EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2017. június 25. | Vilmos, Viola, Vilma napjaAKTUÁLIS SZÁM:566853. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Hamarosan

kapható

idei első,

ZSIBVÁSÁR

című

számunk!

Exjugó lexikon

Mesés Péter

Pelinkovác

2013. június 5.



Úgynevezett rövidital, vagy talán inkább keserűlikőr, ki tudja. Amolyan misztikus ital. „Nem ittál még pelinkovácot, szerencsétlen? Hajjaj. Mondd csak, normális vagy te? Vagy úgy, nem jártál soha Jugoszláviában? De hát ez hogy lehet, mikor ott laktál tíz kilométerre, Szegeden?”

Itt most nem magyarázom, de végül csak-csak eljutottam az egykori Jugoszláviába, bár nem tudom, hogy amikor életemben először ott jártam, éppen mi is volt a neve. Nem emlékszem. De akármi volt is épp az ország neve, szavahihető emberek tanúsították, sőt kezességet vállaltak érte, hogy az a pelinkovác, amit én is megismertem, semmit nem változott, pontosan olyan maradt, mint amilyen mindig is volt.

Egyes vélemények szerint olyan, mint az Unicum. Nem olyan, mint ahogy a nevezetes Jägermeister sem olyan. Sőt még az Unicum sem olyan. Én kétségtelenül azok közé tartozom, akik kevéssé sírják vissza a régi szép időket, nevezetesen az én esetemben a Kádár-rendszert. De be kell vallanom, azt a hamisított, komcsi Unicumot, amit akkoriban lehetett kapni, én jobban szerettem az eredetinél, amit a rendszerváltással hozott vissza Zwack Péter.

De a pelinkovác. Egyszerűen meg kell kóstolni, inni kell. Kötelező, nincs menekvés, de tulajdonképpen nincs is kedve menekülni előle az embernek. Rendben van, lehetőleg Jelennel vagy Lavval kísérve. Tuborggal, mondjuk, csak végszükség esetén. Egyszerűen kötelező, Szabadkán, Csantavéren, Újvidéken vagy éppen Kishegyesen. Vagy akármelyik országban, ami Jugoszláviához tartozott egykoron.

Ám: vigyázat! – és ezt megint csak a személyes tapasztalat mondatja velem. Nem egyszer próbáltam, mert sem elsőre, sem másodjára nem akartam hinni saját magamnak sem. Amint az ember elhagyja az egykor Jugoszláviának nevezett egységet, pungájában egy pelinkováccal, örülve, hogy lám-lám, micsoda kincset birtokol, s hazaérve orcáján boldog mosollyal kinyitja az üveget, megnyugodva, hogy bár a kirándulás, a turné, a nyaralás a tengerparton, akármi, véget ért, de amíg a pelinkovác ott van a szütyőben, addig azért mégsem teljesen, szóval ekkor, az első óvatos és várva-várt kortynál óriási csalódás, mondhatni derült égből villámcsapás éri. A pelinkovác ugyanis, amint elhagyja az egykori Jugoszláviát, megvadul. Ihatatlan lesz. Először, természetesen, azt hittem, bennem van a baj. Másodszor már gyanakodni kezdtem. Harmadszor pedig, hiszen az ember nem adja fel egykönnyen, az óvatosság kedvéért már nem egyedül próbálkoztam. Mártával, megbízható ítésszel bontottunk föl egy pelinkovácot Balatonfűzfőn, ha jól emlékszem, amikor Szerbiából jőve Bozsik kitett minket a vasútállomáson. A vonatra várva pont jó lesz. És nem. Nem csak nekem nem ment. Mártának sem. Jó, megittuk, nem öntöttük a klotyóba, de nem volt öröm benne.

Tehát, Nyájas Olvasó, jól teszi, ha hisz nekem. Ha Belgrádban, Újvidéken, Zágrábban, a horvát tengerparton, az egykori Jugoszláviában akárhol jár, igyon pelinkovácot, derűsen, jó kedvvel. Csak jól járhat vele. De ha jót akar magának, az ég szerelmére, meg ne próbálja odahaza, ha ez az otthon kívül esik Tito egykori birodalmán.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.