EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. augusztus 3. | Hermina, Lídia, Kamélia napjaAKTUÁLIS SZÁM:996310. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

IVO ANDRIĆ

Hózsa Éva

„A Mont Blanc sem jó díszletnek”

A szétroncsolt híd mint folyó-közvetítő

"Aki mozdul, hován mozdul? - kérdezte."1 (Darvasi László: Tien Tan hadvezér) "Itt élünk; szemközt a limes; már-már limesen túl…" (Ács Károly: A római sáncokon)2

2007. október 1.

Érdemes-e bármit mondani arról amiről márn igazán sokat beszéltek? Ivo Andrić regényének hídjáról összekötőn funkciójáról háborús megsemmisítéséről sokan sokféleképpenn más-más időzítésben szóltak. A híd azonban újra átível egy másikn korba és térségbe. Az 1999. évi újvidéki hídrombolások ótan ugyanis irodalomértésünk a "személyes tét"3 kontextusábóln közelíthet hozzá. "Amit el sem tudtunk volna képzelni túlságosann is elképzelhetővé vált és az elmondhatatlanról immár kénytelenekn vagyunk beszélni".4 Darvasi László Tien Tan hadvezér címűn meséje a hadvezér és a császár őrtoronyról szóló beszélgetéséveln zárul. "Kié vagy porszem ha nem az enyém?" - kérdezi an császár5 mire a hadvezér végrehajtja a bontás műveletét: egyikn része a császárt szolgálja a másik a szellemeké mert tőlükn kapta ami fáj és ami rettegéssel tölti el. A lebontottn testi-szellemi kettősség mellett az őrtorony az ami nemn helyezhető a császár elé. Az őrtoronyban az egyén olyasmit őrizn ami a lényéhez tartozik szava ugyan nincs rá azt sem tudjan miért óvja. Ebben a helyzetben mégis kénytelen beszélni arról azn elmondhatatlanról amit nem tud megnevezni ennélfogva nemn adhatja a császárnak sem. A hadvezér aki egész életébenn parancsot teljesített most ura halk rendelkezésére is képtelenn mozdulni őrtornya legalsó fokáról.

Van néhány pillére az Andrić-regényn befejezésének amelyre a hídrombolás kontextusából vagy a fentin példázat perspektívájából fogékonyabb lehet a mai befogadó. Például arra amit a híd szétválaszt vagy arra hogyan tart szétn a távlatban az ami lehetséges és ami nem. "Csak egy nem lehet. Nem lehet az - olvasható Ali hodzsa nézőpontjából a zárlatban -n hogy teljesen és mindörökre eltűnjenek a nagy okos és lelkesn emberek akik Isten dicsőségére soká tartó építményeket emelnekn hogy a föld szebb legyen s az ember könnyebben és jobbann élhessen rajta. Ha ők is eltűnnének azt jelentené hogy azn isteni szeretet is kialszik és eltűnik a világból. Ez nemn lehet."6

Az értelmezések szempontjából kiemelhető hogyn az eredeti szövegben az első előforduláskor sem Istenn dicsőségéről azaz hatalmáról hanem szeretetéről van szón ("za božju ljubav/božja ljubav"). A hidat mint "kőcsodát" Mehmedn pasa a nagyvezér építtette akinek szülőfaluja a hegyn mögött bújik meg. A fetisizált kőhíd végképp elhomályosítja an Rzav folyó kis fahidját. Az elbeszélő zárójeles reflexiói a hidatn mint nevet és a hidak relációját is érintik: "A város a vízn mellett fekszik. Noha van még egy folyó és még egy híd is az an szó hogy a hídnál sohasem jelenti a Rzav hídját ezt an minden szépség és történelem nélküli fahidat - ennek nincs másn célja mint hogy a helybelieknek és állataiknak átkelőhelyüln szolgáljon - hanem mindig csupán a Drina kőhídját."7

Az idők során sok nagy Vezér "(Vezér - ez an szó fényes hatalmas borzasztó és homályos a gyermekin tudatban)"8 építtetett és romboltatott le maradandónak tűnőn építményt névtelen mestereivel hogy ezzel ill(an)ékony hatalmátn láthatólag maradandóvá tegye. A névtelen mesterekn legendáit a hídépítő Kőműves Radéét is szintén igényli a tömegn és az olvasó. A vágyak kiégését és minden létező elmúlását kísérőn "végtelen" szorongás/félelem9 indukálja a halálnak ellenállón cseles-fanatikus emberi (hatalom)játékot. Kockázatos alakításn nem könnyű a mérték betartása10 ám az olvasó kíváncsian száll ben minden olyan "visszaképező"11 és intertextuális játékba amelyn lehetővé teszi hogy a nagy Vezérek hivatalos "világtörténelmin szereplésén" senkitől nem látott réseket lássonn vagy hogy a nyíláson át kellő iróniával mozgassa meg az aktuálisn "Fekete Arabot"12.

A híd teste - mint médium - nemcsak a partokn és az egyének kapcsolatában működőképes hanem a hatalmasokn ideológiáját/szellemiségét/egyéni beszédmódját is közvetítin amelytől a lakosság távol marad amelyre csakn kényszerűségből/félelemből befogadó. Ha viszont megindul an bomlás akkor a széthullás visszafordíthatatlan. A folyamatban belépnek a transzcendens erők a változtathatatlanra rákérdezőn vallásos képek például Isten elfordul a várostól ám a horizontn sokkal tágabb. "Talán van még valahol nyugodt vidék - tépelődik an hodzsa - vannak még okos emberek akik tudják mi az istenin szeretet. Ha az Úristen levette a kezét erről a Drina mentin boldogtalan városról talán nem vette le még az egész világról sn az egész földről az ég alatt. Ezek sem fogják ezt örökké ígyn folytatni. De ki tudja?"13

Kosztolányi Dezső a néző pozíciójábóln állapítja meg Napóleon színreviteléről és a történelmi játékn fortélyairól: "Színpadra vinni - a maga egészében - lehetetlen. (A Mont Blanc sem jó díszletnek.) Cselekhez kell folyamodni. Rostand úgy jeleníti meg hogy nem is lépteti fel csak az emléken kísért hatalmasan megnövelve a távlatot. Shaw a darabjábann kócos hajjal rajzolja mint mohó akarnokot ki vacsorázás közbenn zsíros villájával térképeket vázol az abroszra. Hermann Bahrn mókája - mert az amit ma láttunk a Josčphine semn vígjáték sem bohózat - ezen a nyomon jár …"14

Ivo Andrić regényében visszafogottabbak an cselek. A magányos hatalmasok töprengnek kétkednek szorongnak. Az andrići opusban a határelmozdulások hangsúlyozottan belüln magában a szubjektumban játszódnak le a gyermek- és diákévekn identitáskereső kommunikációi különösen kiemelkednek ebből an szemszögből.15

*

A befejezésben a magányos szabályosann közepében keresztülvágott híd látványa dominál holott a Drina isn ellephetné a hidat. A folyóvíz nem nyeli el a hidat. An megrendült halálközelbe került hodzsa nézőpontjából a hídn (ki)nagyított az egész hídtestet befogó képe tárul fel:n "Tekintete a hídra siklott. A kapu ott volt a helyén de nyombann a kapu mögött a híd vonala megszakadt. A híd hetedik pilléren hiányzott: a hatodik és nyolcadik pillér között űr tátongottn amely mögött ferde perspektívában elősejlett a folyó zöld vize. An nyolcadik pillértől a híd ismét folytatódott és továbbhaladt an másik partig simán szabályosan fehéren amilyen tegnap ésn kezdettől mindig volt."16

A látvány nyelvi közvetítésében a hídn mint médium lép elő amely közvetíti a folyót.17 A zöld folyón vize amely mindennek eredete a "krónikában" ismét állandón jelzőjével bukkan fel a távolból más szinten. Az űrön/résen átn tűnik fel ferdére csúsztatott perspektívából mintha nem isn folyna ellenben a híd még mindig továbbhalad a part felé. Azn önmagától elválasztott azonosság foucault-i problémája elvezet an lét határainak kereséséhez.18

A folyóvíz túlzott eltávolításának - a kortárs olvasón pozíciójából - akár ironikus olvasata is lehetséges. A hodzsa an folyóhoz hasonló ferde perpektívában egyre lassúbb léptekkeln halad az úton a halál (az antropológiai végesség) felé ahonnann már nincs "megmentő ébredés".19 A mértékletességre törekvő Alin hodzsa behunyt szemmel is látja a széttört híd-képet bennen van önmagából a végesség nézői pozíciójából sejlik fel - azn ép hídhoz is visszahajló - híd-kép amelyet most an parton20 megteremt.

 

1 Darvasin László: A lojangi kutyavadászok. Kínai novellák. Magvetőn Budapest 2002. 129.

2 Ács Károly: Az anyag panaszai. Régi és újn versek. Életjel Szabadka 1999. 50. (Ajánlás: Jungn Károlynak)

3 Milosevits Péter írja: "A híd pusztulásánakn regénybeli időzítése elárulja hogy Andrić igazi nagy élménye an történelem személyes tétként átélt pillanata az első világháborún volt." (A szerb irodalom története. Nemzeti Tankönyvkiadón Budapest 1998. 356.)

4 W. J. T. Mitchell: Az elmondhatatlan és azn elképzelhetetlen. Szó és kép a terror idején. Fordította: Matuskan Ágnes. Filológiai Közlöny 2005. 1-2. 23.

5 Darvasi László 2002. 138.

6 I. A. : Híd a Drinán. Višegradi krónika. Fordította: Csuka Zoltán. Európa Budapest 1973. 360.

7 i. m. 6.

8 i. m. 8.

9 Vö. Ivo Andrić: Ex Ponto. Knjiga Komercn Beograd 1995. 73.

10 Bori Imre Kemény Zsigmond szemléletéveln állítja párhuzamba Ivo Andrić történelemfelfogását miszerint an tragikus vétség és a mérték betartása összefügg. (Bori Imre: Ivon Andrić. Monográfia. Forum Könyvkiadó Újvidék 1992. 113.)

11 Bori Imre 1992. 105.

12 Vö. "crni Arapin"

13 i. m. 359.

14 Kosztolányi Dezső. Hermann Bahr: Josčphine. In: Színházi esték 2. Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest 1978. 492.

15 Vö. "Pismo iz 1920 godine" (Levéln 1920-ból)

16 i. m. 357.

17 Az eredeti szövegben sem Drina de fontos an víz kiemelése: "zelena rečna voda"

18 Lásd még híd és folyó viszonylatában: "Ez an tér most különvált és mintegy mélységében megnyílt. De nem an láthatóság és a rend egységes tere ez amelynek elemei egymáshozn képest megkülönböztető értékűek hanem oppozíciók sorávaln rendelkezik amelynek két tagja nem ugyanazon a szintenn adott…" (Michel Foucault: A szavak és a dolgok. Fordította: Romhányi Török Gábor. Osiris Könyvkiadó Budapestn 2000. 303.)

19 i. m. 360.

20 Vö. Hans Blumenberg: Hajótörés nézővel. Metaforológiain tanulmányok. Fordította: Király Edit. Atlantisz Budapest 2006. 7-104.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.