Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

2. évfolyam 14. 15. szám

Tolnai Ottó

1966. március 1.

VADÁSZNAPLÓ
I.
A kutyák messze előreszaladtak
mintha lenne ólmunk.

A szigetre nem jöttek velünk,
összezavarodnának az iszapkockákon.

II.
Egyenként merülünk a
meleg vízbe.
Jó várni amíg lemossa
rólunk a sarat.

(A csillagok fához ütődnek.)

Az emberek pontos varsáit
bántjuk.

VADÁSZNAPLÓ II.
A maroknyi sörét
Visszanyomta a madarat,
tán,
azt hitte falnak röpült,
vagy felállt a föld.

Aztán meggyé alvadt
szemében a vér.

VADÁSZNAPLÓ III.
Ma kányára mentünk.

Nagyok ‒ piszkosak.

Az ólom kiengedte belőlük
azt a valami abszolút feketét.

VADÁSZNAPLÓ IV.
Az a legnagyobb vad
persze elszaladt
és azt mondják
ha meg nem halt
talán még ma is
labdázik pitvaraiban
azzal a kis fekete söréttel.

VADÁSZNAPLÓ V.
Amikor a sás
hasogatta már a napot
és rajta trónolt
a békakirály,
fenn a tojások ketyegése
egészen kitisztult.

Csak úgy lövöldöztünk.

Egy kicsit mindannyian
leengedtük a csövet,
az is meglehet,
már egymást kerestük.
BALE
Köveit tányértisztára
a pestis nyalta,
míg! benn a kúptemplomban
BAAL ereklyéit: két lyukas fogát,
valami zsákdarabot, avas hajtincsét,
zöld érmeit, üveggolyóit,
nyálas kukacok zárták gubókba,
hogy majd lepkévé, szél idején a fényben,
szárnyaik porának csillanó csíkjává váljanak.

És ákkor érkeztünk mi,
ugyanis itt a környék egyetlen
homokos strandja,
amit mi még véletlenül sem nélkülözhetnénk.

TISZA
(„mikor vékony ív”)
I.
A partifecsikék jól látták:

egy rák mászott ki,
és elindult
előre.

II.
Éppen virágzott.
Megijedtem.
Sarkamnál kagyló vizelt.

III.
Arra,
ahol egészen földszínű,
járni lehetne
nem tükröződik,
‒ nincs halász.

IV.
Göröngyöt dobtam
rá.
Amott áttörte a gátat,
és hátulról
jön,
egyszerűen jön.

V.
A fák,
egyéni elképzeléseik szerint,
most,
komoly architektúrai vállalkozásokba
bocsátkozhatnak,
hiszen:
víz van elég.

VI.
A homokbányában
csontokra akadtak.

Nem temettek tán
valakit ide?
VII.
Éppen virágzott.

VIII.
……………..
KANIZSA
Szerencsére,
még
labirintusba rendezhetem
zsákutcáit,
ásott kutaiba húzódhatok,
körte alakúak
és a víz is körteízű
lent, ahol már bemosta.
A sok haszontalan bogyó
meglenni jó,
szerencsére.

Meg háncsból ha
rostot húznák
és vállam felett
magamra
erőseket csapnák.

Mert körül,
a szárkúpok közepe
magától begyullad.