A hívott szám nem létezik

1994. március 10.

De most, hogy felébredt, nem tudja többé,
hogyan került ebbe a szobába, viszont a lépcsők,
gondolja, omladoztak és rejtélyesek voltak.
És mégis minden itt van, pontosan, mint száz évvel ezelőtt.
Mindenhol orgona illatozott. De ő ismeri
e fehér függönyöket, amelyek dagadnak a szélben.
Ugyanaz az éjjeli lepke a kopott karosszéken.
A lepke szárnyai lisztesen és puhán remegnek s csillognak. . Biokémia. Biokémiát tanult. De hol van
a villanykapcsoló? Hol van, hol maradt a golyóstolla, öreg táskája a kocsikulcsok.
Ez mégis őrület. Hallgatózik. Kinyitja
az ablakot. Meztelenül áll előtte, reszket,
meg-megrándul, nyújtogatja hideg lábujjait.
Ez az éjjeli lepke, ez a határozatlan vágy,
a gesztenye fehér gyertyái a kerítés felett,
ez mind megmagyarázhatatlan, gondolja. A tehervonatok
nem csörömpölnek ablaka alatt, óra sem
ketyeg. Történet nélkül, suttogja,
újság, gyógyszerek nélkül el vagyok veszve.
Az embernek bele kell őrülnie, hogy minden meghal
és visszatér: a meztelen bőr, a holdfény,
a lepke fehér csápjaival, a keresés,
a keresés és az orgona illata ebben a magas szobában.