Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

11. évfolyam 127–128. szám

Ágoston András

A JSZSZK társadalmi politikai rendszere

Drustveno-politički sistem SFRJ. Radnička štampa, Beograd, 1975.

1975. november 3.

Tizennyolc tagú szerzői kollektíva alkotása ez a könyv, s nálunk szokatlan módszerrel készült. Eddig az volt a gyakorlat, hogy az alkotmányváltozások után néhány elismert szaktekintély megírta, vagy egyszerűen csak átdolgozta a már korábban megírt tankönyvét. Csak ritkán történt meg, hogy valaki az alkotmányjogi tankönyvön kívül átfogó művet írt társadalmi-politikai rendszerünkről is. S ha néhány ilyen mű ki is került a nyomdából, az egyetemi hall­gatók ingadozhattak közöttük, hiszen vagy túlságo­san bőven tárgyalták az anyagot, vagy pedig csak kis számú részprobléma taglalására szorítkoztak.

A most megjelent tankönyv szerzői elfogadható ter­jedelemben érintik az új alkotmány által megrefor­mált társadalmi-politikai rendszerünk minden fon­tosabb intézményét, s azokat a politikai vagy törté­neti problémákat is, amelyek így vagy úgy kihatással vannak ezek működésére, fejlődésére. A tanulmányok egy-két kivétellel intézménycsoportonként dolgozzák fel a rendelkezésükre álló óriási anyagot, s ezek a fe­jezet formájában megjelenő témák szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Ez a munkamódszer olyan ve­szélyt rejteget, amelyet az előzőleg meghatározott koncepcióhoz való következetes ragaszkodással né­hány súrlódástól eltekintve sikerült kiküszöbölni. A tizennyolc szerző tanulmányai sokszínűvé tették a közös művet, de az mégis egységes maradt, nem vált egyszerű gyűjteménnyé.

Nemcsak abban nyilvánul meg ez a belső egység, hogy a szerzői kollektíva tagjai azonos eszmei kiin­dulópontokból és összehangolt módszerekkel közelí­tették meg témájukat, hanem a kulcsfontosságú ka­tegóriák, intézmények többirányú megközelítésében is. Így például a képviseleti rendszer, a párt szere­pe, vagy a föderatív struktúra mind olyan intézmé­nyek, kategóriák, amelyeket témájától függően több szerző is taglal. Ezzel kapcsolatban nem szabad em­lítés nélkül hagyni egy technikainak mondható hi­bát, ami azonban — különösen az egyetemi hallgatók­nak —, megnehezíti a könyv használatát. Hiányzik ugyanis a tárgymutató, s ha teljes képet akarunk kapni arról, hogy a szerző-együttes hogyan világít meg egy-egy problémát, szinte hajtóvadászatot kell rendezni előbb a tartalomjegyzékben, majd maguk­ban a szövegekben is.

Éles határvonalat az alkotmányjog és a társadalmi-politikai rendszer tudományos kifejtése között elég nehéz megvonni, de így is feltűnik, hogy a stúdiu­mokhoz képesít ez a könyv különösen sok alkotmányjogi elemet tartalmaz. Persze ezt nem lehet a mód­szerek és a tudományág felépítési koncepciójában bekövetkezett változásokkal magyarázni. Alkotmá­nyunk igen sok olyan elemet tartalmaz, ami a klasszikus értelmezés szerint már nem az alkotmányjog, hanem a politikai rendszer mint tudományág szférájába tartozik. Az alkotmány szövegének foko­zottabb jelenléte azonban korántsem jelenti azt, hogy akár egy szerző is megelégedett volna az általa is­mertetett intézmények egyszerű leírásával. Már a könyv koncepciójának kidolgozásakor követelményként állí­tották fel, s szinte minden téma esetében érvényre is jutott a törekvés, hogy a szerzők a politikológiai elemzést nem mellőzhetik, s mind az egész politikai rendszer, mind pedig a részek bemutatásakor meg­világítják a mélyebb változásokat és összefüggéséket.

Ezenkívül, s itt is találkozunk néhány újdonsággal, a kötet szerzői elemzésinek vétették alá a társadalmi élet több olyan vonatkozását is, amelyek jelentősen, olykor döntően befolyásolják a politikai rendszer egészénék vagy az egyes részeknek a működését. Ide tartoznak elsősorban a nemzeti kérdést és a nem­zetiségek helyzetét és szerepét taglaló tanulmányok, amelyeket dr. Stipe Šurvar és dr. Gazmend Zajmi ír­tak. De kétségtelenül ebbe a csoportba sorolhatjuk dr. Miroslav Pečujlićnak a jugoszláv szocialista tár­sadalom szociális összetételének változásaira vonat­kozó észrevételeit is. Fejtegetéseiben a szerző sorra veszi azokat a társadalmi ellentmondásokat, amelyek­től a szocializmus sem mentes.

Végül meg kell még állapítani, hogy a kötet új utat nyit a társadalomtudományi ismeretek összegezé­se felé. Ugyanakkor jó eszköze a tudomány terjesz­tésének, hisz a szerzők a közös műbe belevették azo­kat az eredményeket, amelyéket más rokontudomá­nyok területén értek el. A különösein összetett téma a politikai rendszer multidiszciplináris megközelíté­se olyan eredményeket hozott, hogy a könyv izgal­mas olvasmány lehet mindazok számára, akiket csak egy kicsit is érdekelnek a társadalomtudományok.