EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2017. november 18. | Jenő napjaAKTUÁLIS SZÁM:616368. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

idei első,

ZSIBVÁSÁR

című

számunk!

SZIVERI

Kántor Zsolt

ZOÉ SZIVERI JÁNOS EMLÉKÉNEK

1999. november 1.

Sziveri János azok közé az emberek közé tartozik, akik beírták magukat a világ nagy szöveghálójába. Zoé, azt jelenti, örök élet, örökkévalóság, időn kívüliség, időn túliság. A keresztény hit szerint azok nyerik el ezt a fajta létezési formát, akik a földi életüket (biosz) méltóképp élték le. Sziveri János tehát a Zoé része immár. Nem vallásos értelemben, nem is filozófiai konstellációban, hanem tényként, valóságosan, szellemi értelemben.

Olyan emberről van tehát szó, akiben a Jó és a Szép összeér. Nem a steril éthoszról van szó, hanem az életteliségről és a vibráló aktivitásról. Ez az attitűd az a fajta elevenség, ami nem dacol a mulandósággal, hanem egyszerűen figyelmen kívül hagyja (ez vastag ambivalencia és a legtapintatosabb radikalizmus).

Richard Swartz írta: "Ne részesüljek egy olyan világból, amely nem az enyém, bár nagyon-nagyon közel áll hozzám. Mégsem lehetséges, hogy a világom legyen." Ezt a fajta gondolkodásmódot képviselte Sziveri. Egyszerre volt attraktív és halk. Ő valóban át tudott nyúlni a textusból a létezésbe, bekapcsolta az emberi szervezetbe a verset.

Gyermekből a felnőtt kifőtt, akár faggyúból a szappan. Lékelt ladikként haladok, hulla evez a habban.

Kínálom magam, érdes szenet: csiszolatlanul is ragyog! Eleget rongált féltve testem - kellett, ha nem, cserben hagyott.

(Sziveri János: A Kos jegyében - részlet)

<>Itt, ennél az idézetnél is érezhető az a fajta világlátásmodell, amely a beszédet fontosabbnak tartja a valóságnál, a láthatatlant a láthatónál.

Tudja, hogy a száj a szellemiség csatornája, amelyen keresztül az érzékelhetetlen belép az érzékelhetőbe. A megfogalmazásnak (a formázgatás ingerenciájának) mindig a szívből kell fakadnia, így a mondandó nem lehet hazugság, inkább testet ölteni képes, szinte megtapintható dolog lesz. Szellemi dolog, természetesen, szellemi természetű tárgy, mégsem szakrális, hanem verbális.

Csak a magány képes arra, hogy megmérje az embert, mert egyedül mi tudjuk, mennyit bírunk el mások nélkül, de ez csak akkor derül ki, ha eljön a Tudás Sűrűje, a Fájdalom. A deklarációk ilyenkor összeomlanak, a klíma teljesen átalakul körülöttünk, de a benső emberünk, a mag, ami vagyunk, nem változik.

Bármennyire is hihetetlen, Sziveri bebizonyította, hogy a hiteles szavak átsegítenek a legnagyobb megpróbáltatásokon is.

Pál apostolnak Timótheuszhoz írt második levelében (1. 7.) található az alábbi ige: "Mert nem e félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek, józanságnak szellemét." Így igaz.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.