Perszephoné

2017. július 20.

Belépek aBelépek az éjszakába
mely nedves, mint a folyosó
csalogató, akár a puszulás vagy a vég
engem mindig a penészre emlékeztet
a temetés utáni föld illatára
a völgyben kiásott régi sír
vagy még inkább a tópart szagára
a féktelen nimfák fürdőzése után
mint sűrű, sötét és ragacsos máz a niši mezőn
amit épphogy megvilágít a hold sarlója
hátam mögött liheg valaki
senki vagy a sötétség
úgy vélem, mindegy
mert úgyis megragad, öl és fél,
másfél öl, félelem az elveszett szövetség fejetlen árnyaitól,
ami majd elmúlik,
amint hintek egy kis varázssót
a Sztüxbe
a halál ellen.

Úszom a szépségem alkonyában,
félrehúzom a sötétséget,
mint a vízmenti fűzfák sötét függönyét,
valaki várakozik rám
földi hozományomra
sorsom beteljesedésének szépségére, szerény kis halálomra.

Azért nem sietek.

FENYVESI Ottó fordítása