Már
kapható
Tanácstalan köztársaság
című
számunk!
2019.
Bóna László
A FŐZÉS ALKÍMIÁJA TABULA GASTRONOMICA
TRISZMEGISZTOSZ HERMÉSZNÉ TANÍTÁSAI LEÁNYÁNAK
1998. május 1.
Az egyiptomi változat eredeti szövege
1. Termője a Nap, az Atyja a vadásza.
2. Ami kint, az bent, amit a szél nevelt, az a hasat puffasztja, amit a nap perzselt, az a gyomrot égeti, ami a vizet magába szíjja, az a hólyagot sürgeti, ami száraz, mint a föld, az a beleket szikkasztja.
3. Ahogy a világ megy át rajtad, azt tedd a világgal, hogy igaz táplálékod legyen.
4. Te az maradsz, ami benned nem marad.
5. A füveket a hústól elválaszd, az egyiket megette a másik, így tudod a helyedet a világban.
6. A vadász leölte, a szakács élővé tette, a vadász lenyelte, őt életre keltette.
7. Amivel öntözted, azzal mossad, hogy abban főzhess. Ami őt perzselte, az fogja sütni is. Amiben gyökerezett, az róla leválik, ahonnan életet lehelt be, azzá válik.
8. Minden élő és holt ugyanazon megy keresztül. Ezért hívnak engem háromszor legnagyobb konyhamesternek. Azt teszem a világgal, amit az tesz velem. Így teljesítem be az egy csodáját.
9. A világot főzve teremtették. A teremtő lélek műhelye konyha.
10. Amit a főzés műveleteiről mondtam, befejeztem.
Apokrif arab változat
Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megsütötte, ez a picike mind megette.
I.
Teremtő leányom, gyermekem, játszottam ujjaiddal ezt a mondókát, ez elment vadászni .... Kérdezted, hogy lőhette le a másik, amikor ez ment el vadászni. Vagy együtt mentek el mégis, vagy találkozniuk kellett egymással. Nem, nem, mondtam mindig, csak ez ment el vadászni, és csak az lőtte meg, egyek ők, ugyanazok, a kezemen vannak, különböző ujjak. Én mentem el vadászni, én is lőttem meg. Azt jelenti ez a mondóka, kedves leányom, teremtő gyermekem, most előtted felfedem a titkot, azt jelenti ez a titkos üzenet: van egy részem, aki vadászik, van egy részem, aki meglövi a zsákmányt, és olyan részem is van, aki hazaviszi, olyan hazavivős részem ez nekem, lelkem, és lakik bennem egy olyan rész, aki megsüti a halott vadat, pompásan, remekül elkészíti az étkeket, és az én részem az is, aki befal mindent, lelkem, befal mindent. Én vagyok mindez egyben, és te is, leányom. Tudd ezt, amikor főzöl!
II.
Kiugrott a gombóc a fazékból. A fazék is egész világ, a gombóc is, történet akkor gyúródik, ha egyikből a másik kiugrik. Ősleves a világ, ősfőzelék, minden konyhai művelet teremtés-rész. A gyorsan kavart tej forog, pörög az álló edényben, a forgó tejtölcsér mélyének közepe mintha lukas lenne, minél gyorsabban kavarom a tejet, annál lukasabb a forgó tej alja, kilátni belőle az edény fenekére mintha. Ez a tej köldöke.
Mese csak abból az egyetlen szem borsóból lesz, aki kipottyan a fazékból. Megfőni maga a halál. Megszökni előle: élet abból lesz. Abból a babból lesz élet, akit nem ettek meg. Az lesz babszem-gyerekké, aki már egyből erősnek születik, egyből falni akar, pedig ő szökött meg a levessé levés elől. Mint isten pattan ki szülője fejéből, így születik a hüvelyből hüvelyk-borsó-ember.
Forralni a főzeléket olyan látvány, amikor a föld is még forralásban volt. Hámozottnak lenni olyan, mint eleven érző sebbé válni. Főzni, az darabolni, szétválasztani, reszelni, morzsolni, és az így nyert részekből egyet alkotni, keverni, gyúrni, összerottyantani.
Az ember borsó is, püré is.
Passzírozás után a borsónak elfolyik a hígja, fönnmarad a szitán a száraz teste. A borsónak a minél lelkibb része a legfinomabb, abból lesz a papi, az apa-tej.
Passzírozás: a nagy átmenet, ketté válás, a földi héj levetése, átnyomódás a halál szitájának likain, megannyi szülőnyíláson. Passzírozás - passzé. Átmasírozás.
III.
Teremtője a Nap, az Atyja a vadásza. A férfi szerzi a zsákmányt, ő az, aki a világ teremtője, férfierő nemzi a létet, és ugyancsak ő, aki leöli az élőt, hogy saját táplálékául szolgáljon. A világ a férfi isten baromfiudvara, bekapja a lelkeket sütve-főzve, amiket ő nevelget magának. Férfipréda a világ-erdő. A nő főzi az ételt, előkészíti a zöldséget, a húst, pácolja, irdalja, aprítja, szeli, a mártást keveri, a hagymát hámozza, a tésztát gyúrja, formázza. Ámde a férfi a húst egyben süti.
Ha férfiak gyülekezete süt, akkor nyársra húz, parázs fölé tart, igazi tüzet rak. A férfi a Nap, a termékenyítő, úgy forog a nyársra húzott állat a tűz fölött, mint a Föld a Nap körül, ez az egész teremtés, ez megy bele a húsba, ez a perzselő forgás, egyszer élet, egyszer halál, egyik oldalon nyers hús, a másikon már izzó, kormos, egymást kerülgetve körbe-körbe, ez a világ ilyen, és épp így kerül bele a húsba is, hogy úgy vegyük az egész világot magunkhoz, amilyen valóban. Nincs nép a földön, amelyik ne tudná ezt, amelyik szellemi kincseit ne a tűz fölött forgatott húsra alapozná. A földi lét egyetlen grillezett táplálék. Az ember Isten eledele, az ő Napja-tüze körül forgatott hús.
IV.
A világ forgását teszi az ételbe az asszony, édes gyermekem, szeretett leányom, amikor az ételt kavarja. Kavarja, kavarja egyik irányba csak, mindig egyik irányba, így teszi bele a benne áramló egyetemes mozgást, a bolygók örvénylését, így minden erő erejét, hatását.
Nézd a férfit, amikor dolgozik, az ácsot a tetőn, az asztalost a műhelyében, egyik gyalulni szeret, sokáig, jó simára, a másik csak ímmel-ámmal csiszolja, ámde ragasztja apránként erősen, azt szereti. A másik szívesebben fűrészel, darabol, inkább szétszerel, mint összerak. Aki ragaszt, csapol és illeszt, jól társalog, oldott a nyelve, kibékíti a haragosokat egymással, közvetít. Ő, aki ragaszt, a Merkúrt építi két anyag közé, az enyvbe, a csapolásba. Aki viszont inkább csiszolós, az maga a mérték, a lassú haladás, az egyre előbbre jutás, a kikristályosodás, a minőség, ő addig dolgozik, amíg nem tökéletes minden, addig minden csupa akadály, nehézség. Ő a Szaturnuszt forgácsolja a fáról a gyalujával, a Szaturnusz erejét vési a fába. Így tesz az asszony, amikor a húst pácolja, elteszi páclébe, fűszerekbe göngyölve puhulni napokra, így teszi bele az ételbe ő Szaturnusz hatását. Úgy teszi a Merkúrt, ha a húst a szósszal, zöldséget a hússal keverve összefőzi, összesüti. Úgy teszi a Napot, ha főz, úgy teszi a Holdat, ha mind a húst, a zöldséget egyenként megmossa, akként teszi bele az ételbe a Mars erejét, miként hevíti, süti, égeti, úgy Jupitert, ahogy darabol, hámoz, a zöldségről a héjakat lefejti, húst apróra vág, a lisztet szitálja, rostálja. Úgy a Vénuszt, ahogy fűszerez, cukroz vagy sóz.
A Bölcsek Kövének megtalálása, a prima matéria, a külön bolygókra esett Egy helyreállítása a bolygók hatásaiból előállított egység útján. A bolygóknak megfelelő hangok harmóniája a szférák zenéje, a hangzás prima matériája, a szellemivé váló hang. A bolygóknak megfelelő színek harmóniája a tökéletes szín, minden különvált fénytörés egyesült fénye, fehér. Az alkímia a teremtés ismétlése visszafelé, a részekből való egység helyreállítása irányába, hogy az anyagot elődjébe, a szellembe vezessük. Az arany, a szellemivé vált anyag, a test teremtésbeli előzménye. Az arany előállításához az anyagot a bolygóknak megfeleltethető eljárások sorozatán kell átvinni. Ahogy van hét hang, hét szín, van hét eljárás, a bolygóknak megfelelő eljárások.
Sublimatio, finomítás, a Nap művelete. Solutio, az oldás, a Hold művelete. Separatio, elkülönítés, ő a Merkúr. Preparatio, a műveletek számára való előkészítés, a Vénuszé. A fölösleges és tisztátalan anyagok kiégetése, a calcinatio, a Mars művelete. Reductio, mindennek a tiszta alapanyagra való visszavezetése, a Jupiter művelete, és végül a coagulatio, a végleges és szilárd állapot megteremtése, a Szaturnuszhoz tartozó eljárás. Ahogy az anyag nyeri el teremtés előtti tiszta ősállapotát a hét művelet során, úgy kapja meg az étel is a konyhában tiszta éterikusságát, melyet hivatott hordozni, ha a táplálék a hét műveletnek megfelelő főzési eljárásokon halad át.
Minden ételrecept, édes leányom, kozmikus hatások sorrendjének rendszere a főzési műveletek rendszerébe foglalva. Minden recept, legyen az a kenyér sütésének receptje, zöldséges rizs, borsófőzelék, halpaprikás, sült oldalas, lacipecsenye vagy borjúbecsinált. Mindegyik ételrecept, lelkem, leányom, egy-egy teremtésmítosz önmagában.
Ami eljárások sorrendjének rendszere, az recept, ami recept, az az anyag átvitele, beavatása az egységből szétbomlott formák rendjébe, és az az átvitel során való visszavezetése az anyagnak az egységbe. Ami eljárások sorrendjének rendszere, az recept, és minden recept egyaránt, az is, hogyan kell gulyást csinálni, és az is, hogyan kell a világot teremteni, embert istennek saját képmására sárból dagasztani. Minden recept és minden táplálék, ezért minden elemésztődik.
V.
A Nap érleli a növényt, a Föld az anyaméhe. A növényt el kell választani a földtől, hogy táplálékunk lehessen. A táplálék így minket köt a földhöz, hogy megismételjük általa az onnan elválást.
A mag kihajt, csírázik, magas szárú, leveles növénnyé terebélyesedik, majd mikor legbüszkébb formájába ér, virággal ünnepli magát. Ami ittmarad belőle, az termésének magja, az lehull. Ami átszellemül, az a virágjának illata. Újra maggá válik egyrészt, másrészt elszálló illattá, mindkettő lehetett ő már egyszer hajdanán, előzőleg is.
A hét bolygónak megfelelő hét műveleten átvitt táplálék egyrészt maga a finom rostélyos, másrészt illata, fűszere, illóanyaga, csípőssége, zamata, ami a táplálkozó ember lelkének éterikussá válását támogatja. A táplálék útjának vége az emberben egyrészt salak, másrészt gondolat. A prima materiává váló étel egyrészt hizlal, növeli a testet, másrészt átalakul az ember elszálló részévé. Ami a földhöz köt, az szakít el onnan. Ami éltet, az öl meg.
Az étel a testben a hét kozmikus művelet sorrendjén halad át, finomítódik (Nap), oldódik (Hold), elkülönül (Merkúr), előkészítődik (Vénusz), a fölösleges és tisztátalan anyag kiégetődik (Mars), minden elemi formába alakul (Jupiter), majd szilárd és végleges helyzetbe kerül (Szaturnusz). Íme az emésztés. Így készül a salak és így a tiszta szellem. Amilyen úton járnak az anyagok a főzéskor, ugyanazon az úton járnak még egyszer az emésztéskor. Az ember emészti a világot, az embert emészti a világ. Ahogy az ember készíti el táplálékát az emésztésre, úgy készíti el az embert az élete az ő felemésztésére.
VI.
Gesztenyével töltött pulyka
A megtisztított, megmosott pulykát solutio, oldás - a Hold művelete
1 órára kívül-belül besózzuk, tartósítás - Szaturnusz
hasüregét bedörzsöljük a majorannával. bedörzsölés - Vénusz
Közben elkészítjük a tölteléket:
a megmosott gesztenyét bevagdossuk, bevagdosás - Jupiter
külső barna héját eltávolítjuk, és meghámozás - Vénusz
fél liter tej - fél liter víz keverékében, összekeverés - Merkúr
fedő alatt, mérsékelt tűzön puhára főzzük. puhára főzés - sublimatio - Nap
Még melegen lehántjuk róla
a héjhártyamaradványokat, meghámozás - Vénusz
finomra összemorzsoljuk. morzsolás, finomítás - Nap
A vajat habosra keverjük a tojásokkal, keverés - Merkúr
hozzáadjuk a darált húst, darálás, finomítás - Nap
a maradék tejben megáztatott, tejben áztatás - Hold
alaposan kinyomkodott zsemléket, nyomkodás - Mars
az elkapart pulykamájat, máj - Jupiter, kaparás - Vénusz
a gesztenyét, ízlés szerint sót, borsot, szerecsendiót fűszerezés - Vénusz
és annyi tejszínt,
hogy közepesen lágy masszát kapjunk. masszává gyúrás - Merkúr
Megtöltjük vele a pulyka has- és nyaküregét, megtöltés - Szaturnusz
erős cérnával, sűrű öltésekkel bevarrjuk, elkülönítés, separatio - Merkúr
a szárnyvégeket a szárnycsont alá tekerjük, csonttekerés - Szaturnusz
két lábát összekötözzük, összekötözés - Szaturnus
a mellét és a combokat betakarjuk betakarás, separatio - Merkúr
vékonyra szeletelt szalonnával, szeletelés, reductio - Jupiter
egy nagyobb méretű tűzálló tálba fektetjük, belefektetés - Vénusz
meglocsoljuk a felforrósított zsiradékkal, zsírral oldás - Hold
és előmelegített sütőben aranypirosra sütjük. sütés - Mars
Aranypiros - Mars és Nap együttállásban
Kedves leányom, ha mindezeket a műveleteket végrehajtod, gesztenyés pulykád úgy tölti meg az emberi bendőt, miként a gesztenye a pulykáét, és mire e sok bolygó művelete minden anyagon átmegyen, a töltött gyomorban a sok anyag szellemivé leszen.
VII.
Minden művelet tartozhat bármelyik bolygóhatáshoz, ha az egymáshoz hasonló műveletek mindig ugyanahhoz tartoznak. Ámde mégsem minden művelet tartozhat bármihez, minden csak ahhoz, amihez benső értelmet találunk. Például, ha a Merkúr az, ami közvetít, lehet ő az is, aki elkülönít. Csak ami elkülönül, az kapcsolódik.
Nyerheti a hús a szeleteléssel a végső formáját, vagyis a szaturnuszi állapotát, de lehet ez csak előkészítése neki a további fenséges műveletek számára, ami így az ő vénuszi állapota, de lehet a szeletelés a tálalás ünnepi pillanata is, igazi jupiteri fordulat. Nem az a kérdés, mihez tartozik a szeletelés, mihez a zsír, az olaj, a hús vagy a zöldség. A lényeg, hogy a tett, a cselekedet, aminek eredménye belénk kerül, a legtágabb világgal összekötött következetes értelmünk megérzéseiből eredezzen.
VIII.
Az asszony az, leányom, aki az életet a földhöz köti, mivel szül, az embert újra és újra testben gyökerezteti e létben. És miközben táplálja, eteti, az embert egyre nehezíti, a földre lehúzza. Viszont a főzés során, azáltal, hogy mindent, mi a földön ehető, a kozmikus műveletek szerint köt anyagba, ezzel a testet az anyagtól el is oldja. A férfi vadászik, a teremtő erő az élőt holttá teszi, hogy megéljen belőle, miként az isten teszi ezt. Az asszonyi teremtmény a megölt élőt, mint tápanyagot, a kozmosz erejével teszi éltetővé, belé az élet erejét visszahelyezi, hogy a holt táplálék ne megöljön, hanem tápláljon valóban. Darálás, paszszírozás, hámozás, darabolás, keverés, forralás, sütés - miegyéb: így kerül az ég ereje bele az ételbe, bele a levesbe, bele a sütibe.
IX.
A férfi is ott áll, ahol a holtból élet teremtődik, hogy megölni legyen képes, amit nemzett. Az aszszony is ott áll, ahol a sok holttá tett élő megelevenedik, hogy bekebeleződve pusztuljon el újra. Minden ott áll, legyen férfi vagy nő, ahol valami lesz és a valami eltűnik. Férfi és nő mindegy melyik-melyik, ugyanazok: így egyesülnek az ételben a földi életben.
X.
Az étel teremtése - ember teremtése - anyag teremtése - szellem teremtése - príma jó kis matéria. A főzés: a világ ehető anyagainak találkoztatása az élet keletkezésének alapelemeivel. Magának a keletkezésnek felkészítése a magunkhoz vételre.
Az élet keletkezése, a mindent egybefoglaló ősanyag egysége, sulphur, sal és mercurius, kén, só és higany egysége, mint a világ három vonásának egysége. Minden, ami megszilárdul, besűrűsödik, szilárd réteget alkot, az sófolyamat, a földkéreg, a szilárd test kialakulásával rokon, az élet keletkezésének sal-princípiuma Így lesz sajt a tejből, vaj köpüléskor, így lettek csillagok is a Tejúton. Így lesz a zöldségléből mártás, sűrű szósz, így áll össze ragacsos masszává a tészta. Minden sulphurikus, amit hő tett élővé, a meleg tűz, a fény melege, így fő meg az étel, sül a hús, lesz ropogós a kalács. És mercurius közvetít a megszilárdulás és felbomlás, a hőfolyamat és a szikkadásfolyamat között, ő a vízcsepp, ami melegben elpárolog, hidegben megfagy, ide-oda alakul, folyékony fém, higany, elillan a halál elől az életbe, élet elől a halálba, ő az, akinél egybekötődik a hús és a lé, a szaft és a mócsing. A bográcsban az élet keletkezése ismétlődik, a teremtés alapfolyamatainak drámája kevergethető. Lassú tűzön (sulphur) - vízben puhul, rotyog (mercurius) - a föld java (sal).
Az égbolt lefelé fordított üst, benne fő az élet, amit a Teremtő - a háromszor legnagyobb Élesztő - az elméjében kiforralt.
XI.
Édes gyermekem, lelkem, leányom, amit főztél, edd is meg!
Amit a főzésről mondtam, befejeztem.