EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2017. június 26. | János, Pál, Cirill napjaAKTUÁLIS SZÁM:567206. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Hamarosan

kapható

idei első,

ZSIBVÁSÁR

című

számunk!

Exjugó lexikon

Vágvölgyi B. András

Őrszobák

2013. június 5.



Olyan nekünk, kicsiny magyarországi magyaroknak Szerbia, mint a nagy Estados Unidosnak México. Sűrű, déli hely, a tükör másik oldala, a bűn tanyája, a velünk élő démonok ability parkja. Vér és arany. Aránylik valahogy. Most például mintha úgy aránylana, hogy Szerbia közelmúltja Magyarország jövője.

Legtöbbször Szerbiában tartóztattak le. Kaptam rendőrmaflást Magyarban tizennégy évesen, hogy vagy öt métert repültem a kivilágítatlan kerékpárról, jártam rendőri irodáról rendőri irodára Ceauşescu Romániájában, hogy az elkobzott útlevelemet visszaszerezzem, bilincseltek radiátorhoz Massachusettsben, keveredtem vitába különböző jogbetartató ügynökségek ügynökeivel Nevadában és Arizonában, kísért már az atamán elé a moldáviai szakadár Transznisztriai Köztársaságért harcoló önkéntes kozák; megannyi csillagporos emlék – de hát Szerbia az Szerbia, nem veszi föl vele a versenyt senki és semmi! Például. A grófnő sikoltozott, mint egy neuraszténiás pudli, mikor a koszovói ellenőrzőpontnál kirángatták bécsi rendszámú gépjárművéből a szerb rendőrök, akik aztán vagy öt órán át csuklóztattak, nem hederítettek, mikor diplomáciai segítséget (osztrák–magyar) követeltünk, mikor a belgrádi ügyvédnőt akartuk… Akkor engedtek el, amikor egy viccel ütöttük el a helyzetet, hogy az autóban megtalálták Ibrahim Rugova személyre szóló dedikálásával az albán-angol könyvet az autóban. Legutoljára 2000-ben tartóztattak le Szerbiában, miután – Milošević bukását ünneplendő – kibuliztuk magunkat Makavejev senseijel[1] Belgrádban, Végel Pepitől is elbúcsúztam már, s ültem a vonaton via Kelebija, mikor is a szabadkai állomáson rám tört a szerv, hogy én illetéktelen, meg akkreditáció nélkül (hogy volt ilyenem, lobogtattam, Élet és Irodalom, Život i Literatura”, érveltem, le se szarták), nép ellensége, antiszerb antitest, mondtak mindent. Idegesek voltak. Vasúti őrszoba, békebeli, monarchikus állomás, üldögélni vagy tizenkét órát. Aminek a legvidámabb része nyilvánvalóan az volt, mikor az ellenirányban közlekedő pesti vonatról leszedtek egy tucat orosz kurvát, akik a boszniai Republika Srpskába igyekeztek hivatást gyakorolni. Gyenge az oroszom, az aretinói[2] Hogyan oktatja Pippa prostituált Mona lányát a szerelem művészetére? dialógusait aktuálisan elveszítettem, de amikor az éltesebb taganrogi asszony hengeres tárgyat formált a levegőből, majd virtuális óvszert gördített rajta végig, s ezek után a felláció ajakmozgását és nyelvcsapásait imitálta a bánatosan zöld szemű és roppant fiatalka arhangelszki zongoratanárnőnek, azt értettem, utóbbi pedig sarkkörön túli melankóliával koncentrált az oktatófilmre, hogy majd megfelelő előképzettség után foglalhassa el a helyét a Banja Luka-i vagy prijedori kuplerájok valamelyikében, nos, akkor arra gondoltam, hogy igaza lehet Maxim Gorkynak mégis: a börtön a forradalmár egyeteme!


 





[1] Sensei: mester (japán). Szó szerint: „korábban született ember”. (A szerk.)

[2] Pietro Aretino (1492–1556): itáliai reneszánsz író és költő.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.