EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2017. augusztus 20. | István, Bernát napjaAKTUÁLIS SZÁM:584128. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

idei első,

ZSIBVÁSÁR

című

számunk!

Exjugó lexikon

Tallér Edina

Szlávia

2013. június 5.



A barátnőm anyukája 1976-ban jött Pestről Halasra. 2013. január 8-ig egyetlenegyszer sem költözött el. A búcsúztatóján nyálas frázisokon kívül semmit sem tudott mondani a szertartásvezető. Férjhez ment, gyereket szült, tanított. Nem vált el, nem költözött sehová, nem volt törés az életében, nem hullott szét, nem tört meg, egyben volt. Mit lehet mondani egy ilyen életről?

Kamaszkoromban minden hónap utolsó szombatján kimentünk vele Jugóba. Szabadkára, hárman, a barátnőm, ő meg én. Hülye majmok, mondogatta, mert folyton a banánra kattantunk rá először a piacon, pedig abban az időben már nálunk is lehetett kapni.

A legrosszabb az, amikor hallod az első maroknyi földet koppanni a koporsó tetején. Vannak olyan pillanatok, amikor az egyik ember a másikkal annyira összeér, hogy határozottan lehet érezni, egyek vagyunk, mindenki egy, a „nagy masszából”. Most nem szerelemről beszélek, hanem arról, hogy meghalt és magával vitt belőlem is valamit, ami az övé. Őt illeti.

Montenegróban láttam először tengert és ott kérték meg először a kezem. Egyetemista koromban egy egész nyarat töltöttem cigarettacsempészekkel, jártunk át a röszkei határon, naponta kétszer-háromszor, az egyik tényfeltáró riportomat majdnem megvette az Élet és Irodalom. Egy topolyai barátomtól tanultam meg spenótos bureket csinálni. Tudom, mi a különbség a horvát jó napot és a szerb jó napot között, és egyszer fegyvert fogott rám egy jugoszláv katona. Fiatal koromban elég sok necces helyzetbe keveredtem.

A barátnőm anyukája negyvenhét évig volt a férjével, harminckét évet tanított ugyanabban az iskolában, több mint harminchat évet élt egyetlen városban. Utánam is marad majd egy valamirevaló szám? Hogy például ezt vagy azt sokáig, kitartóan tudtam csinálni, eddig és eddig? Örökre, addig, amíg meg nem halok.

Annyira amúgy nem volt oda értem. Idegesítette a felszínességem, csak azért lehettem mindig velük, mert sajnált, nem tudom, miért. Egyszer éreztem, hogy szeret. Választhatok valamilyen ruhát a tizenhatodik szülinapomra, mondta, megveszi nekem a szabadkai piacon. Jól össze is vesztünk, mert valami jókislányos izét akart rám tukmálni, de nekem mindenáron egy neonzöld ujjatlan top tetszett. Felpróbáltam és vigyorogva mutattam neki, ugye, hogy szép vagyok? Kiröhögött, úgy nézek ki, mint egy útszéli bója, mondta, de a szemében láttam, hogy nem úgy gondolja. Szépnek éreztem magam, divatosnak. Neonzöld top, középen smiley, mellmagasságban felirat. Mosolygós fej, hegyes lánycici és rá van írva, hogy don’t worry – be happy!


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.