EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2017. október 21. | Orsolya, Zsolt napjaAKTUÁLIS SZÁM:605839. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

idei első,

ZSIBVÁSÁR

című

számunk!

Exjugó lexikon

Végel László

Párttagság

2013. június 5.



Akkoriban mindannyian párttagok voltunk. A pártértekezleteken mindig volt néhány hivatalos szónok, aki mondta a magáét, miközben a titkárnők sálat kötöttek. Jugoszláviában a párttagság nem volt fontos – ma sokkal fontosabb, hogy valaki párttag legyen, ha érvényesülni akar. Hanem a párton belüli nómenklatúra, az rémes volt. A legtöbb balhét éppen az egyszerű párttagok okozták, az egész Praxis-csoport párttag volt, a konfliktusokat ők gerjesztették. Párttagok voltak az ellenzékiek meg a hivatalosak is. Ez egy ellentmondás. Később, a ’90-es években ki is derült, hogy a volt párttagok egy része Milošević mellé állt, míg a másik része ellene fordult. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége (jksz) egy gyűjtőpártnak nevezhető valami volt. A párttagság nem járt okvetlenül privilégiummal, sőt sokszor veszélyt jelentett, mert ez volt az egyetlen hely, ahol ellentmondhattál úgy, hogy a szavadnak súlya legyen. Ha volt valami tisztogatás, az a párton belül zajlott le, amikor a szubverzív elemeket – anarcholiberális, liberális, már ahogy nevezték – kizárták. A pártonkívülieket nem bántotta senki, ők csöndben voltak, hallgattak. Párttagok voltak a nacionalisták, a liberálisok, az ortodox marxisták, és mind igyekezett kiszorítani a másikat. Slavoj Žižek is a szlovén marxista központban dolgozott. A hetvenes években ezek a konfliktusok nem jelentettek egzisztenciális veszélyt, a kenyeredet nem vették el. Díjakat nem kaphattál, nehezebben jelentek meg a könyveid, de élhettél. Félretettek, marginalizáltak, maradj ott, ahol vagy, ne legyen semmibe beleszólásod, de élni hagytak. Például amikor a Tribünön nagyon kemény rendszerbírálat hangzott el, és a kommunisták keményen le akartak számolni velünk, Stevan Doronjski[1] azzal védett meg bennünket, hogy „hát ezek mégis a mi gyerekeink”. Ma sokkal nehezebb, egzisztenciálisan veszélyesebb összetűzni a hatalmon lévőkkel. Ma sokkal fontosabb, hogy az ember párttag legyen, mint egykor! Ma az értelmiség sokkal nagyobb megalkuvásokra kényszerül ahhoz, hogy munkát kapjon, kenyeret biztosítson, valahogy létezni tudjon.[2]







[1] Korábbi partizán, magas rangú pártfunkcionárius, 1980–81 között a Jugoszláv Kommunista Szövetség (jksz) elnökségének elnöke.

[2] Részlet Radics Viktória életútinterjújából (Szenttamástól Berlinig. In: EX Symposion, 2012/80.)


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.