„Mi ügyelünk a részletekre"

(Koronczi Endre testnyomatai)

2000. október 2.

Az ismert reklámszlogen a konfekció alatt megbúvó sejtelmes alsóruházatra hívja fel a vásárlóközönség figyelmét amíg Koronczi Endre fotóin is a test különböző tájain felbukkanó mesterséges nyomok kapnak főszerepet. Ahogy a fehérnemű látványát homályosítja a kabát jelenléte a bőrön látható részletek feltárulkozásához is el kell távolítani a nyomot hagyó tárgyakat kellékeket.

Koronczi 1996-98 között készített fotósorozatában a felületek közötti kapcsolatok idődimenziójával árnyalt fizikai eredményét az érintkezés predesztinálta kopást a tárgyak elhasználódásának folyamatát dokumentálta: falba vésődő autónyomok szőnyegpadlón látható kopásnyomok falra akasztott kulcs nyoma a poszteren. Testnyomat munkáin anonim testfelületek (ujj csukló kar fej hát arc) lépnek hosszabb-rövidebb időre kapcsolatba különböző tárgyakkal ruházatunk elengedhetetlen kiegészítőivel (gyűrű óra sapka mobiltelefon melltartó). Míg az előbbiben az esemény lineáris láncolatának végeredményeként a kopásnyomok visszavonhatatlanok a test-tárgy párosításnál a ciklikus folyamatnak (le- és felvétel) valamint a bőrfelület rugalmasságának köszönhetően a nyomok efemer minősége kap hangsúlyt.

A fotók a kölcsönhatás megszűnésének pillanatában készültek retrospektív kapcsolatot örökítenek meg. A fragmentumokon egykor viselt illetve a bőrhöz nyomott tárgyak jelenlétéről ottmaradt rajzolatuk árulkodik.

A jelenlét a hiány és az idő tényezői összetartoznak a látható lenyomatok kiegészítik az események láncolatát csakúgy mint azok kialakulása majd fokozatos elhalványulása is csak az idő függvényében értelmezhető.

A művek témája az alkotó szándéka szerint mindenekelőtt és elsősorban az önálló jelentés nélküli semleges nyom mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyes részletekkel kapcsolatban felmerülő asszociációkat. A minimalizált jelek bár topográfiailag többnyire beazonosítható testkartográfiák elbizonytalanítják a nézőt az esetleges történet megfejtését illetően (szexuális tartalom szubkulturális elemek agresszív gesztusok). Ezt csak fokozzák a művek 10 betűből illetve számjegyből álló (csak a művész számára megfejthető) katalógusszerű címei.

Koronczi fotóit a médium dokumentumfunkciójának modelljeként is felfoghatjuk ő azonban egyúttal meg is kérdőjelezi annak egyértelmű hitelességét. A kortárs fotóművészetben egyre nagyobb számban vannak jelen azok az ún. hibrid identitással rendelkező művek melyek nem titkolt szándékkal zavarják meg a viszonyt a néző és a nézett dolog között. Ezt a kapcsolatot egy paradox helyzet által indukált feltételezésláncolat határozza meg. A fotografikus kép ugyanolyan mértékben ábrázolhat valós állapotot mint egy valós állapotként feltüntetett kreált szituációt. Koronczi fotói valós kapcsolatokat érintkezéseket dokumentálnak valódi testeken valódi tárgyak hagyták ott jeleiket.

A fiktív szituáció különösen Koronczi azon munkáin érhető tetten melyeknél a mű a nyom megjelenítésén túl egyéb konnotációkat narratívát is magában hordoz. Mint például a halántéknak szegezett pisztoly vagy a csuklókra kapcsolt bilincs rajzolata. Az utóbbinál a karok bilincsbe vert mozdulata is a tárgy egykori jelenlétét jelzi. A narratív háttér kérdéseket involvál. Ki tette és kire a bilincset ki szegezte oda a pisztolyt kire és miért?

A testnyomatfotók elsősorban ebben az értelemben és nem technikai szempontból manipulatívak. A számítógépet csupán a képek retusálására használja mint például pattanáseltüntetés a háttér színének tetszőleges változtatása.
A korábban említett reklám analógia az esztétikai retusálásokon a minimalizált képi jelek felkínálta értelmezési lehetőségeken túl a valós tények és fiktív helyzetek felcserélhetőségén alapszik.
Testrajzokat időszakos tetkókat mindannyian viselünk anélkül hogy különösebb figyelmet szentelnénk nekik. Ezekre a hétköznapi jelenségekre a mindennapiságban megbúvó lényegre hívják fel a figyelmet Koronczi Endre fotói.