EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2017. augusztus 21. | Sámuel, Hajna, Piusz napjaAKTUÁLIS SZÁM:584318. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

idei első,

ZSIBVÁSÁR

című

számunk!

Exjugó lexikon

Névtelen Krónikás

Móriják Počiteljben

2013. június 5.



Počitelj festői szépségű történelmi városka a hegyoldalban, a Neretva folyó egyik legvadregényesebb kanyarulata fölött, ahol az 1960-as évek derekán nemzetközi művésztelepet hoztak létre. Csakhamar annyira népszerűt, hogy szó szerint odasereglett – már amennyire a szűköcske hely engedte – széles e világ festőinek és szobrászainak apraja-nagyja, hogy az, úgymond, nem mindennapi atmoszférában gyümölcsöző párbeszédet folytasson és páratlan alkotásokat hozzon létre. A háború jelentős pusztítást vitt végbe itt is, 2003-ban azonban sikerült újra megnyitni a kolónia kapuit. Počitelj régi vendégei közé tartozott, tán tartozik ma is Maurits Ferenc (Móri, Móriják) képzőművész, költő, az Új Symposion folyóirat vizuális arculatát hosszú időkön át – Baráth Ferenc nyomdokában – jellegzetes módon alakító langaléta grafikus, Mozart és Dave Brubeck egyik legnagyobb imádója, szenvedélyes horgász, süllőspecialista. Jelen cikk anonim írójának anno szilárd meggyőződésévé vált vele kapcsolatban hogy a Móri képein látott szeszélyesen indázó vonalak tulajdonképpen a különféle halak kedvenc útvonalainak térképi rögzítését jelenti a Mester részéről, akár öntudatlanul, önkéntelenül is – a telepi gyermekkor egyrészt kegyetlen, másrészt tündéri motívumaival elegyítve, amelyek oly szorosan fűződnek a Duna szépséget és ocsmányságot egyaránt magával hömpölygető újvidéki szakaszához. Móriról tudott dolog, hogy ő festette meg a Piros Frankensteint is, amiről e sorok szerény írója mindig is úgy vélte, egészen nyílt módon gúnyolja ki a mindenkori kommunista pártvezéreket, demagógiájukat, s fölöttébb csodálkozott, hogy ezt ugyanezek nem veszik észre. Viszont a Počiteljhez fűződő anekdoták legaranyosabbikát nem Móri, hanem egy másik jeles képzőművészünk, az anekdota groteszkbe hajló válfaját messze nagyobb kedvvel művelő festőnk, grafikusunk, a bajmoki születésű, sok volt jugoszláviai művésztelepen megfordult, ma már régestől Kecskeméten élő Benes József igyekezett akadályokat nem ismerve közkinccsé tenni. – Egyébként róla tudni illik azt is, hogy ő az, aki a minden évben kiosztásra kerülő Sziveri János Irodalmi Díj nyertesét egy-egy művével megajándékozza, s ezzel a szerény eklézsiájú alapítványnak rendkívül hálás szolgálatot tesz. – Benes úgy meséli, hogy egyszer – az el nem kötelezettség és a határokon átlengő testvériség–egység jegyében – találkozott egy fekete bőrű festő Afrikából, meg egy Crna Gora-i. Vegyük úgy, hogy épp Počiteljben. Hosszú időt töltöttek közös társaságban, azonban, minden rokonszenv ellenére, nem sikerült olyan nyelvre bukkanniuk, amelyet mindketten ismernek. Végül a montenegrói vállon ragadta a messziről jött vendéget, a szemébe nézett, s ennyit mondott (magyarul így hangzik): „Figyelj, komám, egy a lényeg: te negró, én montenegró, érted?”.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.