Már
kapható
Tanácstalan köztársaság
című
számunk!
2019.
Petrányi Zsolt
„Self Made Man"
avagy az önjáró ember Szűcs Tibor által
2000. október 2.
Sokszor látok külföldi magazinokban kurátorokról készült fotót. Az utóbbi időben úgy látszik ott a kiállításszervező-rendező arculata jelentős változáson ment keresztül. A korábbi öltönyös/kosztümös nyakkendős/nyakláncos őszülős értelmiségi férfi/nő helyett most az alternatív rocker-jófej típus vált kedveltté. Mindig irigykedve nézem ezeket a képeket: nem értem hogyan bír ott külföldön a szakértő ilyen vidám divatos jól fésült de mégis lazára kitalált lenni akkor amikor a "való világ" útvesztőjét nemcsak az adminisztratív intézmények dolgozói de még a művészek is bonyolítják. Amíg nem láttam Szűcs Tibor új sorozatát általában azzal nyugtattam magam hogy ez csak egy beállított kép ami a fotós jól kitalált nézőpontját igazolja.
De mint említettem befutott Szűcs Tibor aki mindezt nem egy nagyításon de egy hosszú sorozat darabjain bizonyítja. Jókedvvel járja körül azokat a mindennapi tevékenységeket amelyek meghatározzák életét. A képeket rövid kommentárral látja el ami tovább igazolja a hipotézist miszerint minden jó mosolyogni érdemes mert a körülmények nem tehetnek semmiről. Tibi egy hős tudjuk ezt már régóta.
A konklúzió előrevetítése után érdemes részletesebben is belemélyednünk munkájába mert annak igen szerteágazó konnotációi vannak mind a fotográfia mind a szociológia vagy a művészi üzenet kifejtésének területén. Alábbiakban először formai majd a tartalmi jegyekkel szeretnék foglalkozni.
A fotósorozat az önarckép műfajába sorolható. Mi is lenne más amikor a művész minden felvételen önmagát mutatja különböző hétköznapi környezetekben a kamerával szembenézve álló helyzetben. Hasonlatosan a turistafotókhoz ő is megörökíti magát egy-egy helyzetben amivel emléket állít arról a szituációról amibe keveredett: Szűcs a helyzet rajta kívül álló szereplőit kérte meg a fényképezkedésre. Ilyen módon nagy hangsúly kerül a kettőjük közti viszonyra a kommunikáció természetességére. Más kérdés hogy a létrejövő végtermék hogyan értékelhető mint fotográfia: mennyiben találkozik megjelenésük a művészet formai követelményével. Szűcs Tibor kísérlete a határok tágításáról szól így a művészet kontextusában bemutatott sorozat új összefüggést kíván bemutatni a néző az alkotó a szereplő és a létrejövő műtárgy halmazában.
Bárhogyan is van vitathatatlan hogy a "műélvezetet" ez esetben nem a kompozíció a színvilág a fények és a kidolgozott részletek jelentik: sokkal fontosabbnak bizonyulnak a tartalmi jegyek. Ezek pedig arról szólnak kivel hogyan és miért is találkozik Szűcs Tibor. Különböző szerepkörök és foglalkozások válnak itt "transzparenssé" olyanok amelyek a mai művész tevékenységének kényszerű részét képezik ugyan de a közönség számára mégis rejtve maradnak. Azért fontos ezeket megnevezni mert ezekből áll össze az a szerepkör ami szociológiai értelemben meghatározhatja a művész típusát illetve Szűcs Tibor esetét. Ezek lényegüket tekintve a magánélet a pénzkereset a "közélet" és az alkotás köré fűzhetők fel. Egy életstruktúrát mutatnak be ami a világlátástól a túlélésen át a produkcióig terjed.
"Kurátor keres videovetítésre alkalmas helyet. Ez nem az." Ez a mondat a hozzá tartozó kép mellett azért kiemelendő mert nem titkolt iróniával jellemzi a célzott tevékenység - még kiállításrendezés is - zsákutcáit. A mellérendelt de a fotókkal egyenértékű szövegek szerepe a kiegészítésen túl a pontos definíciót és szerepmeghatározást segítik. A bennük rejlő humor "Tanár vagyok a szögletes glória csak a véletlen műve" "Egy hannoveri kiállításhoz képválogatás Csoszó Gabriellával. Nem tudom min vigyorgunk annyiraö adják a kulcsot a szerep tartalmának megértéséhez. Az utóbbi mondat olvasása számomra hasonló munkaköröket betöltő szerző számára az őszinte hitetlenkedést jelenti: a vihogás csak a véletlen műve lehet. Sajnos itt nincs semmi nevetnivaló.
Hogy mégis van az Szűcs Tibor maga teremtette világából adódik. Számára minden terület önként vállalt ezért nem is hivatás hanem inkább elkötelezettséget takaró hobbi. Azért értelmes ezt kimondani mert ha egészként szemléljük ezt a hitvallását láthatjuk hogy abban a kelet-európai közegben amiben ő is munkálkodik ez a szemlélet a siker és a előrejutás alapja.
Az alkotás maga ami pedig a képeken nem látható magától jön létre: az életből táplálkozik és egyszer csak "megesik" sorozattá áll össze. Mert mindenek felett áll és az akarat vezérli. Ilyen a művészet.