EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2017. augusztus 21. | Sámuel, Hajna, Piusz napjaAKTUÁLIS SZÁM:584377. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

idei első,

ZSIBVÁSÁR

című

számunk!

Kézirat

Pályi Sándor Márk

Az öncél mint szerelmi nyelv

Nyaldacsok (2002–2004)

„Fura ez a táj, amit látok talán / Talán nem is én vagyok”
(Ádám Gábor)

„Eléggé megfoghatatlan, kicsit ráparázós, kicsit négysoros, kicsit jobb, mint a Kispál, és kicsit kedves.”
(Kardos Horváth János)

„Elméleteket eszem / De jó, mert van abba szex is / És ideológiát vacsorázom / De abba csak baszogatás”

2014. december 15.



Első füzet

 

A Farkasvölgy másik aspektusa. Ez a téli fagy éltetőbb, mint a nyári kánikula. De télen minden este visszatérek ugyanoda. Megállok az utolsó ház előtt az erdőnél, befogadnak, és elmesélem az egész történetemet.

*

Felhődunyha, égi szellő, újra fellélegez a Fátra tér mellkasa. Beleugranék a világító városba a Hegytető utca szakadékába, és elmerülnék eggyé válva vele.

 

 

Taxicity

(Jegesmedvét szeretnék otthonra!)

 

Jóformán megtörülközött
Hűvösvölgyi kabátban állt

 

 

Nyáltestű

 

Mélyen megvetett ágy, lágy barna szirmok, első rügyek a Fátra téren. A semmiből jött a kapcsolatunk, és mint egy álom, egy órát beszélgettünk az Évivel a Városmajorban. Zseniális hasonlóságok kötöttek össze. Teljesen valószerűtlen volt. (…) Nem mondhatom el senkinek. Ismétlem magam nehézkesen. Csak a repülőgép húzza maga után a letűnt napnyugtát. Ez a natúr ingenialidad.

*

Csöves sodorja cigijét a sárga alkonyatban, minden magyar gyerek tavaszán. Katával metróaluljáróban voltunk, álmomban, elkísért a mozgólépcsőig, aztán tovább és tovább kísért, ködös külvárosi síneken aludtunk; Nirvanára ébredtem a salgótarjáni szdsz-irodában. Katácska, te rejtélyes snagovi huri, te bőrös lány!

*

(…) Nincs Fátra tér, soha nem tudom meg, milyen hatást ért el a művem nála. Nincsenek többé szép kockás fogai, lambériaszín arca és szélfútta fideszes haj. A világ nélküle is – vagy éppen ezzel együtt – kitágul újra. Fölfedeztem egy ösvényt, sziklába vájt ’56, petrezselyemfüveket.

 

 

Egyazon színielőadást láttunk Kangiszer Dórival


amíg a bejáratnál várakoztam azt hitte
évára várok (…)
(…) éva sárral maszatolt karja
tömve ólommal nitráttal
olajfestékkel gondozott arca olajfestékkel gondozott lakásom

 

 

Oltvány ároki szőlők

 

(…) A Beregszász út és a Rodostó utca sarkán. Ódon benzinkút. Málló szakszervezet. Szemben Izraelben alkonyodik. Beregszász ösvény. A bejövő forgalom a hátam mögött. Balra az Előpatak utca (minden útnak vége). Teregetnek. Sikátor a Ljubljanica mellett, nem messze a Plaza Catalunyától. Én már nem tudok ezzel mit kezdeni. Faxolhatunk Judit lakásából (a vízesése mellől), az talán megnyugtat. (…) Nagy hamar besötétedik, és akkor végképp magamra maradok. (…) Izrael fölött lement a nap. Lassan én is távolodom. Nem tapasztalok kilátást. Kutyások a Beregszász ösvény fölött, szárnyukkal, ez maradt. Kóbor ebek a töltőállomástól délre. Ez belemerít. Kitalálhatna bárki katonai területet. Kár lenne hagyni az elrendezést. Szemcséskék csillogó limuzin óhaja. Kár lenne várni – hogy beérjen mind a szőlő, reménytelen. Csak Ladák, és ódon suhogás.

Beregszász tér. Csak néhány lépés. Gazellák legelnek szerteszét. Nem mozgó víz. Tel-avivi fények közt érkezem haza talán. Áramvezetékek közt alszom a magyar tájon, mobiltelefonom lemerül, izzik a villanypózna. Ínhüvelygyulladást kapok vidéken és fölrobbanok.

 

 

Záráskor a veszprémi piacon

 

Zalaegerszegen az Európa tér
Trállálállálállálá Séd
Kittenberger Zoo
Séd Filmszínház Színház Hotel
Veszprémnek van temetője is
Nem jutottam el a Sédig
Se az otp-mintalakótelepre
Hazafelé a magyar tájon
Lebensmittel
Lebensmittel a magyar táj
Mindnyájunk Lebensmittele
Séd Filmszínházban nézek séd filmeket
Kimegyek Sédországba mert ott hideg van
Hazajövök és áramvezetékek között alszom a magyar tájon
Kisinyevi trágyaföldeken
Záráskor a veszprémi piacon
a halpiac már délelőtt becsukott
Kisinyevi trágyaföldeken
Trállálállálállálá Séd

 

 

Wilanówban aludni


(Krucza.) Nem olyan élénk, mint a Fotocella kávézó Budapesten, bent Berlin, Barcelona, Párizs, ott ittam halványzöld koktélokat novemberben Deme Andival; én nem olyan élénk, mint pénteken sötétedéskor, koszos lila díványon elfekszem én.

Meg akarok szabadulni az anyaképemtől, tegnap addig hajszoltam magam bele, hogy majdhogynem összeroppantam, csak lett egy sárga öngyújtóm, amivel ősszel Varsóban, bekapcsoljuk az infravöröset a Gubinowskán; odáig jutottam, hogy nem szerettem már Dórit sem; nem vágytam senkire, csak a valódi anyámra, aki nem Kasia, hanem Nóra, az anyám, tessék megnézni a személy igazolványomban, Lengyelországban is a hátsó zsebemben hordom, ő  énekli nekem a „Kék az alkony…”-t, ő takar be a benettoni felhőkarcolók között, infinita tristeza körülöttünk, az ötödiken.

Hotelt nyitottak Wilanówban, megvették az egyik lakótelepi házat, én meg szabályosan megsértődtem, amikor a recepciós lány angol nyelvű prospektust akart adni a kezembe, hallani idegen akcentus, mondotta, egyre rosszabbul beszélek lengyelül; különben is, az apámat akarom utánozni, rájöttem, az egész erről szól, a Redblackben, szőlőízű Mentost vettem szőlőlé helyett, aztán meggondolatlanul kidobtam a csomagolását, miatta van az egész, a varsói Magyar Kulturális Intézet igazgatója akarok lenni, miatta akarok olajbogyós sajtot meg kaviárt vinni a Dórinak, meg robbanós cukros joghurthabot a gyerekeinknek, most olajbogyós sajtot, most Dórinak, aztán máskor majd másnak mást, egyszerűen vinni akarok, adni, ahogy az apám adott nekem, meg amikor Sejnyből megjött, fekete bőrkabátjában; könnyezve jöttem ki a közértből, nekem otthonom ez a sokat szenvedett város, és betakarózni sem tudok.

Elgémberedem. Konyhám lett. Miért ne lehetne. Dórim távol. A színházban láttam ma, rajtam zöld pulóver, bennem észt liberálisok. Dán kertes házak grilltüze. Szemben elfröcskölt paplan, elgémberedem, de a kékség erőt ad.

 

 

Benetton

 

Felhőkarcolók között
Az ötödiken
Repülő
Űrrepülő a benzinkút
Hasznos tanácstalan
Nem akarok én autót lopni
Tovább menni
Tovább menni
Űrrepülő a magyar táj
Függönytelen ablakomból
Vagy függönyös
Kint vihar
Nem ázom meg
Törékeny egymagyar vagyok így magamban
Automatává válok
Amíg a kávét várom
Automatává válok én is
Űrrepülő a benzinkút
Antarktiszi hajnalfényben
Kormányzom űrhajómat
Puha paplanok között

 


Grilltüzön sütnek közös levegőt

 

Mindig is tudhattam volna, hogy krémkenős arca már nem az enyém. Mindig is tudtam. Soha az enyém nem is volt, hiszen az a másik képem róla. A vágyakozós. Sós pára, könnyű ködök. Ez ismételhetetlen. Csókolózások.

 


Kénytelen lennék a hátsó ülésen aludni


csak már nem hiszek abban hogy
autóval ki lehet menni a világból
eleve nem az autó a hihetetlen ebben
hanem az út során többször álomba merülök
és amire fölébredek elfelejtem azt
amivel elaludtam
a mozgás dinamikája csak annyiban meghatározó
hogy minden piros lámpánál újra fölébredek
a városban meg már minduntalan
s az már az új város
ami az érdekesebb
hogy számos autós élményem származik abból
hogy teljes reménytelenségben
oda meneküljek
és autót elvétve csak hogyha láttam
különben sem akartam találkozni semmi autóssal
hiszen már rég nem az apám ül az autóban
és senki ismerős sem
hanem egy enyves ismeretlen
meg mellette aki már nem szeret
és minden autótól félek
mert nem az apám ül benne
frankhegyi szőlők közé préselődve

 

 

Megjártam újra a Ködkertet

 

Eső eláll, egyedül vagyok, Dóri nélkül. (…) Mire a Ködkert utcához értem, teljesen elmerültem benne. (…) Az esőben Dóri ruhája, és én félek még az ilyen állapotoktól.

 

 

Pardubice Teardrops[1]

 

Halványzöld patak mellett utazom, utazó tea ebben a zöld cseh tájban. Kialakul egy Dóri utáni világ. És nem világ utáni világ, akármennyire szeretném. Rövid hajú vagyok, akkor meg, amikor az ajkunk összeért, hosszú hajú voltam. Az egyedüli lehetséges világ Dóri, és a Dóri utáni világ. Kisírt szemekkel zölden áll. Napról napra alszom ki magamból őt, és ütemekben tér vissza belém az érzés. Idézném a Wilanówban aludni egyik befejező bekezdését, amikor robbanós cukrot és joghurthabot viszek Dórinak és a gyerekeinknek, de nem jön elő. Jönnek Brno felől az óriás esőfelhők. Megállok. (…)

*

Grúz kávézóban ülök. Eső utáni Berlin. Akkor itt élünk ezentúl. Jóllakunk a lambériadarabokkal.

*

Szitáló eső, mélyre bebugyolált gyerekkor. Ikeabútori külváros, valami simogatás. A dóris érzés szétmállott. (…) Kék házak. Semmi hangulat.

Schön Abend. Sehr schön. A német éppoly tudatalatti nyelv, mint a lengyel. Az anyatejjel szívjuk magunkba, az apakakaóval. Már hatéves koromban szépen mondtam Balatonszemesen, hogy danke schön. Most meg Schön Abend. És reflexszerű gyorsasággal értem a számokat, jönnek elő a gyomromból a szavak, anfragen, hausaufgaben, bitte zahlen, einbahnstraße, speiskarte. Böfögöm őket sorra, ha soká, talán betakargatnak.

Egy massza az egész, amivel nem lehet mit kezdeni. A dóris érzés is.

Mitnehmen. Gebauer. Kännchen, Mädchen. Mann versteht.

 

Cy Twombly – Cím nélkül (1970)

 

Cy Twomblyt néztük a galériában. Galléria utca. Dóri jöjjön szembe. Nincs pénzem Koppenhágára. Álom marad, és arról fogok írni. Hogy ott jön szembe. Hosszú hajú gyufaárus lány. Mädchen. (…)

*

(…) Ottó titokban tükörtojást süt, és abban méregeti magát.

Vasárnap igazán közel éreztem magam Dórihoz, valóságos családi vasárnap. Most semmi, csak négernegyedek. Minden este a Zoónál végzem. Fiatal európai anyák, lágyan. Lény. Lány. Lesz valami.

(Befejező sorok) Ohne Sahne. (…) Az idő lehűl, és nem tudok mit kezdeni magammal Berlinben.

*

Szélmalmok hazája, Hollandia! Milyen sebes a fürgéd! Milyen széles a hosszúd!

Kiállok az ajtó elé, rágyújtok egy Cohibára, és azt mondom: nagy munkát végeztem, de sikerült. Lelki munkát. (…) Most nyitott előttem minden, és mégis a végén vagyok mindennek. A leg. (…) Majd reggelre kifelhősödik, és mászkálhatok az utolsó sziklákon. Amíg. (…)

*

Nem vonzanak már a magyar zöldségesek. A szó persze még mindig. A „magyar” előtagú szóösszetételek. Izlandon már fél tizenegyig világos, és a hőmérséklet a hétvégén tíz fok fölé nő. Gleccserek hazája. Ungival egyszerre nézzük a cnn-en az időjárást, és szervertúlterhelést idézünk elő, amígnem teherbe esik majdnem.

*

Ercsit keresem a térképen, de már nincs rajta. Hirtelen fölfedezem, hogy milyen jól neki lehet dőlni a fának a házunk előtt. Meg az ablakpárkányra is kényelmesen ki lehet ülni. Máshogy nézek az apámra. Ambrus apja tegnapelőtt meghalt.

Este visszavittem a narancssárga pulóveremet Hidegkútra. Az ébrenlét harmincötödik órájában, az Életem első narancssárgasága megírásának évfordulóján.

Keresem, de már nincs rajta.

Elé tartom a kezem, Dóri egy percen át nem ér hozzá. Utána egyszerre két kéz fogja, öt kéz, hat. Végül kiveszem. Nem erre számítottam. Lassan rágni sem tudok az aftától. Elfogy a gumicukrom és a létjogosultságom is. Profilból néha süt a nap.

*

Húszpercekre beleszeretek valakibe, Marci szerint a megértés vágya, idővel veszem csak észre, hogy valami megmagyarázhatatlan vonzódásom van, és hirtelen menekülni akarok az érzés intenzitásától. Blanka arcát reggelre elfelejtettem. Szarom ki magamból a kráterszürke tegnapot. Esőre vágyom. Eső utánra. A tó vize tizenhét fokos. (…)

*

Megyek egy éve, valahol a Batthyány utcában, de nem tudom, csak azzal vagyok tisztában, hogy ilyen jól még soha nem éreztem magam. Az apró rezdülések egymásra, a Sasadi úti ház.

Akibe akár csak húsz percre voltam szerelmes, sose feledem.

A benzinkutas lányt Kaposváron.

Jó ez az aftám. Szeretem. Mondom Ivanyos Sárinak. Didereg. A Vas Gereben utcai lépcsőkön ülünk. Miután elmegy, én is fázom. (…)

*

Masszívan nyomnak, nyomnak alulról a tavalyi hangulatok. Május huszadikán áztam esővé a Beregszász úton, és csőtörés a Budaörsi út.

Azon kapom magam, hogy elmúlik az aftám, és az egyetlen barátom a barnacukor marad.

*

Jól vagyok, de nincsen alapom hozzá. A hangulatok mind reprodukciók, de legalább az analógiák csak látszólagosak.

Este átmentem Lázár Julihoz. Vacsorával várt. Másnap délben Örkény Angéla kávéval. Marci egzotikus pirítóssal fogadott délután, végül saslikkal zártam egy benzinkútnál, útmentén strandolva. (…)

Fürdök a betonban és a lomtalanításon teázok, de érzéseket kell befogadnom, különben megkeményedek.

*

Megtört a zöld kristály. Több helyen berepedt, megkarcolódott. Csak az autók fényétől villan néha. Villany néhány, májusban fűtés. Telefonálok 2098-ba. Hegedűs Barbival héjában sült krumplit eszünk az Otthon utcában, hagymával talán, és tea a haja. Csak Dóri szavaiban vagyok otthon. Dóri-magyarság. Még néhány ódon galléria, és kész a táj.

*

Senki nem fogja elhinni, hogy szerelmesek voltunk egymásba Dórival. (…) Szombaton előjött bennem minden, és az egyetlen, amivel nem tudtam mit kezdeni, a benzinkúti kávé volt. Csak Dóri nyelvében lettem volna otthon. Nézem magam, ahogy gyömbért iszom a Tik-takban, május huszonnegyedikén fél kettőkor. Azóta csak gyömbért iszom, és mindig ugyanannál az asztalnál ülök. Kánikulára vágyom mégis. (…)

*

Csak posztmodern értelmezése lehet a dolgoknak, (…) és nem maradt moccanásom. (…) Nyár óta nem láttam Dórit, autópályák mellett kószálok hosszasan, és azóta is július van. Aztán egyszer csak megáll egy autó. Hamarosan gyerekek közé érkezem. Színesek; némelyik közülük megérinthető. Simogatni kezdenek, és a gyurmázás emléke csak. (…)

*

Nyűgös eső es. Álmomban Dórival csókolóztam, mélyen és haloványan. Mind távolibbá válik az egész. Mind távolibbá válik Dóri, és nem múlik. (…) Álmomban csókolóztam. Csak hagymakarikák, és már nem lehet őszinte semmi. (…)

*

A meleg tej gőze a meleg esőben. A postaládámat nézem naphosszat; várom, hogy olvashassam, amit Dóri rólam írt. Alig sikerült kiaknáznom őt. És most (…) [m]inden nap ugyanazt írom. Meredek utcai lakást szeretnék. Minden magyar már.

*

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó szaga van a Plankóéknak. Biztonságos, mert ismerős. Álmomban Blanka voltam, és ez már kevésbé jó. Plankóba és Kun Sáriba vagyok szerelmes. Néhanap még rám tör a szorongás. Kamionok zárják el az utat. A köldökömön keresek egy biztos pontot, és indulás.

*

(…) Fölbontották a villamossíneket és akadálypályává vált a Böszörményi út. (…) Ideológiailag várom Dórit a Királyhágó téren. Álmomban keservesen sírtam, mert nem találtam natúr Túró Rudit a fridzsiderben, de éreztem, hogy erőltetett. Reggelre citromos joghurthabra emlékeztem. Csak máshol tudok jól aludni.

Teljesen valószerűtlen, ahogy a Beregszász úton ülök. Szembe egy Zsiguli hajt a Hungarogomb felől. Mire a Beregszász ösvényhez érek, már vallásos lehetnék, ha elhittem volna, hogy éjjel gyerekké változtam.

*

(…) Úgy érkeztem ma a benzinkúthoz, mint a városba július huszonnyolcadikán. Tiszta lappal, mert mögöttem minden sáros. Idefelé a buszon belecsöppentem egy embertömegbe. Közösséget éreztem. A zsúfolt járaton mindenki Dóri volt, némelyikük a szerelmével.

Egy évvel ezelőtt, június hatodikán voltunk először Dórival a benzinkútnál. Akkor értünk először egymáshoz. A Zsibói utcai lépcsőkön ültünk. Halványan nekem bújt, egy pillanatra átkaroltam. (…)

*

Mintha szépen lassan álmomból ébrednék. Moziban ülök, csak elaludtam a film közben. A hatalmas vásznon a tízes út, autóval jövünk haza Dömösről, mellettem Dóri ül. … A film után nem jövök ki a moziból. Nem kapcsolják föl a villanyt. Ez egy legalább százötven perces, egész estét betöltő film volt. [Naivitás lenne azt hinni: naivitás a benzinkút.] (…)

*

Transzparenseket viszek belül és rá van írva: Szorongást soha többé! Elkopott drapp bútorok: beinjekciózom magam és halálomban még nézem, ahogy a világ a megszokott medrében megy tovább.

*

Kunsárivalóság. Özönvízszerű esőzésben ázom az Örs vezér terén. (…) Végig a Határőr úton kidőlt fák, és leszakadt villanyvezetékek. (…) Sört iszom sóval Marosvásárhelyen. Újra aftám van, de már fáj az egész szám(m).



Utolsó füzet

 

Jól aludtam a bor után, nagyon otthonos padlásszobában. Padlásszobát szeretnék otthonra. Gyömbér helyett Traubisoda a csopaki strandon, okafogyottá vált a veszprémi utazásom.

Jó lenne egy Dóri-kép. Ha lenne Dóri-képem. Szerelmes kép vagy kudarctól gennyedző akár. Ahogy régen Kangiszer-képem volt (azt már Ottó rajzolja tovább Bem ecsetjével). (…)

Egyik korábbi vesztőhelyem után kutatva ráakadtam egy kis horgászöbölre. Akárha halat vacsoráztam volna. Néha föltűnik valami távoli remény.





[1] Érezd a Massive Attack Teardrop című számát a Mezzanine-ról. (A szerk.)


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.