Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

11. évfolyam 127–128. szám

Szűgyi Zoltán

A lélek megszégyenítése

Liliana Cavani: Éjszakai portás

1975. november 3.

VIGILIO MELCHIORRE: AZOKAT A FILMEKET NE­VEZHETJÜK POLITIKAI FILMEKNEK, MELYEK NEM A TÖRTÉNELEM GLOBÁLIS INTERPRETÁ­CIÓJÁT ADJAK, HANEM EGY-EGY JELENSÉG ELEMZÉSÉVEL FOGLALKOZNAK, S EZT A JELEN­SÉGET IGYEKSZENEK VALAMELY KONKRÉT MINDENNAPI HARCBAN MEGTALÁLNI...

Véget ért a második világháború. A mulató, a kaba­ré, a »szép film« uralma után kezdett egyre jobban élettel telítődni a film. Míg régebben a politikai hát­terű erotizmus egy morális támakörhöz kapcsolódott, happy and-del végződtek a filmek és az erotika csu­pán kirakati dekorációként szerepelt, most lekerül­tek a díszítések, leegyszerűsödtek a jelenetek, leegy­szerűsödtek a »filmdrámák«. Megjelent a sáros utca, a proletárnő, a munkásruha, az erőszak. A durva, minden szépítés nélkül bemutatott életképek, a szex, a háború borzalmainak iskolapéldái egyengették azt az utat, melynek nyomán a rendezők egyre gyakrab­ban nyúltak olyan témakörökhöz, melyek a múlt »szép« filmjében szinte elképzelhetetlenek lettek volna.

Japánból szado-mazochisztikus filmek érkeznek.

A filmekben megjelenik a fényűzés-nyomor, a szex, az ártatlanság, az erőszak gyűjteményének a legkü­lönbözőbb formában való bemutatása.

GLAUBER ROCHA: A SIKERES PRODUKCIÓ TIT­KA: A SZEX ÉS AZ ERŐSZAK ÖSSZEKAPCSOLÁSA.

P. E. S. GOMES: VADIM (ROGER) FELTALÁLTA AZ AGY ESZTÉTIKÁJÁT.

Az erőszak és a szex sokáig kielégítőnek látszott. Az erőszak továbbra is egyforma eredményességgel tar­totta magát, míg a szex önmagában már nem volt érdekes. A nézőit nem lehetett meghökkenteni; egy bordélyházban minden megtörténhet. Kellett valami új, megfoghatatlan, lehetetlen, amit csak látni lehet, amit egy néző szinte sohasem érhet el (és amit a né­ző követelt saját magának). Elindultak hódító útjuk­ra a perverzitások legszélesebb skáláját bemutató filmek.

Liliana Cavani Éjszakai portásában a szado-mazochisztikus viszony és a politikai téma párosításával találkozunk. Milyen (természetű a kapcsolataik — keresett-e vagy szerves? Vannak, akik azt állítják, a po­litikához ennek a filmnek semmi köze, mások a szexnek másodlagos vagy csak harmadlagos szerepet tu­lajdonítanak, és arról vitáznak, eléggé erélyesen lép-e fel a film a fasizmus ellen. Mindkét fél kategorikus. Úgy tűnik azonban, bár fontosnak tartják, sőt a Vi­ta alapjául többnyire ez szolgál, gyorsan átsiklanak a szado-mazochizmus központi jelensége fölött.

Erich Fromm részletesen tárgyalja a szado-mazochizmust mint jelenséget (mint normálisat és mint pa­tologikusat). Bár a szado-mazochizmus nem tisztán a fasizmus jelensége, a fasizmusban nyilvánul meg a legszélsőségesebben.

Az ember, aki az elsődleges, a »mindennapokat« élő világgal való kapcsolatot elvesztette, az új kapcsola­tot egy másik ember, egy másik individuum fölötti teljes dominációban keresi, vagy önmaga teljes alá­rendelésében egy másik egyénnek. Elveszti énjét, identitását, megszűnik az akarat »értelme«, melyet egy másik emberével próbál pótolni, annak objektu­mává válik. Egyfajta szimbiózis létrehozásán, függő viszony kialakításán fáradozik. Így próbálja megsze­rezni újra azt az erőt, amit elvesztett, amit az egyén »én«-je tartalmaz. Liliana Cavani fiatal hősnőjének a fogolytáborban eltöltött idő, a lélek megszégyenítése után még volt ereje új kapcsolatot keresni az élettel, önmagával. Férje karmester, nem véletlenül: a fasiz­mus legnagyobb ellenségének az intellektualizmust tekintette. A kultúra és a művészet volt az az erő, mely visszasegítette az életbe, azonban szado-mazochisztikus hajlamai a náci tiszttel való újbóli talál­kozásukkor elhatalmasodnak rajta, ereje elhagyja, lelke visszahull korábbi rasbágába: az individuum szétesik. Nemkülönben a másiké. A két individuum leépült egyre, s attól kezdve, bár két lény van je­len, csak egy egyén létezik: kettőjük közös szemé­lyisége.

L. MUMFORD: A FASIZMUS IGAZI FORRÁSAIT AZ EMBERI LÉLEKBEN ÉS NEM AZ ÖKONÓMIABAN KELL KERESNI.

A nácizmus valóban pszichológiai probléma, azzal, hogy társadalmi-gazdasági tények formálják a pszi­chikai tényeket is. A nácizmus gazdasági és politikai probléma, de ideológiai és tömeglélektani hatalom.

ERICH FROMM: A NÁCIZMUS PSZICHIKAILAG FELTÁMASZTOTTA AZ ALSÓ-KÖZÉP OSZTÁLYT. MOBILIZÁLTA EMOCIONÁLIS ENERGIÁJÁT, MELY KÉSŐBB FONTOS ERŐVÉ VÁLIK A GAZDASÁGI ÉS POLITIKAI CÉLOK MEGTEREMTÉSÉÉRT FOLY­TATOTT HARCBAN.

A fasizmus racionalizálta önnön abnormalitását: megvalósulván a rend képét ölthette magára. A meg­változott rendbe beilleszkedő fasiszta a rendre hárít­hatja az abnormalitást — hősnőnk ott megszégye­nült, itt is kiátkozott.

L. MUMFORD: A FASIZMUST MEGMAGYARÁZZA A FÖLÉNYSÉG BÜSZKESÉGE, A KEGYETLENSÉG ÉLVEZÉSE, A NEUROTIKUS DEZINTEGRÁCIÓ...

A filmkritikusok, mikor az Éjszakai portásról — vagy más hasonló jelrendszerű filmekről — szólnak, általában a témáról és a felhasznált elemekről vitat­koznak, háttérbe szorul a film mint művészi alkotás, a szereplőik teljesítménye, különböző kiegészítő ele­mek egész sora, melyek egyébként az értékelés hom­lokterében állnak.

Az Éjszakai portásról megjelent tömérdek publiká­ció (attól függetlenül, milyen hozzáállással íródott, negatívnak vagy pozitívnak ítélte meg a filmet, be­mutatása mellett vagy ellene kardoskodott), akarva-akaratlan egyetlen célt szolgált: felkavarta a port, a film körül. Ugyanehhez járult hozzá az is — és nem kis mértékben —, hogy a filmet Olaszországban és Németországban betiltották.

Pier Paolo Pasolini olaszországi betiltása miatt nem­rég szintén Párizsban bemutatott Saló vagy Sodoma 120 napja című filmjéről már érkeznek a filmkri­tikák.

THOMAS QUINN CURTIS: EZ A FILM SENKIT SE HAGY HIDEGEN.

Nem porhintés-e a port felkavarni?