A HÁBORÚ JÖVETELE: ACTEON

1965. augusztus 16.

Léthe képmása
és a mezők
Tele bágyadt fénnyel
aranyszínűvel,
Szürke sziklák,
és alattuk
A tenger
Gránitnál is durvább,
háborgó örökké nyugtalan;
Fennkölt formák
istenek mozgásával,
Szörnyű látvány,
És valaki szól:
„Ez Acteon”
Az arany vértes Acteon!
Dús kalászokon át,
A mező hideg arcán át,
Nyugtalan, örökké mozgó
Ősi népek serege,
Szótlan kíséret.

Fordította: Fehér Kálmán