EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2017. szeptember 23. | Tekla, Líviusz, Ila napjaAKTUÁLIS SZÁM:594018. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

idei első,

ZSIBVÁSÁR

című

számunk!

Skandináv lottó

Laura Ruohonen

Hadituristák

2015. november 15.



Szereplők

Inge, tizennyolc éves lány Stockholmból

Svensson úr, Inge apja, háborús emléktárgy-kereskedő

Jon, egy felrobbantott brit hajó fiatal katonája

Black Charlie, félkarú, -lábú és -szemű skót tengernagy, a hms Bulldog fregatt kapitánya


Játszódik a hms Bulldog fregatt fedélzetén, előbb a Finn-öbölben, majd a Fehér-tengeren, végül a Jeges-tenger fenekén, a krími háború idején.



5. jelenet. ORRKOSÁR


Inge egy deszkán átegyensúlyozott az angol hms Bulldog fregattra, a félszemű, -karú és -lábú Black Charlie admirális hajójára. Jon, egy fiatal angol katona épp nagy ívben landol a hajó orrában levő hálóban, kis híján Inge nyakában. Kissé eltájolódva kérdezi:


Jon Milyen hajó ez?

Inge Mittomén… valami angol… valami…

Jon Je-je-jeee jejejeeee! Győzigyőzigyőzelem! (Ingére néz.) Jónapot! Johó! Jó, jó napot.

Inge Te honnan pottyantál ide?

Jon Nem mondod, hogy nem láttad?

Inge Na ne már.

Jon Aha-aha. Essszméletlen. Képzeld, a hajó felrobban és én repülök, fjúúú… Két ellenséges hajó fölött elhúzok, és ide pottyanok a saját hajónkra, biztos volt vagy három-négyszáz méter, ez csúcs! Rekordtávolság! Eszméletlen! Először oda, neki a fővitorlának, aztán potty ebbe a kosárba. És semmim se tört el! Semmi bajom! Mondjuk, ha tíz centivel mellétrafálok, akkor most alulról szagolnám a… kákát, de nekem mindig ilyen eszméletlen szerencsém van.

Inge Ööö...

Jon Volt egy haverom, Lukas, na, hát egyszer ott matrózkodunk, nyújtózkodunk a fedélzeten, és derült égből odarepül egy ilyen égő micsoda, olyan füstölgő nagy izé… tudod, robbanó vasgolyó, biztos láttál már ilyet – olyasmi, mint a gránát, gyújtózsinór a tetején, serceg, minden, ahogy az lenni szokott, shhh… – és mindenki lefagy, hogy ennyi volt, itt a vég – és a hadnagyunk üvölt, hogy feküdj! De Lukas meg se hess, odarohan, fogja a golyót – vagyis, bocs, a bombát – odahurcolja a korláthoz és placcs be a vízbe. Buuummm, állati nagy robbanás. Essszméletlen! Senkinek se lett semmi baja. Ő persze kapott egy kitüntetést… sz’al asszem, én is megérdemelnék most egyet. Vagy nem?

Inge Hátöö... de...

Jon És te, te mit keresel itt? Ez egy hadihajó, úgy értem…

Inge Igazából... hagyjuk ezt a témát.

Jon Öhöm.

Inge Nekem… szóval ez egy hosszú és durva történet… amin én keresztülmentem… úgyhogy inkább hagyjuk, jó?

Jon Hadifogoly vagy?

Inge Hát öö, bizonyos szempontból… vagyis, ööö, kicsit nehéz ezt pontosan megmondani, mert már annyi országon meg háborún mentem keresztül, és tulajdonképpen épp szökésben vagyok, meg… lengyel, meg… táncosnő.

Jon Váo. Én csak egy ilyen mezei angol. Mondj valamit lengyelül, plíz.

Inge Vagyis igazából mi otthon, ööö… magyarul beszéltünk. Vagyis… (most találja ki) Hesszhüörsz. Egesszörsze.

Jon Váo.


Inge pipát húz elő a zsebéből, próbál rágyújtani.


Jon (meghökken) Te pipázol?!

Inge Mér’, mi olyan furcsa ebben?

Jon Semmi… vagyis…

Inge Szerintem pedig nincs abban semmi különös, ha egy lány pipázik! És, tudod, fárasztó, hogy mindig olyan borzasztó nagy ügyet csinálnak belőle.

Jon Nem számít… szóval nem, ez igazán… egyéni…

Inge Szóval mindig azzal jönnek, hogy egy lánynak ilyennek kell lenni, olyannak kell lenni. Ezért utálom én a pasikat.

Jon Áhhá. Aha. A pasikat mint olyat?

Inge Legalábbis azokat, akik nem bírnak lekopni, és azzal jönnek, hogy édes, bájos, te egy tündér vagy… szeress engem…

Jon Na most ne mondd már, hogy nem jó érzés, ha mindenki odavan érted?

Inge Ha tudni akarod, nem! Csupa gusztustalan sutyerák. Az ember már-már gondolkodni kezd: biztos velem van a baj, mért pont én vonzom a legszánalmasabb bunkókat a világon? Szerinted talán az jó érzés, hogy reggel, mikor iskolába indulsz, már a lépcsőházban eléd ugrik valami kvazimódó, hogy szeretlek-szeretlek, és aztán, ha nem viszonzod a nemes érzelmeit, mer’ egyszerűen gyomrod sincs hozzá, akkor mindenki azt hajtogatja: milyen szörnyű kegyetlenség ez részedről. Szerintem ez így elég súlyos.


Inge pipája nem ég rendesen.


Jon Van nálam dohány, ha gondolod...

Inge Á, nem. Nem. Tulajdonképp próbálok lassan leszokni.

Jon Ide tudsz jönni?

Inge Oda?

Jon Aha.

Inge Oda, a kosárba?

Jon Igen, igen. Simán elférünk. És jó a kilátás.


Inge bemászik a kosárba. Ki-kitör belőlük a nevetés. Nézik a tűzharcot.


Jon Azok ott tarackok, azok meg mozsárágyúk. Annak az orosznak pedig ilyen magasabb hangja van. A mieink meg olyan mélyebbecskén durrogtatnak, hallod? Bummmm. Bummmm. Az erődből lőnek, de azoknak az ágyúknak elég rövid a hatótávolsága, vagy lehet, csak rosszul céloznak, mindenesetre nem kell félni, és ha velem vagy, különösen nem kell félni, mert én…

Inge …essszméletlen szerencsés fickó vagy.

Jon Úgy van. Mit nevetsz?

Inge Mit tudom én...

Jon Már megint nevetsz!

Inge Jaaaj, nem értem, de nem bírom abbahagyni… Na!

Jon Hagyd abba! Én se bírom. Jaj! Fejezd be! Kérlek!

Inge Próbálom abbahagyni, de nem megy.

Jon Naa. Most… most vége. Egész komolyan. Most! Hé! Most! Nem lenne kedved… öhöm, a háborúra való tekintettel… levelezni velem.

Inge (Mindketten nevetőgörcsben rángatóznak.) Hagyd abba!

Jon Hagy-dab-ba!


Inge édesapja, Svensson (emléktárgy-kereskedő és megrögzött haditurista) lép színre.


Svensson Inge? Inge? Hol vagy? Kivel beszélsz?

Jon Ez meg ki?

Inge Valami svéd pofa. Beszélsz svédül?

Jon Normális vagy?

Inge Én ilyen… tolmács vagyok, az ő tolmácsuk.

Jon Aha.

Svensson Inge? Mi ez? Megint valami pasi van a dologban… abban a dologban? (Az orrkosár felé mutat.) Egyszerűen nem hiszem el, Inge, nem bírom felfogni. Honnan ásod elő ezeket a manusokat? A föld alól? Itt föld sincs. Az égből potyognak?

Inge Aha! (Jonhoz) Most mennem kell.

Jon Oké. De ha esetleg érdekel, a mi egységünk holnap rohamozza meg azt a bal sarkot, vagyis a nyugati bástyát, és tudom ajánlani, szerintem szuper lesz. Szóval tényleg azt hiszem, le tudna kötni, ha van kedved megnézni,mondjuk kukkerrel vagy valahogy… Elég sok turista befizetett már ránk… ahogy rohaaam, üvöltve szaladunk a dombon felfelé, szóval szerintem egész jól bír kinézni, és ha gondolod…

Svensson Mindjárt megőrülök, Inge, gyere ide azonnal!

Jon Mit szólsz, eljössz holnap?

Inge Lehet.

Jon Hogy hívnak?

Inge Anna… Karenina.

Jon Mi?

Inge (súgja) An-na Ka-re-ni-na.

Jon Szép név.

Inge Szerintem is.


Inge fogja a deszkát, átfekteti a másik hajó szélére, és gondolkodás nélkül átszalad e veszélyesen keskeny hídon.



Néhány ütközettel és viharral később

14. jelenet. APA ÉS LÁNYA


Svensson Ez nem lehet igaz. Mit keresel te itt? Én már megírtam az otthoniaknak, hogy a viharban belefulladtál a háborgó tengerbe. Tisztára hülyének néznek majd!

Inge Nem fulladtam bele. Nem is örülsz?

Svensson Hát… jó, persze, hogyne… csak… meglepődtem kicsit. Húúú! Hogy fogom én ezt kimagyarázni. Nna. Akkor legalább öleljük meg egymást.


Kissé félszeg ölelés.


Svensson Húúú! Meg ne haragudj, de az ember jobb, ha vigyáz a vonalaira… különösen ilyen fiatalon. Ha most elhagyod magad, idősebb korban már nehéz lesz változtatni.

Inge Terhes vagyok.

Svensson Ajj… jajj… jaaaj naa… ne… nee… neee! Mit mondok most az anyádnak? Mégis!?

Inge Ugyanazt, mint eddig. Hogy megfulladtam.

Svensson Nee, ez nagyon nem vicces! Engem ezért konkrétan megskalpolnak, Inge! Na de akinek nem inge… ne vegye magára… még. Majd ha eljön az ideje, mindenkinek meglesz a maga keresztje.

Inge Én nem megyek veletek.

Svensson Ne kezdd megint.

Inge Én itt maradok.

Svensson Még viccnek is rossz. Itt, a Fehér-tenger kellős közepén?

Inge Ki vagy te, hogy eldöntsd helyettem, hol a helyem, hol vár rám a boldogság? Vagy bárki másra. Stockholm, Sveavägen 21., ez a válasz szerinted? Honnan veszed, hogy nekem nem ez van megírva?

Svensson Ühüm… Hát, elvégre nagykorú vagy már, felnőtt ember, úgyhogy tulajdonképp… Csak valahogy mégis borzalmas arra gondolni, hogy én valamiképp felelős vagyok azért, ha veled itt valami rossz történik.

Inge Nem vagy felelős.

Svensson Nem vagyok? Szerinted nem vagyok?

Inge Nem vagy! Élhetsz boldogan tovább, mintha mi sem történt volna.

Svensson Naa… Inge… ne csináld. Gyere ide, pici bogár, csücsülj apu ölébe. Gyere. (Ölébe veszi Ingét, mint egy kisgyereket.)


Néhány vérszegény ágyúlövés, majd megkondulnak a harangok, a kolostor fenségesen zengő harangjai.


Inge Apa. Figyelmeztetlek, ha most, ebben a pillanatban nem indulsz el, akkor lehet, sose mész el innen.

Svensson Hűha! A kolostor megadta magát. Nem volt nehéz győzelem. Úgy tűnik.

Inge (pánikszerűen elrohan) Elmennek! Jon! Jon! Látnom kell őket, még egyszer látnom kell…


Svensson egyedül.


Svensson Szerettem ezt a gyereket, Ingét. Jobban, mint bárki mást ezen a világon. Még mindig szeretem. De ki ez a felnőtt nő, aki fogta magát, és egyszer csak a helyére lépett? Nem értem. Mi történt? Szeretnem kellene? Ezt az idegen felnőtt nőt? Csak azért, mert valaha az én gyerekem volt? Az én Ingém? Pusztán csak ezért szeretnem kell ezt a nőt? Most is? Mindörökké?



15. jelenet. FEKETE LYUK A JÉGBEN – AZ ELSÜLLYEDT HAJÓ


Elsüllyedt hajó, a hms Bulldog fregatt a Jeges-tenger fenekén. A hajógyomorban, egy levegőbuborék közepén ül Jon és a Tengernagy, a legénység legifjabb és legidősebb tagja, mélyen a víz alatt. A Jeges-tengerről Kamcsatka felé tartottak, amikor a hajó előbb belefagyott a tenger vizébe, aztán éjszaka kigyulladt, miközben a legénység majdnem teljes létszámban egy parti falucskában múlatta az időt, és végül elsüllyedt. A padlón már bokáig ér a víz. A Tengernagy is, Jon is levelet ír.


Tengernagy És én azon gondolkodtam, felajánlom a szolgálataimat Garibaldinak. Épp valami itáliai partraszálláson ügyködik megint. Portugáliának egyszer már nyertem egy háborút, úgyhogy egész jó hírem lehet azon a fertályon.

Jon Szerintem ilyen helyzetben az embernek inkább a szeretteire kellene gondolnia. Mi lenne, ha írna mondjuk a… kutyájának.

Tengernagy Igazad van, írok is Szimatnak. A feleségem majd felolvassa neki. (Ír.) Nincs ezen mit szomorkodni, Szimat. Miért, talán jobb az, ha megússza a hajó, és végül a parton rohad majd el, mint egy rossz konzervdoboz, vagy ha felaprítják másodosztályú tüzifának és elégetik, hogy valami hájas nőszemély kavargathassa fölötte a kávéját? Az olyan, az csak roncs, hulladék, a felejtés maga. Ezek viszont, ezek a dagadó vitorlákkal, dohogó motorral, a fedélzeten kétségbeesetten segítségért üvöltő legénységgel, áruval és félbehagyott életekkel megrakottan tengerfenékre szálló alkotmányok, ezek, igen, ezeket már hajónak lehet nevezni. Ezeken nincs mit siratni. Ezek boldogok, úton az örökkévalóság felé, lankadatlanul!

Jon Tudja, mi az érdekes? Ugye, az ember soha nem bírja elhinni, hogy meghal? Úgyhogy egészen addig, amíg meg nem hal, az ember haláltalan, hogy ne mondjam: halhatatlan. Kompromisszumok nélkül. Csak akkor nem élsz, ha már meghaltál. Addig pedig – csak élsz, élsz bele a világba haláltalanul! Még sosem haltam meg, azért ez mégiscsak végtelenül ritka esemény az ember életében.

Tengernagy Beindult a bagólesőd, tudomistenem.

Jon Biztos a halálfélelem, attól jár ennyit. Egyáltalán nem reszketek, nem tűnik úgy, mintha meghaltam volna, sőt úgy érzem, több bennem az élet, mint valaha. A szivattyú tele van kávészemekkel.

Tengernagy Tudom.

Jon Azért nem működik.

Tengernagy Tudom. Ne pattogj már… Olyan jól esik belegondolni, valahogy nagyszabású dolog ez, hogy a világ leghatalmasabb királynője most trónolhat és várhat a végtelenségig ezekre a kincsekre, soha nem jutnak el hozzá, és mindez miattunk. Ott ül, ott trónol és csak vár és vár, az évek egyre telnek, ő megöregszik, de még akkor is csak vár, egyre vár ránk… Sose fejezed már be azt a levelet?

Jon Nem. Beírhatom, hogy maga is üdvözli? Szerintem nagyon király, hogy mi így itt ketten együtt vagyunk.

Tengernagy Hát, tudod, tényleg király, sőt, királynő! (God save the Queen!)

Jon Ha így vesszük, akkor persze nem annyira. De ha ezt a meghalást most nem számítjuk, akkor nagyon örülök, hogy így összemelegedtünk. Vajon ha beteszem a levelet egy palackba, és kiengedem azon a csapóajtón, akkor felúszik a felszínre és célba jut?

Tengernagy Azért ez kissé olyan, mintha vaktában lövöldöznél.

Jon Ha, mondjuk, kiüríteném az összes üveget itt, és…

Tengernagy Nee, ne, ne öntsd ki, te állat, pocsékba megy a sok drága pezsgő.

Jon Úgysem bírja meginni az egészet.

Tengernagy Azért megpróbálni meg lehet.

Jon Hatszáz üveggel?

Tengernagy Valami vágyam csak lehet nekem is ezen a földön… Mégis, meddig írod még azt a levelet?

Jon Mondjuk, az örökkévalóságig: (olvas) Mert / Ez a szerelem soha nem ér véget / Megyek hozzád s az útról le nem térek / Szeretlek, tele veled a szívem, és ez az érzés soha el nem fogy, nem öregszik, nem fárad, nem halványul, így nem múlik el. / Ezzel a hajórakománnyi szerelemmel, ami a szívemet húzza, ezzel mind téged szeretlek / most / és mindörökké / Ám...or. / Szeretlek, / sz(ö) e r(ö) e t(ö) l(ö) e k(ö) sz(ö) e r(ö) e t(ö) l(ö) e k(ö) sz(ö) e r(ö) e t(ö) l(ö) e k(ö) sz(ö) e r(ö) e t(ö) l(ö) e k(ö) sz(ö) e r(ö) e t(ö) l(ö) e k(ö)


Kampec.



JANKÓ SZÉP Yvette fordítása




Laura Ruohonen (1960) biológusi és irodalomtudományi előtanulmányai után a helsinki Színművészeti Főiskola dramaturg–drámaíró szakán végzett. Drámaíróként, rendező-dramaturgként, filmforgatókönyv- és hangjáték-szerzőként, gyerekvers-költőként egyaránt ismert. Drámái és hangjátékai ősbemutatóit kevés kivételtől eltekintve ő maga rendezte. Darabjait számos nyelvre lefordították, Krisztina című műve magyarul is olvasható Pap Éva tolmácsolásában. A Hadituristák Ruohonen újszerű történelmi drámái közé sorolható. A cselekmény ugyan a xix. század második felére, a krími háború idejére tehető, témáját tekintve a darab egyszerre aktuális és örökérvényű. Nyelve jellegzetesen mai, nem historizáló, könnyen beszélhető és érthető, anakronisztikusságában és tömörségében mégsem egyszerű, hanem enyhén elemelt, játékos nyelv, a fordító számára váratlan csapdákat tartogat. Az itt olvasható részlet a darab egyik mellékszálából, Jon és Inge tragi(komi)kusan rövidre szabott románcából mutat be szemelvényeket.

Jankó Szép Yvette nagyváradi születésű, jelenleg Kolozsváron élő színháztudós, egyetemi oktató és szabadúszó fordító. A Kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetem angol–finn és színháztudomány szakán végzett. Elsősorban kortárs finn drámák és gyermekkönyvek magyarra ültetésével foglalkozik. Többek között Kristian Smeds és Leea Klemola színházi szövegeinek vagy Antti Leikas EvickÉlj című regényének és Mauri Kunnas Kutya egy Kalevalájának magyar nyelvű fordítása köthető a nevéhez.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.