EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2017. június 26. | János, Pál, Cirill napjaAKTUÁLIS SZÁM:567173. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Hamarosan

kapható

idei első,

ZSIBVÁSÁR

című

számunk!

Exjugó lexikon

Orcsik Roland

Životinjsko carstvo

2013. június 5.

 

 

Nem vagyok édesszájú, mindig is a sósat szerettem. Azonban a Životinjsko carstvo nevű csokit több okból is kedveltem. Egyrészt a csoki finom volt, vagyis nem túl édes, és épp elfért a zsebemben. A másik pedig a csomagolás: a sötétkék háttér előtt különböző, rajzolt állatokat lehetett látni: elefántot, zsiráfot, oroszlánt, tigrist, majmot, a többire már nem emlékszem. Amikor kicsomagoltam a vékony táblát, egy állatos kép került a kezembe. Sokszor csak azért vettem meg a csokit, mert gyűjtöttem a képeket. A duplikátokat, vagyis az azonos képeket elcsereberéltem.

Kölyökként nem is gondolkodtam el a csoki nevén, csak most tűnt föl, hogy talán nem is lenne olyan egyszerű a fordítása. Ugyanis a „životinjsko” szó az „állat” főnév melléknevesített változata, a „carstvo” pedig birodalmat jelent. A csokoládé nevét tehát a legegyszerűbben „állatbirodalomnak” fordíthatnánk, vagyis arról az országról, államról van szó, ahol az állatok élnek. De elképzelhető egy másik fordítás is, eszerint a gyártók a csoki nevével a korábbi déli szláv birodalom, a királyi Jugoszlávia embertelen dimenzióira utaltak (ugyanakkor abban sem vagyok biztos, hogy ez jugoszláv termék volt). A birodalom állat, mindenkit felfal. A csoki kockái pedig a népek sokaságát jelképezhetik ebben az összefüggésben, aki meg lenyeli őket, az a kalickából kiszabadult állat. Hobbes szerint ez az állat az állam, a szörnyeteg Leviatán. Jugoszláviában a testvériség–egység partizán ikonja, Tito testesítette meg ezt a szörnyeteget, akinek vezetéséhez egyszerre kötődnek a második világháború utáni népirtások, a jugoszláv Gulag a Goli otok szigeten, illetve a nyugat-európai, sőt amerikai demokráciák cenzúrázott importálása az országba, a birodalomba. Így a balkáni Leviatán egyszerre testesítette meg a hobbesi, önkéntes választáson alapuló politikai és az erőszakkal birtokló államformát.

Ahhoz, hogy az egyik vagy a másik államforma működni tudjon, szükség van áldozatokra. Az áldozatok pedig mindig azok az egyének, akik puszta jelenlétükkel provokálják, veszélyt jelentenek a (paranoiás) közösségek, tömegek számára. Idevágónak érzem egy másik filozófus, Nietzsche gondolatait az államról: „Állam? Mi az? Nos tehát! Most hegyezzétek fületeket szavamra, mert íme, a népek haláláról szólok most néktek. Az állam a leghidegebb szörnyeteg minden hideg szörnyetegek közül. Hideg még a hazugsága is; és szájából ez a hazugság kígyózik elő: »Én, az állam vagyok a nép.«”[1]

Amikor izgatottan kibontottam a Životinjsko carstvós csokit, akkor persze eszembe sem jutott mindez, csorgó nyállal faltam a kockákat, a képet a fiókomba csúsztattam a többi közé. Titót pedig szerettem, az utcámban és az óvodában mindig azon veszekedtünk, amikor partizánosdit játszottunk, hogy kié lesz a Tito-szerep. A szocreál partizános filmek legvéresebb csatajeleneteit utánozva őrjöngtünk a játszótereken, hol magyar, hol pedig szerb csoportok ellen, s mindig a legyőzött fél volt a fasiszta. Így könnyen megtörténhetett, hogy a fasizmus ellen harcolva („Smrt fašizmu, sloboda narodu!” – „Halál a fasizmusra, szabadságot a népnek!”), mi lettünk néha a legyőzött fasiszták. Rendszerint persze a legerősebb fiú lehetett Tito, az, aki mindenkit megvert, akitől mindenki félt, akit mindenki tisztelt, s akinek, ha olyan kedve szottyant, simán kikapta a kezemből a maradék csokit. „Te hülye állat!” – morogtam magamban, titokban, anélkül, hogy tudatosodott volna bennem, az állat ríme: az állam.






[1] Így szólott Zarathustra (Kurdi Imre fordítása).


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.