EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2020. október 28. | Simon, Szimonetta, Szimó napjaAKTUÁLIS SZÁM:921901. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

DOKUMENTUM

Készman József

A BETELJESÜLT MESÉK SZOMORÚSÁGA

Gerhes Gáborról

"A fényképezés lényege éppen az, hogy a fényképezés aktusa a természetes látványfolyam meghatározott fázisát kiemeli a környezô, valódi látványfolyam változó arculatából, ily módon az adott látványfázis elveszti kapcsolatait természetes környezetével, viszonylagos állandóságot nyer — de ezúton lényegében irreálissá, a természetes érzékelés számára idegenné válik. Az idôbeliség megszűnik és egy teljesen újszerű közegben, a mozdulatlan térszerűség közegében születik újjá a jelenet" Montvai Attila: Fotográfia és kultúra Kossuth Kiadó, 1984, 37. o.

2000. október 2.

A kortárs művészetben - legyen szó kifejezetten fotográfiáról vagy képzőművészeti fotóhasználatról - a fényképek esztétikai jelentőségét manapság senki sem vitatja. Túl a legitimitás és az autonómia kérdésén nem szükségesek a hosszú magyarázatok. Éppenséggel kérdésesebb hogy van-e lehet-e alternatíva napjaink művésze előtt ha ki akarja vonni magát a készen kapott képek szuggesztiója alól. Abban a helyzetben vagyunk amikor helyénvalóbb megfordítani a régi felvetést: vajon van-e művészet a fotón túl vajon nem éppen az kerül kicsit tragikomikus helyzetbe aki továbbra is heroikus küzdelemmel naponta összepiszkolja kezét festékeket kever és megpróbálja másnak láttatni azt a nagy darab vásznat amit jobbára képként ismerünk?

Gerhes Gábor egyik kulcsfigurája az utóbbi évek magyar képzőművészeti változásainak. Esetében az önkéntelenül is tett hitvallás (fotó- és printhasználat) a kor szava paradox szituációt teremt. Számára a fénykép illetve a számítógép a grafikai programok adta lehetőség csak eszköz erősen konceptuális indíttatású munkái megvalósítására. Olyasfajta szerszám mint a képein felbukkanó szerelőeszközök az összeszerelt ottfelejtett díszletnek tűnő tárgyak vagy a művész rámutató keze.

Mint a legtöbb képzőművész Gerhes is használta a fotót. Mégpedig arra a célra használta amire eredetileg kitalálták: a dolgok objektív leképezésére és a látványinger tartós rögzítésére vagyis dokumentálásra. A 90-es évek első felében a festészet és az installáció jellemző Gerhes Gábor tevékenységére. Különös hangulatú festményein jól megfigyelhető szenvedélye a munkaeszközök a szerszámok a sorba rakott és megjelölt a rendezett tárgyegyüttesek iránt. Fűrész(Dolgozik a fűrész 1989 olaj vászon) balta (Munkában a fejsze 1990 olaj vászon) kés jól kivehetően fából készült talányos rendeltetésű tárgyak sora bukkan fel festett képein. A munka életvilágának speciális változata jelenik meg azon a képsorozaton amely az üzlet társak ügy felek címet kapta (Zenit Galéria 1999): belső terekben készült felvételeken üzletemberek kerültek csoportportréként megörökítésre. A szigorúan frontális beállításban mutatott üzlettársak/ügyfelek panoptikumszerű merevséget árasztanak. A képek arról tudósítanak ami a képeken nem tűnik fel ami láthatatlan - az üzletről a pénzről. Az emberek bemutatott csoportjaiból hiányzik a valóságos kapcsolatokról árulkodó megannyi jelzés. Úgy látjuk őket ahogyan a mindennapokban valószínűleg soha: ha kohézióról egyáltalán beszélhetünk akkor a lefényképezés okán előálló utasítás terelte csoportba a megjelenítetteket.

Gerhes e képeinek erőssége a láthatatlan érzékeltetésében van: a figyelmes szemlélőnek feldereng a szereplők között húzódó egymástól elhatároló személyes aura. A fotók egy jellegzetes fényképészeti beállítás révén az alakok szinte animációs mozgatása és mesterséges egymáshoz rendelése segítségével valóság feletti reprezentációt hoznak létre. Minden stimmel csak éppen így együtt ilyen kifejezésformákkal a valóságban sohasem kerülnek egymás mellé akik a tárgyalóasztal két oldalán ellenfelekként küzdenek pozíciójukért.

Ugyanez a fajta kiemelés megmutatás látható a művész Idegen a kertben című 1997-es munkáján: frontális beállítás a szereplő személyek egy család tagjai a képmezőn kiteregetett tárgyakként fokuszálódnak a kamera felé. A képben semmi manipuláció a mesterkéltség halvány gyanúját csupa reálisan létező tárgy és személy tudatosan választott pozicionálása váltja ki. Biztosak lehetünk benne hogy egy valóságos család sohasem ülne ilyen sterilen valóságos gesztusok nélkül a fényképezőgép elé. A kép a művészettörténeti anyagban a reprezentációs szándékú megrendelésre készülő előkelő személyeket ábrázoló portrékkal vethető össze. Velázquez vagy Gainsborough csoportportréin minden egyes mozdulat minden gesztus és kiegészítő a szereplők minden képben elfoglalt helyzete tudatosan megtervezett és beállított a társadalmi normák és ikonográfiai jelentések háttérben meghúzódó szabályai szerint lett felépítve. Gerhes kiüresíti ezt a történeti képtípust amelyet ikonikus váznak is felfoghatunk és megterheli a fotográfia alaphelyzetével az "itt repül a kismadár" mindenki számára ismert szituációjával. Kép kontra képtéma: a művész eltávolítja egymástól a kép ikonikus rendszerét (műfaji típusát) és az ábrázolt témát (sujet) amit tetéz azzal hogy idegen zavaró elemeket helyez el a képben (az előbbi példánál egy játék ufót). A Szülői ház kétszer (1999) elnevezésű munkán tanulmányozhatjuk ahogyan a kiindulásként használt fényképet beszkennelve és megduplázva a végrehajtott képelemcserék révén egyszerre több lesz a valóságelem az eredeti fotóhoz képest. A látvány rögzítésével és egyszerű duplikálásával eltolásával az eredetileg lefényképezett objektum valóságossága is megkérdőjeleződik s a kép referenciája idézőjelbe helyeződik.

Igazából a Budapest Galériában rendezett kiállításától számítható az a fordulat ami fényképszerű látványból kiinduló fotónagyítások és számítógépes printek kizárólagosságát eredményezte Gerhes munkásságában. Erre az alkalomra készült az e és é elnevezésű fekete-fehér sorozat benne azokat a művésztársakat furcsa nehezen értelmezhető helyzetekbe állítva és fotózva akik nevében ez a két magánhangzó (e és é pl. Gerber Elekes Gerhes) szerepel. Irodalmi műveltségű elmének rögtön beugrik Moldova kedvenc fordulata amikor író-olvasó találkozón megkérdik tőle ki a kedvenc írója? - "Hát az m-betűsök: Mikszáth Móricz...Moldova". Gerhes Gerberrel készített munkáján a két művész ahistorikus öltözékben bricsesznadrágot húzva turistaként pózol a műteremben (a felvételt Rosta József készítette) vállukon fából összeállított japán feliratot tartanak. Oldalt egy kis asztalkán háromnegyedénél levágott jelzésszerű fenyő áll. A nagyméretűre nagyított (100 x 130 cm) kép asszociációs köre rendkívül tág: nem tudni mit keres a fából összeszerelt felirat a képen amit a művészek diadalmas pillantással büszkén mutatnak fel. Munkaversenyek mozgalmi pillanatok heroikus pózai idéződnek meg a beállításban a műtermi kellékek korábbi installációs munkáinak maradványai és összefüggenek Gerhes díszletkészítés és -tervezés iránti érdeklődésével tervezőgrafikusi szemléletével.

Az Elromlott összeadáson (1999) a tájba kihelyezett földre letett összeg számait merevítő lécek teszik tárgyszerűvé. Ami eddig papírra vetett jelként élt bennünk annak most tárgyi megjelenítést kerítettek: demonstratív felszólító megoldásra váró jellege mellett dramaturgiai ellenpontként hat a két farönkön ülő békésen beszélgető alak. Az elrontott összeadás tulajdonképpen egy logikai művelet ami formailag két premisszából és egy konklúzióból álló szillogizmus. Összeszerelt barkácsolt tárgy ami a gépekhez hasonlóan joggal romolhat el: elromlott összeadás. Mindazonáltal van valami gyermeki idétlenség valamennyi munkában s a művészek szája sarkában ott ül a szórakozás öröme hogy most lóvá teszik a nézőt. Az installációkban a festményeken megszokott direkt látványt a fotókon egy misztikusnak ható megjelenés élő szereplőkkel megjelenített csendélet hatás váltotta fel. A különösség kifejezésre juttatásában továbbra is alkalmazott módszere a nagy léptékű tárgyszerű forma amelyet emblematikus heraldikai tömörséggel megfogalmazott tárgyak és szituációk ölelnek körül.

Gerhes érzékeny művész aki jó szemmel veszi észre a nüansznyi eltéréseket az apró eltolódásokat csúsztatásokat - s nem csak észleli hanem hatékonyan használja is megfigyeléseit. Mert ami igazán lényeges azt a szemnek is láthatóvá kell tenni.

Nagyon fontos elem Gerhes Gábor munkáiban a humor a finom irónia az abszurd iránti elkötelezettség. Ez fedezhető felSecond Hand I-VI. (2000) c. fényképsorozatán: Samuel Fossónak a Vogue magazinban megjelent divatfotói alapján készítette. Az eredendően is egyszerű műtermi környezetben minimáleszközökkel készített fotókon maga Fosso szerepelt kimunkált testével és képei hangulatával valahogy jól elkapva a divat világának néha hihetetlenül szélsőséges elvárásait. Tudjuk hogy mindent el lehet adni szupertrendyként meg lehet csinálni coolra - így lesz pl. az egyébként lepusztult afrikai helyszínből érdekes egzotikus helyszín. Gerhes saját magát helyezte képbe felvette a fotós-modell mozdulatai és pózait amihez turkálókban keresett echte kelet-európai igénytelen szedett-vedett ruhákat. Ha mondjuk egy színes bőrű modellnek jól áll hogy zokni nélkül veszi fel cipőjét akkor el tudjuk képzelni a szándékosan kiélezett imitáció a trendet majmolni akaró vastag talpú cipőbe bújó Gerhes milyen groteszk hatást kelt. A művész önmaga testét és egy életérzés kivonatát adja amikor harisnyanadrágos alakján lazán átveti a felsőruházatot: a művész bolondozik a kritika görbe tükrét tartja elénk s kicsit szakmájának ideogrammáját képviseli amikor az udvari bohóc szerepébe bújik.

Gerhes tájat tájba helyezett jelenetet mutató fotóinak ősképe a Stalker filmkockáin megjelenített "zóna": bár Tarkovszkij filmje alapvetően sci-fi a "zóna" keresése közben a szereplők inkább hasonlítanak erdőkerülőre vagy mezőőrre. Sehol semmi high-tech sehol technológiáról árulkodó gépezetek vagy kulisszák - csak kócos fűvel-bozóttal benőtt jellegtelen tájat látunk amelyben a kutatók gyolcsokat dobálva próbálnak láthatatlan erővonalakat felfedezni hogy merre is induljanak tovább.

Gerhes képein (Táj ösvény - régről maradt félkész tervek 1999 fotó) a táj nyugodt kiegyensúlyozott mondhatni meseszép. Ahogy a nagy könyvben meg van írva vagy ahogyan egy kisfiú magában az ideális táj képét őrzi: van előtér a megnyugtatóan zöld felületekből örökzöldek csoportjai nőnek ki a tisztásszerűen megnyílt előtér természetes átmenetekkel kellemes lankák közvetítésével a kép hátterében felmagasodó kisebb meredélyre enged rálátást. Ég kék fű zöld minden a legnagyobb rendben. Ez a táj túlságosan is rendezett: létrehozója és megálmodója berendezője keze nyomán kirajzolódó erővonalak mentén elhelyezett tereptárgyakból rakódik össze. Mintha terepasztalon vagy számítógép gyomrában játszadozva hozták volna létre. A képeken megjelenő tárgyak díszlet jellege az emblematikus tömörséggel stilizált rajzossággal megjelenített tárgyak tanúsága szerint Gerhes konstruktőrként "építi össze" a vizuális látványt. A valóságosnál is igazibb természet a táj arca kifogástalanul összeillesztett elemekből fésülődik össze.

A Mindennapi feladat - Genesis címet viselő számítógépes nyomaton a mező tökéletesen álló fűszálakat terem a felhős ég és a talaj lehetetlen szögben találkozik egy létrehozhatatlan perspektíva szabályainak engedelmeskedve. Árulkodó vonás hogy az Elhatározás III. (A barátom és én...) (1999) megszemélyesített szőrmókállatkái alatt hasonló finom redőkbe rendezett hullámosan gyűrt de leplezetlenül díszletes gyepszőnyeg látható mint a számítógéppel effektezett és módosított fotografikus képen. Minthogy vizuális applikációról van szó a vadabb kalandokra vágyó sün és társa két felkiáltójelként állnak elhatározásuk színhelyén valahogy úgy mint a Hahó öcsi hahó a tenger Kovács Krisztiánja. Tapasztalatból tudjuk hogy a játék- és terepasztalok filc alapanyagú gyűrődései milyen sokat jelentenek mennyire képesek az otthonosság a biztonságban átélt kaland megtestesítésére a gyerekek világában. A vizuális megjelenésében manipulált táj így olyan kis költségvetéssel forgatott játékfilm jeleneteire emlékeztet amelyben a külső helyszíneken játszódó epizódokon illúzióromboló módon meglátszik hogy stúdióban vették fel. A műanyag valóság gerhesi színpada azonban éppen hogy az illúzió egyre fokozódó teremtésének terepe lesz.

A fotó illetve a számítógépprint vizuális grammatikájában összeszerelt installált beállított szituációkat tár elénk. Szerkezetében kompozíciójában rendkívül egyszerű módszerekkel éri el a kívánt hatást: emblematikus kiemelés megmutatás frontális beállítás a képmezőn kiteregetett elemek animálása szimmetria és szimmetriasértés megkettőzés megsokszorozás kitüntetett helyek szerepeltetése sorba rendezés rendezett elhelyezés stb.

A (manipulált) fényképben megvalósítható rejtélyes realitás a banális mitikus magasságokba emelése a sokat sejtető jelentéktelenség megmutatása számos előzményt ismer a fotográfia történetében. Ilyen Edward Ruscha tevékenysége aki az ötvenes hatvanas évek Amerikájában uszodákról benzinkutakról parkolókról készített felvételeket. Fotóit Ruscha nem autonóm műalkotásnak szánta számára a fotográfia nem különálló médium volt hanem eszköz. A képek kevés kontraszttal készült fekete-fehér felvételek a fényviszonyok és a kompozíció nem játszottak szerepet de nem is a kapásból készült felvételek közé tartoznak. Semmiféle nyoma nem fedezhető fel annak hogy egy meghatározott pillanatot akarnának befogni leginkább egy biztosítási kárszakértő vagy egy amatőr által ingatlanokról készített fotókra emlékeztetnek. Ed Ruscha felvételeinek tárgyául személytelen dolgokat választ. (Mi is lehetne névtelenebb vagy személytelenebb egy parkolónál?) Azok a helyek terek amelyeket dokumentált teljesen közömbösek. A jellegtelen táj éppen ellenpólusa az ideálisnak azonban abban megegyeznek hogy kitüntetettséget a figyelem szélső eseteiként kaphatnak. Az extrém üresség és jelentéktelenség mint tematika már Eugene Atget fényképein is megjelenik: Atget a húszas évek Párizsának néptelen utcáiról készített felvételeket.

Az egyszerű realista képi összetevőkből álló mondhatni jellegtelen képek hangulata az ami megrázó tud lenni. A különös törések és ellentmondások mögött hiába keresnénk irodalmiasan leírható tartalmat filozofikus jelentéseket - a művész munkáinak igazi üzenete a diszpozíció a képek hangoltsága ha tetszik a különösség érzete. Ebben Gerhes teljesen klasszikus: már Malevics is úgy tartotta hogy a művészet eredete a tiszta érzés szupremáciája. Vagyis nem azért találta fel az emberiség pl. a repülőgépet mert ideális eszközt látott benne az utazás lerövidítéséhez hanem mert megvolt benne a repülés tiszta érzése a repülés iránti vágy. Párhuzamosan némileg hasonló változás figyelhető meg a popkultúra egyik összetevője a könnyűzene esetében: a különböző hangmintákból összeállított techno zene az emberi éneket is hangmintaként zenei struktúraként kezeli ahol a szöveg és a zene egyaránt egy általános érzet (feeling) felépítését szolgálja.

A fotó újbóli előbukkanása és mindent átható jelenléte az elmúlt évtized képzőművészetében az információ illúzióvá való előléptetését jelenti. A képi információkat ugyanolyan valóságosnak - ha nem annál is elsődlegesebbnek - tekintjük mint más élményeinket mert hiszünk a fotó hitelességében - éppen ez a fénykép társadalmi szerepe. Ha hiszünk benne hitünk csak nőni fog Gerhes Gábor szintetikusan előállított képélményei nyomán.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.