EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. augusztus 3. | Hermina, Lídia, Kamélia napjaAKTUÁLIS SZÁM:996250. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

BALÁZS BÉLA

Szíjártó Imre

A múzsák szelleme

Balázs Béla és Karol Irzykowsk

2010. október 1.

Az összehasonító irodalomtudomány ismeri a tipológiai összefüggéseken alapuló kulturális párhuzamok jelenségét. Az ilyen jellegű kapcsolatok egyik fajtájának lényege, hogy az egyébként rokon vonásokat mutató alkotók nem ismerik egymást, közöttük közvetlen hatásról tehát nem beszélhetünk. A hasonló párhuzamos pályák, jelenségek vagy művek mögött a komparatisztika hagyományosnak mondható, a szellemtudományokban gyökerező irányzatai a kor és az idő, továbbá az ezekből fakadó -élmény rokonságát tételezték fel, hogy aztán- a közös élményekből eredeztessék a művek és életművek rokon vonásait. Az alábbiakban tárgyalt két alkotó munkásságának értelmezése során az életrajzok adatait igyekszünk nem túlértékelni és a kelleténél messzebbre vezetni. Mindössze megpróbálunk kihallani néhány összecsengést – a valódi és mély kapcsolatokat amúgy is csak a művek mutathatják meg.

Vannak korok és idők, amelyek különös erővel kényszerítik az alkotókat ha nem is azonos, de hasonló pályák és eredmények felé. Ilyen a lengyel Karol Irzykowski (1873–1944) és a magyar Balázs Béla (1884–1949) pályakezdé-sének, majd érett gondolkodóvá válásának korszaka. Kettejük életművének összeolvasása izgalmas eredményeket ígér szélesebb művelődéstörténeti értelemben, de a filmelmélet történetének szempontjából is.

Egymástól földrajzilag ugyan távol születtek, de ugyanabban a hatalmas országban, amelyben Szeged és a galíciai Błaszkowa közöttinél azért mégiscsak léteztek nagyobb távolságok. Szeged pezsgő kultúrájú város, az Osztrák–Magyar Monarchia magyar részének egyik szellemi központja, ugyanakkor a másfél ezres lélekszámú Błaszkowából is vezettek utak a nagyvilágba: Irzykowski lengyel nyelvű gimnáziumba járt a közeli kisvárosban, Złoczówban, ahonnan 1887-ben átiratkozott a lvovi (Lwów, Lviv, Lemberg) Császári és Királyi Ferenc József Gimnáziumba, amely a Báthory István utcában volt található. Az uralkodó nevét viselte az egyetem is, amelynek német szakát Irzykowski 1889 és 1893 között végezte el. Közötte és a később németül alkotó Balázs Béla között tehát akár a német lehetett volna a közvetítő nyelv. A német kultúrához egész életpályájukon szoros kapcsolat fűzte mindkét alkotót.

Irzykowski 1895-től 1904-ig szerkesztő, újságíró, 1898-tól a galíciai parlament jegyzőkönyvvezető irodájának munkatársa, feladata egyebek mellett az ülések jegyzőkönyveinek gyorsírásos feljegyzése. 1903-ban jelenik meg irodalmi munkásságának talán legjelentősebb műve, a Pałuba (a. m. báb, boszorka, madárijesztő) című regény, amelyet a Fiatal Lengyelország, a Młoda Polska korszakának egyik kimagasló alkotásaként tartanak számon, és együtt említik Wyspiański, Żeromski, Reymont, Przybyszewski és Berent műveivel. A lengyel modernista elbeszélő próza széles körben máig ismeretlen remekéből Marek Nowicki 1984-ben forgatott filmet.Az egyik irodalomtörténész tanulmánya szerint névtelen (megnevezhetetlen) remekműaz elemzők értékelésben Witold Gombrowicz Ferdydurke (1938) című regényének és Bruno Schulz két novellafüzérének előképe (Fahajas boltok [1934] és Szanatórium a Homokórához [1937]). Mindhárom műnek vannak filmes vonatkozásai, nemcsak abban az értelemben, hogy szerzőiket bizonyíthatóan megérintette a filmes kifejezésmód, hanem abban is, hogy filmes feldolgozások készültek belőlük. A későbbi párhuzamok között érdemes megemlíteni Jerzy Andrzejewski: Miazga (Kavarék, 1982) című regényét, Stanisław Wyspiański Menyegző című színpadi játékának átiratát, de nem alaptalan Hamvas Béla Karneváljának (1985) említése sem.

A párhuzamosok, mindenféle geometriai törvényt felrúgva, ebben az időszakban kezdenek egymáshoz közelíteni: Balázs Béla a tízes években a Nyugat avantgárd szárnyának képviselője, azaz az irodalmi megújulás híveként Irzykowskiéhoz hasonló szerepre törekszik. Az összehasonlító kultúratudomány további feladata lehet kettejük helyének összevetése. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a kulturális környezetet, amelyben léteztek, a korszak a két nemzet irodalmában ugyanis más és más akusztikát ad törekvéseiknek. Irzykowski a magyarnál kétségkívül kiterjedtebb és lázadóbb szellemű lengyel avantgárd mérsékeltnek mondható képviselője, míg Balázs Béla irodalmárként ugyan Irzykowskinál kevésbé újító szellemű, de a magyar kultúra szövegösszefüggésében radikálisnak tűnik fel.

Aztán újra az életrajz: Irzykowski 1908-tól kezdve tíz évig Krakkóban, Balázs Béla pedig 1919 és 1926 között Bécsben élt. A Monarchia, majd a Monarchia utódállamainak két nagyvárosáról van szó – Bécs a német, Krakkó pedig a lengyel nyelvű kultúra központja, ahogy az a mai napig.

Mindketten az irodalom felől érkeztek a filmhez, és ezektől az időktől számítjuk kettejük érdeklődését a mozi iránt. A lengyel kulturális elit lenézte a mozit, kivétel ez alól a Királyságban élő Bołesław Prus és Leo Belmont, valamint természetesen Irzykowski. 1912-ben és 1913-ban hét új mozi nyílt Krakkóban, ahol egyebek között Asta Nielsen filmjeit játszották. Az első állandó mozi a városban az Edison Cirkusz nevet viselte. Irzykowskira nagy hatást gyakorolnak Paul Wegener filmjei. Tervei között szerepel egy filmszalagon megjelenített, „tartalom nélküli” színszimfónia, a geometriai formák filmje. Ebben a tervben nem nehéz felismerni a korszak egyik vezető kísérleti filmes műfajának, az absztrakt filmnek a nyomait. 1916 közepén gyakran találkozik Kuczkowskival, aki rajong a moziért, rajzfilmeket rendez. Irzykowski részvételével expresszionista kör alakul, amelynek kollektív munkájaként megszületik a Głazy (Sziklák) című forgatókönyv. A forgatókönyv elkészültének tartós hatását mutatja Irzykowski gondolkodására a Miłość żywiołów (Az elemek szerelme) című szöveg, amely A tizedik múzsában kap helyet. A kötet A csók című fejezetében Irzykowski – ahogy a kötetben nevezi őket – Kőádám és Kőéva születését, egymásra találását és pusztulását énekli meg. Az expresszionista pátosz, az egyszerre himnikus és hidegen -kiszá-mított hang Balázs Béla forgatókönyveit idézi. Az Irzykowskiról szóló lengyel tanulmányok egyikében a szerzőt heroikus klerikálisnak nevezik – valóban, Irzykowski ebben a részletben afféle apokrif teremtéstörténetet rajzol meg. Érdemes idézni a poémát teljes egészében. Ne felejtsük el, hogy egy tudós szellemben megírt szakmonográfiában kapott helyet, ami mutatja a korai filmelmélet szinkretikus jellegét: az értekező próza stílusa jól megfér a szépirodalmi ihletéssel; a korai filmesztéták egyszerre elemzők és (irodalmi vagy filmes) alkotók.

Az elemek szerelme

Üres mező, rajta sziklák.

Az egyik szikla lassan feléled. Furcsa változások mennek végbe rajta. Arc jelenik meg rajta, kezei nőnek.

Az egyik kézben kalapács, a másikban véső, emberalakot farag.

Kinyújtózik léte hajnalán.

Az ember, aki kifaragta magát, odalép a többi sziklához, és kifaragja belőlük leendő társait.

Az életre keltek öröme.

Növényzet és virágok jelennek meg.

A férfi végül párt farag magának. A mun-ka vég nélküli simogatás.

A nő kinyújtja felé karjait.

A férfi befejezi a munkát.

A nap felé vezeti a nőt.

Csók.

Egyesülnek.

Összenőnek.

Közös formájuk lassan elveszti emberi alakját.

Az alaktalan tömb remegni kezd.

Kővé válnak.

Már csak egy szikladarabot látunk.

És a magát kiszabadító ember összes teremtménye visszaváltozik sziklává. Megdermed az élet. Pusztaság.

Balázs Béla és Irzykowski szinte egy időben, a húszas évek elején kezdett el filmkritikákat írni (Irzykowski Kuźma Żbik álnéven) és népszerűsítő előadásokat tartani. Balázs Béla ismeretterjesztő tevékenysége 1927-től 1931-ig tartó berlini tartózkodása alatt vált széles körűvé; az Irzykowski-életrajzok több ízben megemlékeznek az író krakkói nyilvános fellépéseiről.

Érdemes néhány pontban végigkövetni, milyen hatások alatt formálódik Irzykowski filmes érdeklődése. Az első nyomok egyike: 1893-ban részt vett egy minden bizonnyal hatásos optikai bemutatón, amelyről naplójában számol be. A hasonló rendezvényeken akkoriban a mozi őseinek tekinthető szerkezeteket mutatták be, amelyekben az értő szem a jelek szerint meglátta nemcsak a technikai tökéletesítés útját, hanem az ábrázolás új lehetőségeit is. A Pałuba című regényről és mozgóképes vonatkozásairól a fentiekben megemlékeztünk. 1908-ban született Ember a lencse előtt, avagy a kiárusított öngyilkosság című munkája, egy a filmnek szentelt egyfelvonásos, amelynek a főszereplője egy operatőr. 1912 körül kezdett fényképezéssel foglalkozni, aminek a későbbiekben szintén meglesznek a maga tükröződései az életműben.

Fontos esemény, hogy a Hangos Újság meghívására afféle kabaréformájú író-olvasó találkozón vett részt. Az irodalmi kabarék a lengyel művészeti élet fontos helyszínei voltak, egyáltalán nem számítottak (és napjainkban sem számítanak) lenézett műfajnak. Irzykowski fellépésének témájául a mozit választotta. Az előadás fő gondolata az volt, hogy a mozit a hang és a színházi hatás fenyegeti. Rendkívül beszédes az előadás címének története: a némafilmre leselkedő veszélyekre utaló A mozi halála cím Halál a mozira változatban jelent meg (a lengyelben a két szerkezet csupán egy betűben tér el). A kalandos elírási történet után humoros cikket közöl Merénylet a kinematográfia ellen címmel. Az előadás szövegét A mozdulat birodalma címmel közölte A tizedik múzsa című kötetben, ami bizonyítja az imént a kávéházi műfajokról mondottakat, hogy tudniillik a szerző nagyon is komolyan vette a feladatát – az előadásból kötetbe emelhető szöveg kerekedett ki.

Itt érdemes megállni, és idézni abból a két kötetből, amely Karol Irzykowskit és Balázs Bélát a külsődleges életrajzi tények mellett immár fimelméletíróként mutatja meg egymás mellett. Mindkettejük munkája 1924-ben jelent meg: Irzykowski A tizedik múzsa című könyve Krakkóban, A látható ember pedig Bécsben. Fontos a két helyszín, de még fontosabb a kötetek eredeti nyelve, hiszen ez utóbbinak nagy szerepe lesz a két szerző fogadtatásában és megítélésében: A tizedik múzsa lengyelül látott napvilágot, A látható ember pedig németül.

A tizedik múzsában ezt olvashatjuk: „A mozi esztétikai és filozófiai kérdéseket vet fel. Ha művészet, akkor miféle? Ismert művészetek kombinációja vagy új művészet? […] Még hány, de hány ismeretlen művészeti ág alussza téli álmát? Ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy a mozi ma a tömegek szórakoztatásának művészete, akkor felfedezhetjük, hogy a művészet értékes és nemes anyaga lehetne, és ki tudja, talán még a legkényesebb esztétikai megítélés szerint is.” És A látható emberben: „Mint jogfosztott, megvetett pórnép a büszke kastély előtt, úgy áll a filmművészet az esztétika képviselőházának kapujában, és bebocsátást követel az elmélet szent csarnokaiba.” Láthatjuk, hogy a két szerző és a két kötet alapproblémája az, hogy vajon a film alkalmas-e művészi tartalmak kifejezésére.

A Zeitgeist diktálta párhuzamok mellett persze a közöttük és munkáik között meglevő különbségek az igazán érdekesek. Irzykowski gondolkodása az ember és az anyag kommunikációjából, az ember és az anyag közlekedésének láthatóvá tételéből indul ki. Az ember és az anyag közötti metafizikai kommunikáció a láthatatlan láthatóvá tételét célozza, a film művészi ereje éppen itt rejlik, azaz abban, ahogy a film a láthatatlant képes kibontani a valóságból. Álláspontja szerint a film lényege az ábrázolás síkján éppen ez: a film a láthatóvá tett mozgás. Kötete filozófiai karakterű, az új művészetet metafizikai perspektívában mutatja be. Balázs Bélát ugyanakkor a gyakorlat, a filmes tapasztalat vonzza, a film mint művészi struktúra ebben az összefüggésben foglalkoztatja. Különösen érdekes a közelképhez, a film egyik legsajátabb kifejezési eszközéhez fűződő viszonyuk. A mozgást előtérbe helyező Irzykowski szerint a közelkép az egyik legérdekesebb hatáskeltő eljárás, az irodalommal szembeni fejlődés egyik záloga. Véleménye szerint azonban a közelkép megbéníthatja az új művészet mozgásábrázolását – látható tehát, hogy a mozgást szűkösen, a filmképen belül értelmezi, a montázst mint mozgást (vagy mozgást létrehozó hatáskeltő eszközt) pedig alig veszi figyelembe. Mindketten sokat viaskodnak a mozgókép közvetlen ábrázoló természetével; Irzykowski felpanaszolja a film felszínes mivoltát. Witold Gombrowicz hasonló gondolatot fogalmaz meg, amikor a szobrászat és a film alapvető „buta” természetéről beszél. Balázs Béla a film továbbfejlődési irányát felszínességének meghaladásában látja: a film hatoljon bele az ember gondolkodásába és érzelmeibe, a környezettel való kapcsolatrendszerébe.

Noha Irzykowski kötete elején úgy fogalmaz, hogy elsőként elmélkedik a film mibenlétéről, születtek már korábban is elemző művek (amelyeket Irzykowski több ízben idéz a könyvében), ahogy mindkettejük munkájának voltak előképei. Az előfutárok között érdemes megemlíteni Delluc publicisztikai írásait (köztük a Fotogenia címűt), Epstein Isten hozott, mozi című poétikai-esztétikai manifesztumát vagy Riciotto Canudo 1911-es szintézisét, amely „a hetedik művészettel” foglalkozik.

Kettejük közül Balázs Bélának volt hányatottabb az élete, viszont éppen nemzetközi pályafutása tette lehetővé, hogy ismertebb külföldön. Lengyelországban is járt, Łódźban tartott előadásokat. Irzykowskiék háza 1939-ben leégett, az író könyvtára elpusztult, ami megnehezíti a könyvei körüli szöveggondozói munkát. Az adósságok persze két- és sokoldalúak: Balázs Bélának 1987-ben jelent meg kötete lengyelül, csaknem harmincéves kihagyás után; az elmúlt időszakban azért születtek új kiadások műveiből. Irzykowskit nem ismerik Lengyelországon kívül, Magyarországon sem. A tizedik múzsa című könyvét a hetvenes évek végén egyszer már lefordították ugyan, de a szöveg végül nem jelent meg. A kötet új magyar nyelvű kiadása előkészületben van.

Irzykowski 1944-ben meghalt, míg Balázs Béla 1945 után is aktív, bár nem találta meg a helyét a magyar szellemi és politikai életben. Mindkettejük nevét hasonló szellemiséget követő filmstúdió őrzi.

***

Összeállításunkban három részletet közlünk Karol Irzykowski A tizedik múzsa című kötetéből (A tükör törvénye, Az ember és az anyag, Kámeák). A kötet magyar kiadásához a mai magyar olvasó eligazodását segítő jegyzetanyag készül (Irzykowskitól és a fordítóktól származó lábjegyzetek, film- és névlista, fogalommagyarázatok); itt a jegyzetapparátusnak csupán néhány elemét tesszük közzé.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.