EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2017. június 26. | János, Pál, Cirill napjaAKTUÁLIS SZÁM:567182. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Hamarosan

kapható

idei első,

ZSIBVÁSÁR

című

számunk!

Exjugó lexikon

Velid B. Borjen

Posztjugó

2013. június 5.



A gyermekkor napjaiban mintha soha nem nyugodott volna le a nap – ma kismillió nappali kép jut eszembe, és alig néhány éjszakai. A nappaliak között is dominálnak a saját szervezésű előadásaink képei, ugyanis ez volt a kedvenc időtöltésünk. Először spontán módon eldöntöttük, kinek az udvarán, házában, garázsában vagy pincéjében fogunk aznap összegyűlni, majd ki-ki hazament, a szekrényhez lopózott, és minél több ruhát kilopott onnan. Mindent hasznosítani tudtunk: anya régi rúzsát, amelyből még ki lehetett kapirgálni némi kencét, az alig körömnyi szemceruzákat, apa ingeit, no meg a cigarettatárcákat és -szipkákat, a gyöngysorokat és brosstűket, sapkákat és „már csak otthonra jó”, széttaposott magas sarkúakat. Az összegyűjtött kincseket fölnyaláboltuk, igyekeztünk észrevétlenül eltűnni, és ha ez sikerült, akkor aztán iszkiri, és kezdődhetett a boldogság.

Gyorsan megállapodtunk, ki mit fog énekelni, ki mit ad elő, illetve lehetett csakcsupán divatbemutatóra is szavazni. Lepa Brenát utánoztuk, Tajčit, Zdravko Čolićot, az egész Bijelo dugme együttest, vagy Žerát.[1] Mi, akik még háborús gyerekek voltunk, harci dalokat is énekeltünk, de többnyire nem tudtuk, mit jelentenek a kimondott szavak. Valaki mindig győzött a divatbemutatókon, és serleget is kapott – kristály virágvázát, amit aznap hozott el valaki otthonról.

A gyermekkor napjaiban soha nem nyugszik le a nap: mindenkinek elködösödik a tekintete, amikor arra kérik őket, idézzenek föl egy gyerekkori emléket. Anyám is emlékszik ezekre az előadásokra, és a nagynéném is – két ötvenes nő. De emlékeznek rájuk a barátnőim is, akik alig valamivel vagy jócskán idősebbek nálam: a két Elena Macedóniából, Gabi Horvátországból, Marija, Tatjana és Jelena Szerbiából, sőt a fiatalabb Tamara is, Montenegróból. Üzenetben válaszoltak a kérdésemre, a szavaikban mégis érezni lehetett a ködös tekintetet, azt, hogy elérzékenyültek a gépelés közben.

A szomszédságomban az utolsó ilyen előadásokat mi rendeztük, gyerekként, a háború vége felé, vagy nem sokkal utána a mai gyerekek nem játszanak semmi hasonlót. Ezt a – azt hiszem, nyugodtan mondhatom – jugoszláv jelenséget a még Jugoszláviában fölnövő szülők át tudták örökíteni a gyerekeikre, de az unokáikra (akiknek a játékkonzolok mindent fölkínálnak, amit csak ki tudnak találni, így hát nincs szükségük álmodozásra) már nyilvánvalóan nem. Mindez, ahogyan az a hajdani ország is, már a múlté. De milyen a ti szemetek, amikor eszetekbe jutnak ezek a játékok?



(RAJSLI Emese fordítása)





 

[1] Délszláv könnyűzenei előadók.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.