscheizmus és freudizmus egyaránt kultúraszimbólumokká váltak - minden ``korszerűtlenségük" ellenére - érzékenyen reagál a témák különféle `"rezonanciájára".
Nem arról van szó, hogy itt is, ott is a ``lüktető életdallam" rosszul értelmezett erői lerombolják az én képzelt felségjogát? A ``sértett libidó" védelmezője, Erósz bölcselője nem válik gyakran Dionüszosz dalnokának visszhangjává? Nem az emberi tudattalan és az álmok labirintusaiban bolyonganak mindketten? Nem a neurózis és a bűnösség mélyösvényeit kutatják, mielőtt a kultúra betegség-tüneteit felismerve a civilizáció orvosaivá lennének? Nem a ``sötét oldal" lebecsülésének veszélyére és a lelkiismeret nem emberi visz - szájára figyelmeztetnek folyton? Röviden: az ``emberit" nem a ``szimptóma" fogalmaként kezelik, megnyitván egyfajta modernség kapuit,8 igaz Selbstdenkerekként, akik nevet adnak az addig ``el nem nevezett dolgoknak'? A mai olvasó benyomása valami efféle: ha sok igazság is van benne, még számos ``aporia" található, mely a Nietzsche-Freud leszármazást megnehezíti (ugyanakkor más területre helyezi az érdeklődés középpontját).
Nem elhanyagolható, gyanút kiváltó ok a Nietzschével szembeni freudi magatartás. Kertelés nélkül kijelenti: ``nem ismeri Nietzsche műveit, soha nem tanulmányozta őket", próbálkozásai ``az első fél oldalon megrekedtek',9mi több ``elhárította magától ezt a nagy élvezetet.10 ° Nem az érdektelenség, hanem a ``túlzott érdeklődés miatt!".11Tény, hogy fiatalkora óta Freudot lenyűgözte Nietzsche, 2 de ``nem tud mit kezdeni vele, mert valamil13a nietzschei dionüszosziból néma marad számára... Ne essünk tévedésbe: egyrészt a lélekelemzés atyja a sils-mariai filozófust úgy kezeli, mint általában a ``filozófus-fajtát", mely az analitikus ``tudománytól" elütő szavakkal és általánosságokkal küszködik- annyit azonban elismer. a pszichoanalízis felfedezéseire néha előre ``ráéreznek'14-, másrészt el akar hárítani minden túl nagy ``befolyással" bíró gondolatot, mellyel Schopenhauer és Nietzsche bízvást pályázhatnának az előfutár jogcímére (nem ok nélkül: ismeretes, mielőtt a klinikai anyag komoly hozzájárulását számba vették volna, a freudizmust az ``életfilozófia" egyik válfajának tartották)15 Ezért, ha pontosan meg akarjuk rajzolni a Nietzsche-Freud genealógiát, számolnunk kell egy jellegzetes ellentmondással: egyfelől a ``családi hasonlóság" sugallatára még nem fogadható el az ötvöződés gondolata (mely korán az ideológiai bizonyosság tana lett), másfelől e ``családi hasonlóság" a közös ``lelki rokonság" jele, melyet, ha visszafogottan és töredékesen, a ``rendszertanosság" leghalványabb gyanúját kerülve, de Freud is elismert. Hol találhatók a ``rokonság" ismérvei, melyekre Freud hol kibúvóan, hol szilárdan utal, és hogyan kell ezeket olvasni a freudi titkolózáson túl, hogy az ``adósságot" kellőképpen felbecsüljük? Nietzsche említése szaggatottan történik ésnotabenenem mint egy, a pszichoanalízist kifejlesztő ``világnézet" (Weltanschauung) alkotója szerepel - gyakran csak ``sejtések' (Ahnungen) és ``észrevételek" (Einsichten) összessége. Mi fontosat látott meg Nietzsche, melyet a freudi pszichoanalízis a tudományos vizsgálat fáradságos munkájával igazol?
A példa erre maga a lényeg. Hogy az álomban ``az emberiség primitív korszaka veszett el", a történelem előtti hagyaték, melyet a ``civilizált" és a neurotikus alvó tanúsít.16 Hogy az elfojtás egy konfliktus által rögzül az emlékezetben.17 Hogy a sápadt bűnöző bűnössége paradoxon.18 Még meggyőzőbb érv: a primitív horda apafigurája mögött Freud bizonyos mértékig a nietzschei Übermenschet véli felfedezni.19Nietzschénél bukkan az ``ősvalami" (``ösztönén" - Es) - igaz, Groddeck által felújított - ``használatára", mint a ``lényünkben meghúzódó személytelen" 20 bizonyítékára, jóllehet a freudi ösztön (Trieb) nélkülözi a nietzschei hasonmása ``bővérűségét". Minden jel arra mutat, hogy a nietzschei úttörő kutatások freudi újraolvasata a ``megelőlegezések' szerteágazó erezetét tárná fel, melyet napvilágra igazából a pszichoanalízis hoz. De Freud csak egy sor szerencsés ``egyezést" vél látni, egyik ``műhelyből" a másik felé integető tökhét... A Nietzschét Freuddal összekötő ``kapcsot" a valóság efféle ``összekoccanásának", egyik ``kísérletből" a másikba való átmeneteként foghatjuk fel. Tekintsük bár ezeket az egyezéseket kivétel nélkül véletlennek vagy ártalmatlannak - Nietzsche annyira ``orvosa" kíván lenni a problémák ``tüneteinek" -, akkor is felbukkannak az említett helyeken, a művek egyfajta ``dialogizmusáról"21 téve tanúbizonyságot (a ``dialógus" szó aporiának tűnhet).
Hogyan jellemezhetnénk a bökkenőt, ahol Nietzsche és Freud ugyanazokkal a rejtélyekkel foglalkozva, a válaszadás terén, vagy akár a mitikus (ödipuszi) keresztúton, különválnak?
A nietzschei színtől a freudi színig a ``kopernikuszi forradalom" bemutatása játszódik újra: ``Kopernikusz óta az ember a középponton kívülesve az X felé forog"22- a nietzschei megállapítás a ``modern nihilizmus" és az ``értékátvitel" (Freud nyelvezetében az álommunka mataforája) előtt nyit utat. Freud erről úgy vesz tudomást, hogy a ``kopernikuszi-darwini" forradalom örököseként lép fel, a tudattalan az alany középpontvesztését igazolja ``az Én erejének a végső határa saját házában, a lélekben van".23A ``recentráció" ezentúl lehetetlen, de az ember, attól kezdve, hogy nem játékszere ennek a hatalomnak, a saját ``megosztott" igazsága mellé lesz száműzve. Mégis, épp a ``Más"-sal szembeni viszonyt olvassák a két bölcselő művében eltérő módon. Minden úgy történik, mintha a hatalom akarásának teljes tétje az ``örök visszatérés" és az Übermensch lehetetlen intézménye segítségével a törvénnyel szembeni végre ``ártatlan" viszony megvalósítása lenne, a ``tiltott" újrafelfedezése, mely az embert a ``jón és rosszon túl" vezérli és segít a morális neurózis átkait leküzdeni - talán ezt a titáni küzdelmet példázza a zsákutcába került nietzschei őrület. Freud esetében a tiltott olyan szorosan kötődik a vágyhoz, hogy szinte azonos sorsuk van: a neurózist kijátszani egészen más, mint a tiltott elől szökni: a vágyat visszahelyezni a törvény hatályába, mely nem ``kóros", csak ha a beteg megtagadja.
Talán itt keresendő a gyökeresen eltérő megítélések értelme a ``lenni" és a ``kell" helyét illetően: ``Az a zavaró Nietzschében - mondja Freud -, hogy a lenni-t (sein) kell-re (soll) változtatta." Így az embert ``gyógyítani" Nietzsche felfogásában nem más, mint a törvényt a vágy fölé rendelni, míg Freud a kettő között létező eltérés megvilágítását hangsúlyozza. Mindkettő a goethei ``Légy, ami vagy!" imperatívusz más-más változata, melyek a felhívást szinte egy időben teszik magukévá és ugyanakkor forradalmasítják.
K. A. fordítása